Victimae Paschali

Haec Dies Quam Fecit Dominus

Húsvéti elmélkedés a megszentelt életről

„És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”  2Kor 5,15 

„Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek.” Róm 7,4 

„Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” Kol 3,1

Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Nem a sír az utolsó állomás. Jézus győzedelmeskedett a Gonosz felett örökre.

Minden megkeresztelt Krisztus-hívő embernek lehetősége van, hogy átlépjen a Mennyei otthonba, amelyet az Úr készített nekünk. Krisztus keresztje által a bűn okozta szakadék felett van átjárhatóság, ha megbánjuk bűneinket és vállaljuk Jézus áldozatával egyesítve Belőle táplálkozva életünk mindennapi keresztjeit.

Az életüket Istennek szentelt személyek ezt a keresztségi fogadalmukat még tökéletesebben vannak hivatva megélni: Krisztus keresztjében dicsekedhetünk, hogy Vele együtt élve majdan elnyerjük a dicsőség megérdemelt koronáját.

Mennyire élünk meghívásunk tudatában életünk minden pillanatában? Csak a Megváltás szent titka által nyer értelmet Krisztusba vetett hitünk: tudjuk, hogy ha vele meghalunk önmagunknak, vele együtt élni is fogunk. Hogyan tudunk önmagunknak meghalni? Úgy, hogy mindig Isten Szent Akaratát keressük, azt, hogy mi tetszik neki életünk apróbb és nagyobb tevékenységeivel, gondolataival, egyszóval egész életünkkel.

Fogadalmainkat az Ő szenvedésében, de örömében is ajánljuk az Örök Atyának, Jézusba merülve a Szentlélek erejében. A Szentháromsággal egyesült életünk kedves az Úr előtt és felajánlhatjuk másokért: élő testvéreinkért és a meghaltakért, hogy saját magunknak és hazánknak, Egyházunknak kegyelmeket esdjünk ki a Mennyei Atyától.

Mindez egyfajta feszültségben zajlik, mert itt a földön emberként, de Jézussal együtt a keresztre feszítettségünk mellett a feltámadás tudatában kell megélnünk. Nem könnyű, de Krisztussal együtt kell teljesítenünk, nem vagyunk magunkra hagyva. Ő Általa bármire képesek lehetünk. Ehhez állandó tudatos önmegtagadásra van szükség, emellett a testvérekre és Istenre való figyelemre.

Isten nem kér tőlünk emberfelettit, de azt igen, hogy jó akaratunk és szeretetünk mindig felé irányuljon, hogy állandó odaadottságban éljünk.

Vezessen bennünket ezen az úton a Szentlélek és járjon közben értünk Égi Édesanyánk, aki minden hivatás édesanyja, ő mutatott leghívebb példát a megszentelt életre az ő állandó „Igen”-jével Isten Akaratára.

Dicsőség legyen a Mennyei Atyának, a Feltámadt Királynak Jézusnak és az Ő Vigasztaló Szent Lelkének most és örök időkön át. Amen.

Húsvéti himnusz

Urunknak áldott napja ez, 
szent fényességgel virradó, 
világnak átkos vétkeit 
kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér, 
vakok szemében gyúl a fény; 
s hogy irgalmat nyert a lator, 
félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok 
látván a bűnbánó latort, 
ki bízva Krisztushoz kiált, 
s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok: 
világnak bűnét elveszi, 
s a testben járók vétkeit 
eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb? 
Bűnt megbocsát az irgalom, 
félelmet űz a szeretet, 
s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk, 
fényes húsvéti örömünk, 
s kiket kegyelmed újraszült, 
oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen, 
ki feltámadtál győztesen, 
Atyának, Léleknek veled 
most és örökre tisztelet. Ámen

Húsvéti köszöntés

Minden olvasónak áldott,szent, 

a Feltámadt Krisztus örömében és békéjében megélt 

Húsvéti Ünnepet kívánok!

Szeretettel és imádsággal: 

Mária Eszter

Resurrexi

Tenebrae Lesson

Jesum Tradidit

A papok legyenek saját juhaik jó pásztorai

Ferenc pápa buzdítása Nagycsütörtökön a krizmaszentelési misén

A Szentatya pápasága első Nagycsütörtökén két szentmisét mutatott be. Délelőtt a Szent Péter bazilikában mondta mutatta be a krizmaszentelési misét, délután pedig a hagyománytól eltérően egy római börtönben mondott misét, ahol kiskorú bűnözőket tartanak fogva. Itt végezte el a szolgáló szeretet gesztusát a lábmosás szertartását is Jézus példája nyomán. 

A Szent Péter bazilikában fél tízkor kezdődött a krizmaszentelési szentmise, az olajok és a krizma megáldásának szertartásával, amelyeket az egyházi év során a szentségek kiszolgáltatásához használnak. A szentmise másik ünnepi mozzanata a papi ígéretek megújítása volt. Ferenc pápa ezt a szentmisét latinul összesen mintegy 1600 pappal együtt celebrálta, számos bíboros és püspök is együtt misézett vele. A katolikus világ minden részén a püspökök ezen a délelőttön maguk köré gyűjtik papjaikat és együtt adnak hálát Istennek hivatásuk kegyelméért. Ezt tette Ferenc pápa, Róma püspöke is, az egyházmegye papjaival és az Örökvárosban élő, tanuló papokkal, egyházmegyés és szerzetespapokkal. 

Szentbeszédét a pápa teljes egészében a papi szolgálatnak szentelte, különös tekintettel a papnak a néppel és Istennel való kapcsolatának, és kitért a papi identitástudat válságára is. 

