2012. augusztus 31., péntek

A hivatás megkülönböztetésének lépcsőfokai 3.


Nulladik cikk

Mielőtt belekezdenél a hivatástisztázó cikkek olvasásába, meg kell értened egy nagyon fontos dolgot: minden ember egyedi, minden hivatástörténet egyedi. Ezért nagyon nehéz általános érvényű kijelentéseket megfogalmazni. Ahány embert ismerek, annyi hivatástörténetet hallottam. Mégis ezekben a cikkekben törekszem arra, hogy több hivatástörténetet ismerve, néhány szemponttal segítsek annak, aki komolyan keres. Viszont végig tudnod kell: elképzelhető, hogy egyik felvázolt szempont sem érvényes rád. Ezért a hivatás megtalálásához elengedhetetlen, hogy legyen valaki, egy lelkivezető, akivel közösen letisztázzátok, átimádkozzátok az utadat. Ez a valaki legyen pap, és legyen ideje rád. Jó, ha a lelkivezetés összekapcsolódik a gyónással, hogy minél mélyebb rétegeket tudjatok megmozgatni. A cikkekben lesznek kérdések. Ezeket komolyan tedd fel magadnak, szánj rájuk időt, ne csak futtában válaszolj, ahogy éppen a honlapot olvasod. A válaszaidat pedig a lelkivezetődnek fogalmazd meg. Ő tud segíteni abban, hogy kívülről szemlélve milyen összefüggéseket, tendenciákat lát.
Nincsen olyan kérdéssor, amit végigolvasva biztosan tudhatod a választ. Olyan létezik, ami segít. Reményeink szerint ezek a cikkek ilyenek lesznek. Jó olvasást, jó elmélkedést, jó imádkozást!

1. Két úton kell járnod

A felnőtté válásnak, az elköteleződésnek, és így a hivatás megtalálásának is két fontos útja van: az önismeret útja és az imádság útja. Mindkettőn járnod kell, hogy jó döntést tudj hozni. Az önismeret segít megismerni a bensődet, vágyaidat, motivációidat, míg az imádság képessé tesz, hogy meghalld Isten hangját, és megértsd a tervét az életedre. Valahogy így: az önismeret segítségével orvosolni tudod a belső sebeket, meg tudod találni  igazi önmagadat, tehát emberré tudsz válni. Az imádság pedig innen vezet tovább, hogy Isten gyermekévé válj, felismerd az akaratát, és kövesd őt. Erről a két útról szól az első néhány cikk.

2.1. Önismeret útja - első lépés
Vizsgáld meg, hogy szabad vagy-e? Szabad ember az, akit semmi és senki nem kényszerít, amikor döntést hoz. Mik/kik vehetik el a szabadságodat? Gondold át a következőket:
Szabad vagy-e a körülötted levőktől?
Nehéz szabadon dönteni, ha a családodban gyerekkorodtól fogva azt hallod, hogy "ebből a gyerekből pap lesz". Vagy esetleg édesapád pap szeretett volna lenni, és "nagyon örülne", ha valaki elmenne helyette papnak. Nem biztos, hogy ez a te vágyaid ellen van, de ha az ilyen mondatok hallgatása közben belső nyugtalanságot tapasztalsz, valószínűleg kényszerként éled meg. Ugyanígy hatással lehet rád plébános, baráti kör, bárki. Van viszont egy nagyon fontos szempont: olyankor is szoktak ilyeneket mondani a körülöttünk élők, ha érzik rajtunk a hivatás vágyát, ilyenkor esetleg ők szembesítenek azzal, amit mi nem mertünk bevallani magunknak. Ha így van, akkor amikor  ezeket a mondatokat hallod, belső örömöt érezhetsz, egy pillanatra felerősödhet benned a hivatás vágya. Ez azt jelzi, hogy talán igazuk lehet.
Szabad vagy-e az elképzeléseidtől, terveidtől a papsággal kapcsolatban?
Gondold át, hogy mi az, amit elképzelsz a papsággal kapcsolatban. Mit jelent számodra a papság. Le tudnál-e mondani ezekről? Például: nagyon tetszik a reverenda, vagy az, hogy fiatalok között mozoghatsz, szervezhetsz, vagy egyszerűen, hogy vagy valaki, és az tetszik, hogy mindenki "plébi"-nek hív, és tisztelettel vesz körül, nem biztos, hogy a meghívás-élményed igazi. DE: ha ezeket nem kapod meg a papságban (mert mondjuk egy kis falucskában lennél plébános, vagy irodai munkát kapnál), akkor is szívesen lennél pap? Tehát vizsgáld meg: amihez ragaszkodsz, a papság maga, azaz Isten szolgálata minden áron, vagy saját (esetleg önző, magad felé mutató) vágyaid, elképzeléseid?
Szabad vagy-e önmagadtól?
Ha sebeket hordozol, azok befolyásolhatják a vágyaidat is. Ha otthon nehéz, könnyen lehet menekülés a dologból. Ha csak "minél előbb el otthonról, végre a saját lábamra állni!" motivál, ha azt keresed, hogy hol ismernek el, hol vesznek körül szeretettel, akkor ez a vágy nem Istentől jön, és nem Rá irányul. Vizsgáld meg, gondold át: milyen félelmeid vannak. A félelem menekülést szül. Lehet, hogy a sebek mellett a meghívásod igazi, de keresned kell a bensőd gyógyulását, hogy a hivatás letisztuljon.
TEHÁT, gondold át: mik az igazi belső motivációid? Nagyon sokféle lehet, és ezek közül sok vágy hiteles is. Fontos, hogy tudd: az, hogy felfedezel rossz motivációkat, nem jelenti, hogy nincs hivatásod. Ha azonban csak önközpontú motivációid vannak, akkor talán nem ez a te utad.

És még valami: valószínűleg nincsen olyan ember, aki teljesen szabad, ez tehát ne keserítsen el! Nem az a cél, hogy "tökéletes" emberek legyünk, hanem, hogy "tudatos" emberekké váljunk. Aki tisztában van a belső motivációival, az már könnyebben tud felelősségteljesen dönteni.

