2019. október 23., szerda

Egyházi személyek a tisztaság fogadalmáról


Hiba György SJ hivatásának története

Felnőttként jöttem vissza az egyházba, saját akaratomból, azért, hogy egészen neki adjam magam. Tízéves koromban jártam hittanra és elsőáldozó lettem – a szüleim kedvéért. Aztán fiatal felnőttként bérmálkoztam, hogy unokahúgom keresztapja lehessek. Aztán ismét elfelejtettem a keresztény voltomat. Éltem az életemet, volt párkapcsolatom hosszú éveken keresztül. Közben elkezdtem dolgozni Pannonhalmán, ahol először gyújtottam gyertyát a nagyapám emlékére. Életem első meghatározó lelki élménye. Aztán elkezdtem egyetemre járni. Mindezzel együtt ürességet éreztem, tetteim, párkapcsolatom értelmetlenségét. Kerestem valamit.


Vissza a hithez

Évekkel később az egyetem vége felé láttam egy szerzetesekkel készült interjút. Olyan béke áradt belőlük, hogy azt a tévén keresztül is megéreztem. Ez az, amit kerestem. Az első adandó alkalommal felkerestem a közeli plébániát, elkezdtem újra megismerni a hitemet, azt, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Kiléptem a párkapcsolatomból, életgyónást végeztem, és nagyon szerettem volna Neki szolgálni. De hogyan? Erre nem találtam választ.

Jezsuita hivatás

Az egyetemet befejezve tanítani kezdtem egy szakiskolában. Ez alatt az idő alatt ismertem meg a jezsuitákat, és a lelkigyakorlatok révén egyre mélyült bennem az a belső késztetés, hogy kövessem Őt. Lépni azonban nem tudtam, mert belül bizonytalan voltam és féltem a döntéstől. Családot is szerettem volna alapítani és Jézust is szerettem volna szolgálni. Talán együtt is fog menni – gondoltam. Újabb párkapcsolat, újra az érzés, hogy hiányzik valami. Hiába jártunk együtt templomba, hiába értettük meg egymást. Valami mélyebbre vágytam. Sokat küzdöttem belül ezzel a kettősséggel. Aztán egy szentmisében egyszer csak azt éreztem a szívemben, hogy teljesen Jézusé akarok lenni. Belső nyugalom és öröm volt bennem. Felkerestem a jezsuitákat, és egy év jelölt idő után novícius lettem. A kemény belső küzdelmek továbbra is jelen voltak és vannak az életemben, de ez és sok más belső élmény erőt ad. Ha elgyengülök, idáig mindig kaptam erőt ahhoz,  hogy átvészeljem a nehéz pillanatokat. Mindez megerősít abban, hogy a helyemen vagyok. Hálát érzek minden pillanatért.

Forrás: Jezsuiták 


A Regnum Christi közösség megszentelt női ága


A magánfogadalom érvényessége

Kérdés: 

Magánfogadalom tétele csak pap előtt érvényes, vagy magamban is megtehetem?

Válasz:

Az a magánfogadalom, amely az életállapotra vonatkozik, tehát a házasság kizárása az Isten Országáért vállalt tisztaságra törekedve, ez csak pap vagy püspök kezébe letéve minősül az Egyház számára érvényesnek, amely az Egyházi Törvénykönyv szerint bűn terhe alatt kötelező a fogadalmat tévő fél számára.


Az Úr biztosan komolyan veszi azt a fogadalmat is, amelyet valaki magában tesz, de ha az Egyházhoz hűek vagyunk, és nem akadályoz a fogadalom letételében semmi, akkor abban az esetben mindenképp érdemes felszentelt pap vagy püspököt megkérni, hogy fogadja a fogadalmunkat. Ebben az esetben, az Egyházi Törvénykönyvben szereplően csak ő az, aki fel tud oldani e szent kötelék alól, és ha nem tartjuk be a fogadalmat, az bűn terhe alatt kötelez bennünket. 

A tisztaság megszegése fogadalom nélkül is bűn, de ebben az esetben minden házassággal, párkapcsolattal összefüggő kezdeményezés bűn, tehát vállalni kell az egyedüli élet keresztjét felajánlva Isten Országáért.

A pap vagy püspök az Egyház nevében fogadja a fogadalmat, de ez magánfogadalomként nem kötelez hivatalosan, tehát nem kell egyházi szolgálatot vállalni, mint a szüzek rendjében a konszekráció liturgiájában részesült szüzek esetében, vagy a szerzeteseknél. Az életállapot és a teherbíró képesség szerint lehet vállalni egyházi feladatot, de ez nem a fogadalom következménye, mindezt Isten Országának épüléséért lehet vállalni annak, aki a létfenntartásért vállalt munkája mellett ezt még el tudja látni, ha nem fizetett egyházi szolgálat a tényleges munkája.

Korábbi vonatkozó cikkek az oldalról:


A jezsuita generális különleges üzenete fiatal jezsuiták és jelöltek számára


Kapucinus Lelkiségi Napok


Kapucinus Lelkiségi Napok

2019. október 25-27 között

a Budai Kapucinus Rendházban.

Hivatásébresztő és gondozó programunkra szeretettel várunk minden 15-25 év közötti fiút, fiatal felnőttet, akik örömmel merítenének a kapucinus lelkiség és közösségi élet forrásaiból.

 


Érdeklődj, jelentkezz, gyere el Te is!
Jelentkezési határidő: október 23-a.

Fr. Virth József OFMCap
Email.:fr.jozsef@gmail.com

Forrás: Magyar Kapucinus Delegáció

2019. október 19., szombat

Krisztus papja


Könyvajánló

Tiefenthaler József: Krisztus papja
   

A könyv egy bizonyos történelmi időben és annak késztetésére íródott, de általános érvényű mondanivalót tartalmaz, a magyar papság szellem-erkölcsi nívójának emelését.

A borzalmas első világháború alatt felgyülemlett igazságtalanság, nyomorúság és keserűség orkánszerűen tört elő a társadalom szívéből. A háború összeomlása forradalmat talált minden szívben, minden faluban, városban és államban. A bomlás egy nemzetet se sújtott úgy, mint a kommunista rémuralomtól szenvedő hazánkat. A magyar katolikus klérusnak a Szentlelket váró apostolok érzésével kell beállni az élet harcába. Viszont a magyar klérusban hiányzik az a lelki koncentráció, amelyet nehéz hivatása megkíván, és egy belső, szellemi reformra van szüksége. A magyar egyház jövője és fejlődése a papságs szellem-erkölcsi erőképességétől függ. A magyar klérusnak szüksége van a szellemi és aszkétikus regenerálódásra az evangélium és a katolikus papi gondolat szellemében.

A könyv tizenkilenc fejezetben azt a modern gyakorlati papi ideált, papi típust rajzolja meg, melynek képére és hasonlatosságára kell a papságnak kialakítani önmagát. A cél eléréséhez gyakorlati tanácsokat ad, és rámutat a módokra, eszközökre és különféle követelményekre. A szerző a könyv megírásakor a bécsi Pázmáneum spirituálisa volt.

A cél, a papság megreformálása és az azt elősegítő tanácsok ma is aktuálisak...

Forrás: PPEK

A könyv letölthető ezen az oldalon: http://www.ppek.hu/konyvek/Tiefenthaler_Jozsef_Krisztus_papja_1.pdf

 

Ave Maria


Gondolatok az Ecclesiae Sponsae Imago 88. fejezetéről

Íme, egy amerikai teológus konszekrált szűz gondolatai egy cikkben összefoglalva az Ecclesiae Sponsae Imago című vatikáni dokumentum 88. fejezetéről, amelyben kifejti és teológiai értelemben vett magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy miért szükséges a fizikai szüzesség azok számára, akik részesülni szeretnének a szüzek konszekrációjának liturgiájában ebben a különleges életállapotban való meghívásuknak eleget téve.



A cikk ezen az oldalon érhető el:
 

Azért tartom fontosnak, hogy megismerjék az olvasók ezt a kérdést, mert a dokumentum ezen része vitatott a világegyházban, mivel létezhetnek olyan esetek, amikor egy szűz nem saját akaratából veszíti el a szüzességét. Egyesek szerint ők joggal részesülhetnének a konszekráció kegyelmében, mivel lélekben készek annak befogadására. A teológusnő kifejti azonban, hogy milyen aspektusból fontos mind testben, mind lélekben szűzen fogadni az egyháznak ezen ajándékát.

2019. október 13., vasárnap

Szent Ignác-év a jezsuitáknál 2021-2022-ben

Az alábbi levelet Arturo Sosa jezsuita generális írta a Jézus Társasága tagjainak. Az általános elöljáró a rendalapító megtérésének 500., valamint szentté avatásának 400. évfordulójára Szent Ignác-évet hirdet 2021-2022-re. A szöveg magyar fordítását teljes terjedelmében közöljük.


Kedves Testvérek!

1521-ben, amikor Szent Ignác loyolai családi kastélyában lábadozott, hogy a Pamplona ostromakor kapott lábsebe begyógyuljon, Isten elvezette őt megtéréséhez, és a Manresába vivő vándorútra irányította lépteit. Barátainkkal és az egész Egyházzal együtt egyetemes Társaságunk emlékezni akar erre a kiváltságos pillanatra, amikor a Szentlélek megadta Loyolai Ignácnak a sugallatot, hogy Krisztust kövesse, valamint el szeretné mélyíteni ennek a zarándokútnak a megértését: „Hogy valami gyümölcsöt merítsen belőle”.

E célból Szent Ignác-évet hirdetünk meg, mely 2021. május 20-án (Ignác pamplonai megsebesülésének napján) kezdődik és 2022. június 31-én végződik.

A Szent Ignác-év központja 2022. március 12. lesz, mely nap Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc, Avilai Szent Teréz, Földműves Szent Izidor és Néri Szent Fülöp szentté avatásának négyszázadik évfordulója.

Szándékom továbbá összehívni a 71. rendes Prokurátorok Kongregációját. E Kongregációt a spanyolországi Loyolában fogjuk tartani 2022. május 16-tól 22-ig. A gyűlés előtt a Kongregáció tagjai számára nyolcnapos Lelkigyakorlatot fogunk tartani. A 71. Prokurátorok Kongregációját 2021. január 15-re tervezem hivatalosan összehívni, hogy a rendtartományi gyűlések 2021. december 15-ig befejeződhessenek.

Azt remélem, a Szent Ignác-év folyamán meghalljuk az Úr hívását, és engedjük, hogy Ignác személyes tapasztalatából inspirációt nyerve Ő munkálkodjon megtérésünkön. Loyolai lábadozásáról beszélve (1521-1522) Szent Ignác önéletrajzában elmondja, hogy „fivére és a kastély többi lakója viselkedésének külső változása révén megértette, hogy az ő lelke belsőleg megváltozott” (10). „Gyanították, hogy egy nagy változást akar megvalósítani.” Ignác már Manresában fölteszi a kérdést, hogy „milyen ez az új élet, amely most kezdődik” (21). Ezt követően önéletrajzában Ignác elismeri, hogy „mindent új módon látott” (30). Társaságunk egyetemes apostoli preferenciái (2019-2029) megerősítették a személyes, közösségi és intézményes megtérésünkre irányuló felhívást, amely a nagyobb lelki és apostoli szabadság és alkalmazkodási készség eléréséhez szükséges. Használjuk föl ezt az alkalmat, és hagyjuk, hogy Isten az Ő akarata szerint formálja át életküldetésünket.

Amikor Ignác Manresába érkezik, hogy onnan a Szentföldre zarándokoljon, végigjárja azt a lelki vándorutat, amelyet minden istenkereső megtérőnek végig kell járnia. Ez ma ránk is vonatkozik.

Ezért a Szent Ignác-év ünneplésének mottója az, hogy „Mindent újszerűen lássunk Krisztusban”.

