2013. október 31., csütörtök

Hogyan lehet megkülönböztetni, mi a hivatásom? 1.

Hivatás, imádság és béke
A keresztény élet egy dinamikus élet, állandó Isten keresés. Az a hívő, aki komolyan veszi a hitét, eljuthat arra a szintre a megtérés útján, hogy rájön, mindenben Isten akaratát kell keresnie életében. Egyrészt azért, mert ez a legjobb, ami történhet vele az életében, másodszor azért, mert ez az üdvösség legegyenesebb útja. Isten görbe vonalakon is tud egyenesen írni, rossz döntés esetén is tud jót kihozni egy helyzetből, de mégis minél előbb, minél közelebb kerülve Istenhez érdemes mindig az Ő Akaratát keresni mindenben. Életünk egy nagy döntése, talán a legfontosabb a hivatás kérdése. Mennyivel inkább kell Isten akaratát keresni ebben a kérdésben! Ezért a hivatás megkülönböztetése annak, aki Isten Akaratát keresi, hasonló módon lehetséges, ugyanazon jelek, lépések vannak e tekintetben is. Mik a megkülönböztetés támpontjai? Több is van, de én most egyet szeretnék kiemelni ebben a bejegyzésben.

Istenhez való közel kerülésemben nagyban segített a személyes imádság elmélyülése. Volt egy nehéz időszak életemben, amikor sok megpróbáltatás ért. Ekkor elkezdtem rendszeresen a tabernákulum előtt imádkozni, mert ott békére leltem. Csak néhány percre betértem mindig a templomba és jó volt egy kicsit megpihenni a béke szigetén. Később a béke érzése végigkísérte egész hivatás megkülönböztetési szakaszaimat. Egy-egy konkrét döntésnél mindig a béke érzése volt, ami megőrzött, megtartott a rossz döntéstől. Tehát a jó iránya mindig az, amely nagyobb békével tölti el az embert. A békétlenség mindig mutatja, hogy az az irány nem mérvadó. A béke érzése sokat segíthet emberi kapcsolatainkban és a hivatás keresésénél.

Kívánom, hogy a Békesség Istene mutassa meg minden kedves Olvasónak, hogy mi a helyes döntés életében az Isten Országa felé vezető úton, főképpen pedig a hivatás megkülönböztetésének útján vagy a hivatás megerősödésének, elmélyülésének során.

A Szent István Bazilika szentségi kápolnája (Fotó: Mária Eszter)

Imádság a hivatás megtalálásáért

Uram és Istenem, szerető Atyám! A Te kegyelmedből ismerhetlek, szerethetlek, szolgálhatlak és Általad megtalálni és betölteni legmélyebb vágyaimat. Tudom, hogy mindenben jelen vagy és minden ösvény Hozzád vezethet engem.


De mindezek között van egy valami különleges, amely által szeretnéd, ha követnélek. Mivel azt akarom, amit Te szeretnél tőlem, imádkozom, küldd el Szent Lelkedet nekem: értelmembe, hogy megmutassa, mit kívánsz tőlem; a szívembe, hogy adjon eltökéltséget annak megtételére, és hogy megtegyem teljes szeretetemmel, teljes értelmemmel és minden erőmmel életem végéig. Jézus, bízom benned! Amen.


Forrás: USA Katolikus Püspöki Konferencia

Hogyan tudhatom meg, hogy mi számomra Isten akarata?

2013. október 29., kedd

Milyen legyen a jó pap?

