2.2. Önismeret útja - második lépés
A következő lépésben gondold át, hogy reális-e a hivatás vágya benned?
  1. Ha például eddig egyik egyetemről a másikra mentél, nem tudtál sehol hűséges maradni, komolyan gondold át: nem egy újabb kérész életű ötlet-e a hivatás vágya? Érzel-e magadban érettséget a felnőtt döntésre, és a döntéshez való hűségre?
  2. Emellett fontos, hogy az élethelyzeted is alkalmas legyen az elköteleződésre. Az egyházjog azt mondja, hogy megkeresztelt, szabad állapotú férfit lehet felvenni. Tehát előfeltétel, hogy ne legyél házas, de jó, ha szabad vagy olyan szempontból is, hogy otthon nem te vagy a családfenntartó.
Ezzel összefügg a második kérdés: alkalmas vagy-e? Ezzel a kérdéssel óvatosan kell bánni, mert akár kísértés is lehet a hivatás ellen. Teljesen természetes, ha azt érzed, hogy a feladat nagy és felelősségteljes, és félelem van benned, hogy képes vagy-e rá. DE: ha megpróbálod kicsit kívülről nézni magadat, mint bármelyik másik embert: alkalmasnak tartanád-e? Erről érdemes megkérdezned a körülötted lévőket (szüleidet, barátaidat). Írok néhány nehézséget:
  1. nehezedre esik elszakadni otthonról, ha nem tudsz huzamosabb időt távol tölteni szüleidtől
  2. eddig nem tudtál komoly döntéseket hozni, vagy döntéseid mellett kitartani
  3. olyan tanulási nehézségeid vannak, amik veszélyeztetik, hogy elvégezz egy egyetemet
  4. olyan függőséged van, ami komolyan hátráltatja a közösségi életet (a dohányzás például kisebb baj, mint az alkohol vagy más függőség)
  5. olyan érzelmi vagy pszichés sérüléssel élsz, ami leterheli az emberi kapcsolataidat (okozhatja: gyermekkori emlék, későbbi baleset, haláleset stb.)
  6. ...gondold tovább a saját szempontjaiddal!
Ezek olyan dolgok, amik orvosolhatók, gyógyíthatók. Tehát csak ideiglenes akadályok. Most talán alkalmatlanná tesznek, de ha komoly benned a hivatás vágya, ezekre figyelve, ezekben fejlődve, később nyugodtan jelentkezhetsz.
A harmadik kérdés is komoly: voltál-e már szerelmes? Nagy előny, ha az embernek van komoly párkapcsolata beköltözés előtt! Bölcs atyák mondják, hogy az lesz igazán jó pap, aki igazán jó apa is lehetne. Gondold át:
  1. megtalálhatnád-e az örömödet egy családban?
  2. Tudnál-e bízni egy lányban, és életed odaadásával szeretni? Nem riaszt-e a családi élet?
Azért fontos ezt átelmélkedni, mert a vágy a papság felé, amit hivatásként élsz meg, bizonyos esetekben lehet menekülés is. Menekülni az ismeretlen elől a biztonságosba. Ha félek a kudarctól, a visszautasítástól, ha nem volt bensőséges élményem egyetlen lánnyal sem, ha el sem tudom képzelni, hogy házas ember legyek, akkor valószínűleg szükséges a belső sebek gyógyítása, hogy a női világ ne idegenként tűnjön fel nekem. (Érdekes az, hogy szinte minden pap beszámol arról, hogy amikor a hivatását kereste, legalább annyira vágyott rá, hogy házas ember legyen. Ez az ember legtermészetesebb vágya. Ha nincs meg benned, vizsgáld meg, hogy miért.)
Még egyszer hangsúlyozom: a kérdéseket csendben, magányban gondold át, hagyj időt magadra, de utána legyen valaki, akivel átbeszéled! A belső utazás gyakran megterhelő, vagy akár félelmetes. Fontos, hogy legyen melletted egy ember, akiben megbízol, aki megnyugtat, és segít rendszerbe foglalni, átlátni mindazt, amit felfedeztél.

2.3. Önismeret útja - harmadik lépés
Az önismeret utolsó lépéseként végezz el két gyakorlatot, és írd le magadnak az eredményt:
  1. képzeld el magad nyolcvan évesen, ahogy visszatekintesz az életedre. Tekints vissza egy olyan életre, amit családapaként, valamilyen munkahelyen töltöttél el. Képzeld el a feleséged, gyermekeid, munkádat, napjaidat, és figyeld az érzéseidet. Aztán képzeld el, hogy papként éltél. Ekkor ismét futtasd végig az életedet. A napjaidat, munkáidat, képzeld bele magad helyzetekbe, és figyeld az érzéseidet. Aztán az eredményt írd le magadnak.
  2. most tekints vissza az eddigi életedre. Nézd úgy, mintha egy filmet néznél, külső szemlélőként. Életed eseményei - mindaz, amit szerettél csinálni, a hobbijaid, amilyen döntéseket hoztál fontos helyzetekben, ahogy viselkedtél más emberekkel, amiket mások rólad mondtak - milyen irányba mutatnak? Melyik életpályába illeszthetők bele inkább?
3.1. Imádság útja - első lépés
A hivatás útja az imádság útja. Nem a saját ötletünket bontakoztatjuk ki, nem önmagunkat valósítjuk meg, hanem felismerjük, hogy mi Isten akarata az életünkre vonatkozóan, és abba szívvel-lélekkel beleállunk. Isten hangjának meghallásához pedig elengedhetetlen, hogy legyen személyes Isten-kapcsolatod. Ezért első lépésként szükséges, hogy elmélyítsd az imaéletedet. Vizsgáld meg, hogy most hol tartasz, mennyire fontos az életedben az imádság? Aztán tegyél egy lépést előre. Találd meg a számodra megfelelő imamódot, amivel reggel, napközben és este is Isten felé tudsz fordulni. Komolyan szánj rá időt, ne rohanás közben imádkozz. Kezdd el átadni Neki a hivatásod kérdését, a vágyaidat, a terveidet, egyszóval mindazt, ami vagy: az életedet. Az Istennel egyesült élet teljes önátadáson alapszik. Sokaknak segített, ezért ideírom Charles de Foucauld atya imáját, amit elmondhatsz minden reggel, indulás előtt. Ha komolyan veszed, és élni kezded a teljes önátadást, Isten nem késik, hogy egészen betöltsön téged!

Atyám, átadom magamat neked. Tégy velem tetszésed szerint. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok, csak akaratod bennem és minden teremtményedben beteljesüljön. Semmi mást nem kívánok Istenem. Kezedbe ajánlom lelkemet. Neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével, mert szeretlek, és mert szeretetem igényli, hogy egészen neked adjam át magam. Hogy végtelen bizalommal egészen kezedbe helyezzem az életem, mert te vagy az én Atyám. Amen

3.2. Imádság útja - második lépés

Ha figyelsz a belső életedre, minden nap adsz időt Istennek, tapasztalhatod, hogy indításokat, belső megmozdulásokat ad. A hivatás is ilyen. Érzed, hogy valaki a lelked mélyén ebbe az irányba húz téged. A problémát nyilván az okozza, hogy egyszerre több irányba érzel vágyakozást. Sokan számolnak be arról, hogy egyszerre érzik a papi életre szóló meghívást, és a család iránti vágyat. Azt kéne tehát eldöntened, hogy egy-egy ilyen érzés, sugallat kitől, honnan jön. Honnan jön, hogy pap akarok lenni, és honnan jön, hogy családot szeretnék és világi munkát? Miután felismerted a forrását, már csak annyi a dolgod, hogy Isten akaratát kövesd. Olvasd és elmélkedd át ezeket a szempontokat:

Ha Istentől ered, jellemző rá, hogy:
  • nem kényszerít, nem veszi el a szabad akaratodat, csak hív
  • nagyon szelíden vonz, nem harsányan
  • kitartó, újra és újra visszatér, nehezen tudod kiverni a fejedből
  • sosem kedvetlenít el, és nem érzed fenyegetőnek, ha esetleg nem hallgatnál rá
  • békét hoz magával, nyugalommal tölt el
  • az öröm, amit magában hordoz, nem pillanatnyi, hanem annál mélyebb és tartósabb
  • sosem taszít valamitől, hanem meghív valamire
  • kinyit a világra, mások felé, önzetlenné tesz (pl. ha továbbgondolod, azt veszed észre, hogy a következményei abba torkollnak, hogy másokkal szemben figyelmesebb leszel, önzetlenebb, felszabadultabb velük kapcsolatban)

Ha kísértés, jellemző rá, hogy:
  • lassan egyre inkább elveszi a szabad akaratodat, beszűkíti a döntési lehetőségeidet (egyre kevésbé tudsz neki ellenállni)
  • beszűkíti a "látómeződet", azaz egyre kevesebbet gondolsz Istenre, vagy másokra, lassan mindenki kiszorul a gondolataidból, és csak magad körül forogsz
  • nagyon követelőző tud lenni (erélyesen érvel, hogy tegyél meg valamit, nagyon kidomborítva annak az előnyeit, amik általában önző előnyök; ilyenek: pillanatnyi magányos örömszerzés, haszonszerzés, harag, bosszúállás stb.)
  • hirtelen jön, és hirtelen hagy magadra (főleg, ha hallgattál rá)
  • rábeszél (erőszakosan), vagy taszít, lebeszél valamiről
  • bezár magadba, hogy ne gondolj másokra, csak a saját szempontjaidat nézd, mert "megérdemled" stb.; figyelmetlenebb leszel mások felé, előtérbe kerül a saját jóléted, biztonságérzeted, örömöd
  • elkedvetlenít, elszomorít, elmagányosít, gyakran harag és félelem jár a nyomában (a hivatással kapcsolatban pl. kihangsúlyozza a nehézségeket, de nem azért, hogy felkészítsen és megerősítsen, hanem, hogy elkedvetlenítsen)
  • nem mélyről jövő és hosszan tartó boldogságot ad, hanem rövid örömöt, kellemes érzést
Ha másoktól (szüleidtől, barátaidtól stb.) jön, jellemző rá, hogy:
  • ha igazán belegondolsz, érzed, hogy a gondolat egy (vagy kevés) személyhez köthető. Mintha ő mondaná neked. (pl. találkoztam egy fiúval, aki vívódott a papság kérdésén, de közben szeretett volna megnősülni; hosszas beszélgetés után derült ki, hogy a szülei nagyon szerették volna, hogy pap legyen belőle, és bár ezt nem mondták neki, de "benne volt a levegőben" - ez tehát nem Isten hívása és nem is az ő vágya, hanem a szüleié)
  • gyakran hallod is, hogy valaki mondja neked (szüleid, barátaid ilyesmiket: "neked papnak kéne menned, jó pap lenne belőled") - ez nem feltétlen baj, viszont ha érzed magadban, hogy ezek a mondatok megzavarnak, rosszul esnek, nincsenek harmóniában a belső vágyaiddal, akkor elengedheted őket a füled mellett
Imában, lelkibeszélgetésben ezeket többször elmélkedd át. Keresd meg, hogy honnan jönnek a vágyaid, és csak azokat kövesd, amik a Szerető Isten ajándékai neked.

3.3. Imádság útja - harmadik lépés
Járd végig a következő néhány lépést imában:
  1. imádkozz szabadságért - hogy mindazt, amit önismeretben felismertél, Isten gyógyítsa, és végül olyan döntést hozz, ami közelebb visz téged Istenhez
  2. imádkozz jelért - bátran! Isten, akiket kiválaszt, azokat megérinti, hívja, újra és újra jelez nekik. Jel lehet tulajdonképpen bármi, amiről a szívedben érzed, hogy számodra ez különleges. Mondok néhány példát: egy szentírási részt olvasnak fel a misén, amit már rengetegszer hallottál, most mégis valahogy megérint, mellbe vág. Vagy belépsz a templomba és az atya éppen a hivatásról beszél, te pedig érzed, hogy neked szól. De jel lehet egy spontán "prófécia", amit valaki mond neked (pl. valaki rád néz, és azt mondja, hogy nagyon el tudna képzelni papnak) Fontos, hogy a jelet a szíved hitelesíti. Ezek megtörténhetnek úgy, hogy egyáltalán nem érintenek meg, de ha igazán jel, akkor érzed, hogy fontos számodra. A kapott jelet beszéld meg a lelkivezetőddel!
  3. imában tekints vissza az életedre: keress az előbbiekhez hasonló jeleket.
  4. képzeld el, hogy döntöttél. Először az egyik utat, majd a másikat, és figyeld a szíved megmozdulásait és különböztesd meg őket (ahogy az előző cikkben olvastad)
  5. beszéld meg Istennel, kérd, hogy erősítse meg a döntésedet
Járj rendszeresen a lelkivezetődhöz! A hivatás megtalálása nem egy pillanat, hanem egy út. Sok buktatótól megkíméled magadat, ha van valaki, egy pap, akivel megbeszéled a kérdéseidet.

