Az Eucharisztia, mint forrás - elmélkedés Úrnapján a hivatásról

"Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” Jn 6, 48-58

Jézus Krisztus az utolsó vacsorán Testét eledelül és Vérét italul adta számunkra az Eucharisztia szentségében. Ennek a szentségnek az Oltáriszentség alapításának igazi ünnepe az utolsó vacsora, de az Egyházban egy külön ünnepet is szenteltek ennek a nagy kincsnek, amikor nem vetül a Nagypéntek szenvedésének árnyéka erre az ajándékra.

Az Eucharisztia csúcs és forrás, egész életünk megtartó ereje ebben a szentségben összpontosul. Amikor egy fiatal hivatását keresi, mennyivel inkább érdemes az Eucharisztiához fordulnia, hogy életének ebben a fontos döntésében eligazítást kapjon. 

Két fő módon lehet részesülni ennek a magasztos kegyelmi forrásnak az erejéből. 

Az egyik forrás a szentáldozás, amikor Krisztus Szent Testét és Vérét magunkhoz vesszük. Az Ő Teste valóságos étel és az Ő Vére valóságos ital, amely minden szentmisében és szentáldozásban vár ránk, hogy egyesülhessünk Vele. Ez az étel és ital táplálja testünket és lelkünket, és belsőnkben olyan alapot teremt, amely be tudja fogadni az Igét és így el tudja hinteni benne az Úr a hivatás csíráit. Ennek a találkozásnak érdemes minél gyakoribbnak lennie, nem csak a kötelező vasárnapi szentmisén való részvételre buzdítom a hivatásban előrelépni szándékozókat, hanem amikor csak tehetik, akár minden nap, ahogy feladataik engedik érdemes részt venniük szentmisén és a kegyelem állapotában megáldozniuk.

A másik fő forrásunk az Eucharisztiában jelen levő imádásra kitett szentség, amely akár csukott tabernákulum ajtó mögött rejtezkedik, akár méltó módon tisztelve az oltáron kihelyezve nekünk adatik. Ha hivatásunkat szeretnénk megtudni, az Ő békéjében és csendjében elmerülve, az Ő Szeretetének tükrében kell a választ keresnünk. Érdemes rendszeresen és komolyan imádkoznia mindenkinek a hivatásáért és ennek legmegfelelőbb formája a Valóságos Jelenlétben Jézus maga, aki a Szent Színekben elrejtőzik, de lelkünkben, ha Rá hangolódunk, erőt és útmutatást tud adni életünknek ehhez a sarkalatos pontjához is. Először egy kevés időt töltve az Úr előtt, később akár hosszabban is érdemes Őt szemlélve minden nap kérni kitartóan, akár hosszú hónapokig vagy évekig is, hogy imádságban adjon világosságot nekünk hivatásban való döntésünkhöz illetve, hogy tudjunk az Ő akarata szerint dönteni, hozzá idomulni az Ő döntéséhez és elfogadni akaratát, mert az lesz a legjobb a mi számunkra is.

Minden megszentelt életre szóló hivatás Belőle forrásozik, Ő hív meg egyes lelkeket az Ő szorosabb követésére a papi és megszentelt hivatásra. Ő ad erőt, ha valaki családot készül alapítani, hogy tisztán és szentül lépjen frigyre jövendőbelijével és az ő kegyelme ad erőt a mindennapi életszentségben való járáshoz a házasság ösvényein.

Az Eucharisztiában való élet az életszentségre vezető élet. Ez az út a hivatáskeresés útja is. Ez által válunk Krisztus lelkületéhez egyre hasonlóvá, hogy később eledellé válhassunk mások számára akár házasként, akár megszenteltként, a papi hivatásra készülők pedig Jézus egyre közelebbi hasonmásává válhatnak és majdan a szolgálati papságban Jézus személyében a felszentelés által a rájuk bízott nyáj hűséges szolgálóivá válhatnak.

 

A megszentelődés útján való hivatáskereséshez kérem mindenki életútjára az Úr vezetését és kívánom, hogy hallja meg a hívó szót imádságaiban és aszerint tudja alakítani az életét, amely számára Isten terve szerint való és a legmegfelelőbb örök életet adó út lesz.

A papság szolgálatában

Könyvajánló

Bosák Nándor: A papság szolgálatában

XVI. Benedek pápa 2009. június 9-én nyitotta meg a „Papok Évét”, ekkor én életem hetvenedik évében jártam. Ebből a hetven esztendőből negyvenhat évet papként éltem meg. Ezen belül is gondviselésszerű irányítást, feladatot éreztem a papi hivatás szolgálatával kapcsolatban. Tizennégy évet a közvetlen lelkipásztori munkában töltöttem, majd tizenhat esztendő következet, amikor a papnevelés volt a feladatom: teológiai tanár, lelkiigazgató és rektor voltam. Ezek után kaptam a megbízást, hogy püspökként irányítsam a lelkipásztori munkát az újonnan alapított Debrecen – Nyíregyházi Egyházmegyében… Ezek a körülmények meghatározzák gondolkodásmódomat és püspöki szolgálatom jellegét. Ebben a kötetben olyan előadásokat, cikkeket, homíliákat gyűjtöttem össze, amelyek püspöki szolgálatom idején születtek, és a papsággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. A konkrét helyzeteknek megfelelően fogalmaztam meg gondolataimat, tanácsaimat vagy útmutatásomat… Az egyes fejezetek nem egységes tematikus rendet követnek, inkább mozaikkockák, amelyek által kirajzolódhat egy kép a papi szolgálatról. Járuljon hozzá ez a gyűjtemény is a „Papok Évének” sikeréhez, amely ezekben a szavakban ragadható meg: Megérteni és Megélni Isten ajándékát. Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök

Forrás: Szent Gellért Kiadó

Forrás - útkereső év a Szociális Testvéreknél

Megkülönböztetni a valóságot

Mit jelent pontosan az, hogy hivatástisztázás?

A hivatástisztázás meghatározása

A hivatástisztázásra az alábbi meghatározást találtam. Az eredetét nem tették közzé, de feltételezem, hogy teológiához értő személy írta, és aki közzétette fontos számára, hogy jó forrásból merítsen. A lelki atyám szerint jó a meghatározás, de ki szeretném egészíteni néhány gondolattal, amelyet vele egyeztettem és a korábbiakban hallottam illetve megtapasztaltam.