A pap legyen:
egyszerre nagy és kicsi,
nemes szellem, mintegy királyi vérből,
egyszerű és természetes, mintha paraszti származás lenne,
hős önmaga meghódításában,
olyan ember, aki Istennel küszködött,
a megszentelődés forrása,
bűnös, akinek Isten megbocsátott,
ura vágyainak,
a legfélénkebbek és leggyengébbek szolgája,
aki nem hunyászkodik meg a hatalmasok előtt,
de meghajol a szegények előtt,
Ura tanítványa,
nyájának vezetője,
koldus szélesre tárt karokkal,
számtalan ajándék hordozója,
férfi a csatamezőn,
anya, hogy megerősítse a betegeket,
a kor bölcsességével
és a gyermek bizalmával.
Magasba feszülő,
két lábbal a földön,
örömre született,
de a szenvedés ismerője,
távol minden irigységtől,
éleslátó, nyíltan szóló,
a béke barátja,
a tétlenség ellensége,
mindig állhatatos...


Forrás: ismeretlen szerző a középkorból

2013. október 28., hétfő

Küldetésem van























Isten azért teremtett engem,
hogy úgy szolgáljak neki,
ahogyan senki más.
Küldetésem van.
Lehetséges, hogy soha nem ismerem fel
teljesen ebben az életben, de odaát majd igen.
Kapcsolat vagyok,
személyek közötti kötelék.
Nem azért alkotott engem az Úr,
hogy semmittevő legyek, hanem, hogy
tegyem, jól tegyem a dolgom.
A békesség angyala,
a magam helyén, az igazság hirdetője
vagyok, míg megtartom parancsait.
Bízom benne.
Akármilyen is voltam és vagyok,
nem vet el.
Ha beteg vagyok, betegségem
szolgálja Őt,
ha fürge, akkor fürgeségem.
Semmit sem tesz hiába,
tudja, mi a szándéka.
Elveheti barátaimat,
idegenek közé küldhet engem,
magánnyal, kedvetlenséggel
tehet próbára, és elrejtheti
előlem a jövőt:
Ő akkor is tudja, mit akar.

Boldog John Henry Newman



Carlos Ranninger LC atya hivatásának története

Nem emlékszem mennyi idős lehettem. Este nyolc körül történt. Nagyon valóságos és spontán beszélgetés volt. A templom kijárata felé mentem mise után. Nem tudtam levenni a szemem a feszületről, és feltettem magamban a kérdést: „Miért tetted ezt?” „Mert szeretlek” – jött a felelet. „De én csak egy kisfiú vagyok” – válaszoltam. Lenyűgözött, hogy Isten olyan jó barátom akart lenni, hogy az életét adta értem. És megfogadtam: „Egész életemben a barátod leszek”. Talán fontos pillanata volt ez a hivatásomnak, bár ekkor még nem gondoltam, hogy pap leszek.
Összetartó család
Kezdetektől fogva nagyon boldog voltam otthon. Édesanyámnál meg kellett indítani a szülést, mert kéthetes késésben voltam. 1969. június 29-e volt. Úgy tűnt, jól éreztem magam anyám méhében, ahogy a családi fészekben is.
Népes madridi családban nőttem fel, én a harmadik vagyok hat fiútestvér között. Gyerekkorunkban úgy tűnt, hogy nem létezik más a világon a focilabdán kívül. Családi életünk bővelkedett utazásokban, kalandokban, közös csínytevésekben. Sok boldog pillanatot éltünk meg együtt. Szüleim, természetességgel, következetes keresztény életre tanítottak minket, példát adtak a kötelességtudásról, tiszteletről, nagylelkűségről, Isten és a Szűzanya iránti odaadásról. Minden vasárnap és ünnepnap együtt mentünk misére. Decemberben a Szeplőtelen Fogantatás kilencedét imádkoztuk. Édesapám vezette az imát, amely a Szeplőtelen Fogantatásnak szentelt bennünket.
Szüleim nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a családunk összetartó legyen, és Istennek hála így van ez mind a mai napig. Megünnepeltünk minden születésnapot, névnapot és évfordulót, ez legalább tizenöt tortát jelentett évente. A karácsony és a húsvét is fontos családi ünnep volt, megtartottuk a spanyol és a német szokásokat egyaránt, mert édesapám családjának egy része Nürnbergből származik.
Éppen ezért jártunk a madridi német iskolába, elmélyedtünk a nyelv ismeretében és az apai ágról hozott népszokásokban. Ebben segítettek a gyakori utazások Németországba. Ezenkívül voltak barátaink mindenfelé, akikkel együtt játszottunk, szórakoztunk és főleg sportoltunk.
Család, sport és Isten
A suliban minden kupán, sportversenyen elindultam. 16 évesen a második legjobb kosaras, a focibajnokságban a harmadik legjobb góllövő, és az évfolyam harmadik legjobb atlétája voltam. A legjobb barátom azt tanácsolta, kötelezzük el magunkat az atlétika mellett, de Isten közbeszólt, és még a tanév vége előtt, megbetegedtem, szinte lebénultam. A szüleim sokat szenvedtek, mert nem tudták mi okozza a betegséget, és a szövődményeit sem ismerték. Lassan felépültem, de annyira már nem szentelhettem magam a sportnak, mint annak előtte. A barátom végül is profi atléta lett. Betegségem alatt mondtam a szüleimnek, Isten azért küldte nekem a betegséget, mert én annyira sportos vagyok. Mert ha másnak küldi, az talán feladja. Nem tudom pontosan, honnan jött ez a gondolat. A szenvedés közepette nagyon közel éreztem magamhoz Istent. Ugyanígy a családomon, sok barátomon és különösen a Regnum Christi csapatomon keresztül, aminek már néhány éve tagja voltam. A Mozgalmat akkor ismertem meg amikor Hernán Jimenez LC atya eljött a hittanóránkra és mesélt a missziós tapasztalatairól. Vonzott a méltósága, vidámsága, és a buzgalma, hogy a legjobbat adja magából mindenkinek. Amikor meghívott a Mozgalomba, nem késlekedtem, mert láttam az utat, amelyen a barátságom szorosabbá fűzhetem Jézussal.
Így fordultam egyre inkább a hit dolgai, ugyanakkor a tudomány és a mérnökség felé. Otthon kezdve édesapámon, aki főiskolai tanár, mindannyian mérnökök vagyunk, kivéve a legkisebb öcsémet, aki közgazdász, és most már szintén légiós. A természettudományok tanulása könnyen ment, sokszor kisegítettem a társaimat is ezekben a tárgyakban. Sokan jelentkeztek nálam a diáktársaim közül, hogy magánórákat adjak nekik. Először nem akartam, főleg mert sok időt vett igénybe, de aztán rájöttem, hogy ezt a képességemet a többiek szolgálatába kell állítanom. A pénz se jött rosszul a hétvégére a diszkóban, a kirándulásokon, ill. a Regnum Christi apostoli munkáinak támogatásában. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy nagyon hálás vagyok a barátaimnak, akikkel olyan környezetben lehettünk együtt, ahol Isten volt a legközelebbi társ, a szeretet volt az uralkodó légkör, és mindenki segítőkész volt minden helyzetben.
Spanyolországban más kulturális szelek fújtak, így sok fiatal vesztette el a hitét, sőt bírálták az Egyházat. A suliban és az egyetemen is mindig megvédtem „édesanyámat” az Egyházat, és észrevettem, hogy a végén mindig ez volt a helyes. Egyes alkalmakkor emelkedettebb beszélgetések során rájöttem, hogy nem tudom mindenre a választ, de a Szentlélek a számba adta azt. Köszönhetően a Mozgalomban kapott rendszeres képzésnek is, megalapozott ismereteim voltak sok témában. Így ébredtem rá, hogy nem csak anyagilag, szellemileg, hanem lelkileg is segíteni akarom felebarátaimat.
Az egyetem után fél évet dolgoztam a Robert Bosch gyárban a németországi Reutlingenben, ahol a BMW autók fedélzeti komputereinek mikrochipjét gyártják. A munka általában véve érdekes volt, de sok programozási feladatot kaptam, amit nem szerettem, nem is ment jól, de sokat tanultam belőle. Ott figyeltem meg azt is, hogy az emberek meglehetősen elszigetelten élnek, a hittől távol. Én voltam az egyetlen fiatal a hétköznapi misén. A plébános nagyon örült, hogy találkozott egy vallását gyakorló fiatallal. És még jobban örült, hogy vannak hasonlóan gondolkodó barátaim, mert ő nagyon magányos volt, és egyedül érezte magát a plébániáján is.
Miután visszatértem Németországból, a kötelező civil szolgálatot egy fogyatékosokkal és mozgássérültekkel foglalkozó szervezetnél töltöttem, ahol megismerhettem a fizikailag korlátozott emberek belső gazdagságát. A fizikai munka mellett lelkigondozást is végeztem ott, minden előzetes szándék nélkül. Végül azt mondták, a legjobb szociális munkásuk voltam. Nekem azonban nem tűnt különlegesnek a ténykedésem. Az egyikük mondta, hogy személyként kezelem őket, és nem tárgyaknak, amikkel csak dolgom van. Így tanultam ezt otthon, a Regnum Christiben, és az egyetemi barátaimtól.
Amikor Isten szövi a szálakat
Mindezek és ehhez hasonló élmények formáltak bennem valamit, amiről magam sem tudtam. Isten tette a dolgát, hogy felkészítsen a meghívásra. Fél évvel azelőtt, hogy Németországba mentem volna, a barátnőm, akivel egyetem után azt terveztük, hogy összeházasodunk, elmondta, úgy érzi Isten a megszentelt életre hívja őt. Nem esett jól, de örültem annak, hogy talált Valakit, aki biztosan boldoggá teszi. Másrészt a szociális munka után állást kerestem, és megkaptam az egyik legnagyobb spanyol kivitelező cég ellenállhatatlan ajánlatát, hogy egy hatalmas projekt vezetője legyek az Andokban, Chilében, és annak befejeztével az ottani cég vezetői posztját ajánlották. Mindezt hat hónapos kiképzés után. Osztottam-szoroztam és fantasztikusnak tűnt, hogy két évvel az egyetem után e nagy cég fióktelepének vezetője lehetek. Édesanyám ugyanakkor nagyon ellene volt, mert féltette a család egységét, tekintettel a távolságra. Nem akartam édesanyámat elszomorítani, akinek olyan sok mindenért hálás voltam. Másrészt az is igaz volt, hogy ez az ajánlat eltávolított volna sok olyan dologtól, amin a boldogságom nyugodott, beleértve a barátaimat és a Regnum Christit. Biztos, hogy az Andokban, távol minden civilizációtól, ezek nagyrésze elérhetetlen lett volna. Nehéz döntés volt. Növelte a határozatlanságomat, hogy egy barátom említett egy álláslehetőséget a Bosch gyárban, egy érdekes területen, természetesen az Andoknál sokkal közelebb. De a felvételi eljárás túl lassú volt, és titokban úgy döntöttem, elmegyek Chilébe. Négyszer próbáltam elérni a személyzeti vezetőt sikertelenül. Ötödszörre üzenetet hagytam, ez pont december 24-én délelőtt történt. 28-án elértem telefonon, és azt mondta, hogy mivel nem hallott rólam semmit, a második jelentkező mellett döntöttek.
Egy héttel később Ontanedában, a Krisztus Légió kisszemináriumában egy Regnum Christi-kurzus alatt, Isten megéreztette velem a hívást, hogy mindig Őmellette éljek, „ahogyan ezek a srácok [a szemináriumi növendékek]” is, és hogy elvigyem Őt felebarátaimhoz. Megvilágította életem véletlennek, vagy lényegtelennek tűnő mozzanatait. Így ismertem fel az utat a neki szentelt papi élet felé a Krisztus Légiójában.
Kis történésekből álló úton vezetett engem, mint Jancsit és Juliskát a mesében „az otthonukba”. Ez az ösvény 1998 óta egybeesik a Krisztus Légió útjával, teletűzdelve próbatételekkel és sok kegyelemmel. Ez az út tele van sok szentéletű légiósok példájával, és azzal az állandó bizonyossággal, hogy Krisztus hűséges a barátsághoz, amit már gyermekkoromban felajánlott nekem. Ezt a kegyelmet szeretném továbbadni a papságban, amire meghívott engem.
Carlos Mateo Ranninger Hernandez atya
1969. június 29-én született Madridban, hatgyermekes család harmadik gyermekeként. A német iskolában (Colegio Alemán) szerzett érettségit Madridban, majd ezután mérnöki tanulmányokat folytatott. Programozóként dolgozott többek között Németországban, a Bosch gyárban, valamint mérnökként Madridban, a MAN leányvállalatánál. Sportolás mellett négy évig tanult szolfézst és zongorát a madridi Királyi Konzervatóriumban. Évfolyamfelelős és az 5. évfolyam hallgatói képviselője volt az egyetem ipari mérnöki karán. ECYD-es (a Regnum Christi gyerektagozata) csapatvezető volt, németországi táborokat szervezett, és közreműködött a IUVE nevű apostoli munka alapításában (1987).
1998-ban lépett be a Krisztus Légiója kötelékébe Salamancában (Spanyolország). A noviciátus idejét 1998-2000 között Bad Münstereifelben (Németország) töltötte le. 2002-től segítette George Elsbett atya munkáját Ausztriában. Carlos atya ebben az időszakban a gyermek- és ifjúságpasztorációs feladatokat látott el. Filozófia és teológia tanulmányit Rómában a Regina Apostolorum Pápai Egyetemen végezte. Jelenleg Magyarországon lát el lelkipásztori feladatokat.