VÉGÜL
Dönts. Ez nagyon fontos! El fog érkezni a pillanat, amikor már sok minden kikristályosodott, és érzed, hogy itt a lépés ideje. Sokan vannak, akik nem merik megtenni az utolsó lépést, és "két világ között" rekednek. Belőlük lesznek a harmincas éveikben járó, boldogtalan szinglik, akik nem tudják igazán, hogy mit akarnak az élettől. Dönts, ne szalaszd el a megfelelő pillanatot! Nem lesz olyan, hogy 100%-ig biztos vagy a dolgodban, ezért kicsit ugrásnak fogod érezni az ismeretlenbe. Mégis, ha döntesz, utólag megtudhatod, hogy jól döntöttél-e.
Ha döntöttél:
  1. A jó döntésre jellemző, hogy közelebb visz Istenhez, nyitottság, öröm és önzetlenség fakad belőle.
  2. A helyes döntés után jellemzően a lelkedben dúló hullámok lecsendesülnek, érzed, hogy jól döntöttél, a helyeden vagy. Belső béke és öröm tölt el. Ha nem így történik, ha megmarad a belső nyugtalanságod, nincs örömöd, sőt további problémák merülnek fel, akkor lehet, hogy a döntést újra kell gondolnod.
Döntésedet először csak a lelkivezetődnek mondd el. Nem érdemes rögtön világgá kürtölni, inkább hagyj magadnak időt örvendezni, megszokni az új helyzetet. Imádkozz, tanulj új imamódokat, használd ki az időt, hogy közelebb kerülj Istenhez. Ez a megerősödés időszaka. Amikor majd elmondod, a körülötted élőknek rengeteg kérdése lesz, különböző érzelmi reakciókat kapsz majd, ezért nem feltétlenül jó egy friss döntéssel kiállni a világ elé. Arra is fel kell készülnöd, hogy sokan (akár a szüleid) először ellenzik majd. Ezért komolyan járd végig a döntéshozatal fenti lépéseit, hogy biztos lehess magadban.
Végül pedig értesítsd a megyéspüspöködet! :-) 

Forrás: Esztergomi Szeminárium


Pio atya imája


Ó Jézusom, add nekem a te erődet, mikor szánandó természetem fellázad a bajok ellen, melyek fenyegetik, hogy szeretettel fogadhassam földi számkivetésem gyötrelmeit és szorongatásait. Minden erőmmel csatlakozom érdemeidhez, fájdalmaidhoz, vezeklésedhez, könnyeidhez, hogy veled együtt dolgozhassam az üdvösség művén, és legyen erőm menekülni a bűntől, mint a halálküzdelmednek, véres verejtékednek és halálodnak egyetlen okától.

Rombold le bennem mindazt, ami visszatetsző előtted, és a te szent szereteted tüzével nyomd szívembe minden szenvedésedet. Karolj át olyan bensőségesen, oly erős és édes öleléssel, hogy soha ne hagyjalak egyedül kegyetlen gyötrelmeidben.

Csupán egyetlen pihenőt kívánok: a te Szíveden. Egyetlen dolog után áhítozom csak: részt venni szent Haláltusádban. Bárcsak megrészegülne lelkem véredtől, és táplálkozna fájdalmad kenyerével. Ámen.

Pietrelcinai Szent Pio

Forrás: KPI

2012. augusztus 29., szerda

Kisboldogasszony búcsú Pálosszentkúton


Szeretettel várunk minden kedves testvérünket az őszi búcsúnkra, 
melyen az idén szentelt két pálos atya  újmisés áldásában is részesülhetnek.

szeptember 1. szombat
18:00 szentmise
19:00 rózsafüzér
20:00 szentmise gyertyás körmenettel, celebrálja pálos újmisés atya
24:00 szentmise a megholtakért, majd keresztút

 
szeptember 2. vasárnap
8:00 szentmise
9:00 rózsafüzér
10:00 szentmise körmenettel, celebrálja pálos újmisés atya
körmenet után gyermekek megáldása
14:00 litánia

Forrás: Magyar Pálos Rend


Jézusnak növekednie kell bennünk


Márk evangéliumának 6. fejezetében arról olvashatunk, hogy Jézus elküldi tanítványait a városokba és falvakba, hogy betegeket gyógyítsanak és bűnbánatot hirdessenek, majd visszaérkezésük után a tanítványok beszámolnak arról, hogy mi mindent tettek és tanítottak. E két rész között található Keresztelő Szent János vértanúságának elbeszélése. A történet arra utal, hogy János sorsa előrevetíti Jézus sorsát és a tanítványok sorsát is. Aki Krisztus tanítványa akar lenni, annak egyre inkább osztoznia kell az Ő sorsában, vállalva a szenvedéseket és akár a halált is. János estében a vértanúsággal válik teljessé az, hogy neki kisebbednie kell, Jézusnak pedig növekednie. Bennünk is egyre inkább növekednie kell a Krisztus melletti elkötelezettségnek és semmilyen veszély, de még a halál sem tarthat bennünket vissza a hitünkről szóló tanúságtételtől.

Keresztelő Szent János

Horváth István Sándor

Forrás: Napi evangélium

A Szűzanya kezében


Hálaadó szentmisére gyűltek össze a Győr-Újvárosi hívek augusztus 26-án, Borbély Mária Petra OSM szervita nővér szerzetesi jubileumának 70. évfordulója alkalmából.

