2020. május 24., vasárnap

A váci megyéspüspök minden papnövendéket a szívében hordoz

Püspöki üzenet a kispapokhoz

Marton Zsolt váci megyéspüspök május tizedikei videó üzenetében, mint a papnevelésért felelős országos referenspüspök minden kispaphoz szólt bátorító szavaival.


Elmondta, hogy az országban minden szeminárium a vészhelyzetet jól kezelve döntött az ifjak hollétéről (szemináriumi, vagy otthoni tartózkodásukról), az oktatást pedig online módon oldották meg az intézmények rektorai.

A II. Vatikáni Zsinat papképzésről szóló OPTATAM TOTIUS kezdetű dekrétumából idézve „A szemináriumban a növendékek egész képzésének arra kell irányulnia, hogy az Úr Jézus Krisztus, a Mester, a Pap és a Pásztor példája szerint igazi lelkipásztorokká formálódjanak. Készítsék föl tehát őket az ige szolgálatára” – azt hangsúlyozta, hogy a rendkívüli helyzet sem akadályozhatja a cél felé, Krisztus felé való törekvést. „Tanuljanak meg bensőséges és állandó közösségben élni az Atyával az ő Fia, Jézus Krisztus által a Szentlélekben. A papszentelés által a Pap Krisztushoz kell hasonlóvá válniuk; szokják meg tehát, hogy az egész élet bensőséges megosztásával, mint barátai ragaszkodnak hozzá” – idézte a dekrétumból, arra emlékeztetve a fiatalokat, hogy készítsenek napirendet, amelynek fontos része a belső imaélet, elmélkedjenek, zsolozsmázzanak. Legyenek az imádság emberei, legyen életük forrása az ima.

Marton Zsolt papnevelőként, - mint korábban a Központi Szeminárium rektora – még kollégáival megfogalmazott négy célt a fiataloknak:

A papnövendék legyen mélyen imádságos lelkületű, ez a legalapvetőbb követelmény annak számára, aki pap akar lenni. Az imádság nem feladat nem kötelesség elsősorban, hanem egy belsőséges kapcsolat az Úrral, elengedhetetlen ezt kialakítani annak az életében, aki pap szeretne lenni.

Legyen a papnövendék szellemileg fölkészült. Mai információáradattal elárasztott világban is tekintettel arra, hogy nagyon sok fiatal magasan képzett, és idegen nyelveken is beszél, továbbá számos hittel kapcsolatos és egzisztenciális kérdése van, nagyon fontos, hogy a pap szilárdan álljon hitében és az egyház tanításának ismeretében valamint tájékozott legyen lélektani és társadalmi kérdésekben is.

A papságra készülő fiatalember legyen kommunikatív. Tudjon szóba állni mindenkivel (például rászoruló, hajléktalan, szenvedélybeteg emberekkel) nem biztos, hogy neki kell megoldani ezeket a problémákat, de legyen képes szeretettel meghallgatni az embereket és a megfelelő szakemberekhez delegálni őket.

A papnövendék legyen közösségépítő, építse a papokkal és a világi krisztushívőkkel a testvéri kapcsolatot, segítse Isten országának megvalósulását.

Üzenete végén arra buzdította a növendékeket, hogy a rendkívüli helyzetben még inkább törekedjenek arra, hogy Krisztus munkatársává, barátjává és az evangélium örömhírének hiteles tanúságtevőivé tudjanak válni.

Lejegyezte: Bölönyi Gabriella

Forrás: Váci Egyházmegye


A Sacré Coeur nővérek lelkisége


2020. május 20., szerda

A szerzetesi hivatás megkülönböztetésének öt lépése


Hivatáskurzus a Sacré Coeur Nővérekkel 2020/21

2020. novemberétől újra elindul a Zugligeti közösségünkben tartott kurzus, amely egy fél éven át segít a fiatal nőknek meghallani, átimádkozni, hogy Isten vajon szerzetesi életre hívja-e őket vagy más formában tudják majd átadni Neki az életük. A havi egy teljes szombatot felölelő találkozások mellett, egyéni lelki kísérés és lelkigyakorlat segíti a jelentkezőket. Eddigi tapasztalatok alapján a résztvevők kis közössége is sokat ad ezen a közös, mégis egyéni úton.


Az út, amelyen járunk, egyszerre önismereti és lelki: végigvezet az önmagammal, másokkal és Istennel való kapcsolat kérdésein, kihívásain és örömein.

Már lehet érdeklődni, jelentkezni a hivatasrscj@gmail.com címen Heim Kata hivatásgondozó nővérnél.