Forrás: Regnum Christi


2013. október 25., péntek

Mór egész életén át szűzi életet élt

Egy alkalommal Szent István király a fiával együtt Szent Márton egyházába tért imádkozni, amelyet Pannónia szent hegyén ő maga kezdett építtetni, és a szerzetesek jeles gyülekezetével ékesített. A király, ismerve a gyermek nagy érdemét, megadta fiának azt a tisztességet, amely őt megillette. Mert amikor az említett szerzetesek a körmenet befejeztével a királyhoz járultak tiszteletadásra, fiát előrebocsátotta üdvözlésükre. A gyermek Imre pedig Szentlélekkel eltelve: amint az isteni kegyelem sugallatára kinek-kinek érdemeit ismerte, a csókokat úgy osztotta egyenlőtlenül: az egyiknek csak egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül pedig egynek hét csókot adott. 
Ezen a dolgon — a többiekkel együtt — Szent István király csendben igen elcsodálkozott. A mise végeztével azután bizalmas beszélgetésben szorgalmasan megtudakolta tőle, miért osztotta a csókokat egyenlőtlen számban. Szent Imre külön-külön mindegyiknek érdemeit feltárta atyja előtt, tudniillik, hogy aszerint adta a csókokat, egyiknek kevesebbet, másiknak többet, hogy ki-ki mennyi időn át tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt is megmondta, hogy az, akinek hétre sokszorozta a csókok számát, egész életén át szűzi életet élt. 
Ó, minden erényeket keltegető Kegyelem, te a mi természetünk gyarlóságát bőségesen felülhaladod, te a mélységes titkokat a kicsinyeknek felfeded, te voltál szent Imrének is tanítója, te adtad meg neki mások rejtett dolgainak megértését! 
Ennek a belső kinyilatkoztatásnak igazsága pedig a következőképpen igazolódott. Néhány nappal azután, hogy eltávozott a szent hegyről, István király — csak két szolgáját vivén magával — visszatért ugyanoda, és a szerzetesek virrasztását és imádkozását titokban megfigyelte. Vége volt már a hajnali zsolozsmának, s a többiek leheveredtek ágyukra, csak azok maradtak ott a templomban, akiknek Szent Imre több csókot adott, és a templom titkosabb szegleteiben meghúzódva Isten színe előtt zsoltárokkal virrasztottak. A szent király külön-külön hozzájuk lépett, felfedte előttük arcát, és az áldás igéivel köszöntötte őket. Miközben egyesek a királyi felséget a csendet megszegve megtisztelték, ő a Mórnak nevezett testvérhez ért, akit Szent Imre hét csókkal különböztetett meg: de sem köszöntésének szép szavával, sem a királyi fenyegetés erejével nem tudta szóra bírni. 
Megvirradván a reggel, amikor is a szerzetesek összegyülekeztek, a király maga is megjelent köztük, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosságban kipróbálja, mindenki előtt a szerzeteshez méltatlan cselekedetekkel vádolta. De a király állításaira Mór semmiféle ellenvetést nem tett, hanem alázatát el nem veszítve, reménykedőn Istenhez fordult, aki az emberi lélek szemlélője. Ebből pedig Szent István király megismerte, hogy fiának szavai nem tévednek, és a dolgot rendre előadva Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy püspöki székhely is dicsekedhessék vele, kevéssel utána a pécsi püspökségre emelte.

Forrás: Szent Imre herceg legendájából (Acta Sanctorum Ungariae, Tyrnaviae, 1744, Semestre II, 308-310)



2013. október 23., szerda

Kapisztrán Szent János élete

Nemcsak a Ferences Rend, hanem az európai kultúrtörténet, a XV. Század legnépszerűbb teológusa, legnagyobb szónoka, szellemi vezére és politikusa volt. 1386-ban született Capestranoban. Rendkívüli tehetséggel áldotta meg az Úr.Kora leghíresebb jogi karán, Perugiában szerzett római és egyházi jogból doktorátust.
Egészen fiatalon lett a Nápolyi Királyság Legfőbb Bíróságának elnö-ke,majd 26 évesen Perugia kormányzója. A Perugia és Malatesta városok közötti háborúban fogságba esett, a börtönben megtért és kiszabadulása után belépett a Ferences Rendbe. 1420-ban, 34 évesen szentelték pappá.
Minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének szentelte. Assisi Szent Ferenc elkötelezett krisztuskövetéséhez akarta visszavezetni azt a közösséget, amely a XV. Században már egészen más társadalmi viszonyok között élt és működött, mint alapításának kezdetén. Hitt abban, hogy a Szent Ferenc életeszménye nincs bezárva egy adott társadalmi környezet keretei közé. Az, hogy megmaradt az ősi ferences életforma, neki köszönhető. A Konstanzi Zsinat (1414-18) megszüntette az 1378-tól tartó egyházszakadást, melynek következtében Európa erkölcsi szempontból romhalmazzá vált. Harminc éven át legalább két pápát tudtak maguk felett az emberek, senki nem tudta mit is kell hinnie, melyik pápának kell engedelmeskednie. E zűrzavarban a Kapisztrán Szent János által életre keltett vándorprédikátorság hozott megoldást.
Ő maga negyven éven keresztül naponta legalább egyszer, néha három órán át prédikált, nemegyszer több mint százezer embernek. (Milánóban 125 ezer ember hallgatta.)
Európa szerte városok és fejedelmek versengtek meghívásáért. Így újult meg az európai kereszténység. S amint közeledett felénk, a kereszténység védőbástyája felé a török, már itt is volt hazánk földjén. 1455. július 1-jén vette át a győri országgyűlésen Kallixus pápa bulláját, amely megbízta a török elleni keresztes hadjárat megszervezésével. S a budai vár templomában vette át a nunciustól a neki küldött keresztet.
Ezzel a kereszttel kezében hívta őseinket a török elleni szent háborúba. Nándorfehérvár alá érkezve számuk már 40 ezerre nőtt. A 70 éves Kapisztrán tevékenyen, hősiesen kivette részét a keresztesek mozgatásából, buzdításából, és fejvesztett menekülésre kényszeríttették a törököt. Magdolna napján már e szavakat harsoghatta a győztes harcosok felé: „Ez az a nap, melyet az Úr adott nekünk. Örvendjünk és vigadjunk rajta.”
A nagy győzelem után három hétre meghalt Hunyadi János. Halálos ágyánál még ott volt, de három hónappal később, október 23-án ő is meghalt Újlakon.
A pápa szavai szerint már életében Krisztus vértanúja volt. Szentté avatására 1690. október 16-án került sor. Capestranoban, a kolostor könyvtárában őrzik Kapisztrán Szent János egész Európát megjárt 64 bőrkötésű kódexét, bibliáját, valamint 146 pápai bullát. Ott vannak Európa nagyjainak hozzá írt levelei, köztük magyarokéi is és számtalan relikviája is.