A hálaadó ünnepi szentmisét Hajlák Attila István marosvásárhelyi káplán, az erdélyi Mária iskola vezetője mutatta be, aki a szerviták által szervezett hivatástisztázó lelkigyakorlat szónoka volt.
Petra nővér a templom múltjának és jelenének aktív segítője, az egyházközség lelki hitéletének résztvevője. A szentmise befejező áldása előtt köszöntötte fel a hívek nevében, Horváth Csaba főministráns: Isten áldását, az Újvárosi Segítő Szűzanya oltalmát és közbenjárását kérte életére, hivatására. Elmondta: „Petra nővér buzgóságát és Krisztusba vetett bizalmát sosem felejti el az újvárosi egyházközség. Ezen buzgóság és a Krisztussal való bizalom legyen példa számunkra, hiszen Petra nővér életében mindig is példát adott erről.” 

Hálából és emlékül győr-újvárosi templomukról készült képet ajándékoztak a nővérnek, megköszönve az évtizedekig tartó áldásos munkáját. Köszöntőjében Sipötzné Babos Tímea, az egyházközség világi elnökének felesége hálával és meghatódottam emlékezett vissza gyermekkori emlékeire, melyet az óvodában tölthetett Petra nővérrel, aki a szétszóratás után többek között óvónő is volt.
Virággal és egy gyönyörű herendi vázával ajándékozta meg az egyházközség Petra nővért, aki meghatódottan vette át az ajándékokat, és a jóIsten áldását kívánta minden hívőre és családjukra.
A szentmise után a pap és a ministránsok levonultak az újvárosi Segítő Szűzanya kegyképéhez, hálát adva a Gondviselés Asszonyának a nővérért.

Petra nővér Darnózselin született, hívő, vallásos családban, öt testvére közül ő a legidősebb. Már gyerekkorában nagyon vonzotta a Szűzanya. Amikor tizennégy éves lett, misszióba érzett hívást, szerette volna a szegény embereknek elvinni Jézus tanítását. Írt Belga-Kongóba, ahol a falujából elszármazott orsolyita nővér működött, de azt válaszolták, várjon még, míg tizennyolc éves lesz. Petra nővérnek ez nagyon távolinak tűnt…

Átimádkozva hivatását, később tanítója ajánlotta be a szervita rendház közösségébe. A nővérek örültek érdeklődésének, így 1942. február 18-án jelentkezett a budapesti központi házukban. A jelöltidő elteltével egy év noviciátus következett, majd egy évre letette társaival együtt az első fogadalmat Rákosszentmihályon. Nem sokkal ezután édesapjától kapott egy levelet. Ebben megírta hivatása előtörténetét: az első világháborúban hadifogságba került, harminchat hónap elteltével reménytelennek tűnt, hogy valaha is hazajuthat Szibériából. Ekkor fogadalmat tett: ha Isten hazasegíti Magyarországra, és valamikor családot alapít s gyerekei lesznek, akkor a legelsőt a Szűzanyának ajánlja. Neki ezt eddig soha nem mondta el, de a Szűzanya közreműködését érezte Petra nővér egész addigi életében; nem is lehetett volna boldog, ha nem találja meg itt a helyét. Nagy biztonságot jelentett számára az a tudat, hogy a szervita rend a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alakult.

Nehéz körülmények között éltek, de a nővér boldognak érezte magát. A polgári iskola után tanítóképzőt végzett a Ranolder Intézetben, de mire taníthatott volna, megkezdődött az iskolák államosítása, majd a szétszóratás. Örökfogadalmára 1949. augusztus 23-án Budapesten, a Nefelejcs utcában került sor.
1950. szeptember 7-én futár hozta a feloszlatási rendeletet, mely szerint 21-éig le kell vetniük a szerzetesi ruhát. Petra nővér hazakerült a szüleihez. „Kántorizáltam, takarítottam, díszítettem a templomot. Segítettem a családban, kijártam dolgozni a földekre. Aztán 1957-ben, az elöljáró kérésére, Budapestre mentem, ahol a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet kesztyűrészlegében kezdtem dolgozni, a Rumbach Sebestyén utcában. 1961 márciusáig maradtam ott."

Amikor az alapító anya, Baitz M. Erzsébet 1960-ban meghalt, Schweiger Mária Terézia nővér vette át a nővérek vezetését. Az ő kérésére jött Győrbe, a Szolidaritás kesztyűkötő részlegében bedolgozóként alkalmazták. 1968-ban óvodai kisegítő lett, innen ment nyugdíjba 1981 decemberében. 1982-ben Teréz nővér meghalt, ezután kilenc évig egyedül lakott. „A munkám mellett és nyugdíjazásom után is igyekeztem segíteni az egyházban. Harminc évig a pinnyédi kápolnában kántorizáltam, díszítettem, takarítottam, mostam. Az újvárosi plébániatemplomunkban is hasonló munkákat végeztem, amikor megbetegedett a díszítő vagy a takarító" – meséli a nővér a szétszóratás utáni nehéz éveket. „1991-ben, a rendek újraindulásának kezdetén mi is összejöttünk a győri kápolnában, és minden nővér megújította fogadalmát.” Úgy döntöttek, hogy itt, Győrben kezdik újra közösségi életüket: Veronika nővér, Krisztina nővér és Petra nővér. „Visszaigényeltük korábbi ingatlanunkat, amit végül sikerült is megkapnunk. Elöljárónk, Kulhanek Johanna anya kívánságára a romok helyén, ahol a régi épületrészt idővel lebontotta az IKV, megkezdtük kolostorunk felépítését. Öt nővérnek terveztünk szobát és más helyiségeket." 1991-ben Války István mérnökkel kezdtek gondolkodni a lehetőségeken, majd 1993-ra elkészültek a tervek, Filippa nővér anyagi segítségével hozzá is kezdtek az építkezéshez. Nővértársaik és néhány jóakarójuk támogatásának köszönhetően jól haladt a munka, időközben Angliában élő világi szervita tagok is gyűjtöttek pénzt részükre. Ennek eredményeképpen sor kerülhetett a tetőtér beépítésére is. 1994-ben elkészült az első ütem, és így szállást tudtak adni tizenegy egyetemista lánynak. 1995. március 4-én megtörtént az első házszentelés.