Három idézet 3 szerzetestől a hivatással kapcsolatban:

“A “mélyből” fakadó lelkiség szerint csak akkor fedezhetem fel Isten velem kapcsolatos akaratát, s hivatásomat, ha van bátorságom leszállni saját valóságomba, és foglalkozni szenvedélyeimmel, ösztöneimmel, szükségleteimmel és vágyaimmal. Az Istenhez vezető út gyengeségeimen és tehetetlenségemen keresztül vezet. Éppen ott, ahol tehetetlenségünkkel találkozunk, válunk nyitottá Isten számára. Tehetetlenségemben felismerem, milyen tervei vannak velem Istennek, mivé akar alakítani engem, amikor egészen eltölt kegyelmével. ” (Anselm Grün OSB)

“Mindegyikünknek megvan a saját hivatása,a mely szorosan összefügg öröklött tulajdonságainkkal, személyes történetünkkel, vérmérsékletünkkel, adottságainkkal és konkrét környezetünkkel. Egyéniségünknek megfelelően – lehetőségeinket, de határainkat is tekintetbe véve – szólít fel minket Isten a tökéletes tanítványásgra, a kölcsönös szeretetre.” (Ruth Burrows OCD)

“Jézus azt kívánja tőled, hogy jót tegyél. Kezében mindenki olyanná alakulhat, akiken keresztül csodákat művel. Önfejűségünkkel, azzal, hogy nem engedjük, hogy pusztán Ő cselekedjen általunk, megakadályozhatjuk működését. Azonban, ha engednénk, egyetlen szava meggyőzhetne bennünket, hogy önmagunkat átadva Jézus Szíve és a Lélek irányítása szerint éljünk.” (St. M. Sophie Barat, a Szent Szív Társaság alapítója)

Forrás: Sacré Coeur Nővérek


Hivatástisztázó Montserrat-év a jezsuitákkal – 2020-2021


2020. május 16., szombat

Piarista hivatások - Nyeste Pál SP, egy „ember a határon”

Matematika-fizika szakos tanár, iskolaigazgató, az Országos Köznevelési Tanács Tagja, a tartományi Pedagógiai Bizottság tagja, KIDS-elnök, a piarista borverseny zsűrijének oszlopos tagja, házfőnök, lelki vezető. A mezőkövesdi születésű Nyeste Pál idén márciusban töltötte be 60. életévét, aki több mint három évtizede szolgálja a piarista rend kötelékében szerzetestanárként és papként Jézus Krisztust. Az országban két hónapja tartó járvány idején Szathmáry Melinda készített vele interjút a virtuális térben. 


Tavaly érkezett hét esztendőnyi nagykanizsai igazgatóságból Mosonmagyaróvárra és Hédervárra, ahol elsősorban házfőnökként és tanárként tevékenykedik. Ezt megelőzően Vácott volt intézményvezető 1999-től, 1988-tól pedig Budapesten tanított a piarista gimnáziumban. Mit hozott magával e különböző jellegzetességekkel rendelkező helyekről, s részben eltérő szerepkörökből?

Budapesten határozottan a piaristák klasszikus oktató-nevelő hivatásának éltem. Tanítottam, közösséget szerveztem diákokból, szülőkből; kirándulásokra, túrákra vittem őket, majd családokat látogattam. Vác egyrészt az iskolában megvalósuló rendszerváltozás, növekedés, épületünk birtokba vétele és felújítása, az „iskola a város szívében” projekt megvalósulása miatt fontos számomra. Másrészt, ez a város a találkozások helyévé vált. Nemcsak életterem lett, hanem maga az élet ebben a mulandó világban. Nagykanizsán kis, 2-3 fős szerzetesi közösségben éltünk, és nagy intézményi tágasságban, ahol óvodás kortól végigkísérhettük piarista növendékeink fejlődését. Itt találkoztam intézményi szinten először a szegények szolgálatának piarista karizmájával. (A szegénységet nemcsak anyagi téren értem.) Húszévnyi igazgatói szolgálat után érkeztem jelenlegi helyemre, ahol házfőnökként, plébániai kormányzóként és tanárként vagyok jelen. Nagyon szeretem Hédervárt, a Szigetköz gyöngyszemének tartom, ahol nyolc hónap után megtapasztaltam: piarista nevelő=hős! Hősies szolgálat Isten szegényei körében, nemcsak a szerzetes életállapotában.

Szülővárosában, Mezőkövesden kezdett ministrálni, majd a templomi szolgálat, kápláni példa indította arra, hogy a papi hivatást válassza. Gimnáziumi éveit a kecskeméti piaristáknál töltötte, ahol 1978-ban érettségizett. Ezt követően az egri szemináriumba jelentkezett, majd a katonaságot követő tanulmányi évben döntötte el, hogy piarista lesz. Mi volt az, ami a rendbe hívta?

Isten hívott a piaristák közé. Ez a mondat közhelyesen hangozhat, de ennek valódiságát teljes szívből megéltem, s élem. Veszprémi Tibor matematikatanárom elsős gimnazistaként megkért egy nyolcadikos fiú korrepetálására, s nemcsak azért, mert szegények voltunk, és jól jött a segítség! Ezek és hasonló események évtized múltával váltak érthetőbbé; és egyben maradnak titkok, hiszen olyan üzenetet hordozok, amely saját látókörömön túlesik, olyan feladatot töltök be, amely meghaladja erőmet. E titokhoz kapcsolódik az a döntésem, hogy érettségi után nem a rendbe jelentkeztem, hanem világi papságra gondolva, az egri szemináriumba. A katonaság két éve tisztázott bennem kérdéseket, de a döntéshez Isten külső segítsége kellett. A katonaság során „szerzett” reumatikus betegségem első éves teológusként ledöntött lábamról, kórházba kerültem, ahol kezelőorvosom arra intett, hogy a hideg templomokban ezzel a betegséggel nem fogok tudni szolgálni. Isten szava volt emberi gondolaton, érvelésen keresztül.