Íme, a meghatározás:

„Mit jelent pontosan az, hogy hivatástisztázás?

Az örökfogadalomra készülők vagy éppen a papi hivatást választók által végzett, lelki gyakorlatokkal egybekötött, elmélkedéssel és imával töltött időszak, mely nyomán elvileg a novícius vagy kispapjelölt számára a lelki vezetője segítségével világossá válik, hogy valóban elhívása van-e a szerzetesti vagy papi útra.”

2.      Kikre vonatkozik a hivatástisztázás?

Alapvetően minden keresztényre vonatkozik, hogy a hivatását letisztázza és megtalálja az Úr vezetését igénybe véve az Ő akaratát életére vonatkozóan.

Négy fő hivatástisztázó életszakaszra lehet osztani a hivatásukat keresők táborát.

a.      Fő hivatást kereső

Első fokon azt érdemes elkülöníteni, hogy maradjunk a mindenkinél lehetőségként fenn álló családos hivatásnál, vagy az Úrnak más terve van életünkkel és a papi vagy megszentelt hivatásra szól meghívásunk. A meghívás meghallásához sok és rendszeres ima kell, ebben az időszakban alkalmassá válunk az Isteni Akarat befogadására. Ha nincs meghívásunk bátran léphetünk házasságra és imádkozhatunk jövendőbelinkért. Egyik hivatás sem magasabb rendű a másiknál.

b.      Hivatás módját keresők

Aki már biztos papi vagy megszentelt hivatásában ezen belül meg kell találnia annak módját. Több lehetőséget kínál az Egyház túl az egyházi rend szentségén és a hagyományos kolostorban élő rendi közösségeken kívül. A közösségeknek vannak modernebb változatai és közösség nélkül is lehet megszentelt hivatást megélni.

c.       Elkötelezettség előtt állók

Közvetlenül az elkötelezettség (házasságkötés, papszentelés vagy örökfogadalom) előtt érdemes még egyszer komolyan letisztázni, valóban erre hív e minket a Jó Isten. Ehhez segíts a szentírás, a lelki olvasmányok, a szentmise, a szentségek gyakori vétele és a lelki vetető jelenléte.

d.      Új hivatást keresők

Akiknek özvegység vagy érvénytelenített házasság miatt megszűnt a házassági kötelék - illetve létre sem jött, de most tudták meg - érdemes végiggondolni, hogy most van e meghívásuk a nem házas hivatásra papként vagy megszenteltként.

3.      Milyen időszakban fontos a hivatástisztázás?

A hivatástisztázás időbeli lépcsőfokai

a.      Első idők

Minden elkötelezett keresztény katolikus fiatal életében felmerül a kérdés, mire szánt engem az Úr. Mindenkiben felmerül a kérdés, meghívott és alkalmas vagyok-e valamelyik hivatásra? Fontos elkezdeni komolyan imádkozni az Úr tervének megismeréséhez és a többi eszközt is bevetni az út megtalálásához például hivatástisztázó lelkigyakorlat, szentírás, lelki olvasmányok, egyéni ima, szentségimádás, közbenjáró ima, lelki vezető.

b.      Mérlegen

Elérkezhetünk egy életszakaszhoz, amikor mindkét fő irányban egyformán el tudjuk magunkat képzelni. Ekkor jó tovább imádkozni és gondolkodni, hogy a legjobb ösvényt tudjuk választani a lehetőségekből, de még jobban elfogadni Isten Akaratát, ha esetleg ez nem egyezik a mi elképzelésünkkel. Fontos a nyitottság mindkét irányba, hogy ne zárjuk le magunkat egyik oldalról sem, hogy az Úr szabadon tudjon megvalósítani bennünk mindent.

c.       Valóban jó irány?

Ha már az elkötelezettségnek bizonyos fokán állunk (házasságra készülőknél az együtt járás és a jegyesség, megszentelteknél a jelöltség és novíciátus ideje, papi hivatásra készülőknél a szemináriumi évek, más utaknál a felkészüléshez szükséges lépcsőfokok időszaka) érdemes tovább folytatni a megkülönböztetést és az imát, hogy valóban ezen a pályán maradjunk, vagy esetlegesen visszalépjünk, vagy más útra térjünk.

d.      Most mire hívsz?

Ha megszűnik egy ideiglenes vagy tartós elkötelezettség, újra át kell gondolnunk milyen lehetőségek vannak, mik a vágyaink, melyek az akadályok és milyen talentumokat, karizmákat kaptunk. Lehet ez egy párkapcsolat vagy jegyesség felbomlása, lehet egy ideiglenes fogadalom letelte további meg nem újítással vagy felmentés alóla.

4.      Ki választja a hivatást?

a.      A meghívás kiindulópontja

Meggyőződésem, hogy a hivatást az Úr adja, és ha elég figyelmesek vagyunk meg is tudjuk Akaratát, ki tudjuk fürkészni szándékét, tervét életünkben.

Nekünk érdemes számot vetni a lehetőségekről, a végleges döntést is mi hozzuk, de a meghívás eredete mindig szükséges egy papi vagy megszentelt hivatáshoz és ezt egyedül Isten tudja megadni, mi magunktól az Ő Akarata nélkül nem tudjuk ezt elképzelni, kiválasztani, beteljesíteni és megvalósítani.

A családos hivatásra nincs külön meghívás, de a szentségre törekvő megéléséhez mindenképp Isten segítő kegyelme kell, mert hárman vannak egy házasságban, egységben van a házaspár az Úrral élete minden napján ez az elérendő cél.

b.      A meghívás elfogadása

Szabad akaratunk van, de ez nem azt jelenti, hogy szabadon azt tehetünk, amit akarunk. Még inkább igaz ez a hivatás tekintetében. Nem nekünk kell kitalálni, választani, hogy milyen úton menjünk a megszentelődésünk felé. A fő kiindulópont az Isteni Akarat ezt kell megismerni és szabadon ellene vagy mellette dönthetünk, elfogadhatjuk a papi és megszentelt hivatást vagy elutasíthatjuk. Belenyugodhatunk békével, ha nem kapunk elhívást.

Ki akarna ellenállni egy olyan Akaratnak, amely számunkra a legjobbat akarja és bármely útra kapunk lehetőséget, Ő biztos, hogy vezetni fog és áldásával az életszentségre juthatunk.

5.      Milyen hivatásra vonatkozik a hivatástisztázás?

a.      Két alapvető életút

i.       Alaphivatásunk a házasság

Minden ember alapvetően a házasságra van teremtve. Ehhez képest egyesek nem tudnak vagy akarnak erre az útra lépni rajtuk kívül álló okok miatt, egyeseket pedig elhív az Úr egy nem magasabb, de eltérő útra a papi vagy megszentelt életállapotra.

ii.     Papi és megszentelt hivatások

A papi és megszentelt hivatások típusai különbözőek lehetnek a megismert lehetőségek közül választhatunk, és képességeinkre alapozva eldől, hogy mi számunkra a legmegfelelőbb út ezen belül. Maradjunk áldozópapok vagy egy úttal közösséghez is tartozzunk és legyünk szerzetes papok? Mindenképpen csatlakozzunk egy közösséghez, vagy valamely közösségen kívüli megszentelt út a miénk? A lányoknak a konszekrált szüzesség, a fiúknak a papság, mindkét nemnél a magánfogadalom és a konszekrált remeteség megfontolandó lehetőség.

b.      Hivatás a hivatáson belül

i.       A rend karizmájának megtalálása

Ha valaki biztos abban, hogy a megszentelt hivatását valamely megszentelt élet intézményében tudja csak elképzelni, ehhez megfelelő elhívást, adottságokat, testi és pszichés alkalmasságot kapott, akkor érdemes minél több ismerős közösséggel felvenni kezdetben a kapcsolatot és megismerni életüket, hogy minél jobban kiderüljön, karizmáival hol tudná legjobban beteljesíteni küldetését. Vannak kontemplatív közösségek, vagy apostoli illetve szociális területen tevékenykedő rendel, lelkipásztori feladatokat ellátó vagy új utakon járó világi intézmények vagy karizmatikus lelkiségűek, a választási lehetőségek köre széles.

ii.   Közösség vagy közösségen kívüli út

Amennyiben megbizonyosodtunk arról, hogy megszentelt hivatásunk van, de nem férünk bele egyetlen megszentelt élet intézményének szabályzatával megalkotott kívánalmaknak sem, vagy olyan akadályok merültek fel (például pszichés vagy lelki alkalmatlanság, kor, szülői háttér), ami miatt nem lehetséges a belépésünk érdemes megfontolni és imádkozni a hivatalos közösség nélküli utakkal kapcsolatban is.

Fontos, hogy ha egy közösség nem fogad be ez nem egyezik a meghívás meglétével, ettől függetlenül még lehet meghívásunk a megszentelt életre csak egy más formában, más közösségben vagy közösségen kívüli megszenteltként.

Nem csak megszentelt élet intézményén belül, de azon kívül is járhatjuk tehát a megszentelt életutat, ezekre ad lehetőséget az egyházjogban az Egyházi Törvénykönyv. A konszekrált remeteség a 603. kánonban, a konszekrált szüzesség a 604. kánonban, továbbá az Egyházi Törvénykönyv a 1191-1197 paragrafusaiban tesz említést a magánfogadalomról.

A magánfogadalom bizonyos esetekben közösségen belül letett fogadalom, de itt most a közösségen kívüli tisztasági vagy akár szerzetesi szegénységi tisztasági és engedelmességi fogadalom (professio) mintájára letett hármas fogadalomra, pap vagy püspök előtt letett formájára gondolok, amely főleg nem ünnepélyes keretek között történik.

Hogy ezeket ki mennyire fogadja el megszentelt életútnak hivatalosan illetve szíve mélyén Isten előtt állva ez már az egyházjogászok feladata, de a legfontosabb mindenkinek a saját lelkiismerete.

---------------

A kiinduló meghatározás alapján a hivatástisztázás nemcsak ennyit jelent, hanem kitágítva hosszú folyamat, nem csak az elkötelezettség előtt álló lelkigyakorlatra korlátozódik, különböző lépcsőfokai vannak időben és módban.

Ehhez a folyamathoz sok kegyelmet kívánok minden fokozatban járónak és kívánom, hogy be tudják teljesíteni azt az életutat, amelyet az Úr megálmodott róluk. Ehhez kérjük az ő segítségét és irgalmát, hogy alkalmas eszközei lehessünk a szándékainak befogadására és megvalósítására.

Keresem az Utam - hivatástisztázó hétvége 2016

Nyári lelkigyakorlatok Püspökszentlászlón

Hivatástisztázó lelkigyakorlatok az Életrendezés Házában

Életünk újra és újra útelágazáshoz ér, amikor döntéseket kell hoznunk. Hogyan tovább? Időnként nagy küzdelembe kerül a helyes út megtalálása. Van, hogy csak sejtjük, melyik irányba keressük a megoldást, hol található életünk iránya, célja. Olykor pedig azon vívódunk, hogy a célhoz vezető sok jó út közül melyik is lenne számunkra a legjobb, ahol életünk lángolni tud.

Az életállapot választás különlegesen fontos szerepet játszik a döntéseink között. Van, akit a családalapítás vonz, de fél az elköteleződéstől. Van, aki vágyat érez Jézus osztatlan követésére az evangéliumi tanácsok útján, de bizonytalan, hogy milyen formában is tegye. Szerzetesként, papként? Van, akit sokféle vágy feszít, s nem látja még, melyikre hallgasson.

Szent Ignác lelkigyakorlatai a csend, az ima és a személyes beszélgetések révén segítséget nyújtanak abban, hogy rendet teremtsünk életünkben és felismerjük legmélyebb vágyainkat. Mély vágyaink elvezethetnek, hogy felismerjük az Úr hívását. A hivatástisztázó lelkigyakorlat tulajdonképpen egy olyan személyesen kísért szentignáci lelkigyakorlat, ahol a lelkigyakorlatozó egy fontos kérdésben szeretne dönteni, vagy legalább közelebb kerülni a döntéshez. Szent Ignác számos olyan gyakorlatot is felkínál, amelyek segítik a döntéshozatalt. Mondhatjuk azt is, hogy a lelkigyakorlatok a döntéshozatal iskolája is.

Persze kiderülhet, hogy még nem érettek a feltételek egy végleges döntés meghozatalára. De egy 3-8 napos lelkigyakorlat akkor is segítségünkre lehet, hogy előrébb lépjünk és előkészítsünk egy döntést, amit majd később hozunk meg. Minden jó döntés alapja ugyanis az Úrral való kapcsolat elmélyítése.

Egyénileg kísért szentignáci lelkigyakorlat (Ignatianische Einzelexerzitien)

2016. június 13-18.

Kísérők: Tornya Erika RSCJ, Ann Krauss, Dagmar Scherf, Kutas Attila atya

A Szent Ignác-i lelkigyakorlatot azok számára ajánljuk, akik személyes kapcsolatban vannak Istennel vagy erre vágynak. A lelkigyakorlatozó lehetőséget kap, hogy a hétköznapi rutinjait elhagyja, kitegye magát  Isten személyes érintésének a csöndben, Isten Igéje, illetve a természet által.
Ez a lelkigyakorlat azoknak tud a legtöbbet segíteni, akik komolyabb döntésre készülnek, vagy úgy érzik, jól jönne egy megállás, reflexió Istennel.

Újdonság, hogy a magyar nyelv mellett  német nyelvű lelki kísérőt is lehet kérni. A magyarországi német közösségek tagjai számára, illetve német szakos diákok számára is jó lehetőség német nyelven végezni a lelkigyakorlatot.

Időpont: 2016. június 13 (hétfő, vacsorától) – június 18  (szombat, ebéd).

Személyesen kísért ifjúsági lelkigyakorlat

2016. július 3-10.

Kísérők: Lukács János SJ, Hiba György SJ, András Csaba SJ, Horváth Ferenc SJ

Lelkigyakorlat típusa: személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat.

Kiknek ajánljuk: Ezt a lelkigyakorlatot azoknak ajánljuk, akik szeretnék elmélyíteni Istennel való kapcsolatukat, életvitelszerűen szeretnék gyakorolni a hitüket, mélyebb megtérésre vágyakoznak, ill. fontosabb döntéseiket Istenre szeretnék alapozni. Olyanokat várunk, akik szívesen vállalják a csendes elvonulást, hogy a Bibliával és saját életük könyvével imádkozva Istennel találkozzanak. A lelkigyakorlatot a kísérővel való személyes beszélgetések segítik.

Időpont: 2016. július 3 (vasárnap, vacsorától) – július 10 (vasárnap, ebéd).

További információk:

PÉCSI EGYHÁZMEGYE – ÉLETRENDEDZÉS HÁZA
Cím: 7694 Hosszúhetény, Püspökszentlászló 11-12
Tel.: (h-p. 9-17): 06-30/338-5784; 06-72/490-610
e-mail: eletrendezeshaza@pecs.egyhazmegye.hu
Honlap: www.eletrendezeshaza.hu

Forrás: Életrendezés Háza

A mindennapok hűségében

Egy szerzetesnek, mint a sónak, ízesnek kell lennie, mint a gyertyának, világítania kell a sötétben - mondta Ft. Vereb Zsolt, Tóth Borbála szerzetesi fogadalomtétele előtt, Nagykárolyban.

Új szerzetest köszöntött Nagykároly, hiszen Boldog Celestina Donati emléknapján a Kalazanciusi Nővérek Kongregációjának tagja lett Tóth Borbála. A különleges eseményre sokan elmentek imádkozni az új hivatás kiteljesedéséért, Isten kegyelméért.

Az este hat órától kezdődött szentmise elején, Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a Megszentelt Élet Éve kapcsán elmélkedett a szerzetesi életről: "Advent első vasárnapjával, Ferenc pápa, a világegyház számára meghirdette a Megszentelt Élet Évét. Maga is szerzetes lévén, szerzetes testvéreit és nővéreit arra hívja, hogy hálával tekintsenek a múltra, szenvedéllyel éljék a jelent és reménységgel öleljék át a jövőt. A szerzetesi hivatás tanúságtétel a nagy és egyetemes egységről és harmóniáról, Isten szeretetéről és feltétlen uralmáról életünk és az egész világmindenség felett. Ma itt, a nagykárolyi Kalazanci Szent József templomban örömmel ünnepeljük a Piarista szerzetesnővérekkel Boldog Celestina Donati anyát, rá emlékezve, aki Kalazanci Szent József lelkiségében lett a Piarista Nővérek Kongregációjának alapítója. Örömünket növeli a szerzetes fogadalomtétel és beöltözés."

A szentmise elején a püspök köszöntötte a híveit és papjait, külön kiemelve a vendégeket, Sr. Anna Lucia D'Ospina generális anyát, Sr. Maria Pia Boccacci és Sr. Angela Maria Franega főnővéreket, Ft. Labancz Zsoltot, a piarista rend magyarországi tartományfőnökét, a magyarországi férfi szerzetes-elöljárók konferenciájának újraválasztott elnökét, Ft. Ruppert Józsefet a romániai piarista rendtartomány megbízott felelősét, Ft. Vereb Zsoltot, a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóját, valamint a jelenlevő további piarista atyákat és kispapokat. Kérte Boldog Celestina anya közbenjárását, a fogadalmas nővéri életét kezdő Tóth Borbála, és a fogadalmat újító, Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér számára. Kérte ugyanakkor Isten áldását, a piarista rend nagy családjának minden tagjára.

Az evangélium olvasása után kezdődött meg Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér fogadalmának egy évre történő megújítására: felolvasta, majd az oltáron aláírta a fogadalom szövegét tartalmazó iratot. Tóth Borbála első fogadalomtételének és beöltözésének szertartása ezt követte. A generális anya nevén szólította a novíciát, aki a próféta szavaival válaszolt: "hívtál, itt vagyok." A főnővérhez intézte kérését, melyben felvételét kérte a piarista nővérek kongregációjába.

A szentbeszéd ezután hangzott el Ft. Vereb Zsolt részéről. A piarista atya szintén a Megszentelt Élet Éve gondolatkörével indította szentbeszédét, kihangsúlyozva, jellé kell válni. "Mi haszna a sónak, ha ízét veszti? A lámpást sem azért gyújtják, hogy véka alá tegyék... A hegyre épült város sem rejthető el... Ugyanígy, egy szerzetesnek is, mint a sónak, ízesnek kell lennie, mint a gyertyának, világítania kell a sötétben, és nem rejthető el. Az európai kereszténység mintha elvesztette volna ezt a jel szerepét. Egyfelől elkényelmesedett, elaltatta a lelkiismeretét, relativizálta a jót, másfelől pedig megfélemlítetté vált, mert a társadalomban uralkodó liberális eszméket képviselők állandó tűz alatt tartják. Ma bármilyen deviancia tolerálható, csak a kereszténység megbocsájthatatlan. (...) Nehezen értelmezhető, sok aggodalomra okot adó korunkban nagyon is szükségünk van az Isten kegyelmére, a racionális józanságra és tisztánlátásra. Nem holdvilág-kanalazó, álmodozó, a múltbéli hagyományok farvizén utazó keresztényekre van szükség, hanem olyan szentekre, akik olyan nagyok, hogy a lábuk egészen a földig ér. Nem kétségbeesett jajveszékelőkre van szükség, hanem tettrekészekre, akik bíznak az isteni gondviselésben és irgalomban, akik derűvel, humorral, jókedvvel, szentséggel, fáradhatatlanul mosolyogják bele a világba Isten szeretetét. Minden kornak megvannak a hiteles apostolai, és ilyen volt az ezerötszázas évek végén, az ezerhatszázas évek első felében Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója, és ilyen volt az 1848-ban született Boldog Celestina Donati atya is."

Vereb Zsolt az alapítóanya példáját Nagykárolyra vetítette: "Celestina Donati életpéldája megerősít minket is abban, hogy mi is képesek vagyunk a szép szeretetre. Az ő kisugárzása és varázsa tölti be ezt a nagykárolyi közösséget is, amelyben pillanatokon belül Bori nővér leteszi első szerzetesi fogadalmát. A kimondásra kerülő szavakat már jóval korábban megelőzte egy belső, egyszerre szabad, és szabaddá tevő döntés. Egy csodaszép ajándékozás ez. De mit ajándékoz Bori nővér az Istennek? A javait, a képességeit Istentől kapta, így legfeljebb visszaadhatja azokat. Ő maga eddig is Istené volt, mint mindegyikünk. Az élete szintén az Istené. Akkor mit adhat Istennek? A mindennapok kitartó, szeretetből fakadó hűségét adhatja, mint ahogy Isten, ezt a fogadalmat elfogadva, szintén a hűségéről biztosítja a fogadalomtevőt. Legyünk imádságos kísérői és tanúi e csodának. Segítsük Bori nővért, és a többi kedves nővért is, hogy krisztusi jel szerepüket továbbra is hatékonyan tudják megélni tündéri leányaik körében, beteg világunk sebeinek gyógyítása közepette."

A prédikációt követően Tóth Borbála az oltárnál, az általános elöljáró kezébe tette le egy évre szerzetesi fogadalmát, aki új nevén szólította - "ettől kezdve a neved, Isten anyjáról nevezett Borbála nővér" -, az oltáron aláírták a fogadalom szövegét tartalmazó iratot, Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök megáldotta a szerzetesi ruhát, amit Borbála nővér magára öltött, végül pedig átvette a keresztet és a piarista nővérek családjának konstitúcióját. Ezután a nővérek mind megújították fogadalmukat, a szentmise pedig az Eukarisztia liturgiájával folytatódott.

A szentmise végén a püspök a hívekhez szólt, buzdítva őket, hogy azoknak példájára, akik mertek a szeretet áldozatai lenni, merjenek ők is mind, ott, ahol vannak, a szeretet továbbadói lenni.

Forrás: nagykaroly.ro

Hivatás-e a nem megszentelt egyedülálló életút?

A nem megszentelt egyedülálló életút élethelyzetünkből fakadó, Isten tudtával és megengedő kegyelmével támogatott élethelyzet, életút, de nem olyan hivatás a maga jelentésében, mint a Katolikus Egyházban meghíváson alapuló megszentelt életutak, a papi hivatás vagy az alaphivatásaként meglevő házas hivatás.

Minden ember a mennyországra hivatott és életszentségre szól a hivatása, de ez különböző módon egy fő hivatáson belül történik. Vagy papként szerzetesként illetve megszenteltként vagy házasságban élőként ezekre törekedve de átmeneti, vagy állandó nem magunk választotta egyedülállóként is a megszentelődésre törekszünk, ez a fő cél keresztényként. Fő hivatásunk a megszentelődés Isten és a felebarát szeretete és szolgálata, ezen belül a megszentelt vagy papi illetve a családos élethivatás áll.

Nagyon sok manapság a szingli, akik egy része a maguk akaratából és nem a keresztény értékek miatt egyedülállók, a a másik típusuk a "kényszerpályán levő", akik törekednének valamely fő hivatásra, de vagy nincs hívásuk papi vagy megszentelt hivatásra vagy nem találnak megfelelő párt, ha a házasság az ő útjuk.

A legfontosabb, amiben szeretném megerősíteni a hosszabb-rövidebb időre nem maguk akaratából, de egyedülálló testvéreimet, hogy ne keseredjenek el és meg, hanem próbáljanak meg a helyzethez képes értékesen, kiegyensúlyozottan és boldogan Isten kapcsolatukat és felebarátaikkal való jó kapcsolatukat építeni, a világi karitatív önkéntes vagy az egyházi szolgálatokba bekapcsolódva olyan területen, amely hozzájuk közel áll a társadalom és a keresztény közösség értékes tagjaként.

