2017. január 25., szerda

Kilenced a megszentelt hivatásokért Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére




Kezdő ima

Teremtő Atyánk, Te minden léleknek megteremtésekor megálmodtad a hivatását, amelynek beteljesítésével a leggyorsabban elérheti a megszentelődését. Emellett tiszteletben tartod a lelkek szabad akaratát és párbeszédben velük áldásodat adod az elfogadott mellett a kiimádkozott és a választott hivatásra. Áldd meg a hivatáskereső és a megszentelt életre készülő fiatalokat, hogy a Te terveidet felfedezzék életükben és megéljék Hozzád egyre közelebb kerülve és Tehozzád eljutva. Áldd meg a már elköteleződött megszentelt életű személyeket is, hogy életük bő termést hozhasson sokak javára.

Megváltó Jézusunk, Te példát adtál az Atya Akaratának beteljesítésére, életed odaszentelésére és a lelkek szolgálatára. Szolgálatod kezdetén a pusztába vonultál az Atya Akaratához való közelebb kerüléshez. Erősítsd meg a fiatalokat, hogy tudjanak elkötelezetten a lelkek üdvösségére áldozni életüket. Segítsd őket a megismert vagy választott úton, hogy a megkülönböztetés pusztájában egyre inkább az igazság ismeretére jussanak és a Te mintádra mind többen legyenek olyanok, akik osztatlan szívvel szolgálnak Neked. Add kegyelmedet a fogadalmukat letett személyekért, hogy ezen az úton hűségesen kitarthassanak életük minden napján.

Szentlélek Istenünk, Te megvilágosítod mindazokat, akik hivatásuk megtalálásához és abban való előrehaladásukban a Te segítségedet kérik. Erősség Lelke, adj erőt az elköteleződéshez minden fiatalnak. Igazság Lelke, ismertesd meg a kereső fiatal lelkekkel az igazságot életükre vonatkozóan. Bölcsesség és Értelem Lelke, Te bőven árasztod el bölcsességgel és értelemmel a bizonytalan lelkeket. Jó Tanács Lelke, Te igazítsd el utukon az elköteleződés előtt állókat és a már elkötelezetteket. Tedd teljessé a Téged hívó fiatalok lelkében ajándékaid, hogy felhasználásukkal könnyebben megismerjék és megéljék hivatásukat és abban mindhalálig megmaradhassanak.

Szűz Mária, hivatások Édesanyja Te minden hivatás példaképe és közbenjárója vagy. Ragyogj életünk egén csillagként, hogy a Te pártfogásoddal az Atya Akarata szerint, a Fiú Testvéreként és a Szentlélek templomaként mindig a kegyelem állapotában törekedjünk hivatásunk megismerésére és kiteljesítésére. Segítsd imáiddal azokat, akik még nem ismerik hivatásukat és a megszentelt életállapotban élőket. Beléd vetjük bizalmunkat, hogy a tisztaság és lélekben vagy akár testben megélt vértanúságért járó koszorút a Te Szeplőtelen Szíveddel egyesülve a szent elődeinkkel együtt megadja nekünk az Úr, ha jól betöltjük hivatásunkat. Vigyél minket Szent Fiaddal együtt az Atya házába miután szolgálatunkat befejeztük itt a Földön. Amen.

1. nap: Imádság a szerzetesekért


Felajánló napi ima

Szentháromság Egy Isten, Te a szerzeteseket az evangéliumi tanácsok, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség útján hívtad el a tökéletességre törekvő életre, kérjük add, hogy az Egyház mai szerzetesei szentül és példaadóan éljenek szolgálva közösségi társaikat és az Egyházat, imádkozzanak a rájuk bízott lelkek üdvösségéért, így minél előbb eljöhessen a Te Szent Országod. Amen.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a szent szerzetesekhez

A Mennyek Országában helyet foglaló szent szerzetes testvéreink, hozzátok fordulunk kérve közbenjárásotokat a mai kor küzdő Egyházának szerzeteseiért, hogy életük áldás lehessen az egész Egyház számára és veletek együtt lehessenek majd a Mennyei Atya országában. Amen.

2. nap: Imádság a konszekrált szüzekért


Felajánló napi ima

Felajánljuk Neked Urunk az egyháztörténelem minden eddig élő vértanú és tanúságtevő szüzeit és a jelenkorban élő konszekrált szüzeket, hogy életpéldájuk, tisztaságuk, szolgálatuk és áldozataik révén a Bárány Jegyeseként az Egyház lelki kincsestárát gazdagítva ezekből a kincsekből minden lélek meríthessen és hálát adunk ezeknek a lelkeknek az elkötelezettségéért és Krisztus és az Egyház iránti odaadó szeretetéért.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a szent szüzekhez

Vértanú és tanúságtevő szent szüzek, kérjük, járjatok értünk Szent Jegyeseteknél, Akivel a mennyek Országában már együtt ünnepelhettek, hogy tisztaságban és szentségben éljenek fiataljaink, kiváltképpen a megszentelt életre törekvők és ebben az életállapotban már elkötelezett lelkek. Esdjetek ki minden szükséges kegyelmet ennek a komoly erénynek a gyakorlásához, hogy megerősödve szívük liliomát hozzátok hasonlóan nyújthassák Krisztusnak. Amen.

3. nap: Imádság a világi intézményben élőkért


Felajánló napi ima

A modern Egyház világi intézményeiben kovászként élő testvéreinket ajánljuk most Urunk a Te kegyelmedbe, hogy a világban élve ne befolyásolja őket hivatásukban és szolgálatukban a világ zaja, és a kísértéseket úgy tudják legyőzni, hogy mentesek maradhassanak az evangéliumi életük során minden bűntől. Segítsd őket, hogy azokkal a lelkekkel, akikkel találkoznak bármely közösségben világban élőként, ahová más már nem jutna el, adj nekik erős lelkületet, hogy megtérés és áldás fakadjon erőfeszítéseik nyomán mindenkor. Amen.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a szent világi intézményi tagokhoz

Minden elhunyt szent világi intézményi testvérünk, kérünk benneteket, hogy imádkozzatok állandó oltalomért számunkra, hogy olyan eltökéltséggel és hittel tudjuk betölteni hivatásunkat bárhol is élünk, amely számotokra megadatott, akik a világban éltetek, de a világ romlottsága nem vett erőt szíveteken; ezért imádkozzatok értünk és velünk, hogy fogadalmainkhoz mi is hűségesek tudjunk maradni a sírig. Amen.

4. nap: Imádság a magánfogadalmasokért


Felajánló napi ima

Mennyei Atyánk és Édesanyánk felajánljuk a mai napon a rejtettségben élő magánfogadalmas lelkeket, akik titokban, de mégis szívük odaadottságában élik meg az egységet Krisztussal és áldozataikat felajánlják a lelkek üdvösségéért engesztelésül maguk és a világ bűneiért. Áldd meg őket, hogy különleges keresztjüket jó szívvel vigyék Jézussal együtt, hogy a rejtett megszenteltségük kihasson környezetükre, de titokzatosan az egész világegyház életére. Amen.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a szent magánfogadalmasokhoz

Akik előttünk magánfogadalmasként jártatok és ebben a hivatásban lelketek odaadottságában végül megláttátok a Mennyek Országát, kérjük, járjatok közben minden magánfogadalomra készülő testvérünkért, vagy abban elkötelezettekért, vagy olyanokért, akik ezt kevésnek érzik, hogy az életszentségre törekvés ezen a szűk ösvényén elindulva, járva és megtorpanva soha ne felejtsék el, hogy áldozataik nem hiábavalóak és engesztelésükkel hozzájárulhatnak veletek együtt a világ megszentelődéséhez. Amen.

5. nap: Imádság az apostoli élet társaságaiban élőkért


Felajánló napi ima

Istenünk, Te örömmel veszed, hogy az apostoli élet társaságai közösségben és apostolkodva a szeretet tökéletességére törekednek. Áldd meg őket, hogy ígéreteikhez hűségesen élve a társaságuk céljának megfelelő módon az életszentségre jussanak választott hivatásukban és azon a módon, ahogy ők ezt megélik. Erősítsd őket szent és kiváló lelkipásztorok szolgálatával is, hogy a világi apostoli szolgálatuk gyümölcsöző lehessen. Amen.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a szent apostoli élet társasági tagokhoz

Minden eddig élt szent közösségi tagokhoz fordulva kérjük, hogy a mai közösségek úgy tudjanak szolgálni az Egyházban és fejlődni, hogy minden tag egységben a szabályzattal és az Égiek patrónusuk és a Boldogságos Szűz közbenjárásával Egyházunk és a világ javát szolgálják ott, ahová karizmájuk szerint az Úr rendelte őket. Amen.

6. nap: Imádság a konszekrált remetékért


Felajánló napi ima

„Egyedül az egyedüli Istennel” – ma a megszentelt remete testvéreinket hozzuk eléd Egyedülvaló Istenünk, Aki e kiválasztott lelkeket a világ zajától távol és csak Reád hagyatkozva, Veled élve és betöltekezve rendelted számukra életútjukat. Nem csak a fizikailag távol élő remetéket ajánljuk oltalmadba, de azokat a remetéket is, akik a nagyvárosok zajában élnek mégis imáikkal, vezekléseikkel és lelkük elvonulásával csak az Úrra figyelnek és Őt engesztelve minden saját és más bűnéért életüket felajánlva odaajándékozzák. Amen.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a szent remetékhez

Minden korok szent remete lelkei, kérünk, vegyétek pártfogásotokba a mai kor remetéit és mindannyiunkért is járjatok közbe, hogy az áldozathozatalról és lelkünk csendjéről soha el ne felejtkezzünk. Tekintsetek a mai kor remetéire, hogy példátok által bennük is kialakuljon az az elszántság ás a magánynak szeretete, amely benneteket jellemez. Mi mindannyian pedig a Ti segítségetekkel minden földi nehézséget hősiesen viseljünk és éljünk meg. Amen.

