Nyíregyháza
– Hajdu István diakónust a napokban szentelte pappá Bosák Nándor püspök, első
szentmiséjét július 1-jén tartotta.
Pap- és diakónusszentelést tartott június 30-án Bosák Nándor
püspök a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban. A pappá
szentelt diakónusok között volt a nyíregyházi születésű Hajdu István is, aki
első szentmiséjét július első (vasár)napján tartotta meg a templomban.
– Már gyermekkoromban
vonzott a papi hivatás, de ebben a korban az embernek természetesen még csak a
vágy él a szívében, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, hogyan szeretné élni
életét. Később vált ez egyre tudatosabbá.
Vallásos családban
nevelkedtem, a szentmise, a hittanórák, az egyházközségi táborok, mind arra
irányították a figyelmemet, hogy ha boldog szeretnék lenni, akkor engedjem azt,
amire az Úr hív meg engem. Életem legjelentősebb mozzanata volt, amikor igent
mondtam a Jó Pásztor hívó szavára, hogy papként szolgáljam mindazokat, akiket
Szeretetéből rám bíz. Isten olyan papi példákat állított elém, akik
meghatározták papi identitásomat, ezért hálával tartozom – meséli Hajdu István.
Az út, amin járnom kell
A szemináriumi évek alatt
arra törekedtem, hogyan mélyítsem el jobban azt a kapcsolatot, ami köztem és
Isten között van, aki kiválasztott és meghívott a szolgálatra. Az egyházmegyei
és az egyházmegyék közti barátságok nagyon sok erőt adtak a formációs utamon.
Az évek alatt természetesen sok hatás ért: az öröm olykor keveredett a
szenvedéssel, a siker a kudarccal, de ezek mind arra sarkaltak, hogy milyen
hibákat ne kövessek el a későbbiekben.
Tanúi vagyunk annak, hogy
napjainkban, a hit egyre kevésbé él az emberekben. Egy ilyen közegben
ténylegesen is erőt felülmúló feladat megjeleníteni Istent és felmutatni az
embereknek a hozzá vezető utat. Ez az egész egyház feladata, de különösen is a
papoké. Mindig emlékezni kell arra, hogy a papi szolgálatot bármilyen formában
gyakoroljuk is, lényeges és alapvető a személyes kapcsolatot fenntartani
Jézussal.
Az Úr ugyanis azt akarja,
hogy a papok az övéi legyenek, ne azzal foglalkozzanak, hogy emberileg érdekes
vagy éppenséggel kényelmes karriert építgessenek maguknak. Nem azt akarja, hogy
az emberek tetszését és a sikert keressék, hanem hogy annak tudatában, hogy mi
csupán „haszontalan szolgák” vagyunk, valóban a lelkek javának és az Evangélium
terjesztésének szenteljük magunkat.
A papnak minden helyzetben
vidám lélekkel kell tanúságot tennie az evangéliumhoz való ragaszkodásról. A
papok „ki vannak véve” az emberek közül, hogy teljesen átadhassák magukat
Istennek. De éppen azért teszik ezt, hogy ezáltal mindenkié lehessenek a testvérek
szolgálatában.
„Töltsd be szolgálatodat”
Az emberek végső soron
értékelik, ha papjuk elsősorban Istennek szánja idejét: részben helyettük is
imádkozik, mert ez a „mestersége”. Olyan papot szeretnének, aki elsősorban
Istennel él és ebből a kapcsolatból fakad a közösséggel és a közösségben való
élete. Ezt követően pedig prioritásként a szenvedők, a haldoklók, a gyerekek és
a fiatalok rendelkezésére áll. A többi téren pedig tudnia kell megítélni, mi
az, amit mások jobban tudnak elvégezni helyette, teret adva így a változatos
karizmáknak.
Papi jelmondatom magában
hordozza a hivatásom mélységét, melyet Szent Pál apostol Timóteushoz írt
leveléből vettem: „Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat,
teljesítsd az Evangélium hirdetőjének feladatát töltsd be szolgálatodat.” Úgy
érzem, ez a pár sor, amelyben Pál apostol instrukcióval látja el szolgálatában
Timóteust, olyan, mintha 2000 év távlatából szólna mindazokhoz akik, életüket
mások megszentelésére és szolgálatára adják. Egyedül az evangéliumi élet és
ennek szolgálata lehet az, ami az üdvösséget és az örök boldogságot adja az
embernek. Én ezt szeretném hirdetni mindazoknak, akik élni akarják az Istennel
való közösséget, eljutva a vele való teljes közösségre – zárta gondolatait a
lelkes és céltudatos nyíregyházi pap, Hajdu István.
Forrás: KM-PI/Szabolcs Online 2012. július 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése