Hivatás éve 2020 a Boldogasszony Iskolanővéreknél

Imádság a hivatás évében – hivatásokért

Istenünk, te Jézusról nevezett Boldog Mária Terézia anyát arra hívtad, hogy Veled egyre bensőségesebb kapcsolatban, szerzetesként szentelje Neked életét.

Arra indítottad, hogy közösséget alapítson, melynek küldetése a nevelés által jobbá tenni a világot.

Bátorságot adtál neki, hogy kockáztasson, és merjen találkozni a szükséget szenvedőkkel, hogy velük is megismertesse a Te szeretetedet, és ezáltal ráébressze őket emberi méltóságukra, értékességükre.

Kérünk, áldd meg a Boldogasszony Iskolanővéreket és azokat, akik iskolanővérnek készülnek, hogy Terézia anya karizmájához hűen, közösségként és személyesen is gyógyító és éltető módon lehessenek jelen embertársaik körében! Add, hogy mély hittel, igaz nagylelkűséggel, krisztusi szeretettel és örömmel munkálkodva szolgálhassák a rájuk bízottakat!

Kérünk, áldd meg mindazokat, akik világi tanárként, nevelőként, munkatársként részesednek az iskolanővéri küldetésben! Add, hogy Jézus példája nyomán szívbéli örömmel, szeretettel és bölcsességgel tudják segíteni tanítványaikat abban, hogy hitből élő, keresztény értékek iránt elkötelezett nemzedékké váljanak!

Kérünk, áldd meg szerte a világon mindazokat a gyermekeket és fiatalokat, akik a Boldogasszony Iskolanővérek óvodáiban, iskoláiban, kollégiumaiban és misszióiban tanulnak, növekednek. Add, hogy örömmel fedezzék fel Tőled kapott talentumaikat, és egyre jobban kibontakoztassák őket!

Vezess Szentlelkeddel, hogy Mária nyomán mi is ráébredjünk, mire hívsz minket, és milyen küldetést szánsz nekünk embertársaink körében és teremtett világunkban! Adj bátorságot a kereséshez és az útnak induláshoz, és segíts bennünket, hogy másokat is bölcs figyelemmel és tevékeny szeretettel támogassunk ebben!

Áldd meg, Urunk, azokat is, akik szükséget szenvednek. Őértük is kérünk Téged: küldj munkásokat aratásodba! Add, hogy legyenek olyan bátor szívű fiatalok, akik felismerik hívásodat, hogy iskolanővérként vagy más élethivatásban, Terézia anya bizalmával és bátorságával adják át Neked az életüket – a gyermekek, az ifjúság, a szegények és a társadalom peremén élők szolgálata által.

Ámen.

Mi, a Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartománya a 2020-as évet a hivatásnak szenteljük. Ebben az esztendőben azért imádkozunk és teszünk, hogy minél több ember felfedezhesse élethivatását, és így kiteljesedjék az élete.

Lobmayer M. Judit nővér, tartományfőnöknő üzenete a hivatás éve alkalmából.

Forrás: Boldogasszony Iskolanővérek

Nem akarok cölibátusban élni!

A kijelentés az első pillanatra talán megdöbbentő, de lássuk, miről is van szó! Amikor meghallják, hogy katolikus szerzetespap vagyok, sokan mondják: akkor maga önmegtartóztatásban él. Soha sem szerettem ezt a kifejezést, de a jelek szerint nincs más, el kell elfogadnom, ha „cölibátusról” beszélnek az emberek. Erre gondolnak, és igazság szerint mi is tápláljuk bennük ezt a képzetet, mert az egyházban szintén hagyománya van így nevezni ezt az életmódot.

Talán a „szenvedélyes szeretet” fogalmának furcsa eltorzítása is hozzájárult ahhoz, hogy megfogyatkozzanak a hivatások. Mert ugye ki akar egy életen át „megtartóztatásban” élni? Önmegtartóztatás? Mitől? Első pillanatban úgy is érthetem, hogy talán „önmagától” tartóztatja meg magát az ember? Elvesztette énjét/önmagát? Így alakulhat ki egy olyan „papi szerep”, ami olykor csak dekoráció, és már nincs mögötte tartalom. Főleg, ha a személyes én hiányzik. Vagy vegyük az ugyancsak szépen hangzó „klerikus” kifejezést. Az illető leginkább hivatalokban dolgozik, s tudja, miként illik az emberek előtt mutatkozni. A közösségépítés viszont Én-Te kapcsolatot feltételez. Ez nem személytelen hivatali viszony. Ez együttlét. Ez az, amit ez a típus nem ismer, mert nem tapasztalta meg.

„Önmegtartóztatás? Mitől? Hát természetesen (itt vagyunk az embereket leginkább izgató dolognál) a szextől. De ha ember vagyok, akkor ez azt jelenti, hogy test, lélek, szellem vegyülete vagyok. Ezért a szexualitás már a fogantatásom pillanatában bennem van. Így lettem kisfiú vagy kislány. Még a második isteni személy is fiúcskának született emberré. A Teremtő döntött erről. Mégis lehetett egészséges önképe. „Fiam vagy!” És valóban fiú lett, az emberfia!

Mivel nem lehet családja, számos pap/szerzetes úgy érzi magát, mint egy „hermafrodita”, valamilyen nehezen meghatározható élőlény, amely mégis milyen szép, milyen különleges! Ez olykor torz kiválasztottságtudathoz, felsőbbrendűségi tudat kialakulásához vezethet.

„Nem lehet gyermeked, de ne aggódj, mert így minden gyermek a te gyermeked lesz” – mondják már a szemináriumban. Mekkora ostobaság! Ha egészséges az ember, és az első keresztelő alkalmával kézbe vesz egy ilyen csöppséget (ha mer!), rájön, hogy ez itt valami egészen más. Nem sajnálkozik, hogy „jaj, bezzeg nekem…” Ilyenkor annyit tehetek, hogy leborulok a csoda előtt, amit a szemem lát, egy pillanatra odafordulok Istenhez, és próbálom őszintén megköszönni azt, „aki és ami vagyok”, majd később egy csöndes időben még hosszan elbeszélgetek Vele.

No, most jön a lényeg, amiért ezt az egészet leírom! Nem cölibátusban, nem önmegtartóztatásban akarok élni, hanem: szenvedélyes szeretetben.

A kifejezés minden tagja csodálatos!

Szeretet. A teljesség értelmében mindez annyit jelent, hogy ha igaz, hogy „senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért”, akkor emberi értelemben ez egyszer fordulhat elő, mert utána az illető már átlépett a transzcendens valóságba. Úgy érezzük, nem lehet szeretet nélkül élni, ezért átvitt értelemben meghalhatok a fiamért, a páromért, egy közösségért, de nem jézusi értelemben, mert ő a szeretete csúcspontján valóságosan meghalt, és az általunk tisztelt szentek is így tettek.

Azért is remek ez a szó, mert aszexuális. Férfiért és nőért egyaránt meghalhatok, nem kell önmegtartóztatónak lenni. Amikor azt mondom, hogy szeretetben élek – mert ez az életformám –, mindenre gondolunk, de önmegtartóztatásra nem. Hála Istennek, mert akkor önközpontú dög lennék, aki magának él, és nem akar meghalni másokért. Tehát a cölibátusnál sokkal jobb, ha azt mondom, hogy szeretetben élek. De mivel teljességgel csak egyszer élhetem meg ezt a csodát (ha életem során egyáltalán lesz bátorságom hozzá), valami jelzőt kellene mellé tenni, mert ez, ahogy említettem, túlságosan transzcendens, én pedig (egyenlőre) túlságosan hús-vér ember is vagyok.

Milyen életállapotban élek tehát? És ekkor megszólal bennem a szívem szerint áhított jelző: szenvedélyes. A szenvedély nem önmegtartóztatás, hanem sokkal inkább lángolás. „Szenvedélyes szeretet!”  Igen! Ez inspirál!

Szenvedélyes élet. Ennek nincs kifejezett szexuális tartalma. Szenvedélyesen mindenkit lehet szeretni. A szenvedélynek masszív evilági dimenziója is van, pont ez adja meg az ízét, hogy élet és halál közt pulzálok, valamiféle eksztatikus állapotban. (Mert ilyennek képzelte el a teremtő az emberi életet.) Szüntelen eksztázisban élni annyi, mint húsvétban élni! Életből a halálba – halálból az életre. Ezt élte az ember Jézus is közöttünk.

A szenvedélyt nem lehet választani. Ebbe belezuhan az ember, mint a szerelembe – de erről később. Számomra ez az állapot semmiféle kötöttséget, kényszert nem jelent. Abszolút szabadság: szenvedélyesen, szabadon, örömmel szeretni.

Bár bűnös ember vagyok, szeretetre törekszem. Szenvedélyes vagyok és szenvedélyesen tudok szeretni, keresni, kutatni, „míg el nem fehérül a száj is!” (József Attila)

Nincs benne birtoklás. Igaz, lehet valaki az alkohol rabja, de ez a szenvedélye, nem pedig személyes viszony. Lehet egy személyt, a társamat is magamhoz kötni, de ez már nem szenvedélyes szeretet, hanem birtoklás, a másik ember eszközzé tétele.

A szenvedélyes szeretet, ha hiteles, valahol keresztre feszítettséget is jelenthet. A szenvedély feltételezi a keresztet. A kifejezés is tartalmazza ezt: szenved-ély. Jézus is úgy szerette az embert, hogy elment érte a kereszthalálig.

Nem pusztán az Atya küldte, Ő akart jönni. Nem tett fogadalmat. Egyszerűen csak ember volt. Ő volt az Emberfia, akinek a szenvedélyes szeretet miatt „nem volt hol lehajtania fejét”. „Csak” égő szenvedélyes szeretete volt, semmi más; istállóban született és egy idegen sírjában temették el.

Ezt írja Szent Pál is a római levélben: „Ti okosak vagytok, mi balgák, ostobák…” Pál tudta szenvedélyesen gyűlölni Jézust, de képes volt szenvedélyesen szeretni is. Végül szenvedélyes szeretettel meghalt mesteréért. Így volt tökéletes és hiteles jézusi ember.

A szenvedélyesség nem vallási kategória, hanem teremtett valóságunkhoz tartozik. Csak így lehet emberi életet élni. Csak így érdemes.

Ezért példaképeim a szent őrültek!

Ha van „rend”, akkor az örültek rendjéhez akarok tartozni.

Az oroszoknál létezett a szent őrültek tisztelete. Ezüstmisés képemnek a Szent Prokopijt és Joant ábrázoló ikont választottam, rajta a páli szöveggel, amelyre már utaltam.

Valójában Loyolai Szent Ignác sem volt hétköznapi, „normális ember”. Így született Jézus Társasága is. Az ember Jézus, a szent „őrült”, őrületesen szerette az Atyát!

Az Ő Társaságába akarok tartozni.

Szeretném elénekelni neki Pierrot dalát: „Ha sírni látod a bohócot”. (Az énekes fehér arcára könnycseppek vannak festve.)

„Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, miattad sír.

arcán gördül végig minden, amit a szíve már nem bír,

ha sírni látod a bohócot, nyújtsd felé hűs kezed;

legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted.”