7. nap: Imádság a megszentelt élet intézményeiben élőkért


Felajánló napi ima

Ma minden megszentelt élet intézményének tagját hozzuk eléd Ő Istenünk. Segítsd őket a közösségi, evangéliumi, imádságos és szolgáló életük során, hogy mindama kegyelmet, melyet az Úr elköteleződésükkor megadott, jól tudják felhasználni és kamatoztatni saját maguk közösségük és Egyházunk javára. Lelkük odaadottságában Isten szeretetük ne adjon alkalmat számukra magukat másoknál többre tartáshoz, hanem alázatban maradva hivatásuk helyes megélése legyen céljuk, más hivatásban élők segítése ne pedig lenézése legyen előttük mindenkor. Amen.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a megszentelt élet intézményeinek szentjeihez

Kérünk minden szentté lett megszentelt élet intézményében élt lelket, hogy járjanak közben a mai tagokért, hogy őszintén, alázatban, helyesen és valóban szentül élhessenek és másokat is a szentségre vezethessenek hivatásukat keresőket, házasokat és minden életállapotban élőt. Lelki kincseket és szolgálatot nyújtva az Egyház tagjai számára magukat sosem emeljék piedesztálra, hanem mindig az Alázatos Krisztust és Benneteket kövessenek. Amen.

8. nap: Imádság a hivatalos közösségen kívül élő megszentelt hivatásban élőkért


Felajánló napi ima

Ma különösképpen a hivatalos közösség nélküli megszentelt életű személyeket ajánljuk az Úr és az Égiek figyelmébe, kegyelmébe és imádságaiba, hogy a hivatalos közösség hiánya ellenére meg tudják élni hűségben és kitartóan hivatásukat. Minden magánfogadalmas, konszekrált szűz és konszekrált remete el tudja érni lelkében a teljesen Istenben való elrejtett élet és a misztikus egység adományát, hogy ha fizikailag nem is tudnak rendszeresen vagy egyáltalán közösségi testvéri kapcsolatban élni, ezt áldozatként vigyék az Úr elé és ne gondolják, hogy ez akadály lenne hivatásuk kiteljesedésében. Amen.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a közösségen kívül élő megszentelt szentekhez

Minden közösség nélkül elkötelezett szent testvérünk közbenjárását kérjük, hogy a mai korban is legyenek olyan közösség nélkül, de közösségek javára szolgáló életmódú lelkek, akik tanácsaikkal, ritkább találkozási alkalmaikkal, imáikkal, szeretetükkel, vezeklésükkel, áldozatukkal és engesztelésükkel mégis elérik azt, hogy épüljön az Egyház. Amen.

9. nap: Imádság a hivatásukat keresőkért és a megszentelt életre készülőkért


Felajánló napi ima 

Istenünk, kérünk, adj tisztánlátást minden hivatását kereső fiatalnak és a megszentelt életre készülőknek, hogy minden lehetőséget jól felhasználva megismerhessék a helyes utat Feléd és bátran merjenek elindulni és elköteleződni. Támogasd hitüket, hogy felismerjék a jó és számukra legmegfelelőbb utat, erősítsd őket, hogy megtegyék azt és ki is tartsanak benne. Bízunk benne, hogy ha kérik Tőled Te megadsz minden kegyelmet útjukon hogy minél inkább lelkük megszentelődésével együtt jussanak hivatásuk felismerésére és abban egyre jobban elmélyülhessenek és eljussanak Hozzád. Amen.

Tized rózsafüzér „Akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál” titokkal

Imádság a világegyház és a magyar egyház megszentelt hivatásban élő szentjeihez

Szent és boldog magyar és Egyházunk minden megszentelt hivatást megélt szentjei, imáitokra számítunk a hivatáskereső és a megszentelt hivatáson gondolkodó, imádkozó fiataljainkra tekintve. Ha megismerik életutatokat és annak példája nyomán indulnak el, hisszük, hogy ez megadja nekik a kezdeti erőt, Isten segítségével pedig Mária közbenjárásával, aki Minden Kegyelem közvetítője meg is tudják valósítani a bennük elültetett jót így életük magja elhalva kisarjad és növényt sarjaszt, amely árnyékul és oltalmul szolgál sokak számára, mint ahogy a ti példátok ezt bizonyítja. Ezért kérjük imáitokat ma is és minden időben, hogy ez minél több fiatal életében megtörténhessen. Amen.

Befejező ima

Hálát adunk Neked Istenünk Szent Fiadért, aki szűzi életet élt, a Legszentebb Szűzért, példájukkal előttünk járó szentekért, akik a megszentelt hivatásban élték földi életüket. Kérünk, engedd, hogy ezen az ünnepen elmélyíthessük hivatásunk valódi értékének megismerését lelkünkben és mindenkinek ebben segíthessünk, hogy minél több fiatalhoz eljuthasson a hívó szó, mint jó földbe rejtett mag kiviruljon, és százszoros termést érlelhessen. Amen.


2017. január 19., csütörtök

Vízenjárók éjszakája 2017


Isten álma az én hivatásom

Az élet olyan, mint az Isten és az ember közös tánca. A táncban van, aki vezet, és ha a partnere követi a lépéseit, akkor a tánc harmonikus és örömteli lesz. Ezt a táncot az Isten vezeti. 


Miserando atque Eligendo -„megkönyörült és kiválasztotta” (Mt 9,9). Ferenc pápa jelmondatával rendezett Nemzetközi Hivatáspasztoráció Konferenciát a Klérus Kongregáció 2016. október 19-21 között Rómában, a Boldog Michael Rua házban.

Mintegy 250 fővel, köztük Beniamino Stella, a kongregáció bíboros prefektusa, Alberto Suárez Inda Morelia, Mexikó bíboros érseke, Vinko Puljić, szarjevói bíboros és Vincent Gerard Nicholas, westminsteri bíboros érsek részvételével rendezték a konferenciát. Országonként 2-3 meghívott vendég vett részt, hazánkat Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök és Törő András püspöki titkár képviselte. A tanácskozás előkészítésben segítséget kértek az egyes országok püspöki konferenciáitól, hogy képet kapjanak a hivatások helyzetéről. Minden országnak egyedülálló a helyzete, viszont világviszonylatban az elmondható, hogy a hivatások kultúrájának kialakítása minden területen komoly munkát és tudatosságot igényel. A konferencia előadásai ehhez kívántak irányt mutatni a résztvevőknek.

A hivatások kérdéséről, kultúrájáról Törő András püspöki titkárral beszélgetünk.

Időszerű a hivatások tisztázásának kérdése. Miért?


Több szempontból is. 2018-ra Ferenc pápa szinódust hív össze „A  fiatalok hit és hivatástisztázása” címmel. Legutóbb a családról volt egy rendes és egy rendkívüli szinódus, záródokumentumaként született az Amoris Letitia című kötet. Ennek folytatása lesz tulajdonképpen a 2018-as szinódus, aminek mintegy előkészítője volt ez a nemzetközi tanácskozás.

A szinódus a hivatás felismerésére irányult. Papi, szerzetesi vagy minden más hivatásról beszélhetünk most?

A bevezetőben Stella bíboros leszögezte, elsősorban nem a papi és szerzetesi hivatásokról beszélünk, hanem a hivatásról, mint meghívottságról, amely kivétel nélkül minden embernek szól. Arra tért ki, hogy minden megkeresztelt ember meghívott ember, és aki meghívott az már meghívó is. Mi meg vagyunk szólítva a keresztségünk által, de ez nem azt jelenti, mint ahogyan a hitről beszélünk, amely folyamatosan és velünk együtt növekszik korban, bölcsességben, majd úgy a hivatásunk is kiteljesedik, hanem az első pillanattól van a hivatásunk. Egyszerűbben fogalmazva, nincs selejtes ember, mert mindenkinek van küldetése, és egyik sem kevésbé értékes, mint a másik. Értékében, fontosságában egy családanyai és a papi hivatás között sem lehet különbséget tenni, hiszen minden hivatás arról szól, hogyan tudjuk a földi éltünkben Isten tervét beteljesíteni, és ezáltal más embereket is meghívni. Tehát a meghívottságból hogyan tud az ember a meghívói állapotba kerülni.

A mi kultúránkban a legszembetűnőbb a papi hivatás csökkenése. A szekularizáción túl mi ennek az oka?

Nincs hivatástudat kultúra ma Magyarországon. A fiatalok nemcsak a papi hivatást nem ismerik fel, de más hivatást sem. Általános céltalanság jellemzi őket. A családot mint hivatást is kevesebben választják, a házasságok nagy százalékban sajnos válással végződnek. Ma annak kultúráját éljük, hogy csak bizonyos életszakaszban élnek együtt az emberek. A német szóhasználatban ezt úgy mondják: „der Lebensabschnittspartner”: életszakasz partner, ez magában hordozza az időlegességet. A kapcsolat addig tart, amíg mindkettőnek jó, nincs végérvényesség, véglegesség, és ennek egyik fő oka – amely általában a fiatalok identitásválságának is oka –, hogy nincsenek örök távlatok. Ha nincs örök célunk, akkor véglegeset a földön is fölösleges keresni. Nincs igény a végérvényességre szóló elköteleződésre, arra, ami egy életen át tart. Ha nincs életünket kitöltő hivatásunk, akkor életünket kitöltő örömeink sincsenek. A maradandó örömet, boldogságot csak áldozathozatallal tudjuk megszerezni. Ha csak egy életszakaszra keresünk partnert, annak a szakasznak csak apró múló boldogságai lehetnek, viszont mély, igazán megélt boldogságok nem, mert kimarad belőle a kereszthordozás. Ha nincs kereszthordozás, akkor nincs feltámadás, ami az igazi boldogságot hozza meg. Ha egy kapcsolat, vagy hivatás, házasság, megküzd, képes megharcolni, túljutni a mélyponton, akkor annak a kapcsolatnak lesznek gyökerei, lesz miből táplálkoznia.