A szerzetességre mondott igenhez hasonló „szóra” volt szükségem; egy szívinfarktusra huszonhét évesen, az örökfogadalom előtt. Ekkor jöttem rá; Isten piaristának hív akkor is, ha tolószékből kell tanítanom, vagy nem is taníthatok, nem mehetek a diákokkal focizni, túrázni. Amíg a fogadalmakra úgy tekintek, mint lemondásokra, és nem ajándékokra, amelyekkel teljessé válhat Isten ajándéka, addig nem értem meg az örökfogadalomra. Ehhez vezetett el ezt követően egy lelkigyakorlat, melyet Farkas István piarista (Lupus atya) tartott Őrsy László könyve alapján.

A teológiát Budapesten végezte el, mely tanulmányaival párhuzamosan – 1983-tól – matematika-fizika szakos egyetemi hallgató lett. Mi vonzza igazán e tudományokban, tárgyakban?

Általános iskolás tanáraim közül kettőre nagy hálával emlékszem, akik közül az egyik a ’70-es években nem egyházias magatartásával vitt közel a természettudományokhoz. Ezek a tantárgyak érdekeltek igazán: matematika, fizika, földrajz, biológia, amelyekből középiskolában is jól teljesítettem. Vallom, hogy a hit és a tudomány kiválóan megfér egymással: a kettő nem zárja ki, hanem inkább kiegészíti egymást. 

2013-ban, az életét meghatározó három helyszínen tartott ezüstmiséjéhez Szent Pál galatákhoz írt leveléből választott idézetet mottóul: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” Hogyan jelenik meg ez hétköznapi életében?

A szentírási hely a képpel, Keresztes Szent János feszületével teljes, és a papszentelésemkor keletkezett. Akkor ez a választás egy éves testi-lelki tapasztalatom kifejezésére szolgált. Hősies szolgálat Isten szegényei körében, nemcsak szerzetesi minőségben! Piarista nevelő = „keresztre szegezett világ”. Távolról könnyen mondhatom, értem a Tanoda működését, a szakképzésben nálunk megforduló diákok életét, és a velük törődő nevelők helyzetét, de saját bőrömön tapasztalni ugyanazt, az teljesen más.

Az igaz próféta szíve csupa szeretet. Új társadalmat akar fölépíteni. Tudja, hogy ezt semmi más nem képes összetartani, mint a szeretet. Nem a gyűlölet embere: mindenkit szeret és senkit sem gyűlöl. A gyűlölködés bizonyosan nem Istentől való. Amikor tapasztalom önmagamban, hogy nem szeretet tölti el szívemet, az nagy alázatra int, akkor megélem az idézet valóságát: nem akarok mással dicsekedni, mint gyöngeségeimmel.

Sokrétű pályafutása során a különféle sporttevékenységeket nagyra becsülő emberként többször is volt a KIDS-nek (Katolikus Iskolák Diák Sportszövetsége) az elnöke. Van-e olyan kedves, emlékezetes története ebből az érából, amelyet szívesen megosztana az olvasókkal?

A versenyek időszakának kiemelkedő eseménysorozata igazán örömteli. A diákok, különösen az alsósok óriási lelkesedéssel vettek részt rajtuk. Egy atlétikaversenyen, a budapesti TFSE pályán hétágra sütött a nap, az eredményhirdetést ketten végeztük felváltva Perendy László rendtársammal. Estére a bőröm úgy leégett, hogy amikor hazaértem Vácra és az állomáson találkoztam ismerősökkel, ezt kérdezték: Az Adrián voltál…ebben a papi civilben?”

A másik a KIDS 25 éves jubileumi rendezvényén történt. A régi képek között, az indulás pillanatait figyelve, örömmel vettem észre az első versenyen magamat, mit játékvezetőt a BEAC pályán. Amikor erre felhívták az ünnepi közgyűlés figyelmét, ki is fújja a sípot, akkor valaki megjegyezte: „Látjátok, bíróból is lehetnek elnökök!”

Szinte a kezdetektől fogva tagja volt az évente megrendezett piarista borverseny zsűrijének. Miért látta fontosnak e területhez kapcsolódó szerepvállalást?

Bár gyermekként, fiatalemberként gyakran jártam a családi szőlőültetvényeinkre édesapámmal dolgozni, nem érdeklődtem a borászat és borkultúra iránt. Váci igazgatóságom alatt kezdődtek a két napos tanári „bortúrák”, amelyeken a történelmi Magyarország nevezetes borvidékeit jártuk be.  A rendszeressé váló borkóstolások vezettek arra, hogy foglalkozzam borászattal.