„Szomszédunk egy idős hölgy volt, aki nekünk adta a házát azzal a kéréssel, hogy kápolna legyen a helyén. Teljesült a kívánsága, és a kollégiumot is bővíteni tudtuk. 1999-ben már húsz lánynak tudtunk szállást adni. 2003-ban az a régi kis házunk, ahol rászoruló időseket gondoztunk, életveszélyessé vált, ezért le kellett bontani. Helyére tizenkét fő befogadására alkalmas kollégiumot terveztünk. Felújítottuk az Apor Vilmos püspök által 1942-ben felszentelt kápolnánkat. Ma harminckét férőhelyes diákotthon várja az itt tanuló egyetemistákat. A Gondviselés mindig megadta, ami szükséges volt.”

Petra nővér – elmondása szerint – a sok nyomor ellenére sohasem panaszkodott. Mindig a Gondviselőre támaszkodott, ez éltette és segítette 70 éves szerzetesi pályáján. Most, hálát adván Istennek, megköszönjük a Teremtőnek, hogy egyházközösségünkbe küldte őt. Valóban igaz rá Szent Pál szava: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, hitemet megtartottam” (2Tim 4,7-8a). Élete minden helyzetében ezt megtartotta. Isten éltesse sokáig Petra nővért Hitben, Reményben és Szeretetben, kérve a Fájdalmas anya közbenjárását is! – szerepel Horváth Csaba írásában.

Forrás: Magyar Kurír


2012. augusztus 28., kedd

Az ágostonos reguláról


Az ágostonos regula Szent Ágoston szerzetesi szabályzata. Ágoston személyes tapasztalataiból ismerte a szerzetesség különböző formáit. Amikor püspök lett, férfiak és nők közösségei éltek körülötte. 

Nem dönthető el, hogy előbb a papoknak adott-e szabályzatot s ezt alkalmazta nők közösségére, vagy fordítva. Az ágostonos regula sok más regulára hatott és kiegészítésekkel sok rend alapszabálya lett. A 4 szöveg közül, melyeket az ágostonos regula alapjának tekintenek, 2 szerzője Ágoston.

Szövegei: a papoknak szóló Regula ad servos Dei (PL 32,1377), az apácáknak szóló Regularis informatio (Ep. 109), 7. sz. összeállítás a Regulae clericis (PL 32,1447), és a valószínűleg. Ágoston által jóváhagyott Ordo monasterii (Uo., 1449).

Forrás: Katolikus lexikon
 
A Szent Ágoston-regula Hippói Szent Ágoston egyházatyától származik. Jellemzően a 11. században számos egyházi rendi közösség fogadta el e rövid regulát együttélésük alapszabályául. Ma több száz rend és kongregáció él szent Ágoston regulája szerint, és nemcsak azok a közösségek, amelyek szent Ágoston nevét viselik, mint névadójuk, ilyen például az Ágostonrend (Ordo Sancti Augustini, korábban Ágostonos remeterend) és az Ágostonos kanonokrend

A reguláris kanonokok közé tartoznak még a keresztes lovagok és a premontrei rend tagjai, amelynek tagjai szintén Szent Ágoston reguláját követik. A koldulórendek közül a Szent Domonkos rend, a Mercedárius rend és a Trinitáriusok rendje tartozik ide.

Megtévesztő lehet azonban, ha egy egységes Ágostonos regulából indulunk ki, mivel különböző változatok léteznek, ahogy P. Lukas Verheijen OSA írja le 1967-ben: "A regula fő része használható mind a férfiak számára, mind a nők számára. A rövidebb szöveg, amelyet Ordo Monasterii néven is ismernek, a kolostor napirendjéről szól és főleg a férfiak számára íródott, de létezik egy rövidebb változat a nők számára is. A ma érvényes regula azonban a férfi és a női közösségek számára is használhatóak – természetesen a női közösségek számára kissé módosítva".

Forrás: Wikipédia


Az ágostonos regula letölthető a Magyar Pálos Rend honlapjáról innen.

A szent életéről itt olvashatnak.

Szent Ágoston, a hippói püspök

2012. augusztus 27., hétfő

Jussunk el az örök bölcsességre!


Már küszöbön leselkedett a nap, amelyen anyámnak távoznia kellett földi életéből. Te, Uram, tudtad ezt a napot, nekünk még nem volt sejtelmünk se róla. Történt — úgy hiszem, rejtett irányításoddal —, hogy ő és én az egyik ablakra könyökölve álltunk. A szállást adó ház belső kertjére láttunk onnét, a Tiberisparti Ostiában, ahol messze a világ zajától, hosszú utazásunk bajai után a tengeri útra gyűjtöttünk erőt.
Meghitten, édesen beszélgettünk, csupán egymással. Elfelejtettük, ami mögöttünk volt, és nekifeszültünk az előttünk levőknek (vö. Fil 3, 13). Fontolgattuk magunk között, jelenlétedben, Uram, örök Igazság, hogy milyen lesz majd a szentek örök élete, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (vö. 1 Kor 2, 9). Szívünk ajakával áhítoztunk forrásod magasztos csöppjeire, az élet forrására, mely tenálad van (Zsolt 35, 10).
Ilyesféléket mondottam, talán másképpen, vagy nem pontosan e szavakkal, Uram, te tudod, hogy e dolgokról történt csevegésünk napján, midőn beszélgetésünk folyamán ugyancsak silánynak láttuk a világot minden gyönyörűségével együtt, így szólott anyám: „Ami engem illet, fiam, nem találom én már örömömet e földi élet során semmiben. Mit keressek, miért éljek itt, nem tudom. E világban való minden reménységem szertefoszlott. Csupán egy dolog volt, amiért ideig-óráig még szívesen maradtam e földi tereken, hogy téged halálom előtt katolikus kereszténynek lássalak. Tetézetten teljesítette kérésemet az Isten, hiszen megveted immár a földi boldogságot, sőt az Úr szolgájaképpen látlak. Mit keressek tehát a földön?”
Nem emlékszem pontosan, hogy az anyámnak erre mit feleltem. Talán öt nap sem múlt el ezután, vagy alig valamivel több, és láz döntötte őt ágynak. Betegsége egyik napján ájulásba esett, és egy kevés ideig eszméletlenül feküdt. Összeszaladtunk, ámde magára eszmélt hamarosan, és amikor meglátott minket ágya mellett, engem és testvéremet, mintegy kérdő hangon így szólt hozzánk: „Hol voltam?”
És mihelyt látta, hogy mennyire megrendített bennünket a fájdalom, így folytatta tovább: „Tehát itt temetitek el anyátokat.” Hallgattam, és könnyeimmel gyürkőztem. Fivérem motyogott valamit, talán, hogy inkább azt óhajtaná, ha nem idegenben, hanem hazai földön zárná le a szemét. Midőn ezt hallotta anyám, gyötrődő arccal mintegy büntetésül, hogy effélékre gondol, rátekintett, majd rám emelte róla a szemét, és szólt: „Nézd csak, mit beszél!” Majd mindkettőnknek csakhamar ezt mondotta: „Földeljétek el bárhol ezt a testet. Ne okozzon ez nektek semmi gondot. Csak arra kérlek titeket, hogy az Úr oltáránál emlékezzetek meg rólam, akárhol is lesztek.” Midőn ezt a kívánságát, amennyire tudta, szavakba öntötte, elcsendesedett. Tovább küzdött súlyosbodó betegségével.