A mottó arra is rávilágít hogy ez az ünneplés alkalmas idő számunkra, hogy az Úr maga újítson meg minket. A Lelkigyakorlatok, melyek összeállításába a Zarándok belefog, folyamatos megtérésének legfontosabb gyümölcsei lesznek, és az egész emberi nem számára az Istenhez vezető utat megmutató kiváltságos eszközzé válnak. Ferenc pápa a Társaság egyetemes apostoli preferenciáinak jóváhagyásakor hangsúlyozta: „Alapfeltétel, hogy a jezsuiták az imádságon és megkülönböztetésen keresztül személyes és közösségi kapcsolatot ápoljanak az Úrral”.[1]

Az a szegénység, amelyet Ignác elkezd gyakorolni, valamint a szegényekkel való személyes barátsága és a nekik nyújtott segítség Ignác élete megváltozásának nagy jelei. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a mi korunkban a Jézus Társaságához intézett legsürgetőbb meghívások egyike. Világos meghívásról van szó, hogy közelebb kerüljünk ahhoz az életstílushoz, amit az Úr maga élt. A 2021-22-es Szent Ignác-év ezért kiváltságos alkalom, hogy meghalljuk a szegények, a kirekesztettek, a személyes méltóságukban sértettek kiáltását, mindazon társadalmi és kulturális körülmények között, amelyekben élünk és dolgozunk. Ennek lényege, hogy hallgatunk arra, ami megmozdítja a szívünket, s ami arra hív, hogy közelebb kerüljünk a szegényekhez, és velük együtt járjuk az igazságosság és kiengesztelődés útját.

A megtérés egyik dimenziója, amire a Szentlélek ebben az évben hív, az, hogy közösen végezzünk megkülönböztetést, miképp mélyíthetjük el szegénységi fogadalmunkat. Ily módon napjainkban is közeledhetünk Ignác és első társainak életmódjához, hűségesen követve az általuk kapott karizmát, amelyet az Úr egész Társaságunknak szánt.

A Jézus Társaságának eredete Ignác tapasztalataiban gyökerezik, melyekről a Szent Ignác-évben (2021-2022) megemlékezünk.

Ez jó alkalmat ad arra, hogy felmutassuk lelki gyökereinket, vagyis azt a lelki forrást, amely számos módon és helyen táplál minket.

Belső szabadságunk elmélyítése és megújítása erőt ad a magis új és gazdagító perspektívái számára. Ezek a fiatalok kíséréséből és abból a közös törekvésből származhatnak, amellyel igyekszünk a természet sebeit gyógyítani és a jövő nemzedékeket jobb élethez segíteni.

Buzdítom a felsőbb elöljárók konferenciáit, a rendtartományokat és régiókat, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatokat ápolják küldetésünk társaival, hogy lelkesedéssel emlékezzenek meg alapítónk, „Padre Maestro Ignacio” megtéréséről. Ez mindnyájunk számára alkalmat ad majd arra, hogy megismerjük, szeressük és kövessük a Mindenség Urát. A római Curia is támogatni fogja ezeket a törekvéseket, különösen az általam alapított bizottság révén.[2]

Amint Szent Ignác atyánknál történt, az Úti Boldogasszony vezessen bennünket megtérésünk útján. Adja Isten, hogy szívünk nyíljon meg, mert ez szükséges a Szentlélek befogadásához, Aki a lehetetlent megcélzó merészséget akarja ajándékozni nekünk.

Arturo Sosa SJ
általános elöljáró

Róma, 2019. szeptember 27.

A Regimini militantis Ecclesiae bulla kiadásának évfordulóján

Fordította: P. Nemeshegyi Péter SJ

[1] Ferenc pápa 2019. február 6-án kelt levele.

[2] A 2021-22 Szent Ignác-évre kinevezett bizottság tagjai: Pascual Cebollada (koordinátor), Pierre Bélanger, Cipriano Díaz Marcos, James Grummer atyák és Patricia Murray szerzetesnővér IBVM.

Forrás: Jezsuiták


Meghívó a Sacré Coeur Nővérek előadására


A Domonkos nővérek és a rózsafüzér


Egyénileg vezetett szentignáci lelkigyakorlat


Hivatáskeresők rózsafüzére – nem csak hivatásukat keresőknek

Hivatáskeresők figyelem!