2010-ben, a rend képviseletében kerültem ebbe a tudós csapatba, melynek egészen 2018-ig tagja voltam; sajnos akkor utoljára. Ez most megszűnt, bár abban a formában nem folytathatnánk, hiszen Niszkács Miklós halálával a kilenc éve változatlan összetételben működő csapat megfogyatkozott. A piarista borverseny elindulásakor megfogalmazottakkal egyetértve, történelmi hagyomány és közösségformáló erő egy bormustra. Ebben üzenet fogalmazódik meg a fiatalok felé, amely nevelésünknek értékes része.

Több mint egy hónapja zárták be az iskolák országszerte kapuikat, azóta a virtuális térben, online, webes csatornákon át zajlik a tanítás a piarista intézményekben is. Mik az Ön által megélt eddigi tapasztalatok ezzel kapcsolatban?

Január közepétől Óváron tartósan helyettesítek egy matematikatanárt az 5. és 6. évfolyamon. Nehezen élem meg ezt a helyzetet; már hiányoznak a diákok, a közösség, olykor a hangzavar, gyerekzsivaj… A jelenlegi digitális ügymenetben számomra sokkal több készületet igényelnek tanórák, bár korábban is használtam digitális eszközöket, olykor digitális tananyagot is, de csupán kiegészítő módszertani elemként. Napról-napra új  dolgokat tanulok, amelyeket időnként nem jól használok, s ilyenkor ez bosszankodás forrása. A digitális oktatás új helyzet éle állít a szülőkkel történő együttműködésben is, hisz szolgálatunk jelentős részét most ők végzik. Mindezek mellett elengedhetetlen számomra annak beismerése, hogy a helyzetben meglássam Isten nekem szóló üzenetét.

A járványügyi helyzet miatt egy ideje nincs lehetőség a szentmisék látogatására sem, a hívek nem járulhatnak szentáldozáshoz a megszokott módon, nem találkozhatnak lelki vezetőikkel személyesen. Az online pasztorációnak egyre nagyobb szerepe van.  A mosonmagyaróvári piarista rendház és iskola miképp folytat pasztorációs tevékenységet, mi a jelenlegi gyakorlat?

Reggeli imádságot tartunk előre rögzített üzenettel, azt naponta más-más piarista vezeti, sőt világi munkatársak is vállalkoznak erre. A húsvéti szent három nap során közösen voltunk jelen a szomszédos plébánián a plébánossal, és a liturgikus eseményeket online közvetítettük. Ugyanebben a formában tartjuk a vasárnapi szentmisénket 12 órakor, húsvétvasárnap pedig így újítottuk meg fogadalmainkat.

Szerzetesi életünk gazdagodott a kényszerszünettel: minden nap együtt misézünk, és együtt ebédelünk, keressük egymást közös zsolozsmázás ügyében. Jobban figyelünk egymásra, különösen az idősebbekre. A sajátos helyzetünknek megfelelően a plébániai helyeken (Dunasziget és Hédervár) az eucharisztiát rendszeresen ünnepeljük. Ezek az alkalmak nem nyilvánosak, de nyitva van a templom, és olykor négy fő, máskor közel tizenöt fő kapcsolódik be.

Egyik korábbi beszélgetésünk alkalmával említette, hogy diákjain keresztül került kapcsolatba különböző lelkiségi mozgalmakkal: ők hívták annak idején karizmatikus közösségbe és a neokatekumenekhez, akik megismertették a taizéi közösséggel, illetve lelkiséggel. Emlékezetes élmények sora fűzi a sérült gyerekek nyári táborozásaihoz is, ahová szintén tanítványain át jutott.

A szerzetes az új szövetség prófétája, életében a prófétai küldetés megtapasztalása elengedhetetlen. Bennem az ünnepi pillanatokban tisztázódnak ezek a prioritások; ilyen egy 60 éves küszöb is! Mindaz, ami történt életem minden dimenziójában, így a lelkiségi mozgalmakkal tartott kapcsolatom által a spirituális szinten is, az együtt van jelen, de hatásuk megkérdőjelezhetetlen.

A próféta tanú és jel. A szerzetes a Lélek jelenlétének és aktivitásának élő tanúja. A jel személyeket kapcsol össze egymással, vagy személyeket tárgyakkal. A jel az embert elvezeti egy helyre, egy személyhez. Az igaz próféta vállát titok nyomja. Olyan üzenetet hordoz, amely saját látókörén túlesik, olyan feladatot tölt be, amely meghaladja erejét. Igaz, biztos a dolgában, de ismeri elégtelenségét is. Ezért valahogyan az alázat légköre veszi körül. A próféta: „ember a határon”. Az emberi teljesítőképesség és méltóság határmezsgyéjén áll, mert vállalja saját határainak megtapasztalását, a saját valóságát: sebeit, kudarcait, botlásait, és így keresi az Istent. Az elesett emberek mellett áll, akiket nem vagy csak nehezen vállal a világ. Otthon van köztük, a „legutolsók felebarátjává” válik.

„Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség.” Sosem felejtem el ezt a mondatot, amit Balczó András vetett először papírra, majd Öntől olvashattam ezüstmisés írásának alapgondolataként, amelyet élete tükrének nevezett. Hogyan alakult az elmúlt hét esztendőben ez az élete egészére vonatkozó érzés és hogyan tekint piaristaként e merőben bizonytalan időkben a jövő felé?

Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség. Korábban a szentelési idézettel kapcsolatban beszéltem erről, illetve az ezüstmisére készült szavaimat tudom ismételni. Az emberiség minél többre képes, annál messzebbre távolodik tőle az ég, az Isten. Komolyan törekszem arra, hogy bizakodva és türelmesen keressem Őt. Nem kell mindenáron meggyőznöm a rám bízottakat a magam igazáról. Aki megbocsát, nem vesztes vagy gyenge, hanem éppen ellenkezőleg, lelki nagyságáról tesz tanúbizonyságot. A jóba vetett hit jelenik meg ebben az aktusban, bizalom abban, hogy az ellenem szegülő megváltozhat. A jónak, az igazságnak a győzelméhez szükséges a mi elhatározásunk, döntésünk, erőfeszítésünk, de utat kell engedni a kegyelemnek is.

Albert Schweitzer sorait idézném most: „Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberrel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.” Reményem és bizalmam magja: Isten megtartja a nevelőket, és példákat ajándékoz nekünk.

Szathmáry Melinda

Forrás: Piaristák


Kisnővérek a világhálón


A testvérpár együtt válaszolt az Úr hívására

Akiket Isten szerzetesi életre hívott, gyakran mondják, hogy ez a hívás nagyon személyes és egyedülálló, és hálásak minden támogatásért, amit a családjuk nyújt nekik. De egy olyan vérszerinti testvér, aki  pontosan érti, hogy mit jelent Isten és embertársaink szolgálatának szentelni az életünket, különösen nagy segítség.

 
Adott egy testvérpár, akiknek mindkét tagját szerzetesi életre hívott Isten. Habár szüleik katolikus hit szerint nevelték őket, támogatták őket abban, hogy önállóan döntsenek a hivatásukról. Az amerikai FortWayne-South Bend-i egyházmegye több szerzetesi életet választó testvérpárja állítja, hogy sohasem éreztek nyomást arra vonatkozólag, hogy milyen hivatást válasszanak, de a családi támogatás is nagyon fontos volt.  David Langford szeminarista és Lucia Marie nővér is ezt támasztja alá, amikor a Today’s Catholic arról kérdezte őket, hogy mit jelent a szerzetesi élet a családjuk számára.

A szülői házban a vasárnapokat Istennek és a családnak szentelték. Az édesapjuk gyakran olvasott nekik regényeket és meséket, együtt játszottak és imádkozták a rózsafüzért. Hetente három alkalommal vettek részt szentmisén, minden este fél órát a Szentleckével töltöttek.

Mindketten korán megérezték az Úr hívását.

Lucia Marie már tíz évesen kifejezte az iránti vágyát, hogy szerzetesnővér legyen. Meglátogatta a Domonkos-rendi nővéreket New Jersey-ben, ahol azt a tanácsot kapta, hogy először végezze el a főiskolát, tanulmányai során pedig maradjon kapcsolatban a szerzetesrenddel. Ez az időszak megerősítette döntésében és segített tisztázni az elhívásával kapcsolatos kérdéseket és kételyeket.

Habár David a szerzetesrendbe való belépést illetően határozott volt és mindig számíthatott a szerzetesrend lelki támogatására és iránymutatására, megjegyezte, hogy milyen fontos volt mindkettejük számára, hogy a családjuk támogatta a rendbe való belépést: ,,Isten azt hívja, akit csak szeretne, de könnyebb úgy válaszolni, ha a család is támogat.”

Forrás: todayscatholic.org / 777 blog

Hív az Úr? - jelentkezés a Kaposvári Egyházmegyében

Június 5-ig várják azon fiatalok jelentkezését, akik úgy érzik, hogy az Úr hívja őket, és papként a Kaposvári Egyházmegyében szeretnének szolgálni.

A jelentkezők kérelmüket a püspökség címére küldjék: Kaposvári Egyházmegye, 7400 Kaposvár, Zárda u. 4.

Jelentkezési határidő: június 5.

Szükséges iratok:
– három hónapnál nem régebbi, nagy alakú keresztlevél
– a meglévő bizonyítványok másolata (érettségi, esetleg diploma)
– kézzel írt önéletrajz
– felvételi kérelem
– friss erkölcsi bizonyítvány
– plébánosuk vagy lelkivezetőjük ajánlása
– elérhetőség (e-mail-cím, telefonszám, lakcím)

A jelentkezőknek válaszolnak, amiben jelzik, hogy felvételi elbeszélgetésre meghívják-e őket.