Sieger Köder, ez a fantasztikus festő, tucatszámra festette bibliai témájú képeit, köztük jó pár alkotáson Jézust a kereszten mint bohócot, Pierrót.

A szenvedélyben, ahogy említettem, természetes, hogy van fájdalom, könny, veríték. E nélkül nincs szenvedély.

És akkor még maradt a szerelem. Ez megint csak szűkített értemben használható, hiszen egy férfi és egy nő kapcsolatára lefoglalt szó.

Volt egy rendtársam, aki mindig megkérdezte tőlem: „Szerelmes vagy még Jézusba?”

Ugyanígy meg lehet kérdezni a házaspárokat: „Szerelmesek vagytok még egymásba?”

Mégis, kicsit groteszkül hatott rám. Egy szerzetesnő még talán mondhatja, hogy szerelmes Jézusba, de egy férfi…

A szerelem szó szintén hordoz szexuális tartalmat. Ezzel nincs is baj. A házastársi szerelem elhált szerelmet, kapcsolatot jelent. Így szép és hiteles a kapcsolat. Én viszont maradok a szenvedélyes szeretet mellett. Emberi, de egyben isteni is.

Egy rendi dokumentumunkban olvasom: a jezsuita bűnös ember, de szenvedélyes szeretettel próbálja szeretni Jézust!

Halál és feltámadás!

„Halálodat, halálomat hirdetem és élem, és hittel vallom feltámadásomat/feltámadásodat bennem.” Milyen egyszerű! És milyen nagyszerű, hogy így fogadsz el engem! Így kellettem neked. Gyengén és törékenyen.

Szenvedélyes szeretet. Nincs benne önmegtartóztatás! Nincs benne kényszer. Szabadon, örömmel, szeretettel és fájdalommal.

Agónia és extázis. Ilyen minden igaz emberi, személyes kapcsolat: a házasság és a barátság is!

*

A fenti kis teológizáló „pamfletet” azoknak ajánlom, akik a rosszul interpretált cölibátust sokszor megszenvedték, mégis vállalják a szenvedélyes szeretet melletti elkötelezettségüket. Tettem mindezt bátorításként és az irántuk érzett megbecsülésem, tiszteletem jeleként.

Hofher József SJ

Forrás: Jezsuita blog

Sub tuum praesidium

Egy olasz katolikus pap életét adta embertársáért

Egy olasz katolikus pap átadta a helyét a lélegeztetőgépen egy fiatalabb rászorulónak. A 72 éves észak-olaszországi pap koronavírus tesztje pozitívnak bizonyult. Don Giuseppe Berardelli a hívektől külön lélegeztetőgépet kapott, amit ő átadott egy idegennek. A TgCom24 olasz hírportál szerint a pap ezt követően belehalt a fertőzésbe, többek között azért is, mert feláldozta magát egy másik emberért. Az araberara.it olasz magazin beszámolója szerint a San Giuseppe öregotthon egy egészségügyi dolgozóját mélységesen megrázta a pap keresztény tanúságtétele. „Don Giuseppe igazi papként halt meg és engem mélységesen megrázott az, hogy ő, mint Casnigo (Bergamo) rangidős papja átadta az élet lehetőségét egy nála fiatalabb embernek.” 

Giuseppe Imberti, Casnigo polgármestere az elhunyt papot rendkívül kedvesnek és segítőkésznek nevezte, olyannak írta le, aki mindig hűségesen szolgálta a közösséget, hívőket, nem hívőket egyaránt.  „Mindenki szerette, korábbi hívei Fioranóból még most is jártak hozzá látogatóba” – mesélte a polgármester.

A Catholic Herald szerint Olaszországban már több, mint hatvan pap halt meg a járvány következtében, többnyire hetven évnél idősebbek, olyanok, akik valamilyen más egészségügyi problémával is küszködtek.

Piacenza-Bobbio püspöke, Gianni Ambrosio az Avvenire olasz újságnak elmondta: „a jelen sötétséget” határozottsággal és erővel kell legyőznünk! „Imádkozom a Szentlélekhez, hogy adja meg nekünk a világosság és az erő ajándékát. Minden nap imádkozom a keresztutat és arra kérem az Urat, hogy hordozza velünk ezt a keresztet” – mondta a püspök. „Ez egy nehéz megpróbáltatás, amely mindannyiunkat megdöbbentett. Szenvedünk. Ezzel a sötétséggel úgy kell szembenéznünk, hogy közben reméljük, Isten sosem hagy el minket, hiszen ő maga is átment a szenvedésen és legyőzte azt.”  

Forrás: RomKat

„Áldott semmittevés"

Papságra való felkészítésünkből hiányzott és ma is hiányzik a passzívitás-kultúra kialakítása. Bár férfiakként képesek vagyunk arra, hogy ne csináljunk semmit, de ezt csak rövid ideig bírjuk. Összekeverjük a pihenést a lustasággal. Sokaknak közülünk bűntudata van, ha pihen, szégyelli, ha szabadnapot vagy szabadságot vesz ki.

Amikor pedig végre pihenhetnénk, óriási távolságokra utazunk, és fáradtabban érkezünk haza, mint amikor elindultunk. Vannak, akik napokig megtalálhatatlanok, félnek az otthonléttől, a csendtől. Nem tudnak mit kezdeni a magánnyal, nem szeretik a valóságot és Istentől kapott valóságunkat.

Le tudunk-e állni?

Nincs nyilvános mise, nem kell prédikációra készülni, tilos közösségi programokat szervezni, azokon részt venni, és lehet, hogy egy héten belül mindenki karanténba kerül. Akcióra, szervezésre, munkára és cselekvésre neveltek bennünket, hogy értelme legyen papi szolgálatunknak. Most, amikor lelkipásztori munkánk nagy részét nem gyakorolhatjuk, le tudunk-e állni?