Forrás: Kapisztrán Szent János Templom


2013. október 22., kedd

Ajándék és titok

Könyvajánló

II. János Pál: Ajándék és titok

Boldog II. János Pál pápa pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából készült könyve

II. János Pál pápa e személyes hangvételű könyvében pappá szentelése ötvenedik évfordulója kapcsán hivatása felismerésének, kialakulásának belső történetéről vall: „A háború kitörése eltávolított tanulmányaimtól és az egyetemi környezettől. Ebben az időszakban veszítettem el édesapámat, az utolsó személyt, aki még megmaradt legközelebbi családtagjaim közül. Tárgyilagosan nézve ez is hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely elszakított előző tervemtől; olyan volt mintha kitéptek volna abból a talajból, amelyen addig a pillanatig felnövekedett emberi életem. Azonban ez a folyamat nem volt egyértelműen negatív. Tudatomban egyre világosabban felvillant egy fénysugár: az Úr azt akarja, hogy pap legyek. Egy napon ezt teljes világossággal megértettem: olyan volt, mint egy belső megvilágosodás, amely magába foglalta az új hivatás örömét és biztonságát. Ez a tudat nagy belső békességgel töltött el.”

Forrás: Moly




2013. október 21., hétfő

Nyitott napok a Győri Szemináriumban

Nyitott napokat tartanak a Győri szemináriumban 
2013. október 31-én és november 1-jén.



Az érdeklődők megismerkednek a kispapok életével és közös beszélgetés, 
imádkozás keretében keresik, mire hívja őket az Isten. 
A látogatóknak október 31-én 17 óráig kell megérkezniük a helyszínre. 
Érdeklődni és jelentkezni dr. Martos Levente Balázs prefektus atyánál lehet 
a martoslb@gmail.com levélcímen.

Kép: Hitvallás

Forrás: Virtuális Plébánia Hírporta

2013. október 20., vasárnap

Hivatás és kegyelem

Isten minden embert az életszentségre hív. Jézus Krisztus megváltó műve által mindenki hivatalos a mennyországba. Minden életállapotban az a cél, hogy eljussunk a Mennyei Atya örök Országába. Az utak azonban különbözőek. Vannak olyan személyek, akiket Isten az Ő szorosabb követésére hív: ez azt jelenti, hogy az alaphivatásról, a házasságról lemondva életüket Isten Országának szolgálatára szentelik és a cölibátusban megélve illetve tisztasági fogadalmuk által életüket osztatlan szívvel egészen Neki szentelik.

A megszentelt élet és a papi hivatás szentségére szóló meghívás kegyelem. Kegyelem az egyén életében, kegyelem az Egyház és a társadalom számára. Ez egy természetfeletti út, mert önmagától a lélek nem képes végigjárni. A meghívás és a kitartás Isten kegyelmi ajándéka.

Lehet olyan élethelyzetben valaki, hogy érzi őt Isten a megszentelt életre hívja, de nem mer elköteleződni, mert túl nagy feladatnak látszik. Biztatom az ilyen helyzetben levőket, merjenek rálépni a nekik Isten által elképzelt útra, mert nem egyedül kell végigjárniuk. Isten kegyelme végigkíséri őket. Ha ők mindent megtesznek, akkor az Úr nem hagyja el őket, hanem megerősíti, és lehetővé teszi, hogy ezen a nem természetes úton maradjanak egész életükben.

A hivatás tehát kegyelem. Isten a hivatás, a meghívás mellé kegyelmét is a meghívott számára odaadja, csak bízni kell Benne és mindig ráhagyatkozni, az imádságból és a szentségekből erőt meríteni, így Vele járni ezt az utat.


2013. október 13., vasárnap

Ugyanaz a Lélek egyesít minket!

Szeptemberben megismerkedtem egy nővérrel, aki a Szentlélek Szolgálói szerzetesközösséghez tartozik, vagy más néven Missziós nővérekhez (a nevük rövidítése SSpS amelynek jelentése Servarum Spiritus Sancti – a Szentlélek Szolgálói).


Úgy is olvastam róluk, mint „verbita nővérek”, mivel ugyanaz a személy Arnold Janssen német származású atya alapította a hollandiai Steyl-ben 1889. december 8-án őket, aki 1875-ben az Isteni Ige Társaságát (SVD - Verbiták) is megalapította.

Arnold atya - akit 2003. októberében II. János Pál pápa szentté avatott – 1996-ban alapított egy harmadik ágazatot is, ami szintén női rend, nevük Szentlélek Szolgálói Örökimádó Nővérek vagy csak így: Örökimádó nővérek. Ők a rendi család kontemplatív ága. Rendi ruhájuk nagyon különleges, mert rózsaszínű, ezzel a Szentlelket szimbolizáló lángnyelvek színéhez hasonló. Nem tévesztendők össze a Maria Reparatrix Örökimádó nővérekkel (róluk itt egy rövid összefoglaló: http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=27 ).




Magyarul ezen az oldalon lehet a missziós nővérekről olvasni: http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=66 illetve a Verbita Rend honlapján itt: http://www.verbita.hu/verbita.php?id=500 .


A közösség hivatalos honlapja itt érhető el: http://www.worldssps.org/ . Van egy blogjuk is itt: http://worldssps.org/wnews/ .

Íme, egy képes összeállítás a missziós nővérektől:


2013. október 12., szombat

“Jöjjetek, nézzétek meg” hétvégék a domonkos nővéreknél

Évente két alkalommal szervezünk olyan hétvégét, amely során a domonkos szerzetesi élet iránt érdeklődők bepillantást nyerhetnek a hétköznapokban megélt Isten-szolgálatunkba, közösségi életünkbe, lelkiségünkbe, és együtt imádkozhatunk, beszélgethetünk, nevethetünk.  A legközelebbi alkalmon a domonkos lelkiségről lesz szó, ahogyan azt Rendünk néhány nagy szentjének életében láthatjuk.
Kiknek: 18-35 év közötti szabad állapotú nők számára, akikben felmerült a szerzetesi hivatás gondolata, és szeretnének tisztábban látni ebben a kérdésben.
Ha szeretnél jönni, írj egy emailt erre a címre: petres.lucia@gmail.com
Az őszi időpont:  2013. november 8-10.   –    Jelentkezési határidő:  2013. november 4.
A tavaszi időpont:  2014. április 25-27.   -   Jelentkezési határidő:   2014. április. 21.


Forrás: Domonkos Nővérek


2013. október 2., szerda

A Szeretetláng Mozgalom imaestéi a papi és szerzetesi hivatásokért

A Szeretetláng Mozgalom tagjai elhatározták, hogy
a budapesti Szent Család - Szeretetláng Kápolnában, 
Székely Bertalan utca 25. szám alatt ezen túl 
minden első csütörtökön imádkozást tartanak
a papokért, és a papi és szerzetesi hivatásokért,
mivel a mozgalom alapítóját, Erzsébet asszonyt
a Szűzanya több alkalommal kérte erre. 


Az első imaalkalom október 3-án 16,30 és 17.45 között lesz.
Az imát szentmise követi 18 órától
a Szondi utca 67. szám alatti 
Szent Család Plébániatemplomban.