„Örömmel ünneplem első krizmaszentelési szentmisémet Róma püspökeként. Szeretettel köszöntök mindenkit és főként titeket kedves papok, akik ma, úgy mint én is, szentelésetek napjára emlékeztek.” Ezekkel a szavakkal vezette be szentbeszédét Ferenc pápa, aki 44 éve szolgálja az egyházat papként, 1969-ben szentelték pappá.

Az elhangzott olvasmányok a fölkentekről szólnak. Izajás próféta, Dávid király és Urunk Jézus Krisztus, tehát mind a hárman azzal a közös jellel rendelkeznek, hogy felkenték őket, hogy ők maguk is felkenjék Isten hűséges népét. Felkenésük a szegényeknek, a börtönlakóknak, a kitaszítottaknak szól. Milyen szépen fejezi ki a 133. zsoltár, hogy mire szolgál a szent krizma: „Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére.” Ez a lecsorduló olaj a papi felkenés képe, amely a felkent Krisztuson keresztül eljut a föld végső határáig.

A főpap szent ruhája rendkívül gazdag jelképekben. Izrael fiainak nevét onix kőbe vésték és ezzel díszítették az efodnak nevezett vállfedőt, a mai kazula elődjét. A melléremre is felvésték Izrael 12 törzsének a nevét. Ennek az a jelentése, hogy a szolgálatát végző pap vállára emeli a gondjaira bízott népet, a neveket pedig a szívébe vési. „Amikor magunkra öltjük tehát szerény miseruhánkat jó dolog, ha azt érezzük, hogy vállunkon és szívünkben hordozzuk hűséges népünk, szentjeink és vértanúink terhét és arcát, akik ebben a mai világban is oly sokan vannak.”

Ferenc pápa figyelme ezután a konkrét tettek felé irányult. Az Áron fejét illatosító olaj szétárad a perifériára is. Az Úr Jézus világosan kimondta, hogy felkentsége a szegényeknek, a betegeknek, a szomorúaknak és a magányosoknak szól. Nem azért van az olaj, hogy minket tegyen illatossá és főként nem azért, hogy egy ampullában őrizzük, az olaj úgyis elromlana…a szívünk pedig keserűvé válna.

A jó papot onnan ismerjük meg, hogy miként keni fel népét. Ha a népet az öröm olajával keni fel, az mindjárt jól felismerhető. A templomból kilépő emberi arcokon meglátszik, ha örömhírt kaptak. Az emberek annak örülnek, ha úgy prédikáljuk az evangéliumot, hogy eljusson a hétköznapok életébe. Az emberek megköszönik, ha imádságunk érinti mindennapi életük valóságát, a bánatot és az örömet, az aggodalmat és a reményt. Amikor valaki ráérez személyünkön keresztül a Felkent Krisztus illatára, akkor azt kéri tőlünk: „Atya, imádkozzon értem, mert bajban vagyok.” Akkor vagyunk igazán papok, ha kegyelmet közvetítüni Isten és az emberek között. „Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy minden kérésben, még a látszólag alkalmatlan, esetleg pusztán anyagi természetű, vagy banális kérésben is ismerjük fel a kegyelmet, a népnek azt a kívánságát, hogy kenjük fel illatos olajjal, mert tudja, hogy mi rendelkezünk azzal” – mondta Ferenc pápa a krizmaszentelési misén a Szent Péter bazilikában. 

Felismerni és érezni, amint az Úr Jézus felismerte a vérfolyásos asszony reménnyel teli szorongását, amikor az megérintette köpenye szegélyét. Az őt körülvevő emberek szorításában Jézusban testet öltött a papi ruhát viselő Áron teljes szépsége és a palástja szegélyére csorduló olaj. Ezt a rejtett szépséget csak a vérfolyásban szenvedő asszony hittel teli szeme tükrözte vissza. Még a tanítványok – a leendő papok – sem látták és értették meg azt, ami történt: „az egzisztenciális perifériában” csak a tömeg felszínességét látják, amely szinte agyonnyomta Jézust (vö Lk 8,42). Ezzel szemben az Úr érzi isteni fölkentsége erejét.

A Szentatya ezzel a buzdítással fordult a római egyházmegye papjaihoz: „Lépjünk ki tehát önmagunkból és tapasztaljuk meg fölkentségünk hatalmát és megváltó hatékonyságát. Menjünk ki a külterületekre, ahol annyi a szenvedés, a kiontott vér, a vakság, amely látni akar, ahol a rossz gazdák annyi embert fogva tartanak. Az Úr Jézussal nem úgy találkozunk, hogy önmagunkat keressük, hogy állandóan befelé nézünk. Az önsegítő kurzusok olykor hasznosak lehetnek. Ám, ha egyik kurzustól a másikig, egyik módszertől a másikig lépkedünk papi életünk során, akkor a kiválasztottság pelágiánus tanait követjük, amely kisebbíti a kegyelem hatalmát. A kegyelem olyan mértékben növekszik bennünk, amilyen mértékben hittel odaadjuk önmagunkat és az evangéliumot másoknak és adunk felkentségünkből azoknak, akiknek semmijük nincs. Az olyan pap, akik nem képes eléggé kilépni önmagából, nem ismeri fel népe legjobb tulajdonságát, azt, hogy indítást ad papi szíve legnemesebb részének. Az a pap, aki nem tud kilépni önmagából nem válik közvetítővé, hanem legfeljebb kezelővé. 

Az ilyen nem közvetítő, hanem kezelő papok, tehát, akik nem tesznek kockára semmit, nem kapnak szívből eredő szerető köszönetet. Ebből fakad sokak elégedetlensége, és az, hogy végül szomorú papokká válnak. Egyszerűen csak régi vagy akár új dolgok gyűjtögetői, ahelyett, hogy a nyáj illatát hordoznák. „Azt kérem tőletek - mondta Ferenc pápa –, legyetek a juhok illatát hordozó lelkipásztorok. Igaz, hogy az úgynevezett papi identitástudat válság mindenkit fenyeget és hozzáadódik a civilizáció válságához, ám ha meg tudjuk törni a hullámokat, akkor az Úr nevében mi is a mélyre evezhetünk és kivethetjük a hálót. Csak az a háló tud halat fogni, amelyet annak nevében vetünk ki, akire rábíztuk magunkat, aki nem más, mint Jézus. 