Ha már felmerült benned a kérdés, hogy vajon Istennek mi az akarata az életeddel, milyen életúton szeretné, hogy kövesd, akkor bizonyára már el is kezdtél imádkozni azért, hogy az Úr megmutassa, mire hív.


A rózsafüzér nagyon jó eszköz erre is: imádkozhatod útközben, gyalogolva vagy villamoson, a szobádban, az Oltáriszentség előtt, rózsafüzéren vagy egyszerűen az ujjaidon számolva az Üdvözlégyeket… hagyva, hogy az ismétlődő szavak átmossák és kifényesítsék a szívedet.

Az alábbiakban minden titokhoz találsz egy rövid kis elmélkedést és egy fohászt, mely az adott titkot összeköti a hivatáskereséseddel, olyan szemmel nézve Jézus életének eseményeit, hogy mit mondhatnak azok számodra Isten akaratát keresve.

Forrás: Domonkos Nővérek





Mit kér Isten népe a papoktól?

Mit kér Isten népe a papoktól? Egyetlen dolgot: „Látni szeretnénk Jézust.” (Jn 12,21) A megkereszteltek azt kérik, vezessük őket Jézushoz, hogy személyesen megismerhessék őt, és kapcsolatba léphessenek vele. A papokon keresztül szeretnék látni őt, hallgatni akarják a szavát, látni akarják Istent. Az olyan pap, akinek szívében nincs jelen Jézus, semmit sem tud adni, hiszen senki sem tud olyat adni, amije nincs. Hogyan vezetheti egy pap a közösség imádságát, ha nem marad meg állandóan az Úrral való mély és bensőséges kapcsolatban, intenzív időt szentelve az imaórák liturgiájának, a napi elmélkedésnek, az Istennel való személyes együttlétnek?! Ha a pap nem imádkozik, áldozata haszontalan lesz, csupán szociális és világi cselekedet marad. Fokozatosan elveszíti a híveket, mert a forrás, melyben vizet keresnek, elapad.


Krisztus nagy imádkozó volt. Azt tanácsolom minden papnak, aki tudatosan vagy ösztönösen sodródik az aktivizmus felé, hogy gondoljon Kalkuttai Teréz anyára, akinek napirendjében mindig Jézus volt az első. Mielőtt felkereste volna a szegényeket, Istennel találkozott. Mielőtt kinyújtotta volna kezét a szegények felé, mielőtt karjába vette volna a haldoklókat, hosszú órákat töltött Jézus karjában, szemlélve és szeretve őt. A szeretetnek ebből a forrásából merítette életerejét, hogy egészen átadhassa magát a világ legelhagyatottabbjainak. Az Atyával való csöndes együttlét készít fel bennünket arra, hogy találkozzunk másokkal. Az embereket Isten szemével kell néznünk, és úgy közelednünk hozzájuk."

Robert Sarah bíboros

Forrás: Szent István Társulat

Imaest az elköteleződésről


M. Lúcia nővér rövid életrajza

M. Lúcia nővér, civil neve Márton Anna, 1919. április 20-án született Homoródremetén. Ötön voltak testvérek, édesapja a faluban tanító volt, nagy tiszteletnek örvendett, de korai halála után az öt gyermek nevelése az édesanyjára nehezedett. A Mallersdorfi nővérekkel már fiatalon kapcsolatba került, mivel Nagyszebenbe került kisiskolásként, majd ugyanitt folytatta a tanulmányait, és 1939-ben elvégezte a tanítóképzőt.



1939. augusztus 2-án öltötte magára a szerzetesi ruhát, és megkapta Lúcia nevet. 1942. augusztus 25-én tette le az első fogadalmat.

1940 és ’42 között Hátszegen működött tanítónőként, 1942 és ’46 között a brassói iskolánkban, majd 1946-tól 1949-ig a szerzetesrendek feloszlatásáig Marosvásárhelyen tanított, és közben elvégezte a betegápolói iskolát is.

