 |
| Hivatás, imádság és béke |
A keresztény élet egy dinamikus
élet, állandó Isten keresés. Az a hívő, aki komolyan veszi a hitét, eljuthat
arra a szintre a megtérés útján, hogy rájön, mindenben Isten akaratát kell
keresnie életében. Egyrészt azért, mert ez a legjobb, ami történhet vele az
életében, másodszor azért, mert ez az üdvösség legegyenesebb útja. Isten görbe
vonalakon is tud egyenesen írni, rossz döntés esetén is tud jót kihozni egy
helyzetből, de mégis minél előbb, minél közelebb kerülve Istenhez érdemes
mindig az Ő Akaratát keresni mindenben. Életünk egy nagy döntése, talán a
legfontosabb a hivatás kérdése. Mennyivel inkább kell Isten akaratát keresni
ebben a kérdésben! Ezért a hivatás megkülönböztetése annak, aki Isten Akaratát
keresi, hasonló módon lehetséges, ugyanazon jelek, lépések vannak e tekintetben
is. Mik a megkülönböztetés támpontjai? Több is van, de én most egyet szeretnék
kiemelni ebben a bejegyzésben.
Istenhez való közel kerülésemben
nagyban segített a személyes imádság elmélyülése. Volt egy nehéz időszak
életemben, amikor sok megpróbáltatás ért. Ekkor elkezdtem rendszeresen a
tabernákulum előtt imádkozni, mert ott békére leltem. Csak néhány percre betértem
mindig a templomba és jó volt egy kicsit megpihenni a béke szigetén. Később a
béke érzése végigkísérte egész hivatás megkülönböztetési szakaszaimat. Egy-egy
konkrét döntésnél mindig a béke érzése volt, ami megőrzött, megtartott a rossz
döntéstől. Tehát a jó iránya mindig az, amely nagyobb békével
tölti el az embert. A békétlenség mindig mutatja, hogy az az irány nem mérvadó.
A béke érzése sokat segíthet emberi kapcsolatainkban és a hivatás keresésénél.
Kívánom, hogy a Békesség Istene
mutassa meg minden kedves Olvasónak, hogy mi a helyes döntés életében az Isten
Országa felé vezető úton, főképpen pedig a hivatás megkülönböztetésének útján
vagy a hivatás megerősödésének, elmélyülésének során.
 |
| A Szent István Bazilika szentségi kápolnája (Fotó: Mária Eszter) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése