Új év, új remények

Hivatáskeresés az új esztendőben

Ismét egy új esztendő kezdetéhez érkeztünk és szívünk telve van reménységgel, hogy ebben az új esztendőben közelebb kerülhetünk hivatásunkhoz, illetve abban jobban el tudunk mélyülni, meg tudunk erősödni.

Mit jelent a reménység alapvetően és mi hogyan tudunk ennek tudatában elindulni ennek az erénynek a birtokában?

A katekizmus az alábbiakat tanítja a reményről:

„A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetve, és nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodva törekszünk a mennyek országára és az örök életre, mint boldogságunkra. "Tartsunk ki rendíthetetlenül reményünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette" (Zsid 10,23). A Szentlélek "bőségesen áradt ránk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által, hogy az ő kegyelméből megigazulva az örök élet reménybeli örököseivé váljunk" (Tit 3,6--7).”

A szentírást véve alapul („Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három…” 1Kor 13,13) az egyházatyáktól a reménység is isteni erény a hit és a szeretet mellett.

„Azért nevezzük isteninek őket, mert forrásuk, tárgyuk és céljuk a háromságos egy Isten. Az ember képességeit alkalmassá teszik arra, hogy részesedjen az isteni természetben (vö. 2Pt 2,4). Fölkészítik az embert arra, hogy élete kapcsolatban legyen a Szentháromsággal. Az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését. Formát adnak az összes erkölcsi erénynek, és éltetik azokat. Isten önti a lélekbe, hogy az ember az Ő gyermekeként tudjon cselekedni és kiérdemelje az örök életet (istengyermekség). A Szentlélek jelenlétének és működésének zálogai az emberi képességekben.”(Katolikus lexikon)

Ha a reménység erénye bennünk igazán él, akkor az új évben ezt a hivatásunk kiteljesítésében fel tudjuk használni. Reményünk Istenben gyökerezik és magunk helyett Őt állítva középpontul Tőle várjuk a megoldást és az eligazítást hivatásunk keresése és megtalálása során. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy ami emberileg lehetséges, azt nekünk mind meg kell tennünk. Ez azt jelenti, hogy ki kell használnunk a kegyelmi forrásokat, azokat a kapcsolódási pontokat Istenhez, amelyek által Vele párbeszédbe tudunk kerülni és el tudunk igazodni általa. Lehet ezeket a kapcsolódási pontokat úgy is tekinteni, mint amikor az elektromos készülékeket áram alá helyezzük, és a konnektorba helyezzük, hogy működésbe léphessenek. Gyakorlati szinten ez azt jelenti a hivatástisztázás és az elkötelezett hivatásban való megerősödés útján, hogy minden lehetőséget felhasználok arra, hogy választ kapjak kérdéseimre, vagy Isten segítségével megmaradhassak a számomra kijelölt úton. Tehát elmegyek lelkigyakorlatra, hivatástisztázóra vagy bármely más lelkigyakorlatra, ahol magamra és Istenre tekintve elmélyülhetek. Részt veszek minden számomra előtérbe kerülő lelki programon, egy zarándoklaton, imaesten, közösségi alkalmon, ahol a megkülönböztetés lelke vezérli a testvéreket és engem is közelebb segít a célomhoz. Milyen más „konnektorok” vannak? A szentségek, a szentmise, a szent liturgia, a szentírás, a személyes és közösségi imádság, a lelki vezetőnk illetve kísérőnk mind-mind abban segítenek, hogy a jó útra ráterelődjünk, és azon állhatatosan megmaradhassunk. Reménységünk alapja tehát Isten, de a reménység erénye által mi is mindent megteszünk reménységünk céljáért hivatásunk megismeréséért és kiteljesítéséért.

Az új évet tervezzük tehát meg, hogy az év során jusson időnk elcsendesedésre, elmélyülésre a kötelezettségeink mellett rövidebb távon a mindennapi heti tevékenység során, hosszabb távon az évi programjaink között. Arra gondolok, hogy legyen napi, heti és évi terv, programterv arra, hogy az Úrral találkozzunk, magunkban rendet tegyünk, Őrá figyeljünk és a vezetési eszközöket jól kiaknázzuk és felhasználjuk. Napi szinten legyen lehetőségeink szerint lelkiismeretvizsgálatunk, szentmise, szentáldozás, egyéni imádság, más közösségi imádság, szent liturgiában való részvétel, heti szinten közösségi találkozásra lehetőségünk, havi szinten szentgyónásunk és lelki vezetővel való találkozásunk, éves szinten lelkigyakorlatunk és más lelki programokon való részvételünk. Mindez a hivatástisztázás és az elkötelezettség szintjétől függően mindenkinél különböző időt és mértéket vesz igénybe, de legyen egy törekvés bennünk, legyen egy tartó szerkezete az életünknek, életvezetésünknek ezen az úton, hogy tájékozódni, eligazodni és kitartani tudjunk a nekünk rendelt küldetésben.

A mi részünk az odaszentelődés, az Úr Akaratának keresése, a többi Isten kegyelme, és ha ez így van, e szerint alakítjuk életünket, a reménységünk nem fog megcsalni, mert ha mi közeledünk az Úrhoz, Ő még jobban fog hozzánk: ha mi teszünk Felé lépéseket, Ő nagyságrendekkel több utat fog megtenni felénk.

Ebben a reménységben éljünk és maradjunk meg ebben az új esztendőben, ehhez kérek és kívánok minden kedves hivatáskereső és elkötelezett Testvéremnek állhatatosságot, türelmet és erősséget, hogy Istennek tetszően tudjon élni az elkövetkezendő évben. Amen.