Soha ennyi időnk nem volt csendben lenni, imádkozni, olvasni, önmagunkat képezni. Választhatunk, elfogadjuk vagy elutasítjuk. Futjuk tovább a megszokott köreinket vagy Ábrahámmal együtt elindulunk valami új felé, otthagyva a régit, kivonulva a megszokottból, és megajándékozottá válunk.

Saját lelki utunk gondozása

Hiszünk-e még a csend gyógyító erejében? Aktivitástól terhelt kultúránkban végre van idő gyógyulni, elmélyíteni saját lelki utunkat. Felfedezni a „belső csend” erejét, a böjtöt, az éjszakai virrasztást, a szellemi harcot, és az elvonulást. Akik pedig elsősorban intellektuális kapcsolatban vannak Istennel, azok bepótolhatják olvasmányaikat és értelmük útján mélyebb kapcsolatba kerülhetnek vele.

Áldott „semmittevés”!

Mindent a vágyaink mozgatnak. Amire vágyakozunk, azt fogjuk tenni. Legmélyebb vágyaink Istenhez visznek bennünk. Felpörgetett, türelmetlen életünkben, nem vagyunk képesek kivárni, hogy Ő töltse be vágyainkat. Mi papok is beérjük gyakran a szükségleteink kielégítésével, és jobban érezzük magunkat a neten, mint az Oltáriszentség előtt, a tévé előtt sörözve, mint az oltárnál. A hirtelen ránk zúduló sok szabadidő lehetőség arra is, hogy hitünk segítségével megtisztítsuk és megerősítsük Isten utáni vágyakozásunkat.

A „jobbik rész” felfedezése

Él-e még bennünk Mária lelkülete, a „jobbik rész”, a vágy, hogy önként, szabadon, szeretetből, személyes időt töltsünk azzal, aki a legjobban szeret bennünket? Ebben sokat segít a csendes szentségimádás, amihez hozzá tartozik a jelenlétben való lét gyakorlása, a titok szeretettel való szemlélése. Soha ennyi időt nem kaptunk ennek gyakorlására. Ha nem félünk tőle, és bátran élünk vele, akkor a „vihar” elmúltával újra beléphetünk Márta, Jézust szolgáló lelkületébe anélkül, hogy a sok feladat, munka nyugtalanná tenne bennünket, s kevesebbszer fogunk kiakadni egymásra.

A csendes szentségimádás nem szakíthat el a valóságtól bennünket, vissza kell vigyen a közösséghez. Arra teremtettünk, hogy szeressük Istent és embertársainkat. Isten szenvedélyesen vágyik arra, hogy létrejöjjön közöttünk ez a kapcsolat és arra is, hogy életünk végéig növekedjünk benne. „Itt van az alkalmas idő, itt van az üdvösség napja” (2Kor 6,2).

Varga László püspök

Forrás: Fülöp Ákos atya

Ne mulasszuk el, hogy jelek legyünk!

Üzenet a szerzeteseknek járvány idején

João Braz de Aviz, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja prefektusa és José Rodríguez Carballo OFM érsek, a testület titkára március 16-án levélben fordult a megszentelt életet élőkhöz.

 
Kedves megszentelt életet élő fivéreim és nővéreim,

Az Úr arra hív minket, hogy a 2020-as év nagyböjtjét különleges módon éljük meg, olyan körülmények között, amelyeket egyikünk sem gondolt előre, és amely mindegyikünktől megköveteli, hogy mindennap jelentősen megváltoztassuk eddigi életstílusunkat, életmódunkat.

A nagyböjtöt általában jótékony kezdeményezések, az ima és az elmélkedés jellemzi, melyek segítenek felkészülni, hogy megújult és megtisztult lélekkel ünnepelhessük a húsvétot, olyan időszak, amikor gyakran találkozik és együtt ünnepel a közösség. Idén azonban arra kaptunk meghívást, hogy erős hittel éljük meg a napokat, ugyanazon intenzitással, mint mindig, de teljesen más módokon.

Elsősorban azzal tehetünk hathatósan tanúságot, hogy békés lélekkel és elkötelezetten engedelmeskedünk azoknak, akik irányítanak minket, állami és egyházi szinten egyaránt, mindabban, ami a saját egészségünk érdekét szolgálja, az egyes állampolgárok és a közösségek szintjén is.

Szeretetből és hálából fakadó kötelességünk, hogy egyénileg és közösségként is szüntelenül és még erősebben imádkozzunk azokért, akik segítenek bennünket, hogy élhessünk, és túljuthassunk ezeken a nehéz időkön. A hatóságok, a döntéshozók, egészségügyi dolgozók, önkéntesek és a fegyveres erők tagjai mindazok, akik felajánlják értékes munkájukat ebben a szerencsétlenségben, imádkozzunk értük, és hozzunk értük áldozatokat! Ne mulasszuk el azt az értékes hozzájárulást, amelyet valamennyien megtehetünk: a szüntelen imát.

Először is a szemlélődő közösségekre gondolunk, akik a szüntelen és bizakodó imádság tapintható jelei kívánnak lenni az egész emberiség számára. Gondolunk a sok idős testvérünkre is, akik napi imáikkal elkísérik az aktív testvérek szolgálatát és apostoli küldetését, azokét, akik minden erejüket arra fordítják, hogy elérjenek valamennyi szükséget szenvedő testvérünkhöz. Ezekben a napokban még nagyobb odaadással folytassátok értékes és pótolhatatlan apostoli hivatásotokat, biztosan tudván, hogy az Úr nem késlekedik, és meghallgat minket, és végtelen könyörületében megszabadít minket ettől a súlyos csapástól.

Örömmel ajánljuk föl az Úrnak azt a nagy áldozatot, amelyet a szentmise és az Eucharisztia hiánya jelent, éljünk meg ezt egységben mindazokkal, akik – többek között a papok hiánya miatt – nem részesülnek abban a kiváltságban, hogy mindennap áldozhassanak.

Azok, akiknek lehetőségük nyílik rá, ne mulasszák el, hogy a közelség kézzel fogható jelei legyenek a ránk bízottak számára, mindig összhangban a hatóságok intézkedéseivel, és hűségesen a karizmához, mint mindig a múltban és a közelmúltban, osztozunk a szenvedésekben, aggodalmakban és félelmekben, ugyanakkor bízva abban, hogy az Úr válasza nem késlekedik, és hamarosan hálatelt és ünnepélyes Te Deumot énekelhetünk.

Ferenc pápa tegnap elzarándokolt a Szűzanyához, a Salus Populi Romanihoz és a kereszthez, amely megmentette Rómát a pestistől, és emlékeztetett minket arra, hogy a szerencsétlenségek és csapások ellen rendelkezésünkre álló eszközök most, a fejlett technika korában is ugyanazok, mint amelyeket elődeink használtak. Ima, áldozat, bűnbánat, böjt és jótékonyság: hathatós fegyverek, hogy Jézus Eucharisztikus Szívétől megszerezzük az alattomos betegségből való teljes gyógyulás kegyelmét.

Kedves nővéreink és fivéreink, a kommunikáció modern eszközei lehetőséget biztosítanak rá, hogy részt vehessünk az ünnepekben és a formáció momentumaiban; hogy kevésbé érezzük egyedül, elszigetelődve magunkat; és hogy hangunk elérje a legtávolabbi közösségeket is. Mutassuk fel a remény és bizalom jeleit mindenkinek, és ezekben az aggodalommal és nyugtalansággal teli napokban vegyük biztosra, hogy ha a magunk feladatát jól végezzük, segítünk a közösségnek túljutni a sötétség óráján.

Fogadjuk lelkesedéssel Ferenc pápa meghívását, és bízzuk magunkat teljes hitünkkel az Isteni Szeretet drága Édesanyjára. Minden reggel és este mondjuk el a pápa imáját: „Római nép Üdvössége, te tudod, mire van szükségünk, és biztosak vagyunk, hogy gondoskodni fogsz arról, hogy mint a galileai Kánában visszatérhessen az öröm és az ünneplés a mostani megpróbáltatások után.”

Drága Mennyei Édesanyánk segítsen, hogy ezeket a nehéz napokat reménnyel telve, megújult egységben éljük át, engedelmeskedve annak, amit elvárnak tőlünk, azzal a bizonyossággal, hogy ezután a megpróbáltatás után elérkezünk a Feltámadás áldott és dicsőséges órájához.

Szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntünk mindannyiótokat, és azt kívánjuk, hogy az Úr húsvéti misztériumából áradó fény és szeretet átjárja egész életeteket.

Vatikánváros, 2020. március 16.

João Braz de Aviz
prefektus

José Rodríguez Carballo OFM
érsek, titkár

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja

Meghalt papokért

Üdvözítő Jézus Krisztus! Kérünk téged, fogadd országodba papok lelkét, akikért szent véredet kiontottad.

Emlékezzél meg, Uram, hogy gyarló az emberi természet, és olyanok vagyunk, mint a mezei virágok, melyek hamar elhervadnak, és a szél könnyen széthordja szirmaikat.

Te, aki a keresztfán meghallgattad a hozzád folyamodó jobb latrot, és a paradicsomnak örömét ígérted néki, hallgasd meg híveidnek kiáltását is, és kegyelmesen oldozd fel a világból kimúlt szolgáid lelkét minden bűnük kötelékétől, hogy a feltámadásnak dicsőségében a választottak között részesüljenek az örök életben.

Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék nekik! Ámen.

Forrás: Lazaristák

Ima a papokért - Nagy Szent Leó pápától

Szaporítsd meg, ó Uram, Egyházadban a kegyelem lelkét, amelyet adtál, hogy a főpapi hivatal méltó munkálkodása által növekedjék híveid jámborsága.

Add meg, Atyánk, papjaidnak a méltó szolgálat kegyelmet. Újítsd meg szívükben a szentség szellemét, hogy példájukkal tegyék előttünk kézzelfoghatóvá a tanításokat, amelyekre meg kell bennünket tanítani. Adj nekik, Uram, Szentlelked ajándékai által okos szerénységet, bölcs szelídséget, önmérsékletet, gyengédséget, a szívnek tisztaságát és a szellemnek szabadságát! Töltsd el őket egészen szent Szereteteddel, hogy tökéletesen a tieid legyenek, dicséretesen járjanak útjukon és ne kapjanak a földi dicséreten. Add meg nekik a kegyelmet, hogy a lélek és a test tisztaságában dicsérjenek téged, szeretetedben éljenek és szeretetedben szolgáljanak.

Te légy az ő dicsőségük, te légy örömük, te légy akaratuk, a szenvedésben vigasztalásuk, a kétségben tanácsadójuk, igazságtalanság ellen védelmük, szorongattatásban türelmük, szegénységben gazdaságuk, betegségben orvosságuk. Add, hogy benned mindenük meglegyen, hiszen téged választottak minden felett.