A környezetemben levőkön látom, hogy ez az élethelyzet kereszt, mert sem Istennek szenteltként nem tudnak elköteleződni az Ő országáért a házasságról lemondva, sem párkapcsolatuk nincs annak ellenére, hogy fő vágyuk az, hogy az Úr hívását érezzék vagy megházasodjanak. Nehéz nekik olyan tanácsot vagy biztatást mondani, ami segíthetne nehézségeik elviselésében, mert a negatív értelemben vett magány olyan teher, amelyet nem áldozatként Istennek felajánlva választottak, hogy komoly lelki gondokat okozhat. Fontos lenne az Egyházban ezeknek az embereknek a komolyabb pasztorációja és felkarolása, mert értékeikkel nagyon nagy mértékben hozzá tudnak járulni az Egyház épüléséhez.

Nem különálló hivatás a nem megszentelt egyedülálló életút, de egy olyan élethelyzet, amely a megszentelődést szem előtt tartva, az Úr megengedő kegyelméből van, de bízzunk benne, hogy átmeneti, nem teljes életre szól.

Külföldi hivatásgondozó forrásokban olvastam és láttam, hogy egyenrangú hivatásnak kezelik néha a nem megszentelt egyedülálló életutat és a papi, szerzetesi illetve megszentelt életút és a családos hivatás mellett. Felmerül, ha a nem megszentelt egyedülálló személyes megszentelődése érdekében szolgálatot vállal az Egyházban és/vagy a világban, nem él házasságban és egész életében úgy érzi, így kell élnie, akkor mi választja el attól, hogy tisztasági (magán)fogadalmat tegyen Istennek? A meghívás a lélek számára bizonyosságként benne élő Isteni szó, ez a döntő alapvetően. Ha pedig átmenetinek tervezi ezt az állapotot, akkor nem ez az igazi hivatása.

Eszembe jutnak azok a szentéletű lelkek is, akik misztikusok, stigmatizáltak vagy komoly egészségi problémával küzdöttek és nem tettek tisztasági fogadalmat, de családjuk sem volt. Az ő igazi hivatásuk a kereszt, a szenvedés és az engesztelés volt. A fogadalom kérdése nekem itt is felvetődik, de azt csak az Úr és a lélek közti párbeszéd alapján dől el, hogy kitől mit kér, lehetőségei és Isten terve szerint hogy alakul az élete. Nem a fogadalom maga a lényeg, hanem az életszentség és az, hogy az Úr Akarata megvalósuljon mindenkinek az életében.

Hivatásának megtalálásához az életszentségre való törekvés mellett illetve az egyedülállóság helyes megéléséhez sok kegyelmet kívánok minden hivatását kereső és megélő testvérem számára.

További jó cikkek a témában:

https://www.osv.com/TabId/735/ArtMID/13636/ArticleID/4580/

http://blog.adw.org/2015/05/is-there-a-vocation-to-the-single-life-i-think-not-and-heres-why/

http://vocations.ca/types_of_vocations/singled_out_for_god/

http://www.pathsoflove.com/blog/2008/08/single-vocation-marriage-or-religious-life/

http://blogs.nd.edu/oblation/2012/10/24/single-life-as-sacrament/

Isten meghívása - a megszentelt hivatás jelei

A katolikus papság - Krisztushoz vezetni a világot

A mi arcaink – szerzetesi hitvallás

A mi arcaink címmel jelent meg egy szép kötet a megszentelt élet évének lezárásaként. Negyvenkét szerzetes hitvallását tartalmazza, valamint bemutatja Boldog Salkaházi Sára és Boldog Sándor István életét (ők a legutóbbi boldoggá avatott magyar szerzetesek). A könyv elején Deák Hedvig OP írása igazítja el az olvasót arról, kik is a szerzetesek.

BEVEZETŐ

A kötetben negyvenkét szerzetesi hitvallást gyűjtöttük össze. Minden szerzőt arra kértünk, valljon szerzetesi pályájának indulásáról, meghívásának körülményeiről. Mutassa be azt a környezetet ahonnan indult és ahová érkezett. Ossza meg gondolatait egyházáról, közösségéről, Istenhez fűződő személyes viszonyáról. Arra kértük az írókat, hogy örömeik mellett valljanak küzdelmeikről, útkeresésükről is. Vallomásaik, gondolataik megfogalmazása után mindannyiuk számára az alábbi hat kérdést tettük fel.

1. Melyik szerzetesközösséghez tartozik? Jelenleg mi az apostoli szolgálata? Kikkel, milyen embercsoportokkal találkozik, dolgozik nap, mint nap?

2. A rend alapítójának, közösségének mely karizmáját emelné ki, amely jelen életszakaszában személyesen is sokat jelent az ön számára?

3. Az elmúlt évben mi volt a legnagyobb öröm, ami érte, és amit megosztana velünk?

4. Mit jelent önnek az irgalom? Eddigi élete során miben, hogyan tapasztalta meg Isten irgalmát, egy másik ember irgalmát, a saját szívében megnyilvánuló irgalmat?

5. Az utóbbi években egyre több szó esik a teremtett világ fenntarthatóságáról, védelméről. Az ön szívében, környezetében, életvitelében hogyan jelenik meg ez, az egész emberiséget érintő kérdés?

6. Van-e jelmondata vagy kedvenc idézete, amelyik vezeti, kíséri életében? Ezeket a kérdéseket az egyes hitvallások végén már nem tüntetjük fel külön-külön, hanem számukkal és egy-egy, a kérdésben foglaltakat összefoglaló kifejezéssel utalunk rájuk: 1. Szolgálat, 2. Karizma, 3. Öröm, 4. Irgalom, 5. Teremtett világ, 6. Jelmondat.

Végül, engedjenek meg két személyes gondolatot a szerkesztőnek. Az írásokat és a benne foglalt történeteket olvasva többször az volt az érzésem, hogy az evangélium lapjai keltek újra életre 20-21. századi szereplőkkel és helyzetekben. A tanítás örök, csak a szereplők változnak. Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak a kortárs szereplőknek, akik nélkül nem születhetett volna meg a kötet. Köszönet Henri Boulad jezsuitának, Lendvai Zalán ferencesnek, Osztroluczky Dénesnek, és néhai nagybátyámnak, Meskó Lajos piaristának! Az ő és a kötet íróinak példája bátorítson minden olvasót saját hitének és az evangélium örömének megélésére és megvallására.

Meskó Zsolt
szerkesztő

KIK A SZERZETESEK?