A krizmaszentelési szentmisén mondott homíliájában Ferenc pápa végül azt kérte a hívektől, hogy álljanak szeretettel papjaik mellé és imádkozzanak értük, hogy Isten szíve szerinti pásztorok legyenek. 

A papokat pedig így buzdította: „Kedves papok, a Mennyei Atya újítsa meg bennünk a szentség lelkületét, amellyel felkentek bennünket, újítsa meg szívünkben úgy, hogy ez a felkenés eljusson mindenkihez, a peremre is, oda ahol a hűséges nép a leginkább várja és értékeli. A nép ismerje fel bennünk, hogy az Úr tanítványai vagyunk, hogy szívünkben hordozzuk nevüket és nem keresünk semmi más identitást. Szavainkon és cselekedeteinken keresztül jusson el hozzájuk az öröm olaja, amelyet a Felkent Jézus hozott el nekünk". 

Forrás: Vatikáni Rádió

Dominus Jesus

Nos Autem

Isten felé irányították életüket

Kanti Ágnes fogadalmat tett, Tóth Borbála pedig noviciátusba lépett március 18-án, a Kalazanci Szent József templomban zajlott szertartáson.

Ünneplő tömeg töltötte meg a nagykárolyi Kalazanci Szent József templomot március 18-án, Boldog Celestina Donati, a piarista nővérek kongregációja alapítójának ünnepén, amikor az este hat órától kezdődő szertartás alatt Kanti Ágnes megkezdte fogadalmas nővéri életét, Tóth Borbála pedig noviciátusba lépett.

A legszentebb áldozat bemutatásának elején, Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntötte a vendégeket - Labancz Zsolt provinciálist és a piarista atyákat, Anna Lucia D'Ospina generális anyát és a nővéreket -, a paptestvéreket és a híveket, és kérte Celestina anya közbenjárását Ágnesre és Borbálára, valamint a piarista rend minden tagjára. Szintén a szentmise elején megáldotta Boldog Celestina Donati képét, amit a templomban, Boldog Scheffler János képe mellett helyeztek el.

Az evangélium olvasása után megkezdődött a noviciátusba lépés szertartása, melynek során Tóth Borbála először megvallotta szándékát: "Isten szeretete vezetett közétek, hogy a közösségi életetekről tapasztalatot szerezzek, és a ti példátokból megtanuljam a keresztre feszített Krisztust követni egy szegény, alázatos és tiszta életben. Tanítsatok meg kitartani az imában és a bűnbánatban, hogy egy szívet, egy lelket formáljak veletek az Egyház és minden ember szolgálatára. Segítsetek, hogy az evangéliumról életem minden percében tanúságot tegyek, segítsetek megismerni szabályzatotokat, és a testvéri szeretet parancsát megtartani."

Az elöljáró ezt követően átadta a novíciának a nyakláncot és a konstitúciót.

Az első fogadalomtétel és a beöltözés szertartása kezdetén a generális anya, Sr. Anna Lucia D'Ospina a nevén szólította a novíciát, aki a próféta szavával válaszolt - "hívtál, itt vagyok" -, majd kifejezte szándékát, melyben felvételét kérte a piarista nővérek kongregációjába.

Lobmayer Imre, váci házfőnök szentbeszéde jól illeszkedett a szertartásba. Elmélkedésében, a szerzetesi életet Isten felé irányított életnek nevezte: "Olyan a szerzetesi élet, mint amikor egy hajó a kikötőből elindul, és rögtön a cél felé fordul, még ha nem is látja azt. Egész idő alatt abba az irányba megy, ahova el akar jutni. Amikor fogadalmat teszünk, igazából három dolgot fogadunk meg - a szegénységet, a tisztaságot és az engedelmességet -, de úgy gondolom, hogy mindhárom mélyén az a vágyunk van, hogy életünk Isten felé irányított legyen. Ettől indíttatva lépünk be egy szerzetesrendbe."

Lobmayer Imre a három fogadalmat, erényt tárgyalta, majd Isten akaratának keresésével kapcsolatban kijelentette, ez nem szegényíti meg, nem korlátozza az embert, hanem épp ellenkezőleg: "Amire Isten hív engem, az ajándék. Ha úgy tudok fogadni mindent, mint Isten ajándékát - a mindennapi életben, a másik emberben, a körülményekben, a betegségemben, jólétemben, fáradtságomban, pihentségemben, a napsütésben és a zuhogó esőben -, akkor ez felszabadít engem. Ha Istentől mindent ajándékként tudok tekinteni, akkor egy megajándékozott emberként élem életem. Ezt a nyitottságot az Isten iránti bizalom táplálja bennem."

Szentbeszéde végén a zsolozsma reggeli, imádságra hívó zsoltárát olvasta fel, amely, mint mondta, az Isten felé irányított életben erősíti őt meg, ezt ajánlotta Ágnesnek is.

A prédikációt követően folytatódott a fogadalomtétel szertartása, melyben a novícia válaszolt a Püspök atya szegénységre, tisztaságra és engedelmességre vonatkozó kérdéseire, az oltárhoz lépett és az általános elöljáró kezébe tette egy évre szerzetesi fogadalmát. Anna Lucia D'Ospina már új nevén - Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér - szólította őt, majd az oltárra tették és aláírták a fogadalom szövegét tartalmazó iratot. Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök megáldotta a szerzetesi ruhát, ezt átadták az újonnan fogadalmat tett nővérnek, aki beöltözött a piarista nővérek rendi ruhájába. Ágnes, már rendi ruhában, átvette a konstitúciót és a keresztet.

