2017. június 28., szerda

Obláció és tisztasági magánfogadalom



Íme, egy szent életű, különleges hivatást kapott hölgy, aki (nem reguláris) oblátaként az ígéretei mellé tisztasági magánfogadalmat is tett, így felajánlva életét és szolgálatát megszenteltként és missziósként Isten Országa építésére.


„Az obláció Istennek adott és a római katolikus egyház által elfogadott ígéret, amely a Szent Benedek Regulájának szellemében radikálisan megvalósított keresztény életre szól, a monostorhoz csatlakozva. Az obláció tartalma hasonlít a szerzetesi fogadalomhoz, megvalósítási módja azonban más. Három pontban ragadható meg:

1.    Stabilitás: az oblátus élete hétköznapi körülményeit el nem hagyva, oblációja által különleges formában csatlakozik egy bencés monostorhoz, és mindhalálig megmarad annak lelki közösségében, időnként fizikai valóságában is.

2.    Converso morum: állandó megtérés, az élet bűnbánatban való eltöltése, naponkénti odaigazítása az Evangéliumhoz. Az oblátus az Evangélium megélése gyakorlatában Szent Benedek útmutatásához vonzódik és ragaszkodik, törekszik Szent Benedek Regulája szellemében élni.

3.    Obedientia: engedelmesség az obláció vezetőinek.” 

Forrás: Wikipédia

A cikk szerint oblátaként előírt ígéretek mellé tett negyedikként egy fogadalmat a konszekrációra, ő ezt a a Szentháromságnak tette le. A konszekráció a tisztasági fogadalom, így nevezik a szerzetesek tisztaságra tett fogadalmát. (A fogadalom különbözik az ígérettől ezt a cikk ugyanazon szóval „vow”-ként írta.) Ő tehát hivatalosan a világi hívek (tehát akár házas életállapotban is) számára lehetőségként meglévő nem reguláris oblációt élte meg, de érezvén a megszentelt hivatást ezt kiegészítette az Isten Országáért tisztaságot vállaló élet áldozattal, így ő minden bizonnyal megszentelt személyként is tisztelhetjük, ha nem is volt tagja hivatalosan egy megszentelt élet intézményének, és nem a professio (szegénység, tisztaság és engedelmességre letett hármas fogadalom) volt az ő fogadalma. A cikk írója így írt, hogy nem érzett hivatást a megszentelt útra. 

Mivel az egyházjog szerint megszentelt személy a professio hármas fogadalmát letett szerzetes és megszentelt élet intézményében élő személy, de ő tett tisztasági fogadalmat, ezért én ezt „a szerzetesi életre nem érzett hivatás” - ként fordítottam. Nem volt tehát szerzetes, sem konszekrált szűz, - mert akkoriban erre még nem volt lehetősége az Egyházban, később éledt újra a hivatásnak ezen útja, - de szentéletű és megszentelt életű volt tisztasági fogadalma által. Világban élő megszentelt személy.
"Boldog Itala Mela

2017. június 10-én, szombaton Itala Melat (1904-57) boldoggá avatta La Speziában, Olaszországban, szülővárosában Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa szentmisét celebrálva és kihirdette a boldoggá avatást az Egyház számára 3000 ember jelenlétében.

Boldog Itala Mela liturgikus emléknapja április 28-án lesz, a halálának évfordulója előtti nap annak érdekében, hogy ne ütközzön Sziénai Szent Katalin ünnepével, aki Olaszország védőszentje.

Korábbi róla szóló cikkemben már említettem, hogy ő egy olasz világi hívő volt, aki végül nem bencés nővérként, hanem bencés oblátaként találta meg a hivatását.

Itala Mela az Egyház jól ismert misztikusa, akinek a tisztelete különösen halála után kezdett elterjedni. Több teológiai írást alkotott, amelyek a Szentháromságról szólnak.

Június 11-i Szentháromság vasárnapi Angelusában Ferenc pápa elmondta, hogy Boldog Itala Mela nem a keresztény hit szerint nevelkedett és tulajdonképpen ateistának tartotta magát bátyja Enrico 1920-ban bekövetkezett halála után. Az ő tragikus elvesztése nagyon megrázta.