A te közösséged, Uram, engedd, hogy békességben éljen pásztoraival, hogy mindnyájuknak része legyen az ő tisztességükben, mindnyájan örvendezzenek az ő szent életmódjukon, és egykor jó számadást adhassanak munkálkodásukról és elnyerjék velük együtt az örök boldogság jutalmát. Amen.

Forrás: Lazaristák

A hivatástisztázás 7 útja Nagyböjtben

„Ime, most van itt az alkalmas idő, íme, most van itt a megtérés ideje,” így fogalmaz Szent Pál a Korintusiakhoz írt második levelében, egy olyan szentírási szakaszban, amelyet Hamvazószerdán hallunk. 

A Nagyböjti időszak arra is nagyon alkalmas, hogy közelebb kerüljünk Istenhez és elmélyítsük a lelki életünket. A Nagyböjt egy „alkalmas idő” arra is, hogy a hivatástisztázásunkat is komolyabban elmélyítsük. 

Abban az esetben, ha már aktívan előre haladtál a hivatástisztázás folyamatában, de abban az esetben is, ha csak most kezdtél hozzá, szeretnék leírni hét olyan utat, amely Nagyböjt folyamán segíthet a hivatástisztázásban.

1.    Imádkozz, imádkozz, imádkozz!

Az imádság alapvetően fontos a megkülönböztetéshez, és a napi imádság még fontosabb. Határozd el, hogy minden nap töltesz egy bizonyos időt Istennel, még akkor is, ha ez csak néhány percet jelent – csak Te és Ő.

2.    Válassz egy imát, és mondd el naponta a hivatástisztázásodért.

Használd fel ezt az imát arra, hogy naponta kérd az Úr segítségét, vezetését és fényét. Ez emlékeztetni fog Téged arra, hogy nem Te vagy a vezető helyen ezen az úton, hanem Ő. Erre a célra a kedvenc imám az „Emlékezzél meg”, de tetszésed szerint bármelyik ima lehet ez.

3.    Szentmise és szentgyónás

Ha lehetséges, vegyél részt naponta vagy egy héten többször szentmisén és végezz szentgyónást legalább egy vagy két alkalommal Nagyböjt folyamán. Ne becsült alá a szentségek erejét!

4.    Lelki olvasmányok

Válassz egy lelki olvasmányt és olvasd el Nagyböjt során. (Ha lehet naponta olvass egy részt, legyen erre egy vezérfonal.) Miért? Mert életünk nagyrészt annak a gyümölcse, ami az elménkbe behatol. A lelki olvasmány az egyik útja annak, hogy Jézus maga be tudjon hatolni az elménkbe. Ezért mialatt olvasod a lelki olvasmányod, kérd Jézust, hogy hassa át elmédet, gondolataidat és a szívedet.

5.    (Ez a kedvencem!) Lelkiismeretvizsgálat

Tarts minden nap lelkiismeretvizsgálatot. Használj egyet az alábbiak közül az Examen során középpontban legyen. Hol és hogyan volt jelen számomra Isten az életemben ma? Hol járt ma a szívem? Mire hívott ma Isten és én hogyan adtam rá választ a Számára?

6.    Böjt

Van e valami, amely elvon Téged az Úrral való kapcsolatodtól? Van e valami, amelyről le tudnál mondani ebben a Nagyböjtben?

7.    Alamizsna

A hivatástisztázásnak az is része, hogy kiüresítsük önmagunkat annak érdekében, hogy Jézus be tudja tölteni, átadva Neki a vezetést és rádöbbenve arra, hogy ha bízunk az Ő tervében, amelyet a számunkra készített, az nagyobb szabadságot biztosít részünkre, mintha a saját utunkat járnánk. Ezért az alamizsna egy jó gyakorlat – segít kiüresíteni önmagunkat és másokra figyelni. Ezt olyan módon teheted, hogy nagyobb belső figyelemmel vagy a családodra, barátaidra, stb. Úgy is végezhető ez a gyakorlat, hogy szentelsz valamennyit a rendelkezésedre álló időből a másokért végzett szolgálatra a plébániádon, a helyi karitászban, stb.

*Ráadás: Szentségimádás

Nincs értékesebb idő annál, amit Jézussal Magával töltesz, Aki jelen van az Eucharisztiában. Ő ott van, vár arra, hogy szerethessen Téged és vár arra, hogy Te is szeresd Őt. Élj az Ő szeretetében ebben a Nagyböjtben!

Emily Beata Marsh

Forrás: Szent Pál Leányai 

Nyílt nap az Esztergomi Szemináriumban

Hívtál

Nézd itt vagyok Uram
indulás után
megérkezés előtt
azon az úton
amelyre Te állítottál

mert hívtál:
elindultam
szememben megcsillant tündöklő akaratod
s a szolgálat útját járják lábaim
csodálatos kezed vezet

ki állíthatna meg ezen az úton?
ki olthatná ki szememből ezt a fényt?
ember talán?

hívtál

örömmel tartom magasba
tündöklő akaratod

Herjeczki Géza

Nyílt este a Központi Szemináriumban

Modern apácák: vagányak, elkötelezettek és megújulásra nyitottak

A mai apácák életét nem feltétlenül egy világtól elzárt ódon kolostorban kell elképzelni. A munka és imádság mellett sokan sportolnak, van, aki még sárkányrepülőzik is. Nem zárkóznak el a közösségi média használatától sem. Sok szerzetesnőnek van okostelefonja – egyes applikációkat az evangelizáció szempontjából rendkívül hasznosnak tartanak. Ízig-vérig modern személyiségek, miközben elkötelezetten élik a 15. zsoltár szavait: „Istenem vagy nekem, nincs más javam rajtad kívül.” 

Minderről nekem fogalmam sem volt, ezért egyre csak sztereotípiák kergették egymást a fejemben, amíg meg nem érkeztem a riport helyszínére, Miskolcra. Dicsértessékkel köszöntöttem Krisztina és Petra nővéreket, akik a Szent Ferenc Kisnővérei egyszerű, kétszintes rendházában mesélni kezdtek arról, hogyan hagyták maguk mögött a világi életet.

Krisztina nővér Kőszegről származik, gyermekkorában nyolc évig a domonkos nővérekhez járt, így mindig természetes volt számára a szerzetesnővérek jelenléte. A nővérek szeretetét gyerekként Isten szeretetével azonosította, és megszületett benne az a gondolat, hogy ha az Isten ennyire szereti őt, akkor ő is ennyire szeretné Őt viszontszeretni. Egy féléves hivatástisztázó lelkigyakorlat után biztossá vált benne, hogy szerzetesi életformában szeretné Istennek szentelni az életét. A közösségbe lépés kezdeti időszakára így emlékszik vissza: „2014-ben költöztem be a közösségbe. Akkor Arlón kezdtem meg a jelölt időt. Határtalanul boldog voltam, mindent szívesen és lelkesen csináltam. Nem éltem meg lemondásként semmit. Mostanra már vannak nehezebb időszakok. De minden, amire azt tudnám néha mondani, hogy hiányzik, csupa olyan dolog, ami nem nélkülözhetetlen része az életemnek.” Bizonyára boldogsággal tölti el, hogy az Úr jegyese – de könnyedén megbékélt azzal, hogy sosem lehet párkapcsolata a szó civil értelmében? – kérdezem. „Pár évvel ezelőtt nagyon szerelmes lettem valakibe. Komolyan elgondolkodtam, hogy hogyan tovább, mi az én utam. Isten kegyelméből sikerült dialógusban maradnom a rendi elöljáróval ezzel kapcsolatban. Sok-sok imádság, beszélgetés, önreflexió segített a döntésben. Minden csöndben újraéledt bennem a mély vágy, amit a szerzetesi életforma iránt érzek.”

„Ha már egyszer megtapasztaltam a teljesség élményét, azt nem szeretném föladni semmilyen pillanatnyi fellángolásért. Számomra ez a hűség: visszatérni ahhoz, amire igent mondtam.”

Petra nővér, aki szintén a szerzetesrend miskolci házában él, általános iskolásként gyakran keveredett konfliktushelyzetbe kortársaival és felnőttekkel egyaránt – folyton úgy érezte, küzdenie kell az igazságtalanságok ellen. Amikor édesanyja megbetegedett, teljesen elfordult Istentől, majd 26 éves korától ismét el-eljárt vasárnapi szentmisékre.

1998 karácsonyán mély hívást érzett arra, hogy Istennek szentelje az életét. Ezt követően még több évig részt vett hivatástisztázó lelkigyakorlatokon, majd pedig azon kapta magát, hogy egyre gyakrabban jár Szent Ferenc Kisnővéreinek miskolci és bükkszentkereszti rendházába. „2002 augusztusában költöztem a közösséghez, jelenleg a rend gazdasági felelőse, az általános elöljáró titkára, jelöltfelelős, a miskolci ház pénztárosa vagyok. Külső szolgálatomat szintén Miskolcon, egy hospice-házban és egy idősek otthonában végzem. A kezdeti időszak számomra nehezebb volt, mint Krisztina nővérnek: szüleim és a húgom kísértek el a bükkszentkereszti rendházba, ebéd után kikísértem a családomat a buszmegállóba. Amikor felszálltak a buszra, a húgom könnyes szemmel nézett rám az ablakon keresztül, és akkor engem is elfogott a sírás. Visszamentem a rendházba, bementem a szobába és zokogtam.”

A külvilághoz a szolgálatokon keresztül kapcsolódnak

A szerzetesnők már reggel hattól talpon vannak, a napot imádsággal kezdik, majd következik a reggeli. Napjaik gerince a közösen végzett zsolozsma és a napi egy óra személyes imádság. Közösen imádkoznak még délben, és este együtt mondják a vesperást (a zsolozsma esti imádságát), valamint a kompletóriumot (a napi zsolozsma utolsó része). A vacsorát mindig közösen költik el, a délelőttök és a délutánok a fix napirendi pontokon túl munkával telnek.

„Miskolcon jelen vagyunk az általános iskolai hitoktatásban, idősek otthonában, hospice-ban, működik nálunk az Imádság Háza, imacsoportjaink is vannak. Bükkszentkereszten többek között falupasztorációval foglalkozunk, kántori szolgálatot látunk el, lelkigyakorlatokat kísérünk a Betlehem Lelkigyakorlatos Házban. Az arlói fiatalokat az Elfogadlak Alapítványon keresztül érjük el, kézműveskedéssel, játékokkal, sporttal, iskola utáni együtt-tanulással, lelki napokkal, önismereti és drogprevenciós alkalmakkal állunk rendelkezésükre” – avat be Krisztina nővér hétköznapi munkájukba. Ő lelkészségi asszisztensként is szolgál a Miskolci Egyetem Ökumenikus Egyetemi Lelkészségén, mellette tanulmányokat folytat Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.

Zsolozsma-applikáció, Instagram-sztori…

A vasárnap délutánjaikat egyénileg alakíthatják, ezt Petra nővértől tudom meg, aki ilyenkor gyakran hallgat klasszikus zenét, megnéz egy-egy jó filmet vagy színházi közvetítést, olvas vagy sportol a pincében kialakított konditeremben. Bizonyára kiülhet az arcomra a döbbenet az utóbbi elfoglaltság hallatán, ezért a nővér gyorsan hozzáteszi, hogy a sport a közösség tagjainál egyáltalán nem ritka. „A legtöbben kerékpároznak, úsznak, jómagam általános iskolásként tornáztam és atletizáltam, ezt követően kilenc évig karatéztam. Szerzetesként tanultam meg úszni. Futni csak akkor szoktam, ha késésben vagyok, nagy ritkán pedig pingpongozom.”

„A kedvenc időtöltésem az, amikor sétálhatok és gyönyörködhetek Isten műveiben. Elnézem a napfürdőző madarakat, és elgondolkozom azon, milyen csekély dolog elég ahhoz, hogy az ember örüljön és Istentől megajándékozottnak érezze magát.”

Krisztina nővért nagyon érdekli a gasztronómia, gyakran néz ilyen jellegű műsorokat. Amikor arról kérdezem, hogy mi volt eddig a legvagányabb dolog, amit tett, mosolyogva azt feleli: „Minden napunk vagány, de az utóbbi idők egyik legmerészebb vállalkozása kétségkívül az volt, amikor közösségileg elrepültünk Izraelbe, a Szentföldre. És, ha már repülés… egyik nyáron néhány nővértársammal sárkányrepülőztünk is. Csodás érzés volt!”

Krisztina nővér néha rápillant okostelefonjára. Használhatnak ilyen kütyüket is? – kérdezem. Kiderül, hogy azok, akik letették első fogadalmukat vagy pedig örökfogadalmasok, használhatnak okostelefont, de persze az internetidő képzési szakaszonként korlátozva van. „Nagyon hasznos ez a kis kütyü, megkönnyíti utazásoknál a zsolozsma végzését, könnyen letölthetők a jegyzeteim, tanulni, olvasni tudok rajta, gyorsan tudok így hivatalos ügyeket intézni. Szeretek fotózni, a természetképeimből mostanság a miskolci Imádság Háza Facebook-oldalára gyártok idézetes képeket. Ha látok valami humorosat, szívesen osztom meg Insta-sztoriban, ráadásul nagyon szeretem a praktikus applikációkat. Használunk Facebookot, bár nem mindenki rendelkezik saját profillal a közösségben. Nekem van” – mondja kedves huncutsággal a hangjában.

Krisztina nővér szerint a digitális technológia új távlatokat nyit az evangelizációban, és a „menjetek el az egész világra” Jézustól kapott parancsa (Mk 16, 15) ma már kétségtelenül a virtuális világra is vonatkozik.

Kísértés és kiválasztottság

Úgy tűnik tehát, hogy legfőbb ideje felszámolni a szerzetesnőkkel kapcsolatos prekoncepciókat és sztereotípiákat. Ők is emberek, s éppolyan vagányak, viccesek, energikusak és innovációra nyitottak, mint mások. Kísértések őket is ugyanúgy érik, mint minket, csak míg mi az esetek többségében nem győzzük le, addig ők egy magasztosabb cél érdekében folyamatosan erre törekednek.

Búcsúzóul még arról kérdezem az apácákat, hogy mit jelent számukra Istent szolgálni. „Istent nem tudom közvetlenül szolgálni, csak a másik embernek nyújtott cselekedeteim által, ezért a szerzetesi élet számomra másokért élt élet” – mondja Petra nővér. Krisztina nővér szerint pedig a saját kiválasztottsága abban áll, hogy másoknak is megmutassa: ők is Isten kiválasztottjai.

Jónás Ágnes

Forrás: Képmás Magazin

Nyílt este a jezsuitákkal

Jezsuiták közelről: 

csak férfiak számára, 16 és 40 év között!

2020. március 6-án 18 órától jezsuitás ima, kerekasztal-beszélgetés, kötetlen ismerkedés.

Helyszín: Párbeszéd Háza (1085 Budapest, Horánszky utca 20.)

Akikkel találkozhatsz: Bellovics Gábor, Kiss Ferenc, Lukács János, Ngoc Phamdinh, Nagy Bálint, Rigó Jenő

Téma: a jezsuiták és a közösség.

KÉRJÜK, AZ ALÁBBI A LINKEN REGISZTRÁLJ:

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfptlRcb8GKS5ww591pGEzjfkXs7NxFVBbwTc5fuEaBJ_1mag/viewform

Forrás: Jezsuiták

Nyílt hétvége a Domonkos Nővéreknél

Hivatástudat

Néha nem marad más vigasztaló, csak a küldetés tudata.

Minden más elpusztul, elszárad, kihamvad.

Szíved lángjára nedves éjszaka hull. Álmaidat vad forgószelek ragadták oda, ahova már nem mehetsz utánuk.

Imáid lelked templomában olyan sápadtak és zörgők, mint valami olcsó és zörgő papírvirág.

Mi ment meg téged az elkedvetlenedéstől?

Semmi más nincs benned és körülötted, – de levegőd, szívverésed, álmod, akaratod, kedved és bizalmad valahol él, lüktet és megtart magadnak.

Minden elhagyhat itt-ott, néha-néha.

De hivatástudatod, az a küldetés, amire jöttél, mindig megmarad. Isten akaratából fakadt gyökér, ha ágát, virágát és gyümölcsét nem is látod sokszor.

Fönntart, vigasztal, gyötör ez a tudat és ha megszabadultál ettől és attól, ám a szent hivatástudattól szerencsére sohasem vagy szabad.

Cser László SJ

A megszentelő Szeretet küldetésében - a Szociális Testvérek jubileumi dokumentumfilmje

Hitélet - beszélgetés Kovács Gergely gyulafehérvári érsekkel

Hivatástisztázó lelki nap a Ferences Kisnővérekkel

Pálosan szép az élet - interjú Puskás Antal atyával