Én hiszem azt, hogy vallásgyakorló fiatalok körében megjelenik a papi hivatás gondolata. Valószínű azért, mert az ember lelke mélyén van egy elköteleződés iránti vágy, valahová akar tartani. Inkább a megpróbáltatások, a hétköznapi kereszthordozások azok, amik eltántorítják az embert.

Az a cél, hogy meglássuk, megláttassuk az örök célokat, ami felé jó törekedni. A céltalanságomból az Isten hív meg engem egy hivatásra. Ha nem látom a végső célt, ami az Istennel való találkozás –  a hivatásomban pedig Istennel találkozom –, akkor nagyon nehéz.

Az ember sokszor a hivatásában is elbizonytalanodik, felteszi magának a kérdést, az Isten álmát valósítja e meg. Honnan tudjuk, hogy a helyünkön vagyunk-e?

Az ember szinte állandóan krízishelyzeteket él át a hivatásban. Ez gyakori állapot, a baj akkor kezdődik, ha megszokja a krízist, és nem akar kilépni belőle. Ha keresem a kiutat a krízisből, az mindig előre visz, mert közben tapasztalatot szerzek önmagamról is, hogy egy adott szituációban hogyan viselkedtem, amikor sikerült abból kilépnem. Ez olyan lehet, mint az Isten és az ember közös tánca. A táncban van, aki vezet, és ha a partnere követi a lépéseit, akkor a tánc harmonikus és örömteli lesz. Ezt a táncot az Isten vezeti.

A konferencia mit javasol, a hivatáskultúra alakítását, hivatásgondozást milyen intézményesített forma segítheti?

A Vatikán irányelveket, nem kidolgozott terveket mutat a részegyházak felé, a püspöki karok felé. Javasolták az egyházmegyei hivatásgondozó központok kialakítását, de itt sem csak a papi hivatásra gondolunk, amit a konferencia folyamatosan kiemelt. Nem fizikai központokra, hanem olyan intézmények létrehozására gondol akár iskolákban egyházmegyei programokon belül, ahol tudnak a fiatalok kihez fordulni, kérdésekre választ kapni. Ezek ma is működnek: plébániai ifjúsági csoportok, egyházi iskolák, egyházmegyei ifjúsági rendezvények, találkozók. Fontos a hivatás tisztázása, ami azt jelenti, hogy érzek magamban valamit, konfrontálódom az Istennel, és felismernem,  akarja e az Isten azt, amit én akarok. Tudni kell elengedni a saját gondolataimat.

Hogyan lehet ezt felismerni?

Erre időt kell szánni, Isten előtt imádságban lenni, és hagyni, hogy az Isten megszólítsa az embert. Ez minden más életterületre is igaz, bármilyen más hivatás felismerésénél. Fontos a lelkivezető, aki szembesít a valós érzésekkel, a valóságával, hogy emberileg, fizikailag alkalmas-e arra, hogy például pap legyen. Sok mindent a kegyelem kiegészít, ami mindig a természetesre, egy természetes emberi alakra épít. Ha valaki nem alkalmas arra, hogy pap legyen, és érez magában hivatást, akkor az a hivatás nem az Istentől van. Hagyni kell, hogy az Isten megszólítson, hogy megtudjuk, mi az Ő álma az életünkkel. De hogyan hallhatom meg, ha az Istent nem hagyom szóhoz jutni, ha ragaszkodom a tervemhez és kérem, hogy abban segítsen nekem. Nem biztos, hogy ez a jó út. Érdemes meghagyni Istennek is lehetőséget a szólásra. Az emberben megszületnek a tervek, gondolatok, de mindig kérjük ki Isten véleményét. Tegyük fel a kérdést: „Akarod, hogy pap vagy tanár legyek?” A válasz meghallására csend kell. De ha beszélünk, akkor Isten nem tud szólni hozzánk, mert nincs kihez.  

A konferencia kiemeli a püspökök felelősségét is.

Arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon nehéz e téren az egyházmegyéket vezető püspökök feladata. A papság nem mennyiségi, hanem minőségi összetevője az egyháznak. Erre kell törekedni. Olyan embereket szabad felvenni, akik alkalmasok mentálisan, fizikailag, szellemileg erre a hivatásra.

Az egyház számára is mindenkori kihívást jelent ez, hogy tudjon megújulni az oktatási, képzési rendszerében, szemléletében. Ennek a propedeutikus évnek tehát az a jelentősége, hogy előkészítse a 2018-as szinódust.

Folyamatosan változik az ember, minden korban más. Korábban sokkal könnyebb volt a papi szerzetesi hivatást választani. Ma nem magától értetődő. Nem biztos, hogy azoknak nehéz, akiknek van előképzettségük, jártasak vallási kultúrában, van ember-, közösség-, egyház-, papképük.

Egész kirívó eseteket is említ Alberto Suárez Inda Morelia, Mexikó bíboros érseke, akinek börtönviselt papja is volt. És könnyű ott vágogatni, ahol túljelentkezés van a papképzésben, mint pl. a Fülöp-szigeteken.

Ebben az évben nálunk is hat jelentkező volt, aminek nagyon örülünk. A világegyház nagyon színes. A mexikói bíboros is kiemelte a mátéi múltat. Caravaggio képe Máté meghívásáról szól. Akármilyen mélypontról képes az Isten megszólítani az embert. Nincs véglegesen elhibázott élet az Isten előtt. Ha valaki találkozik az Istennel, megbánja a bűnét, Ő megbocsát. Ha az Isten megbocsát, akkor kik vagyunk mi, hogy ítéletet mondjunk. A tékozló fiú minden lehetséges szörnyűséget elkövetett, és amikor hazament, az apa visszafogadta őt. Ez is az fejezi ki, hogy Isten irgalmát kell megjeleníteni. Papp Miklós görög katolikus atya gondolata szerint, ha Istennek más nevet kellene adni, akkor az lenne a legtalálóbb, hogy: „Tovább”. Nekünk is tovább kell menni.

A konferencia egyik célja volt tudatosítani: nem mondhatunk le senkiről, mert Isten sem mond le senkiről.

Ez több irányú. Nem mondhatok le másokról, de magamról sem. Nincs olyan bűn, amiből ne lehetne felállni. A Szentatya sem kampányol soha a bűn mellett, hanem újra meg akarja szólítani a bűnt elkövetőket. Az ember a legfontosabb, és nem a bűne. Az ember a bűnét képes elhagyni, de ha az embert is elveszítjük a bűnnel együtt, óriási veszteségünk lesz. Az Istennek terve van az emberrel, aki akkor tud szabad döntést hozni, ha ismeri a saját kereteit, képességeit. Ha tudok szabadon dönteni, akkor tudok áldozatot hozni. Ha nem szabad a döntésem, akkor nem tudok áldozathozatalról beszélni, csak elszenvedek valamit, de az nem az én döntésem következménye. Ha szabadon döntök, akkor az áldozathozatalom a hivatásban, a házasságban, a munkában gyümölcsöket terem.

Szabadság nélkül tehát nincs hivatás?

A vámos Mátéban is megvolt ez a szabadság. Látta azt, hogy mennyi minden köti őt a vámosok asztalához, a munkájához, mégis képes volt fölállni. Nem rakta tele a zsebeit még mielőtt otthagyott volna mindent, nem vitte magával az előző életében szerzett terheket, hanem amikor felismerte ezt a lehetőséget, a hivatását, mert változtatni. A vámosok feje a halmozottan hátrányos bűnösök közé tartozott, hiszen kizsákmányolta az embereket és megjárta azokat a lépcsőfokokat, amik őt odáig, a csúcsig juttatták. Máté képes volt arra, hogy ugorjon, és tudta, hogy az Isten kezébe fog esni. Sokszor mi is elmegyünk a végsőkig a bűnben, de ha képesek vagyunk ugrani, akkor megtapasztaljuk Isten szeretetét, gondviselését, mert ő lesz, aki elkap minket. Nem lehet kispórolni az emberi oldalt. Isten akarja az ember közreműködését, azt, hogy meghallja a szavát,

Nyilván nem tudjuk azt, hogy Máté mennyit tépelődött, kínlódott, míg arra az elhatározásra jutott, hogy maga mögött hagyott mindent. Készen volt arra, hogy amikor az Úr arra megy és megszólítja, akkor képes legyen felállni. A gazdag ifjú nem volt készen erre. A vágy megvolt benne, de valamit vinni akart magával. Nem bízott abban, hogy a végtelen nagy Isten többet tud adni, mint amennyit ő magával vinne. Elszomorodott, mert nagy vagyona volt.

Hogyan fejleszthetjük a hivatáskultúrát egy plébániai közösségben?

Ha egy csoport, egy közösség nem meghívó, akkor a közösség nem krisztusi. Akkor meghívó, ha be tudja fogadni a másikat, ha tud kifelé fordulni és hirdeti az örömhírt. Ha önmagukba zárkóznak, abban nincs Krisztus. Jézus elindult, hirdette az evangéliumot és egyre többen lettek, felduzzadt az Egyház közössége. Ha nem az evangéliumról teszünk tanúságot és ennek nincs ereje az életünkben, akkor egy kellemes gittegyletté alakul a közösség. A közösségeknek, egyházmegyének is újra kell értelmeznie a saját meghívottságát, azt, hogy mennyire tud tanúságot tenni.