Később megtért, miután egy erőteljes lelki élménye volt Szeplőtelen Fogantatás ünnepén 1922-ben 18 éves korában. Hitének hirtelen újraéledése azt súgta neki, hogy meggyőződéssel mondja: „Uram, követlek Téged a sötétségen át a halálig.”Az volt a küldetése, hogy segítsen a katolikus egyetemek diákjainak kibontakoztatni az Istentől kapott emberi vágyaikat a lelki élet hangsúlyozásán keresztül.

Mela saját lelki útja nem volt egyenes, de végül is felismerte, hogy a szerzetesi élet nem az ő hivatása: ezután bencés obláta lett 1933-ban a Róma falain kívül levő Szent Pál kolostorban és egy misztikus utat kezdett meg a Szentháromság misztériumára összpontosítva a Legszentebb Szentháromságról nevezett Mária nevet felvéve. Lelki vezetői között volt Boldog Alfredo Ildefonso Schuster, OSB (1880-1954), aki bencés szerzetes volt a Szent Pál kolostorban, Rómában, aki később Milánó bíborosa és érseke és Boldog VI. Pál pápa lett.

Az obláták/oblátusok alapvetően 3 bencés ígéretet tesznek az állandó megtérésre, az engedelmességre és a helyben maradásra és ő emellett negyedikként egy fogadalmat tett a tisztaságra a Szentháromság iránt, amelyet önmaga számára az Egyházban és a világban küldetéséül érzett.

Nagyon is illó, hogy Mela a Szentháromság ünnepén lett boldoggá avatva. A pápa azt is említette, hogy „az újonnan boldoggá avatott ránk hagyott üzenete arra sarkall minket, hogy utunk során gyakran irányítsuk gondolatainkat Istenre, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre, aki a szívünk középpontjában foglal helyet.” 

Boldog Itala Mela most a szentség jelévé vált és nem csak az egész Egyház számára, hanem különösképpen a világi hívek számára. Végezetül Amato bíboros a szentbeszédében így fogalmazott: ”A társadalomnak szüksége van a világi szentségre az oktatás, gazdaság, család politika területén. A világnak szüksége van szent világi hívőkre.”

Boldog Itala, imádkozz értünk.”



2017. június 25., vasárnap

Ne maradjon pásztor nélkül a nyáj

Hivatásgondozás a pécsi egyházmegyében

VI. Pál pápa szerint Isten minden egyes ember életét valamely hivatás betöltésére rendelte (Populorum progressio 15.). A valódi hivatás megtalálására megoldást, a keresztény életvezetés alapján, az Istennel való állandó kapcsolat adhat.


A papi, szerzetesi hivatás a keresztényi hivatás sajátos formája. A hívó Jézus Krisztus, aki egyeseket néven szólít, és arra késztet, hogy részt vegyenek abban, ahogyan ő adja életét a világ és minden ember üdvösségéért. Az Atya megismerésének és az örömhír továbbadásának feladatát adja nekik. A Katolikus Egyházban a papi szolgálat a Jézus Krisztussal, a Föltámadottal való személyes találkozásból fakad.

Szentmártoni Mihály SJ teszi fel a kérdést Istenkeresésünk útjai című könyvében:

„Miért lesz valaki pap vagy szerzetes? Egyes statisztikák szerint három serdülő közül legalább egynek megfordul a fejében a gondolat, hogy pap, illetve szerzetes lesz. Aztán mégsem lesz sem ez, sem az. Ellenben sokan mégis meghallják a hívást, elfogadják és megelégedetten élik papi ill. szerzetesi mivoltukat. Charles de Foucauld, a katonából lett remete pap mondta egyszer, hogy értelmetlen úgy fogalmazni, hogy valaki „hivatást választ". A hivatást nem mi választjuk, hanem Isten, mi csak felismerjük és elfogadjuk. (... ) Kaland is a hivatás. Nagy szívek, bátor lelkek isteni kalandja, hogy vállalják Jézus életét, hogy rábízzák jövőjüket. Nem az elesettek menedékhelye a kolostor, hanem a bátrak bástyája, ahonnan kirohannak, hogy „meglepjék" ezt a megzavarodott világot Jézus örömhírével, hogy Isten nagyon szeret bennünket."

Az egyházközségek nyitott, baráti légköre tud olyan támogató közeget teremteni, amelyben a fiatalok készek lesznek Isten hívó szavára azt válaszolni: Itt vagyok, Uram, engem küldj! (Iz 6,8)

A Pécsi Egyházmegye hivatásgondozó referense Kajtár Edvárd, aki a Székesegyház plébánosa és a Belvárosi Plébánia kormányzója, valamint a papnövendékek spirituálisa és koordinátora. Ez utóbbi feladatban saját vívódásainak tapasztalata segíti. „Amikor papnövendéknek jelentkeztem, volt bennem egy nagyon lelkes naiv pap-kép, mert láttam a plébánosunkon és a papokon, hogy mit jelent papnak lenni. Láttam a nehézségeit is, de inkább a pozitívumai nyűgöztek le. Bekerülve a szemináriumba az első évben vitt a lendület, amiben felfedeztem, hogy én meghívott vagyok. A második szemináriumi év volt az, amikor a motivációimban meg kellett tisztulnom. Ez nagyon kemény időszak volt, de megértettem, hogy Jézusnak nem egy munkás kell, hanem én magam. Hogy ez a kaland nem a feladatokról szól, hanem egy személyes barátságról. Most spirituálisként és koordinátorként a papnövendékeknek abban kell segítenem, amiben én is segítséget kaptam a vívódásaim idején. Letisztítani a motivációjukat, elmélyülni az elköteleződésben, igent mondani a személyesen őket megszólító Krisztusra." A hivatásgondozási referens feladata a személyes segítségnyújtáson túl, hogy megszervezze a papnövendékek plébániai gyakorlatát és az évente megszervezett egyhetes nyári kispaptábort, amely népszerű és sikeres a hallgatók körében is.

Azok a fiatalok, akik szeretnének a Pécsi Egyházmegye papnövendékei közé kerülni, a plébánosukkal közösen érkeznek egy személyes beszélgetésre, az úgy nevezett konkurzusra a megyéspüspökhöz. A beszélgetésen a személyes motiváció mellett a jelentkező jellemét, személyiségét is felméri a főpásztor, aki ezután dönt, felveszi-e a kispapok közé, és arról is nyilatkozik, hogy melyik szemináriumba, Budapestre vagy Esztergomba küldi őt tanulni.

Forrás: Pécsi Egyházmegye


2017. június 21., szerda

Montserrat jelölt- és hivatástisztázó év 2017-18



Nagy örömmel hirdetem meg, hogy ismét elindul a jelentkezés a Montserrat közösségbe a 2017/18-es tanévére.

P. Nagy Bálint SJ, jezsuita hivatásgondozó


Mire hívunk?

A Montserrat ház olyan katolikus fiatalemberek számára jött létre, akiket érdekel a jezsuita élet, illetve akik komolyan foglalkoznak papi vagy szerzetesi hivatással, de még nem jutottak el világos döntésre, vagy akik már döntöttek, de tanulmányaik miatt várniuk kell a teljes megvalósítással.

Miért Montserrat? Loyolai Szent Ignác életében jelentős változás történt Montserrat hegyén. Nemesi öltözetét az egyszerű zarándokok ruhájára cserélte, és nagy bizalommal nekivágott, hogy felfedezze, mire is hívja őt az Úr.

A Montserrat év ezért egy bátor és nagylelkű próba idő, amikor a kereső személy tesz egy konkrét lépést, hogy a benne mozgó megmozdulásokat, vágyakat és hívásokat ő maga próbára tegye. Vajon tényleg a szerzetesi, papi életformára hív engem az Úr, vagy inkább a családos élet felé vezet az utam? Helyemen érzem-e magam a jezsuiták között? Megélem-e Isten jelenlétét és megerősödöm-e a tőle jövő hívásban? Alkalmasnak élem-e meg magam a papi, szerzetesi életformára? Kívülről, kísérőim felől is hasonló megerősítést kapok, mint amit én megélek? Növekszem-e szabadságban, örömben az év során? Megélem-e a szabadságot, örömet ebben a keresett életformában?

Mit vállalsz ezzel az évvel?

- Önmagad megpróbálását a közösségi élet és az erre az időre vállalt házirend által
- Napi 30 perc személyes imát
- Heti egy közösségi estét (lelkiségi témák, meghívott vendégek, közös szolgálatok)
- Heti 2-3 óra önkéntes szolgálatot a házon belül és kívül
- Havi lelkivezetést egy képzett jezsuitánál
- Az évben 4 lelkiségi hétvégén való részvételt és egy 8 napos lelkigyakorlatot

A Montserrat évben résztvevők, miközben a Montserrat házban laknak, folytatják egyetemi tanulmányaikat, illetve meglévő munkahelyükön dolgoznak.

Időtartama: 2017. szeptember – 2018. július

Feltételek:

- 18-35 év közötti, szabad életállapotú, katolikus férfi
- Pszichológiai alkalmasság
- Szabad elhatározás az Montserrat év programjába belépni

Anyagiak:
Arányos hozzájárulás a közös költségekhez

A jelentkezés folyamata:


- 2017. május-június-július folyamán kapcsolatfelvétel Nagy Bálint jezsuitával. (Bálint atya ekkor emailben átküldi a Montserrat ház „reguláját”, a jelentkezési lapot és az ismerkedési hétvégéről szóló részletes tájékoztatót
- Jelentkezési lap beküldésének határideje: 2017. július 23., vasárnap
- Részvétel az ismerkedési hétvégén: 2017. július 28-30. között a Montserrat házban, Budapesten
- Augusztus folyamán: egy alapvető pszichológiai alkalmassági vizsgálaton való részvéte
- A felvétel elbírálása és visszajelzés határideje: augusztus 31.

A programot Nagy Bálint jezsuita atya vezeti.

Elérhetőségei: Facebook – balint.nagysj, Email – nagy.balint@jezsuita.hu

Forrás: Jezsuiták


A Montserrat év egy bátor és nagylelkű próba idő, amikor a kereső személy tesz egy konkrét lépést, hogy a benne mozgó megmozdulásokat, vágyakat és hívásokat ő maga próbára tegye. Vajon tényleg a szerzetesi, papi életformára hív engem az Úr, vagy inkább a családos élet felé vezet az utam? Tényleg helyemen vagyok-e a jezsuiták között?

2017. június 17., szombat

A kezdetek


Könyörgés a hivatásokért



Köszönjük neked Urunk az élet ajándékait, a hivatások sokszínűségét, és azt, hogy követésedre meghívtál bennünket.

Hálát adunk neked szerzeteseinkért, és kérjük számukra a hűséges kitartás kegyelmét az evangélium tanácsok útján. Segítsd Urunk a szerzetes közösségeket, hogy a rájuk bízottak az ő szolgálatuk által megtapasztalhassák gondviselő szeretetedet.

Urunk, Te gondviselő jóságoddal minden embert egy családba helyeztél. Adj egészséges lelkületű, harmonikus keresztény családokat, ahol a papi és szerzetesi hivatás csírái megjelenhetnek, növekedhetnek és kibontakozhatnak.

Áldd meg Urunk a papi és szerzetes közösségeink jótevőit bőséges kegyelmeiddel, áldozataikért fizess meg százszorosan.

Jutalmazd meg Urunk az örök élet boldogságával elhunyt szerzeteseinket, és papjainkat. Add, hogy akik fáradoztak Országod terjesztésén itt a földön, Veled együtt örvendezzenek a szentek társaságában.

Forrás: Imalánc


Le akart-e már beszélni valaki a papi hivatásról?