Szintén a szentmisében, a piarista nővérek - mint Boldog Celestina Donati ünnepén minden évben teszik -, megújították Istennek tett fogadalmukat, majd a hit megvallással folytatódott a szentmise.

Az áldozást követően Ágnes nővér imádkozott az ambótól, melyben kérte a Jóistent, hogy a fogadalomtétel napjának emléke alakítsa őt a hétköznapokban, forrása legyen az örömének, támasza, ha elkeseredne. "Add, hogy a szeretet egyre mélyebben gyökerezzen a szívemben, áthassa minden szavamat és cselekedetemet, hogy akik rám néznek, a Te szeretetedet ismerjék meg. Add, hogy mindig hűséges maradjak hozzád és kongregációnk karizmájának megfelelően Téged szolgáljalak a leginkább rászorulókban".

A szentmise végén a kolozsvári piarista templom hívei és piarista diákok részéről Ágnes nővérnek és Borbála novíciának, egy a kincses város piarista templomát ábrázoló festményt adtak át. De a nagykárolyi közösség öröme volt a legnagyobb, a károlyiak mindkét ünnepeltre nagy szeretettel tekintenek. Ezt mutatta az is, hogy a templomból kivonuláskor a hívek hosszú sorokban várakoztak, hogy gratulálhassanak Ágnesnek és Borbálának, megszoríthassák kezüket és átadhassák jókívánságaikat.

Forrás: Szatmári Egyházmegye

Potum Meum

Nagyheti elmélkedés a megszentelt hivatásról

„Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” 2Tim 2,3

„Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.” 2Kor 4,10

„De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.” Zsid 2,9

Közeledik Húsvét szent ünnepe, amikor a megváltás szent művét ünnepeljük: Jézus kereszthalálával, szenvedésével és feltámadásával megnyitotta nekünk az utat a mennyországba.

Jézus a Mennyei Atyával és a Szentlélekkel egylényegű Isteni Személy. Életében készült a megváltó szenvedésére, tudta jól, megjövendölte előre, hogy az emberekért szenvedni fog, de harmadnapra feltámad. Ezt a tudást Édesanyjának és a környezetében álló személyeknek is átadta, akik Márián kívül olykor nagy értetlenséggel fogadták.

Sokszor nekünk is nehéz elfogadni Jézus szenvedését. Még nehezebb sajátunkét elfogadni.

Megszentelt életúton járóként nemde feladatunk, hogy hivatásunkból következő szenvedések, önmegtagadások és vezeklések illetve a mindennapi életünk megpróbáltatásaival járó szenvedéseket Krisztus szenvedésével egyesülten éljük meg? Kire számítson Jézus, ha az Ő szorosabb követésére életüket odaszánt személyek nem követik őt a Golgotára? Ezért minden erőnkkel és szeretetünkkel követnünk kell őt a szenvedések útján, hogy vele együtt a dicsőségben is részesüljünk majdan az örök életben.

Adjon erőt nekünk az a tudat, hogy Jézust a szenvedéseiben ezeknek a lelkeknek az odaadottsága vigasztalta meg kínjai közepette. Szűz Mária, a szent asszonyok, János és minden őt szenvedéseiben követő lélek vigasza volt vele, hogy kibírja haláltusáját.

A világnak ma is szeretetből fakadó áldozatvállalásra – áldozatvállaló személyekre - van szüksége, hogy minél többen megismerhessék Isten szeretetét és az üdvösségre vezető utat. Nekünk nem kell egyedül szenvednünk, mert Jézus mindig velünk van Szerető Édesanyjával együtt és nem hagy kilátástalanságban bennünket.

Bátran vállaljuk tehát hivatásunk és a mindennapi életünk keresztjeit és felajánlásait és soha ne csüggedjünk: Ő már minden elvégzett, nekünk csak Őhozzá csatlakozva kell járnunk szeretetünk és könnyeink minden cseppjét felajánlva Neki aki az Élet Ura. Amen.

Bódi Mária Magdolnára emlékeztek Litéren

Bódi Mária Magdolna

Idén is megemlékeztek Litéren a 68 éve vértanúhalált halt Bódi Mária Magdolnáról.

Március 23-án, szombaton megemlékezést tartottak Litéren Bódi Mária Magdolna sírjánál. Ezt követően vértanúsága helyére, a mai iskolaudvarra vonultak a zarándokok, ahol elhelyezték a megemlékezés virágait. Az ünnepi szentmisét az iskola udvarán Spányi Antal székesfehérvári püspök celebrálta, dr. Márfi Gyula veszprémi érsekkel, dr. Seregély István ny. egri érsekkel és az összegyűlt paptestvérekkel  Bódi Mária Magdolna mielőbbi boldoggá avatásáért. Homíliájában Bódi Magdi életét állította elénk példaképül. Mint elmondta a mai világban szükségünk van példaképekre, olyan szent életű emberekre, akik átélték a mindennapi küzdelmeinket, fáradtságunkat, gyengeségeinket. Mindannyian arra vagyunk meghívva, hogy szentek legyünk, szentnek lenni pedig sohasem volt könnyű.