Amedeo Cencini FdCC   atya, pszichológus és pedagógus professzor megfogalmazza, hogy a Teremtés modelljétől el kell jutnunk a megváltás modelljéig. Nem mi vagyunk a teremtők. Nem hozunk létre újat. Isten megváltott bennünket, és az Ő álma az én hivatásom. Krisztus vére árán szabadultunk meg. Rajtam múlik, hogy hová helyezem el magam ebben a folyamatban, becsatlakozom-e Isten álmába. Ha így jelenek meg, akkor el lehet kerülni korunk nagy betegségét, a narcisztikus személyiséget, amely csak önmagunkról szól, kihagyva Krisztust. Ha „self-made” módra építjük fel életünket, akkor az előbb utóbb összeborul.

Életünk első percétől kezdve meghívottak vagyunk, de kell a külső támogató. A Bethesda fürdőnél 38 évig vár a béna ember, hogy valaki segítsen neki. Nincs embere. A facebookon 1500 ismerősöm van, de nincs emberem, aki segíthetne, nincsenek mély emberi kapcsolataim, olyanok, akikhez odafordulhatnék – mondhatják sokan. Ha nincs olyan emberünk, aki meghívó legyen, akkor a meghívottságunkat is nehezebb megélni. De ha van, aki megszólítson egy egyházközségben, akkor is kevesen vannak, akik meghallják, megértsék ezt. Ha rájövök, hogy meghívott vagyok, mert van emberem és meg is hallom, nem biztos, hogy válaszolok rá. Kell hozzá az én szabadságom. Mindenkinek megvan ebben a szerepe. Nem elégedhetek meg azzal, hogy én hivatásként élem meg a családanyai, orvosi hivatásban az életemet, hanem tudnom kell meghívónak is lenni.

Azért fontos tehát a hivatáskultúrára ráirányítani a figyelmet, mert mindenki meghívott, amely folyamatban mindenkinek szerepe van. Nincs másodosztályú ember, az én hivatásom sem kevésbé értékesebb a másikénál. 

A konferencia zárónapján a résztvevők közös szentmisét mutattak be a Szent Péter Bazilikában, miután átvonultak a Szent Kapun, majd a szentmise után Ferenc pápával találkoztak. A Szentatya beszédében kiemelte, hogy a találkozásnak akkor lesz értelme, ha az elhangozottak megérintik a hivatásgondozók szívét, ha a meghívók újra el tudnak mélyülni a saját meghívottságukban.

A konferenciáról tanulmánykötet készül, mely 2017 tavaszától lesz elérhető.

Kovács Ágnes

Forrás:Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye



2017. január 15., vasárnap

A konszekrált remeteségre tett fogadalom típusai

A konszekrált remeteség fogadalmának két típusa:

- nyilvánosan és
- magánúton letett.


A konszekrált remeteségre magánúton letett fogadalom értelmezésem szerint nem azonos az Egyházi törvénykönyvben lehetőségként álló magánfogadalommal. Ez a két típus a fogadalom módjának különbsége, a jogi és lelki tartalma azonos. Mindkettőt püspök előtt kell letenni hármas fogadalomként a szegénységre, tisztaságra és engedelmességre a 603. kánon szerint.




A magánfogadalom és az egyházmegyés konszekrált remeteség kapcsolatáról



A magánfogadalom és a konszekrált remeteség fogadalma alapvetően különbözik egymástól.

A magánfogadalom nem az Egyház nevében püspök előtt letett fogadalom és alapvetően nem hármas fogadalom a szegénységre, tisztaságra és engedelmességre. Magánfogadalmat nem lehet remeteként tenni. 

(Később lesz szó arról, hogy a remeteség fogadalmát milyen módokon lehet tenni.)




Az egyházmegyés konszekrált remeteségről a kánonjog szerint


Az egyházmegyés konszekrált remeteség szabályozása az Egyházi törvénykönyv szerint.




  


Timothy Pida egyházmegyés konszekrált remete fogadalomtétele



Az egyházmegyés konszekrált remete fogalma

Az Egyházi Törvénykönyv 603.  kánonja az alábbiakat tartalmazza az egyházmegyés konszekrált remeteségről:

"1.  §.  A  megszentelt  élet  intézményein kívül,  az  egyház  elismeri  a  remete  vagy anachoréta  életformát  is,  melyben  a  krisztushívők  a világtól  szigorúbban  elkülönülve  a magány csendje, az állandó imádság és vezeklés által Isten dicsőségére és a világ üdvösségére áldozzák életüket.  


2. §. A remetét akkor ismeri el a jog a megszentelt életben Istennek ajánlott személynek, ha a megyéspüspök  kezébe  tett  fogadalommal  vagy  más  szent  kötelékkel  nyilvánosan  vállalja  a három evangéliumi tanács megtartását, és sajátos életformáját az ő vezetése alatt éli." 