Jöjjetek utánam!

„Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” Rögtön otthagyták hálójukat és követték. Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.” (Mk 1,16-20)


A galileai tenger mellett járó és tanító Jézus tanítványokat gyűjt maga köré. A mennyek országának közelségéről beszél az embereknek. A hálójukat éppen vízbe vető halász testvérek, Péter és András hallják Jézus felszólítását: jöjjetek, kövessetek! Emberhalászokká teszlek titeket. Majd Jakab és János is hallja a jézusi hívást. A háló a megélhetés eszköze, ott maradt. Ott maradt az addigi család, a hozzátartozók, a munkatársak. Jézus követésében új világ tárult fel előttük. Egy eddig ismeretlen világ, új tanítás, ami időnként követhetetlenül kemény beszédnek tűnt. Olyan tanítással találkozunk, amit nem is értettek igazán, sokan Izrael országának helyreállítását remélték tőle. De az Ország, aminek a közelsége miatt új életet kell kezdeni, nem ebből a világból való. Nehéz lehetett ezt elfogadni és Jézus után menni. Az után a Jézus után, aki azt mondta, hogy „a rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania”. (Mt 8,20) Meg azt is, hogy „sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, és harmadnapra föltámad.” (Mt 16,21)

Jöjjetek utánam! – szólítja meg őket Jézus. Emberhalászokká teszlek titeket. Ott maradnak a hálók most már gazdátlanul. A háló, ami eddig az életet jelentette és a megélhetést. Ott maradtak a társak, akik furcsán nézhettek a távozók után. A nehéz, kockázatos, de mégis biztos megélhetést fölcserélni az ismeretlen vándorprédikátor követésével: esztelenség. És mégis mennek. És azóta hányszor előfordul ugyanez a világban: Jézus megszólít embereket. Vannak, akik elhagyják, ami éppen a kezük ügyében van, és követik őt. Vannak, akik ránéznek, csodálkoznak, de visszafordulnak és beletemetkeznek a hálóval való bajlódásba. Vannak, akik elindulnak Vele, de amikor kemény beszédnek tűnik, amit Jézus kíván, visszatérnek előző életükhöz. Mennyire különböző emberek voltak ezek az apostolok! Más-más arcvonások, másként kérges kezek, más családok, más múlt, más tehetség. De egyek abban, hogy Jézus a meghatározó számukra. Egyek a megtapasztalásban, hogy Jézus a világ Világossága. Mennyire különbözőek vagyunk mi is! De egyek vagyunk-e abban, hogy megszólított bennünket Jézus? Egyek vagyunk-e abban, hogy magunk mögött hagyunk hálót és bárkát és régi önmagunkat, hogy kövessük Őt? Közel van a mennyek országa. Jézus felszólítása ma sem némul el. Minden nap újra ott kell hagynunk földhöz ragadt régi önmagunkat, és nyomába kell szegődnünk. Gondolhatjuk, hogy Péterről, Andrásról, Jakabról és Jánosról van szó. De egyszer csak rá kell döbbenünk: mi is szereplői vagyunk ennek a történetnek. Abban a pillanatban, amint otthagyjuk a magunk hálóját, azonnal rólunk van szó. A mi életünk teljességéről.

Forrás: Imalánc


2017. június 16., péntek

A karizma megkülönböztetése


Uram, nyisd meg a szemem!


















Uram, nyisd meg a szemem,
tágítsd ki tekintetemet és érdeklődésemet,
hogy azt is láthassam,
amit még nem ismerek.

Uram, nyisd meg a fülemet,
tégy tisztán hallóvá és figyelmessé,
hogy meghalljam azt is,
amit még nem értek.

Uram, adj nekem bizalommal teli szívet,
hogy ráhagyatkozzon szavadra és hűségedre,
és merje tenni azt,
amit még nem tett meg.

Uram, tudom, hogy csak akkor élek,
ha engedek hívásodnak
és hagyom, hogy átalakíts.

Willi Lambert

Forrás: Imalánc