1950-től hazakerül a szülői házba, ahol 25 éven keresztül gondozta idős, beteg édesanyját.

A szülőfalujában a gyerekek számára ő volt a hitoktató, a falu számára is imaórákat tartott évek hosszú során át, pap hiányában. Ugyanakkor a faluból az emberek bármilyen betegséggel, betegápolással kapcsolatos gondjaikkal is hozzá fordultak.

Egyszerűségében, krisztusi módon volt gazdag. Mindig volt, amit megosztania a hozzá betérőkkel, kinek-kinek szüksége szerint. Az utazónak, a látogatónak mindig jutott a mindennapi kenyérből, a vigaszra szomjazónak nem kellett csalódottan távoznia. Tette mindezt szerényen, magára csak eszközként tekintve a Teremtő és embertársai szolgálatában.

2006-ban költözött be Homoródremetéről a székelyudvarhelyi zárdába, ahol szívesen fogadott látogatókat, mindenkihez volt kedves szava, és sokat imádkozott.

Hálát adunk a Teremtőnek minden vele való találkozásért, bátorító szavaiért, imáiért, mellyel mellettünk állt. 

Október 6-án hunyt el a szentmise ideje alatt. Temetése 2019. október 8-án, kedden,  lesz a székelyudvarhelyi Szent Miklós templomban.

Forrás: Ferences Nővérek


Nyílt nap a Ferences Kisnővérekkel


Barna a láthatáron


A ferences imádság

Könyvajánlat

Ilia Delio OSF: A ferences imádság


Megjelent magyar nyelven Ilia Delio OSF A ferences imádság című könyve

Október elején jelent meg Ilia Delio OSF A ferences imádság című kötetének magyar fordítása. A kiadvány megvásárolható a Ferences Rendtartomány központjában, Budapesten.


„Ezt a ferences imádságról szóló könyvet egy olyan teológus írta, aki arra törekszik, hogy világosabban meghatározza a ferences imádság útját, s aki egy bonyolult világban keresi Istent” – fogalmaz a magyar nyelven most napvilágot látott, A ferences imádság című könyv szerzője, Ilia Delio a mű előszavában.

Amikor közelebbről szemügyre vesszük a Sulyok Miklós és Varga Kapisztrán OFM fordításában megjelent kötetet, valóban megállapíthatjuk: a lelkiségi irodalom és a teológia látásmódjának ötvözésén túl sajátos önvallomás is a könyv, a kezdetben a kármelita imádság hagyományában növekedett szerző ferences útkeresésének gyümölcse. „Rájöttem: a ferences életforma más, mint a kármelita életforma, s nem csupán szerkezetében, hanem abban is, ahogyan meghatározza az ember lelki hozzáállását az Istenhez, embertársaihoz és a világhoz. Mindkét életmód hozzáteszi a maga szépségét Krisztus misztikus testéhez, de a ferences életmód nem monasztikus jellegű, így az én kármelitáknál formálódott imaéletemnek új hangra kellett találnia a világ kolostorában” – írja az előszóban.

Az amerikai teológus a rendi hagyomány három kimagasló alakját, Assisi Szent Ferencet, Szent Klárát és Szent Bonaventurát hívja segítségül, hogy tanításuk által rávilágítson a ferences imádság jellegzetességeire, megállapítva: különféle, ám mégis egybekapcsolódó gondolatviláguk, személyiségük, istentapasztalatuk, teológiai világképük egymást kiegészítő hármasságot alkot, amely alkalmas arra, hogy leírjuk vele az Istenhez vezető ferences utat.
A szerző újra és újra felhívja a figyelmet arra, hogy az imádság valójában kockázatos vállalkozás, amelynek nem láthatjuk előre a következményeit, s annak, aki rálép a ferences imádság útjára, szüntelenül készen kell állnia a változásra: „Az orosz ortodoxok a tigris barlangjába való belépéshez hasonlítják az imádságot, azaz olyan helyzethez, amelynek nem vagyunk urai, ahol egyszerre van jelen a kockázat és a bizalom.” Ezen a kockázatoktól nem mentes úton végül az imádság „valóságossá teszi a testté lett Igét életünkben”. A szerző hangsúlyozza: az imádság kihívása abban áll, hogy „beengedjük-e Istent az életünkbe, aki kiemel bennünket a középszerűség, az önzés és az individualizmus sarából”.