Elsősorban olyan emberek, akiket Krisztus ragadott meg egészen személyesen, és akik erre a személyre szóló hívásra egész életük neki ajándékozásával akarnak válaszolni. Életük programja tehát a szüntelen istenkeresés lesz. Bár gyakran igen tevékeny emberek, mégis mindaz, amit tesznek, teljesen értelmetlen lenne, ha nem az motiválná őket, hogy egyre teljesebben, egyre szabadabb szívvel szeressék viszont Istent, és őmiatta mindenki mást.

De hogyan követheti valaki az Urat, hogyan ajándékozhatja neki az egész életét? Aki erre a teljességre törekszik, tapasztalhatja, hogy ez az Isten utáni vágy mindent relativizálni fog: olyan ez, mint a kincset talált ember esete, aki az evangéliumi példabeszéd szerint örömében eladja mindenét, amije csak van, csak hogy a kincs az övé lehessen. (Mt 13,44) így tesz a szerzetes is: Jézus személyétől, életétől elbűvölve, „eladja mindenét”, azaz próbál szabad lenni mindattól, ami az embert foglalkoztatja, leköti. A három evangéliumi tanács, vagy más néven a szerzetesi fogadalmak – szegénység, tisztaság/szüzesség, engedelmesség – legalapvetőbb emberi vágyainkkal, szükségleteinkkel vannak kapcsolatban. A szegénység révén a szerzetes önként korlátozza az anyagi javak birtoklását – mindazt, ami fizikai kényelmet, jóllétet biztosít. Az anyagi javakat arra akarja csökkenteni, ami szükséges, így állandóan arra van ösztönözve, hogy az igazi gazdagságot Istenben keresse. A tisztaság vagy szüzesség tanácsa arra ösztönzi a szerzetest, hogy minden szexuális intimitásról és kizárólagos emberi kapcsolatról lemondva, a másik (férj/feleség) adta közelség, biztonság, kiegészülés hiányában Istenhez forduljon. Az engedelmesség által a szerzetes lemond arról, hogy saját elképzelései és belátása szerint alakítsa az életét: helyette a közösségére, az elöljáróra bízza azt, így válva szabaddá Isten akaratának megtételére.

A három tanács megélése lemondás, ugyanakkor – ha valaki jól éli – nem emberteleníti el a szerzetest, hanem kitágítja a szívét. Épp a hiány által megteremti a szabadság tereit, amelybe Isten (és a másik ember) bele tud lépni: mintegy Isten jelenlétét vési a szerzetes szívébe, aki így széttöredezett vágyait Isten szeretetébe tudja fókuszálni. Ezt a három tanácsot nem azért választja a szerzetes, mert egyébként nagyszerű válaszok arra, hogy ha valaki teljes lényével az Isten keresésére akar figyelni, akkor milyen úton kell haladnia. Sokkal inkább azért, mert ez a három tanács magának Jézusnak a földi életformáját utánozza, aki szegényen, tisztán és az Atyának engedelmesen élt, hiszen a szerzetesi élet legalapvetőbb motivációja a Krisztus-követés.

Az evangéliumi tanácsok mellett, a szerzetesi élet másik elengedhetetlen jellemzője a közösség. A kereszténység eleve közösségi tapasztalat. A szerzetesi élet – amely az apostolok és az első keresztény közösség életét akarja követni a közös imádságban és a javak megosztásában – elképzelhetetlen közösség nélkül. A közösség konkrét megvalósulása viszont nagyban függ az egyes rendek jellegétől.

A szerzetesi élet egyik jellemzője egyfajta stabilitás: ez egy életállapot, amelyre a szerzetesek életre szólóan, fogadalmakkal kötelezik el magukat. Ezt a végleges elköteleződést a közösségek jellegének megfelelő képzés előzi meg, amelynek különböző szakaszai vannak. Általában jelöltséggel kezdődik, utána a noviciátus jön, mint a szerzetesi nevelés legintenzívebb időszaka, ezt zárja le az ideiglenes fogadalom. Az ideiglenes fogadalmak végén tesz a szerzetes örökfogadalmat.

A szerzetesi életnek gazdag sokfélesége alakult ki a nyugati egyházban. Egy dolog biztosan jellemző mindegyik formára: aki Krisztushoz közel kerül, annak fontos lesz mindenki, aki Krisztusnak fontos. A szerzetesi élet sosem csak magának a szerzetesnek a lelki előrehaladását szolgálja, nem pusztán elvonulás a világtól, hanem mindig másokért, az egyházért, az emberiségért történik. Így a szerzetesek szolgálata nagyon sokszínű. A szemlélődő rendekben ez elsősorban közbenjáró imádság által valósul meg, a többiek esetében nagyon változatos. Például: szociális tevékenység, betegápolás, tanítás, lelkipásztori munka, különösen a pappá szentelt szerzetesek esetében.

A szerzetesi élet kifejezést gyakran a megszentelt élet szinonimájaként használják, mivel ismertebb, érthetőbb. A katolikus értelmezés szerint az Istennek szentelt élet lényege: a három evangéliumi tanácsra tett fogadalom által létrejövő Istennek lefoglaltság, konszekráció.

A szerzetesek azok, akik örökre szóló, nyilvános fogadalmat tesznek az evangéliumi tanácsokra, közösségben, saját rendházukban/kolostorukban/monostorukban, tehát a világtól bizonyos fokig elkülönülve laknak. A szerzetesi élet stabil, látható életforma, és nyilvános tanúságtétel is. A szerzetesi életnek a történelem folyamán különböző formái alakultak ki.

Ezek közül néhány:

– teljesen szemlélődő rendek (nem végeznek külső apostoli tevékenységet) – pl. karthauziak, klarisszák, karmeliták;

– monasztikus rendek (monostorban élnek, életük tengelye a közös ima, és a közös tevékenység) – pl. bencések, ciszterciek;

– kanonoki rendek (a közös istenszolgálatot összekapcsolja az apostoli tevékenységgel) – pl. premontreiek;

– kolduló rendek (a közös imát ötvözik az apostoli tevékenységgel, de nincsenek helyhez kötve) – pl. ferencesek, domonkosok;

– Szent-Ignác-i lelkiségű rendek (szakítanak a közös kórusimával; a hangsúly az apostoli mozgékonyságon van, „szemlélődők a cselekvésben”) – jezsuita rend és sok, a modern korban keletkezett női rend – pl. Congregatio Iesu, Sacré Coeur;

– apostoli munkát végző rendek – sok ilyen keletkezett az újkorban, általában valamilyen társadalmi szükséghelyzet orvoslására.

A megszentelt életet élik az ún. világi intézmények tagjai. Ők a világban, megszokott életkörülményeik között maradnak, de az evangéliumi tanácsokat vállalják, és a világ megszentelését belülről akarják munkálni. Az apostoli élet társaságainak életformája sok mindenben hasonlít a szerzetesi életformához: tagjaik általában testvéri közösségben élnek, és az evangéliumi tanácsok megtartását általában magánfogadalommal vállalják, és saját munkájukkal részt vesznek az egyház küldetésében.

Ezek a formák mind léteznek ma Magyarországon, illetve ezeken kívül olyan új közösségek is, amelyek gyakran csak néhány éves vagy évtizedes múltra tekintenek vissza, és keresik annak útját, hogy a megszentelt élet intézményévé váljanak.

A szerzetesek különleges helyet foglalnak el az egyházban: ahogyan a II. Vatikáni Zsinat fogalmazta, az egyház szentségéhez tartozik a szerzetesi állapot. Azaz, a szerzetesi élet már itt a földön szeretné elővételezni és mindenki másnak hirdetni azt az Isten és ember közötti közvetlen kapcsolatot, amelyre Isten minden embert meghív.

Dr. Deák Viktória Hedvig OP
a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke

Forrás: Gratuitas

"Futok a kitűzött cél felé..."

"Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. Fil 3,12-14

"Miért lettem szerzetes?" - előadás Debrecenben

Idebent - imázsfilm a Gyulafehérvári Szeminárium életéről

A gyulafehérvári szeminárium keretében működő Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola idei célkitűzései közt szerepelt egy, a szemináriumot népszerűsítő imázsfilm elkészítésének projektje. A film célja az érdeklődés kiaknázásán túl a szeminaristák életét megismerni vágyók figyelmének fenntartása, a jövő nemzedék kíváncsi és érdeklődő szempárainak felvillantása és azok mélyreható rálátásának elősegítése.

Ötlet volt, kellett egy csapat. Az Idebent készítői: Albert István-Csaba, Orosz Roland, Nyírő Szabolcs, Kalányos Ottó, Kelemen Arnold, Lechli Arnold, az EMEI In design szakosztály tagjai.

László Zsolt, II. éves szeminarista, az EMEI In design szakosztály tisztikari koordinátora osztja meg gondolatait a szeminaristák e rendhagyó vállalkozásával kapcsolatban:

Idebent! Mi történik idebent? Lassan két éve, ha szünidőben találkozok emberekkel, mindig ez az első kérdésük felém…

Az imázsfilm elkészítésével, amely Szemináriumunk életéről nyújt képet a külvilág kíváncsi szempárainak, bemutattuk, hogy milyen is a titokzatos gyulafehérvári Papnevelde élete, ott bent, a falak mögött. Az egyetlen módja annak, hogy ha valaki nem látogat el ide, megtudja, körülbelül mi zajlik itt nap-nap után, a hétéves képzés alatt.

Amikor az előzetes megjelent, csalódott voltam, hogy ez nem olyan, – az előzetesből kiindulva –, amely az imázsunkat képviseli, hanem egy kiszépített, díszes oldalát fogja bemutatni a nézőknek. Egyébként az előzetes után is csak stagnált a projektünk, mert még mindig nem tudtuk, mit is akarunk összerakni.

És megszületett! Sok időt elvesztegettünk, de így utólag úgy érzem, jobb, hogy így alakult, mivel az ötlet késve érkezett, de érdemes volt kivárni és nem elsietni valami más, erőltetett felépítéssel, amely nem ihletként jött, hanem kényszerből rakódott össze.

Az ötlet a következő volt: mutassuk be egy átlagos napunkat reggel 6-tól este 10-ig. Azt, ami egy tanév legnagyobb részét kiteszi. Sok időt töltöttünk el valóban azzal, hogy letisztázzuk, nem föltétlenül egy egész évet kell összesűrítenünk, amelyben szürettől Mikulásig, Mikulástól papszentelésig minden benne van, hiszen ezt nem lehet egy rövidfilmben jól összefoglalni. Egy napunkat idebent, minden körítés nélkül összeállítani, jobbnak véltük. Ahogy a forgatókönyv végére pontot tettünk (igaz a gyertyával a körmünkre égve), azonnal fellelkesült a társaság. Nem győztem csodálni, hogy milyen hatékonyan elkezdtek dolgozni: forgattak, egyeztettek, vágták a felvételeket és egyre jobban kezdett alakulni!

Visszanyertem minden ambíciómat, látván, hogy valóban kibontakozott ezeknek a tehetséges embereknek a derekas hozzáállása ebben a munkában. Időt és energiát nem sajnálva, szüntelenül és kitartóan dolgoztak jó kedvvel, derűsen. Újra öröm töltött el és külön élmény volt látni, hogy erős csapattá kovácsolódtunk össze. Mindenki becsületesen kivette a részét, volt értelme összeülni és a munka mellett kellemesen együtt tölteni a rászánt időt. A filmkészítés során, úgy érzem gazdagodtunk sok szép és vidám pillanattal, sikerült jobban megismernünk egymást és képességeinket, valamint olyan csapattá formálódtunk, amely egyben egy családhoz is hasonlított.
Érdekességként elmondanám, hogy a film elkészítéséhez összesen 50 GB anyagot használtunk fel, hossza pedig összesen 46 perc és 13 másodperc.

Remélem, elnyeri mindenki tetszését és tényleg tükrözni fogja ez az alkotás szemináriumunk életét. Annak reményében adjuk át, hogy sikerül a papi hivatást érző fiatalemberek számára bátorítást nyújtanunk arra, hogy elfogadják Isten meghívását és érezzék, hogy idebent jó helyük lesz céljuk elérésének megvalósításában.

Lássuk milyen Idebent?

Forrás: Gyulafehérvári Érsekség