Forrás: Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből (Lib. 9, 10-11: CSEL 33, 215-219)




Szent asszonyról szól énekünk,
ki érdemekben gazdagon,
mert tiszta, szent volt élete,
már angyalok közt ünnepel.

Hitvalló szívvel esdekelt
az Úrhoz könnyek közt szava,
virrasztva böjttel szüntelen,
híven, kitartón várva őt.

Díszt, földi rangot megvetett,
tisztán tört lelke fölfelé,
tökéletes volt és igaz,
így szállt a csillagok fölé.

E szent asszony jótettei
növelték háza kincseit,
élvezze hát most boldogan
a menny örök jutalmait!

Áldott légy, Hármas-egy Urunk!
Te minket — mert ő kérve kér —
az égiek közt boldogíts,
utunk ha földön véget ér. Ámen.

2012. augusztus 26., vasárnap

Częstochowai Fekete Madonna


A częstochowai Fekete Madonna
A częstochowai Fekete Madonna, (Czarna Madonna vagy Matka Boska Częstochowska lengyelül) ikon Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzik Lengyelországban, Częstochowában. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül került a kolostorba, 1382 augusztusában. Ugyanebben az évben kapták birtokul Jasna Górát (magyarul Fényes Hegy) a magyar pálosok.

Csodatévő Madonna
Az ikon, amelynek csodatévő erőt tulajdonítanak, évszázadok óta vonzza a zarándokok tömegeit a világ minden tájáról. A Fényes Hegyet a világ egyik leglátogatottabb zarándokhelyévé tette. Az egyik legismertebb csoda az 1655-ös svéd invázió (az „Özönvíz”, lengyelül Potop) idején történt, amikor egy maroknyi lengyel egy egész támadó protestáns hadsereg ellen védte meg a kolostort. A megmenekülést a lengyelek a Madonna csodatévő erejének tulajdonították, a támadás feletti felháborodás és a siker pedig megfordította az egész háború menetét. A következő évben, 1656. április 1-jén János Kázmér (Jan Kazimierz) lengyel király hálából a lwówi (lembergi) székesegyházban Máriának ajánlotta fel országát, így a Szűz Lengyelország patrónája és királynője lett. A Fekete Madonna képet később meg is koronázták. Az orosz uralom idején Miklós cár „a legveszélyesebb lengyel forradalmárnak” nyilvánította a Fekete Madonnát, és betiltotta a częstochowai zarándoklatokat. A Fekete Madonna volt az 1970-es években megszerveződő, Lech Wałęsa vezette Szolidaritás mozgalom egyik szimbóluma.

Az ikon
„A festmény nélkül Jasna Góra nem volna több egy épületkomplexumnál, műalkotások múzeumánál, amelyek kétségkívül értékesek és szépek, de hiányzik belőlük az élet ereje. A festmény a misztérium, az alapzat, az atmoszféra a Jasna Góra-i szentélyben” – írja a kolostor honlapja. A képet egy 122,2 x 82,2 x 3,5 centiméteres fatáblára festették, és a gyermek Jézust karján tartó Szüzet ábrázolja. A képet Mária arca uralja, tekintete a szemlélő szemébe mélyed. A Gyermek arca is a zarándok felé fordul, de ő valahová máshová néz. A két arcon komoly, elgondolkodó kifejezés ül. Mária arcán két párhuzamos és egy ezeket keresztező vágás fut. Jobb keze a keblén nyugszik, mintha a Gyermekre mutatna. Köntösén a magyar uralkodóház liliomai.

A Madonna-ima
A częstochowai Miasszonyunk tiszteletére ima is született, amelyet reggel, mindjárt felébredés után mondanak: „Częstochowai Szent Anya, kegyelemmel, jósággal és könyörülettel teljes. Neked ajánlom minden gondolatomat, szavamat és tettemet, lelkemet és testemet. Alázattal könyörgöm áldásodért és imáidért hogy üdvözüljek. Teljesen feléd fordulok ma, testemmel, lelkemmel, örömben és szenvedésben, hogy elnyerhessem magamnak és testvéreimnek áldásodat itt a földön, és az örök életet a mennyben. Ámen.” Az ukránok ugyancsak különleges tiszteletet tanúsítanak a Częstochowai Madonna iránt.

Magyar vonatkozások
A lengyelek 1994. május 15-én, a pálosok hazatelepülésének 60. évfordulójára a Częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát a Gellért-hegyi Szent Gellért-Sziklatemplomnak ajándékozták.
2011. június 30-án Magyarországra érkezett a kegykép újabb hiteles másolata. A pálos rend adományát, a kormány nevében Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár fogadta a Szent István-bazilikában.