Ehhez az úthoz ad iránytűt kezünkbe Ilia Delio, bátorítva az olvasót, hogy rálépve az imádságnak erre az ösvényére eljusson a világ kolostorában lakó, a megtestesülésben és Szentlelke által mindannyiunkhoz közel jövő Istenhez.

A szerzőről:

Ilia Delio amerikai szerzetesnő, teológus, jelenleg Washingtonban él és tanít. Eredeti foglalkozását tekintve biológus: rendbe lépése előtt a neurotoxikológia területén folytatott kutatásokat. Az ígéretes pályát befutó tudós a Johns Hopkins Egyetem Alzheimer-kór-kutatással foglalkozó csoportjának posztdoktori ösztöndíját utasította vissza, amikor belépett egy kármelita kolostorba, majd a szemlélődő ima hagyományából táplálkozva valódi lelki otthonára a ferences közösségben talált rá.

Teológusként kutatási területe a tudomány és a vallás kapcsolata, párbeszéde, az evolúciótudomány, a fizika, az idegtudomány, és ezek kapcsolódási lehetőségei a teológiával. Számos könyvet publikált angol nyelven; Franciscan Prayer című művének most megjelent A ferences imádság című kiadása az első magyar nyelven megjelent fordítás tőle.

KV – Ferences Sajtóközpont, 2019
fénykép: Ferences Sajtóközpont; https://www.theworkofthepeople.com/person/ilia-delio

A kiadvány jelenleg csak a Ferences Rendtartomány központjában, Budapesten vásárolható meg, azonban reméljük, hogy hamarosan egyéb helyszíneken is beszerezhetővé válik.

Forrás: Ferencesek 


Összefoglaló a Ferences Mária Misszionárius Nővérek nemzetközi lelkigyakorlatáról


2019. október 4., péntek

Szent Ferenc útján


Gaudete rádió

A Gaudete rádióműsor az Egri Érseki Papnevelő Intézet kispapjai által szerkesztett rádióadás, amely a tanulmányi év alatt heti rendszerességgel jelentkezik a Szent István Rádió hullámhosszain, valamint internetes oldalán. (Eger: FM 91,8 MHz; Miskolc: FM 91,8 MHz; Hatvan: FM 94,0 MHz, Tokaj: FM 91,8 MHz, Törökszentmiklós: 96,4 MHz, Encs: 95,4 MHz, Gyöngyös: 102,2 MHz; Sátoraljaújhely: FM 91,8 MHz)


A műsor célja kettős: egyrészt ablakot nyit a Szent István Rádió hallgatóinak a Szemináriumra, hogy betekintést nyerhessenek a papságra készülök mindennapi életébe, programjaiba, másrészt lehetőséget biztosít a kispapoknak a médiaszereplések gyakorlására, valamint gondolataik megosztására.

Műsoraink rendszerint a kispapok életének hivatásukkal kapcsolatos eseményeivel és a Szeminárium életével foglalkoznak.  A meghívott vendégek az esetek túlnyomó többségében kispapok, vagy a Szemináriumhoz szorosabban-lazábban kapcsolódó személyek.

Adásunk a tanév folyamán csütörtökönként 16 órakor kerül adásba. A műsorhoz kapcsolódó hozzászólásokat a Gaudete rádióműsor Facebook oldalára várjuk üzenetben, vagy az Egri Érseki Papnevelő Intézet címére levélben (3300 Eger, Foglár György utca 6). Kérjük, hogy címzettként a Gaudete rádiót jelölje meg.

Arra hívjuk, hogy kövesse életünket a Szent István Rádión keresztül is!

Forrás: Egri Szeminárium

A pálos szerzetességig érő életút - interjú Györfi Szabolcs pálos atyával


Berecz Skolasztika zarándoklat a Bencés Nővéreknél