Forrás: Kaposvári Egyházmegye

2020. május 13., szerda

A premontrei örökség


„Tudtam, hogy lesz öröm és nehézség is” – egy fiatal szerzetesnő vallomása

Balla Erika testvér a Jézus Szíve Társasága (SJC) szerzetesrend tagja. Közvetlenségének és kedvességének hála bepillanthatunk egy huszonegyedik századi szerzetesnő gondolataiba. Ha e cikk sokdimenziós lenne, Erika testvér mély válaszai mellé képzeljük oda sugárzó arcát és mosollyal teli hangját.
 
Szentmise, ima, lelki vezetés, adminisztráció, hivatástisztázó lelkigyakorlatok, közösségi alkalmak – a feladatok mellett van azért szabadidőd?

– Általában hétfőn van szabadnapom, én ilyenkor tudok „magammal lenni”. Míg a hét többi napján a hivatásom arról szól, hogy másokat szolgálok, hétfőnként én töltődöm. Például elmegyek Dobogókőre és Istennel kirándulok, máskor úszom, vagy kávézunk egy-egy barátnőmmel, de olyan is van, hogy sütizünk vagy moziba megyünk. Ezeken a napokon szoktam utolérni magamat kívül és belül: rendet rakok a szobámban, és végre van időm észrevenni a természetet. Pihenek, kikapcsolódom. A szabadidő számomra a töltekezés, a megállás ideje, amiből élet fakad.

A barátokkal „Erika testvérként” vagy „Erikaként” vagy együtt?

– Amikor együtt vagyunk, akkor két barát találkozik, és nem a szerzetesség meg a családos életállapotok. A szívünk találkozik! Azért vagyunk barátok, mert van valami közös bennünk, emberségünkben találkozunk, és ez ajándék. A lelkivezetésben is ajándéknak érzem azt, ahogy Istennel és egymással kapcsolódunk, a közvetlenséget, ami közösséget teremt. Azt, hogy jó együtt lenni. Mint ahogy a családommal is. A család számomra a közösséget jelenti, az otthont, minden nehézséggel együtt. Jó velük, egyfajta szeretettapasztalat. Egy időben nehéz is volt, mert anyukámnak évek kellettek, amíg át tudott benne alakulni, hogy amit választok, az tényleg érték és jó döntés. Minden évben van két hét szabadságom, ennek a nagy részét a családomnak ajándékozom. Olyankor hazautazom Kolozsvárra és pihenek, kienged a lelkem. Sajnos apukám három éve meghalt, de máig bennem vannak azok a reggeli kávézások, amiket vele és anyukámmal hármasban megéltünk: olyan sokat beszélgettünk! A találkozás helye volt ez nekünk. De anyukám főztje is különleges: igazából bármit főz, van abban valami, amit sehol a világon nem találok meg. Az ízéből érzem, hogy szeretve vagyok. Mostanában a testvéremmel és a feleségével is gyakrabban találkozom, amikor hazamegyek: van két kislányuk, ha otthon vagyok, próbálok nekik segíteni.

Mesélsz egy kicsit az időszakról, amikor érett benned az elhatározás, hogy szerzetes leszel?

– Boldog gyerekkorom volt, sokat játszottunk, sokat kirándultunk. A szüleim minket nagyon vártak, ez érződött abból, ahogy mellettünk álltak. Isten közelségét a gimnáziumi évek alatt kezdtem érezni. Azt, hogy Ő létezik, hogy találkozhatunk vele, hogy meghallgat, és nehéz helyzetekben segít. Sok barátom volt, az egyetemen pedig – a közösségen túl – térben is megnyílt a világ. Közgazdaságtant tanultam, és sokat utaztam, világot láttam. Ezek voltak számomra a keresés évei. Párkapcsolat vagy szerzetesség? Éreztem, hogy döntést kell hoznom. Tudtam, hogy mind a két választás jó, de mindkettő nem lehet az enyém. Vagy egyik, vagy másik mellett kell elköteleződnöm. Többször voltam szerelmes. Ismertem a szépségét, de azt is tudtam, hogy néha fáj. Jó érzés volt, hogy szeretve vagyok – a kapcsolatok alatt a házasság egyértelmű volt számomra. Ráadásul láttam a szüleim házasságát, a párkapcsolat stabilitását, és én is ezt a szépséget kerestem. Éreztem, hogy mennyire jó, amikor a fiú fogja a kezemet, és ahogy átölel: a szerelem, az elköteleződés konkrét, természetes és egyértelmű volt, erre voltak mintáim. Kezdtem a párkapcsolatnak minden szépségét megtapasztalni. Meg is született bennem a döntés, hogy ha feleség leszek, akkor három-négy gyerekem lesz. De egyetem alatt a házasságról és a szerzetességről már párhuzamosan gondolkodtam. Éreztem a vonzódást a házasság felé, de ugyanilyen erős volt a vonzódás Isten és a szerzetesség iránt is. A zsigereim a házassághoz közelebb álltak, közben olyan mély isteni találkozásaim voltak, biztosan éreztem, hogy ott van mellettem. Tudtam, hogy boldogságra vagyunk teremtve, és láttam, hogy a házasságban ez lehetséges. De arról, hogy Isten – aki szellemi valóság – ezzel hogyan tud megajándékozni, arról nem volt tapasztalatom.

„Éreztem, hogy jó és örömteli, ha Istennel vagyok, de ott volt a kérdés, hogy tud-e ő mellettem igazi társ lenni?”

Éreztem, hogy jó és örömteli, ha Istennel vagyok, de ott volt a kérdés, hogy tud-e ő mellettem igazi társ lenni? Mert azt már tudtam, hogy egy férfi igen… Szeretjük egymást, amikor meg valami nehéz, akkor megvigasztaljuk egymást – ez konkrét tapasztalat volt. Közben éreztem a szerzetesi hívást, hogy Istennek és másokért éljek. De akkor ki lesz az én társam? Aztán eldöntöttem, hogy kipróbálom, mi történik az űrrel, ha egy évig nincs barátom, de ott van mellettem Isten. Választ akartam kapni az egyszerű emberi kérdéseimre: vajon hogyan lesz ő mellettem és hogyan segít? A döbbenet az volt, hogy amikor véget ért ez az időszak, és egy év után visszatekintettem, azt láttam, hogy ez volt életem legboldogabb időszaka! Konkrét tapasztalatom lett arról, hogy Isten ott van mellettem és tudok benne bízni. És nem egy múló dolog volt, hanem egy egész éven át tapasztaltam! Ennek fényében tudtam követni a hívást, amit a szívemben éreztem. Kértem a szüleimtől pár hónapot, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozhassak. Elvégeztem egy hivatástisztázó lelkigyakorlatot: átimádkoztam a múltamat, és megmutatkozott, hogy melyik szerzetesrendbe hív.

Minden kétség megszűnt akkor?

– Egy életen át kísér ennek a lelkigyakorlatnak az egyik imája, Krisztus király imája. Hallottam Jézus hívását: akarsz-e követni? Szenvedést, fájdalmat, nélkülözést tudsz-e vállalni? Ott voltam Isten és a döntés előtt: a szerzetességet, a szoros követést válasszam, vagy a házasságot? Akkor éreztem, hogy ott van Isten, és azt mondja nekem: akárhogy döntesz, én melletted vagyok. És ez olyan szabadságot adott! Erre a felszabadításra akkor nagy szükségem volt. Hogy érezzem, hogy a hívás a szabadságnak, a szeretetnek a hívása, ahol döntési lehetőségem van, nem pedig Isten akarata, hogy én ezt vagy azt válasszam… Ennek fényében teljesen másképp tudtam igent mondani. Tudtam, hogy lesz öröm, de lesz nehézség is.

Az öröm rád van írva, de elmondhatsz nekünk valamennyit a nehézségekből is?

„Egy szerzetesrendben vannak stoptáblák, az elején ezeket nagyon nehéz volt elfogadni.”

– Amikor beléptem a rendbe, az engedelmesség és a szerzetesi fegyelem eleinte sokszor nehéz volt. Vágytam volna síelni, de nem voltak meg a lehetőségek, vagy nem is mertem kérni. Időnként egészen mást csináltam volna, mint amit arra az idősávra előírtak a kötelezettségeim. És még egy csomó nehéz kérdés felmerült: mi az, amit megvehetek? Mennyi az az összeg, amit rákölthetek? Kivel találkozhatok és kivel nem? Egy szerzetesrendben vannak stoptáblák, az elején ezeket nagyon nehéz volt elfogadni. Volt egy időszak az életemben, amikor a munkámért nem kaptam bérezést. Ebből kifolyólag azt éreztem, hogy nincs önállóságom, ez gyengítette az önbizalmamat. Voltak vágyaim, elképzeléseim, és ezekre nemleges választ kaptam. Nehéz volt azt megélni, hogy ha szükségem van valamire, azt kérnem kell. Megélni, hogy anyagilag másoktól függök, és megszokni, hogy vannak programok, amikre azt mondják, hogy nem lehet. Aztán ahogy belenőttem ebbe az életformába, egyre több bizalmat kaptam, és a tizenhat év sok mindent rendezett bennem. Mostanra már van a korlátoknak egy természetessége számomra. Tudom, hogy az elköteleződésemmel járnak, és már nem áldozatnak érzem őket, hanem önként vállalt lemondásnak, amiknek helye van az életemben.

Vágyak, álmok azért maradtak?

– Természetesen! Az egyik vágyam, hogy ahhoz a csodához, ami az én életemben megtörtént, másokat is hozzásegítsek. Hogy megmutathassam másoknak, milyen jó Istennel lenni. Ez mozgatja az egész életemet. Vágyom arra is, hogy a helyes egyensúlyt megtaláljam az életemben: hol tudok segíteni? Hol kell, hogy megálljak? Meg kell tanulnom kimondani azt, hogy „most nem”. Ez vágy és kihívás is egyszerre. Szeretném azt is, ha egyszer egy évben elmehetnék síelni. Ez számomra egyfajta éltető pihenés lenne. És ott van az angol is, amit jó lenne fejleszteni.