Bódi Mária Magdolnának sem volt könnyű élete. Szülei uradalmi cselédek voltak, akik nem kaptak vallásos nevelést. Az édesapa iratainak hiányában a szülők szentségi, sőt polgári házasságot sem köthettek. Vonzotta a szerzetesi élet, azonban ennek megvalósulásában akadályt jelentett az egyházjogilag törvénytelen származása. Fájó szívvel vette ezt tudomásul. A Fűzfőgyártelepi Nitrokémia Rt. munkásnője lett. Három műszakos beosztása ellenére megtalálta annak módját, hogy a gyártelepi templomban naponta találkozzék a szentáldozásban az Úr Jézussal. 20 évesen, első lelkigyakorlatán kellő megfontolás után szüzességi fogadalmat tett. 1942-ben kongreganistává avatták és ezután még nagyobb buzgalommal foglalkozott gyerekekkel a Szívgárda keretében. A szentéletű munkáslány 1945. március 23-án a Veszprém megyei Litéren szenvedett vértanúhalált, Krisztusért.

Végezetül Püspök Úr hangsúlyozta, hogy Bódi M. Magdolna életpéldája azt üzeni nekünk, hogy lehetünk mi is szentek. Nem szabad lemondanunk az életszentségről, nem szabad legyintenünk széttárva a karunkat, hogy ez a mai világban nem lehetséges.

Forrás: Veszprémi Érsekség

Custodi Me

Himnusz a Nagyhétre

Zengd, ó, nyelv, a győzedelmet, 
mely dicső harc vége lett, 
s a keresztnek szent jeléről 
mondj dicsérő éneket; 
ilyen hősi áldozattal 
csak Megváltónk győzhetett.

Szánta Isten, hogy kísértve 
vétkeztek az ősszülők, 
mert az átkos alma révén 
csak halálra leltek ők, 
s Fát jelölt ki, mely a másik 
fának átkát oldja föl.

Üdvösségünk drága művét 
rend kívánta, szent, örök, 
hogy okosság nyerjen harcot 
százfortélyú rossz fölött: 
onnan jöjjön gyógyulás is, 
hol sebet a bűn ütött.

Mikor hát a szent időnek 
teljessége ránk köszönt, 
küldetett az égi várból 
ama drága Egyszülött, 
és a tiszta szűzi méhben 
testruhába öltözött.

Harminc éve már lepergett, 
földi élte ennyi csak; 
kínhalála küldetés volt, 
önként vállalt áldozat: 
ő a Bárány, kit magasba 
a keresztfa felmutat.

Lelkitükör papoknak, szerzeteseknek, megszentelt életúton járóknak

„Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!  "Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” - mondja az Úr. „Jóllaktam már kosokból készült égő áldozataitokkal, és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek... Hogy tűrjem tovább együtt a vétket és ünnepeteiket? Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér. Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet. Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!” - mondja az Úr. „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek. De ha tovább is lázongtok ellenem, kard pusztít el benneteket.” Igen, az Úr szája mondja ezt.” Iz 1, 10-20

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

-  Az Úr az első-e életem minden területén?

- Megteszek-e mindent, hogy megismerjem Akaratát és meg is teszek azért mindent, hogy teljesítsem?

2. Isten nevét hiába ne vedd!

- Isten nevét feleslegesen használtam-e?

- Figyelmeztetem-e a rám bízottakat ennek megtartására?

3. Az Úr napját szenteld meg!

- Végeztem-e olyan munkát, amelyet hétköznap is el tudtam volna végezni?

- Többet szentelek-e Istennek ezen a napon időben és odaadottságban?

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

- Elmulasztottam-e imádkozni szüleimért?

- Megbocsátó vagyok-e gyengeségeik iránt?

- Segítem-e őket, amennyire módomban áll/szabályzat lehetővé teszi?

5. Ne ölj!

- Vigyáztam-e egészségemre?

- Túlhajtottam-e magam?

- A közlekedési szabályokat betartottam-e?

6. Ne paráználkodj!

- Testben-lélekben törekszem-e a tökéletes tisztaságra fogadalmam/cölibátus megtartása által?

- Vigyázok-e a környezetemben élő testvéreim/nővéreim tisztaságára?

- Imádkozom-e az Égiekhez a saját és mások tisztaságáért?

7. Ne lopj!

- Jól osztottam-e be időmet és jól kihasználtam-e a rendelkezésemre álló időt?

- Visszaéltem-e más idejével vagy energiájával?

8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!

- Törekedtem az igazság megismerésére és tudomásom szerint csak az igazat mondtam-e mindenkiről akkor és ott, ahol szükséges?

9-10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!

- Megelégedek-e szerény birtokaimmal? Le tudok e mondani a szegénységi fogadalmam megtartása által a magántulajdonról? Elfogadom-e Istentől kapott hivatásommat?

Esztergomi Boldog Özséb

Az Úr szenvedésének vasárnapja

P. Szabó Ferenc elmélkedése Virágvasárnapra

Virágvasárnap vagy Pálmavasárnap megkezdődik hitünk központi misztériumának, Jézus halálának és feltámadásának ünneplése. Emlékezünk Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulására, amikor a nép messiáskirályként éljenzi a Názáreti Jézust, és hozsannázik Dávid Fiának. De csakhamar következik elfogatása, amire már régóta készültek a főpapok és írástudók (a templomi arisztokrácia), majd a szenvedéstörténet, amelyre a szentmise alatt felolvasott vagy énekelt passió emlékeztet. Idén, a C évben Lukács evangéliumának változatát veszi a liturgia.

Amikor elmélkedve olvassuk Jézus szenvedéstörténetét, vagy végigjárjuk Jézus keresztútját, a hála és bűnbánat érzelmei tolulnak szívünkbe és imádkozó ajkunkra. Hála azért, hogy az Atya úgy szerette a világot, benne minket, bűnös embereket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, a mi üdvösségünkért. A Fiú vállalta ezt a küldetést, engedelmes lett a halálig, a kereszthalálig. Ez a szerető engedelmesség a passió igazi jelentése, nem a túlzottan ábrázolt fizikai szenvedés, ahogy a Passió c. filmben láthattuk. Természetesen a fizikai és a lelki szenvedés is megindít bennünket, és együttszenvedésre indít. A Szűzanyával együtt kísérjük Jézust keresztútján, és esengve kérjük szenvedő Anyánkat: „Hathatósan vésd szívünkbe szent Fiadnak sebeit!” És az Úr Jézushoz így fohászkodunk: „Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!”