Felirat hozzáadása

2017. január 8., vasárnap

Magánfogadalom és hivatalos elköteleződés megszentelt személyként



A megszentelt személyek és az Egyház által jóváhagyott hivatalos elköteleződés fogalma csak a megszentelt élet intézményén belül értelmezhető jelenleg az Egyházban. A magánfogadalom bár az Egyházi Törvénykönyv lehetőséget ad rá, de egyházjogi értelemben nem minősül megszentelt életútnak, mert nem megszentelt élet intézményén belül letett „professio” hármas fogadalom a szegénység, tisztaság engedelmesség evangéliumi tanácsokra illetve a konszekrált szüzek és remeték formai lehetőségeit sem követhetik. 


Van olyan magánfogadalmas ismerősöm, aki nem csak „egyes fogadalmat” a tisztaságra tett le, hanem hármas fogadalmat, tehát magánfogadalom keretén belül mindhárom evangéliumi tanácsra. Hivatalosan egy magánfogadalmas mégsem lehet megszentelt személy, nem kaphat olyan külső jegyeket, mint habitus, fátyol, aranygyűrű, ünnepélyes szentmisében letett elköteleződés, nővér vagy testvér megszólítás, mint a szerzetesrendekben élő megszentelt életutat hivatalosan járó személyeknél. 

Mi lehet ennek a helyzetnek a feloldása, hogy lehet ehhez Istennek tetszően hozzáállni olyan módon, hogy aki csak a magánfogadalom letételével tud lehetőségei szerint elköteleződni, mégis Istennek tett fogadalma érjen annyit a lelki életében elkönyvelve, mint a külső jegyeket is megkapó társaié? 

Magánfogadalmasként számomra ezt a békét nem az egyházjog tanulmányozása, hanem a Krisztussal való lelki élet az Ő Vele való kapcsolat hozta meg illetve azokra a szent életű kanonizált vagy még nem szentté nyilvánított elődeimnek példaként való szemlélésében áll, akik szintén nem tudtak hivatalosan elköteleződni megszentelt személyekként egyházjogi státuszuk nem volt rendezett, mégis volt hivatásuk, és amennyire a helyzetük engedte, elkötelezettségüket olyan formában meg is tették. Két magyar szentéletű személyt említenék meg: Bódi Mária Magdolnát, aki szülei egyházjogilag rendezetlen házassága miatt nem tudott hivatalosan elköteleződni, és Kaszap Istvánt, aki jezsuita novíciusként a hivatalos tagként való elkötelezettsége előtt súlyos betegségben meghalt.

A két szempont tehát a belső lelki út és az elkötelezett elődeinkről való példa vétele.

A belső lelki elkötelezettség úgy érzem a hivatás valódi beteljesülésének a központja, nem a külső jelek. Amennyiben az egyházjog erre ad lehetőséget, akkor a belső lelki tartalmat jelzik a külső jegyek, de amennyiben nincs lehetőség a külső keret megélésére, - magánfogadalomnál ez a külső keret a pap vagy püspök előtt letett fogadalom, amelyet a pap mint tanú fogad el az Egyház nevében de nem az Egyház szolgálatára hivatalosan, - akkor nem azt jelenti mindez, hogy valakinek nincs hivatása és fel kell adnia az Istennek való odaszentelődés vágyát és életútját, hanem azt jelenti, hogy ezeket a kegyelmeket ugyanúgy megkaphatja az Egyház által lehetővé váló legkevesebb út megtételével jelen esetben az Egyházi Törvénykönyvben megengedett magánfogadalom letételével, de a többi kegyelem csak az odaszánt szívben belül élhető meg. Látszólag ez az út nem annyira a mások tekintete előtt történik, hanem belül, a szív csendjében. Mindez megvan a hivatalosan elkötelezett megszentelt személyeknél is, de a magánfogadalomnál a jéghegynek főleg az alsó része van meg, a teteje kevésbé látszik, mint az a hivatalosan megszentelt fivéreiknél és nővéreiknél.

Szeretném biztatni és megerősíteni azokat a testvéreimet, akik úgy érzik, hogy ők másodrangú lelkek, mert nem tudják a külső jegyeket megkapni egészségi állapotuk vagy más kizáró okból és ezekkel együtt látszólag nem megszentelt személyek, hogy Istennek tett fogadalmukkal élve a kegyelmeket befogadva éljék mindennapjaikat és adjanak hálát hivatásukért és alázattal a látszólag kevesebb talentumot jól kamatoztatva tartsanak ki Krisztus és az Egyház belső lelki szolgálatában, engesztelésül és keresztként ajánlják fel nehézségeiket. A kereszt és a szenvedés Krisztus szenvedéseivel egyesítve érdemszerző és Istennek tetsző életet adhat minden lelki békében elfogadó szeretetben élő magánfogadalmas testvéremnek. 

Ez a saját hozzáállásom, amely lassan egy évtizede érett meg ezen az életúton való járás alatt és bízom benne, hogy életáldozatomat az Úr ezen az úton is beteljesíti és elfogadja a rám bízott lelkek megszentelődésére és javára.