Forrás: Wikipédia

A częstochowai Fekete Madonna,
(Czarna Madonna) másolata a
Szent István Bazilikában

A belső várkastély


Könyvajánló

Avilai Szent Teréz: A belső várkastély

Az elmúlt kétezer év keresztény irodalmának egyik legfontosabb művét tarthatja kezében az olvasó. Teresa de Ahumadának, szerzetesi nevén: Teresa de Jesúsnak, akit azóta már Avilai Szent Terézként ismer a világ, adatott meg az a kegyelem, hogy A belső várkastély című művében összefoglalást adjon a keresztény misztika teljességéről.

"...gondoljuk el lelkünket úgy, mint egy egyetlen gyémántból vagy igen tiszta kristályból készült várkastélyt, amelyben sok szoba van, amint az égben is sok lakás van. Mert ha jól meggondoljuk, nővéreim, nem más az igaz lelke, mint egy paradicsom, amelyben Ő - mint mondja - gyönyörűségét találja."

"Nos, gondoljuk el, hogy ebben a várkastélyban - mint mondtam - sok lakás van, egyesek fent, mások lent vagy oldalt, és mindezek között középen van a legfőbb lakás, ahol nagyon titokzatos dolgok történnek Isten és a lélek között."

Részletek a műből.
 
Forrás: Sarutlan Kármelita Nővérek

Avilai Szent Teréz

„Uram, kihez mennénk? – Te vagy az Isten Fia!”


P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 21. vasárnapra

A vasárnapi perikópa János hosszú 6. fejezetének záradéka. Jézus eucharisztikus beszédének hallatára nem csak a hitetlen hallgatók sokasága, hanem még tanítványai közül is többen megbotránkoztak a kemény beszéd miatt, és eltávoztak Tőle, mert nem értették, miként adhatja Jézus, a názáreti Mária és az ács fia testét eledelül. Igazában materialisták voltak. Nem értették, hogy a Mester szava szellem és élet, hogy a megígért Eucharisztia a feltámadt Krisztus szentségi teste és vére lesz. Jézus ekkor a Tizenkettőhöz fordul: „Csak nem akartok ti is elmenni?” Mire Simon Péter felel neki: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Isten szentje.” Te vagy az Isten Fia! Ez ma is a hozzá csatlakozók hitvallása. Jézus már tudja, hogy egy a Tizenkettő közül, Júdás, elpártol tőle, elárulja Őt.

Perikópa-magyarázatainkban többször utaltunk arra, hogy Jézus miként vezeti rá követőit messiási titkára: fokozatosan nyilatkoztatja ki mivoltát, istenfiúi titkát hallhatóinak és tanítványainak, akik az ószövetségi messiási jövendöléseket nem értik, akik politikai messiást várnak, nem pedig az izajási szenvedő szolga sorsának beteljesítőjét. A tanítványok, Péter értetlensége is mindvégig megmarad. Csak Jézus feltámadása, pünkösd és a Szentlélek eljövetele után világosodik meg minden, amint Péter pünkösdi beszédéből és az ősi apostoli igehirdetésbál látjuk. Péter Fülöp Cezáreai hitvallása, vagy a mostani, kafarnaumi hitvallás is, már az ősegyház hitét tükrözi, amelyet a 70 után írt evangéliumok rögzítettek, és a húsvét előtti történetbe visszavetítettek.

Jézus Krisztus isten-emberi személyének megvallása a kereszténység lényege. Jézus ma is vízválasztó. Az evangéliumi jelenet a hit és a hitetlenség ma is megismétlődő drámáját jeleníti meg. Választanunk kell: mellette, vagy ellen? A Jézus Krisztus zászlaja és Lucifer zászlaja alatt küzdők harca végigvonul a történelmen, ahogy ezt már Szent Ágoston De Civitate Dei, Isten városa c. nagy történelem-teológiai művében leírta, vagy ahogy Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlataiban a Két zászlóról szóló elmélkedése érzékelteti.

Végül szeretném idézni a modern hit és hitetlenség kérdésével oly sokat foglalkozott jezsuita teológust, Henri de Lubacot, aki a zsinaton is fontos szerepet játszott: Az élete végén bíborossá kinevezett Henri de Lubac szerint három szóval jellemezhetjük az ateistákkal folytatandó helyes párbeszédet: dialógus, szembesülés, harc. Ha helyesen értjük a három kifejezést, egyáltalán nem zárják ki, inkább feltételezik, kiegészítik egymást – összekapcsolódnak. Nem kell szégyellenünk, hogy az ateizmussal való konfrontációban a harcra is felkészülünk. Nem az ateisták személyét támadjuk, hanem az ateizmust. Persze lelki fegyvereket használunk. Legelőször pedig önmagunk ellen fordítjuk e fegyvereket, a bennünk rejtőzködő ateizmust vagy hamis istenképet igyekszünk legyőzni. Mert a hit és a hitetlenség határvonala tulajdonképpen mindannyiunk szívén keresztül húzódik.
A hívő magatartása – amikor szembesül az ateizmussal, vagy az ateista támadja őt – nem lehet más, mint a harc: harc Istenért – hangsúlyozza Henri de Lubac. Példának a tudós gondolkodó rendtársa és barátja, Teilhard de Chardin magatartását idézi. A neves paleontológus a tudományos világban forgolódott, sok barátot szerzett nem hívő tudósok körében is. Ő jelentette ki, nem titkolta, hogy „harcban áll a személyes Istenért”.

A hívőnek el kell fogadnia a vallás, s a hite elleni jogos kritikákat, meg kell szabadulnia minden farizeizmustól és hiteles tanúságtételre kell törekednie. Szüksége van alázatra: ez a hitben való szilárdság feltétele. Mert hitünk nem emberi érték, valami biztos tőke, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Értelmes – de nem az ész szüleménye; abszolút misztérium – amelyet mindig el kell mélyíteni a feltámadt Krisztus Lelke erejében, meg kell tisztítani a babonás elemektől, és szeretetben kell gyümölcsöztetni.

(Jn 6, 60-69)

Forrás: Vatikáni Rádió