És az imabeszélgetésben, a kereszten függő Jézusra tekintve – Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvének ajánlása szerint – ezt kérdezzük magunktól: „Mi bírhatta rá, hogy teremtő létére emberré legyen, hogy az örök életből az ideigvaló halálba lépjen, hogy így meghaljon bűneimért? Ugyanígy magamra tekintve, kérdezzem meg: Mit tettem én Krisztusért? – Mit teszek Krisztusért? – Mit kell tennem Krisztusért? És ahogy Őt így keresztre szögezve magam előtt látom, engedjek szabad folyást érzelmeimnek.” (Lelkigyakorlatok, 53) 

A hála és a bűnbánat kifejezése, a bűnbocsánatért való könyörgés, az Úr akaratának keresése és a cselekvéshez a kegyelmi segítség kérése lehetnek imabeszélgetésünk témái. És fejezzük be egy Miatyánkkal.
(Lk 23, 1-49)

Forrás: Vatikáni Rádió

Deus, Deus Meus

Hosanna Filio David

Pueri Hebraeorum

Mongrovejói Szent Turibiusz püspök

Néhány epizód tegye világosabbá annak a képét, aki a ,,szeretet követe'' volt az indiánoknál.

A spanyol szokásnak megfelelően az érsek az indiánokkal hordszéken vitethette volna magát kiterjedt vizitációs útjain, de ő gyalog ment, hogy ,,senkinek ne legyen terhére és az indiánoknak se okozzon szükségtelen munkát. Öszvéren ült, de ha a terep ezt nem engedte meg, akkor leszállt állatáról, fogta a botot, és bosszankodás nélkül gyalog ment tovább. Hogy a hegyekben jobban haladjon, különleges cipőt viselt.''

A limai alkirály és más spanyol előkelők rossz néven vették, hogy az érsek gyakran hosszú időre távol van. A kifogások Madridba, az Indiai Tanács fülébe is eljutottak. A Tanács megtiltotta az érseknek, hogy Limát elhagyja. Turibiusz azonban nem tartotta meg ezt a tilalmat, és a királynak röviden és velősen csak azt válaszolta, hogy őt Trient és a limai püspöki konferencia rendelkezései jobban kötelezik, mint a királyi törvények.

A szent haláláról a következőket jelentették: Turibiusz negyedik vizitációs útjának vége felé éppen a Pascasmayo völgyébe érkezett, amikor hirtelen rosszullét fogta el, és kénytelen volt megállapodni Santiago de Mirafloresban egy indián katekéta házában. Utolsó kívánsága az volt, hogy az indián egyházközség kicsiny kápolnájában áldoztassák meg. Arra kérte Jeronimo atyát, az ágostonosok helybéli kolostorának priorját, hogy hárfázzon neki. Mialatt Jeronimo a ,,Hitemet megőriztem'' és ,,Kezedbe ajánlom lelkemet'' zsoltárokat énekelte, Turibiusz utoljára föltekintett a keresztre. Nagycsütörtök volt, amikor Lima nagy érseke és Peru apostola meghalt.

Azt a kevés holmit, amit személyes használatra magánál hordott, kísérőinek ajándékozta. Amije még ezen kívül volt, azt szétosztották a szegényeknek, akiket oly nagyon szeretett.

Istenünk, ki Szent Turibiusz püspök apostoli munkája és igazságszeretete által megszilárdítottad Egyházadat, kérünk, add, hogy szent néped folytonosan gyarapodjék a hitben és az életszentségben!

Forrás: Szentek élete

A szent élete itt olvasható.

Piarista tanár lelki tükre

I. Bevezetés

Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója

A Gondviselő Isten Kalazanciusnak első iskolája megnyitása után még 51 évet adott, hogy példájával elénk élje és meg is fogalmazza, milyen a piarista tanár. Mivel alapítónk a gyermekekben Jézust látta, munkatársait a legszigorúbb elvek alapján válogatta meg. Gondosságára jellemző, hogy közel 12 ezer levelet írt a piarista nevelésről.

Elvárásaiból akkor sem engedett, amikor iskola-alapításokért ostromolták. Aki nem volt alkalmas a teljes embert igénylő tanári feladat betöltésére, azt elbocsátotta. Az első négy évben a Piarista Rendbe lépő 153 jelöltből mindössze65 jutott el a fogadalomig, (a lemorzsolódás 58%-os!).

Alapítónkat igényességében Jézus vezette: „Aki egyet is megbotránkoztat a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger mélyébe vetnék. (Mt 18,6) - A gyermekkori sérülések csak nagyon nehezen vagy soha nem gyógyulnak meg. Kalazancius követelményrendszere: Ez a szerzeteseket és világi tanárokat egyaránt kötelezi.

1. a keresztény eszmény elfogadása (az Egyház garantálja, hogy Jézus tanításából egy „i” betű sem veszhet el),

2. az evangéliumokra épülő életmód személyes vállalása (ez alapozza meg a piarista pedagógus hitelességét),

3. a tanárok és az osztályok közössége készítse föl a diákokat a családi, az egyházi és a társadalmi életre,

4. a leghatékonyabb módszerekkel kell a keresztény életmódot továbbadni (ismeret + motiválás + begyakoroltatás).

II. Imádság lelkiismeretvizsgálat előtt

„Minden kínlódáson túl is csodálatos dolog embert formálni. Igazán isteni dolog, ateremtéshez hasonló leginkább. Minden alkotás közt az Úristen a legsajátosabb munkáját osztja meg velem. A lélegzetem is elállt, mikor észrevettem tanítványaimon ujjaim nyomát. Ha szavam lepergett volna róluk, az természetes lett volna, de mikor hajlottak és formálódtak a kezemben, akkor megdöbbent csodálkozással álltam meg. Csodálatos titok csírázik bennem.

Mert igaz az is, hogy tőlem semmi sem telik, kegyelem nélkül csak kiaszott fű vagyok, nem kövér legelő. De igaz ez is: ha nem is minden, de sok minden rajtam fordul. Szabad és önálló vagyok, de csak addig, míg arra használom, hogy az Úristen rabja legyek. Letérdelek Uram. Te formáld ki formáló kezeimet.”(Mónika naplója - Vigília, Bp. 1990.)

III. Lelki tükör (napi számadásra, gyónásra)

A) A keresztény hit teljes ráhagyatkozást jelent

„Semmit nem adtál Krisztusnak,

ha teljes szívedet nem adtad neki.”

(Kalazancius)

1.                   A keresztény eszmény nem elvont, hanem Jézus Krisztus megismerését, föltétlen szeretetét, követését és a róla való egyértelmű tanúságtételt jelenti. (Az „anonim kereszténység” fából vaskarika.)

§                     Nem a magamé, hanem Istené vagyok a teremtés és a megváltás jogán. Átélve, hogy övé vagyok, elillan aggodalmaskodásom, hisz ő gondoskodik rólam.

§                     Alapelvem: „Jézus jobban ismer és szeret engem, mint én magam, ezért tökéletesen rábízom életem.”

§                     Személy szerint mennyire fontos számomra a szentmisei Törekszem-e minden szentmisén áldozni?

§                     Él-e bennem a bizalom, hogy Jézus minden bűnöm képes eltörölni aszentgyónás szentsége által? Járulok-e 1-3 havonta az újjászületés szentségéhez?

§                     Müvelem-e lelkiismeretemet a minden esti alázatos, őszinte bünbánat-tartással, bűnbocsánat kéréssel?

§                     Naponta legalább 2-3 percet olvasom-e az evangéliumokat? (Hatékony eszköz az „Adoremus”.)

2.                   Megteszek-e mindent az elszürkülés, a kiégés ellen?

„Másokat építeni, miközben mi leépülünk: 
ez botorság, nem pedig szeretet.”

(Kalazancius)

Jézus féltő szeretettel hozzám is szól: „Ha a só ízét veszti, nem való egyébre, mint hogy az ember kidobja és eltapossa.” (Mt 5,13)

Gyakran átelmélkedem „Jézus programbeszédét”, a nyolc boldogságot, (Mt 5,3-10) nehogy ízét vesztett sóvá, közömbössé, cinikussá legyek, és ezáltal tönkre tegyem a rám bízott diákokat.

a.       SZEGÉNYSÉG: egyértelműen szembeszállok a minden szellemi, lelki értéket tagadó, eltipró fogyasztói szemlélettel. A gazdagok szíve elhájasodik!

b.       SZOMORÚSÁG: egyértelműen szembeszállok a közömbösségre, részvétre épülő, hamis, erőltetett, embertelen vigyorisággal: „Szád mindig húzd a füledig!” Jézus minden szenvedésre érzékeny volt.

c.       SZELÍDSÉG: egyértelműen szembeszállok a jogokat bármi áron érvényesítő követelőzéssel, agresszióval. „A vas a szíveket átszúrja, a szelídség meghódítja.”

d.       ÉHSÉG AZ IGAZSÁGRA: egyértelműen szembeszállok a TV-idiotizmussal. Kimenekülök a gondolkodást lehetetlenné tévő, mindent maga alá temető információáradatból, csöndet teremtve bölcsességhez jutok.

e.       IRGALOM: egyértelműen szembeszállok az igazsággal takarózó lelketlenséggel, mert ezáltal kizárom magam Isten irgalmából, vagyis az üdvösségből.

f.        TISZTA SZÍV: egyértelműen szembeszállok a mocsokkal, amely beszennyezi Isten lakhelyét, a szívet. „Isten nem enged magából gúnyt űzni.” (Gal 6,7)

g.       BÉKESSÉG-TEREMTÉS: egyértelműen szembeszállok a gyanakvással, megszólással, rágalommal, pletykával. Tudom, hogy kizárólag a Feltámadt Jézus joga az ítélkezés. Mindenütt a megbocsátást szolgálom.

h.       ÜLDÖZÉS VÁLLALÁSA: egyértelműen szembeszállok azzal a gondolattal, hogy „ha ő gonosz, nekem is jogomban áll hasonlóan viselkedni”. Nem aljasodhatom üldözőim szintjéhez.

B) Egy életmód alkumentes vállalása

(A kezdő idézet alapja mindig Kalazanciustól.)

1.                               „Aki nem hoz gyümölcsöt, az tolvaj.” – Meglopja Istent, a rábízottakat, magát pedig kizárja az üdvösségből. Talentumainkat nem áshatjuk el.

2.                               „A tudomány ékesít: koronát az erény ad.” – Könnyű valamit felfogni, nehéz megvalósítani.

3.                               „Példamutató életünk diákjaink számára élet vagy halál kérdése” – A ránk bízottak soha nem szavainkat fogják követni, hanem azt, amit eléjük élünk.

4.                               „Szavaid elárulják, mi lakik szívedben” – Egy cinikus mondat, egy népszerűsködésből, gyávaságból fakadó vélemény tragikus jellemrombolást végez. (vö. Duval: Miért oly hosszú az éj?)

5.                               „A kíváncsiskodás sok bűn forrása.” – Rengeteg időt elrabol értékesebb dolgoktól, felszínessé tesz, sokszor tapintatlanságból ered.

6.                               „Aki másokkal foglalkozik, vigyázzon, el ne hanyagolja a maga kötelességeit.” – Sokkal könnyebb mások hibáit észrevenni, mint a magunkét. Ha magunknak mindent megmagyarázunk, másokhoz is túl engedékenyek leszünk, így becsapjuk őket.

7.                               „Csak az tudja Istent szolgálni, aki ura saját ma- gának.” – Uralkodni kell vágyainkon, gondolatainkon, képzeletünkön, szavainkon, tetteinken!

8.                               „Aki túlontúl elnéző önmagával szemben, az valójában nem szereti, tönkre teszi magát” – Minél inkább halogatjuk, annál nehezebb kiirtani a rosszat magunkból. Ne feledd: „A kapuban állj ellen a Gonosznak, a várfalakon belül már kevesebb az esélyed.”

9.                               „Mivel törődsz többet: a testi egészségeddel, vagy az életszentségeddel?”– A föl nem ismert lelki kórság veszedelmesebb, mint bármilyen testi betegség.

10.                           „Ne törődi azzal, ha Jézus miatt megvet téged a világ.” – Jézus mondta: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33)

11.                           „Aki a sértésen fölháborodik, abban nincs alázat.” – Békességem Istenkapcsolatom mércéje.

12.                           „Mennyire tudod szíved mélyén kimondani: Én Istenem, én mindenem!” – Nem szolgálhatok két úrnak!

13.                           „Magát csapja be, aki a 'nem akarom' helyett azt mondja, 'nem tudom'.” – Ezt diákjainknál sem viselhetjük el, még kevésbé saját magunknál. Értékem hiteles mérője: a nagylelkű, örömteli szolgálat.

14.                           „Önfejűséged megmérgez téged.” – Háttérben sokszor a gőg, a nagyképűség húzódik meg. Az ilyen ember elszigetelődik, megnyomorodik.

15.                           „Igazi éned apró cselekedeteidben mutatkozik meg.” – Hogyan csukok be egy ajtót? Mindent azonnal vissza teszek-e a helyére?

16.                           „A gőgös emberrel, mint labdával játszik az ördög.” – Mindenki szükségszerűen elfogult magával szemben. Aki gőgössége miatt elutasítja az építő kritikát, tetszeleg nem létező nagyságában, szörnyeteggé is válhat.

17.                           „Téved, aki úgy gondolja, hogy közösségének többet ad, mint amennyit kap tőle.” – Isten kegyelmét, elfogadó, megbocsátó jóságát mások közvetítik felém. Az említett tévedés a mártírkodás és a megkeseredés felé visz.

18.                           „Mindaddig békétlenség gyötör, ameddig egyetlen szenvedély is uralkodik rajtad.” – A lánc erősségét a leggyöngébb láncszem határozza meg. Egyetlen szenvedélyed kárhozatba sodorhat.

19.                           „Érzékeny szívű legyél, ezt nem helyettesíti a finomkodás.” – Sokszor csak a külsőségre ügyelünk.

20.                           „Nem szereti Istent aki nem szeret imádkozni.” – A hiteles kapcsolat párbeszédes. Hidd el, fontosabb az, amit Isten az ima csöndjében mond neked, mint az, amit te mondasz neki.

21.                           „Aki a maga kényelmét keresi, az képtelen a szolgálatra” – Csak az áldozatos szeretet a hiteles.

IV. Jézus gyógyító kegyelmét kérem

„Van-e olyan gőg, melyet Jézus alázatossága 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan önzőség, melyet Jézus áldozatossága 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan akaratosság, melyet Jézus engedelmessége 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan erőszakosság, melyet Jézus szelídsége 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan közöny, melyet Jézus lángoló szeretete 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan álnokság, melyet Jézus egyenessége 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan érzékiség, melyet Jézus tisztasága 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan anyagiasság, melyet Jézus szegénysége 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan gyöngeség, melyet Jézus ereje 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan bűnösség, melyet Jézus irgalma 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan nyugtalanság, melyet Jézus békéje 
nem képes meggyógyítani?

Van-e olyan reménytelenség, melyet Jézus feltámadása 
nem képes meggyógyítani?”

(Szent Ágoston nyomán)

V. Hálaadás, kérés

Mindenható, örök Isten, te engem, méltatlan szolgádat, minden érdemem nélkül, kizárólag kegyes irgalmadból a piarista tanár hivatásával ajándékoztál meg. Egyszülött Fiad érdemeiért, értem kiontott véréért, a Boldogságos Szűz Mária, Kalazanci Szent József és az összes szentek közbenjárása által alázattal esdeklek, engedd meg kegyesen, hogy elhatározásomat, amellyel ezt a szent hivatást vállaltam, semmiféle ellenség, soha ki ne kezdhesse!

Ne húzzon le a test, őrizz meg a közösséget romboló, önző ragaszkodásoktól! Ne tántorítsanak el hamis tanácsadók, ne rettenjek vissza, ne fáradjak bele a küzdelmekbe! Adj szabadulást a világi hívságoktól, segíts, hogy semmibe vegyem az üres hízelgéseket! Tisztítsd meg szívemet bűnös vágyaitól! Adj kifogyhatatlan hűséget és erőt! Védelmezz, amikor megkísért a Sátán!

Neked köszönöm jó elhatározásaimat. Segíts, hogy a pályát végigfussam; tudom, hogy ez a Te akaratod. Jóságos Istenem, adj leleményt, hogy talentumaimat jól használjam föl! Segíts, hogy életem végéig, a magam és mások üdvösségéért, de elsősorban Érted, a te dicsőségedért egyre tökéletesebben munkálkodhassam! Amen. (Kalazancius nyomán)

Farkas István piarista 

Forrás: Piaristák