Minek örültél nagyon legutóbb?

– Számomra öröm, hogy amire vágyom, az meg tud valósulni. A születésnapom egyszerre volt saját és közösségi öröm is. A rendtársaim és a barátaim tudják, hogy nagyon szeretem a virágokat és a különleges sütiket. A nagy napon sok-sok virágot kaptam tőlük, és rengeteg figyelmességet. Egy szép imában meg tudtam köszönni Istennek, hogy létezem, hogy a szüleim tudtak vállalni. Olyan mélyről jött ez, mint a tavasz: sütött a nap, és én nagyon örültem! Azon a napon a torta is pont olyan volt, amilyenre vágytam. Egyszerre csokis és gyümölcsös. Az élmény, hogy azt kapom, amire vágyom, hogy érzem, hogy a helyemen vagyok, és hogy ez a többieknek is öröm – felülmúlhatatlan. Télen hatalmas öröm volt számomra, hogy többekkel együtt öt napra elmehettem síelni, fizikai és lelki feltöltődés egyszerre. Szent síelésnek neveztük el – síelés az Úrral! –, mert Isten a mindennapok része volt ott, abban a gyönyörű környezetben is.

Szerzetesként mennyire lehetsz nőies?

– Amiben megjelenünk, amit viselünk, annak üzenete van. Szeretem a szolid eleganciát. Számomra a szép ruha ízléses, nőies, és megfelel annak az állapotnak, amiben élek, képviseli azt, aki vagyok. Ne legyen se túl szűk, se túl kivágott, se túl színes: legyen természetes. Nincs szükségem sok ruhadarabra, de ami van, az jó minőségű legyen és tartós. Nekem drága az időm ahhoz, hogy vásárolgatással töltsem. Persze én is megnézem a ruhákat a kirakatban, és mindig megcsodálom az ízlést, ami ki tudja emelni, láthatóvá tudja tenni a szépséget, de szerzetesként tudom azt mondani, hogy „ezt nem”. Fodrászhoz rendszeresen járok, a hajamat pedig a természettudatosság jegyében szappannal mosom. Arclemosót is használok: az ápoltságot fontosnak tartom, mert a külső a belsőről tanúskodik. De kell a mértékletesség, a határok betartása.

Vágysz még gyerekekre?

– Ha anya lettem volna, és az életet adtam volna tovább, akkor a saját gyerekeimnek segítettem volna a növekedésben. A női értékek, amik egy anya életében ott vannak, az én életemnek is részei, de az én anyaságom a küldetésem révén átalakult lelki anyasággá. Ott van a lelki vezetésben, ahogyan másokat segítek a növekedésben, a hivatásgondozásban, amikor másoknak segítünk saját útjukra rátalálni a rendi hivatástisztázó programunkban, az Emmausz Házban. Sok kapcsolatomban tükröződik, hogy anya vagyok. Egyszer találkoztam valakivel, akit el tudtam volna képzelni férjemként. Nagyon erős volt ez a gondolat, értékekben és érdeklődésben is nagyon megmozgatott. Akkor újra átgondoltam a döntésemet. Éreztem, hogy érték, amit választottam, de a házasság is hatalmas erő lehet. Fájt is a hiány megtapasztalása, de onnantól kezdve másként tudtam a kereső emberekkel lenni és beszélgetni. Számomra építő volt megélni, hogy megengedtem magamnak a hiányt és a vágyakozást, mint érzést. Átértékelődött bennem a szerzetesség és a házasság is, azóta mindegyiknek jobban látom az értékeit. Ha van egy társad, akivel együtt rezdülsz, akit érzel, és abból a kapcsolatból gyerekek születnek, az hihetetlen nagy ajándék. Akkor tapasztaltam meg igazán a tisztasági fogadalom áldozat voltát, küzdelmét. Ez a tapasztalat segített tudatosítani, hogy egy érték mellett döntöttem. Mindezek által mintha az én lelkem mélyült volna, egyúttal megnyitott, és sokkal stabilabbá tett. Ráadásul azt is átéreztem, hogy mi játszódhat le egy házasságban, amikor az egyik fél találkozik valaki mással, aki megbolygatja az addigi harmóniát.

Egy szerzetes mindig erős és derűs?

„Nagyon szomorú tudok lenni, amikor önzéssel találkozom.”

– Nem mindig könnyűek a hétköznapok, mert mi szerzetesek is megtapasztaljuk a világ bizonytalanságát. Az emberi gyengeségek nekünk is nehezek. Nagyon szomorú tudok lenni, amikor önzéssel találkozom. Amikor érzem, hogy a másik csak azt képes látni, ami neki jó. Az is nagyon nehéz, amikor a lelkivezetés során emberi fájdalmat látok. Mélyen érintenek a nehéz sorsok és a kilátástalannak tűnő helyzetek. Közben gyakran önmagam emberi gyarlóságával is küzdök, például amikor úgy vagyok jelen, hogy az nem építő, hanem sebezi a másikat. Fáj, ha nem veszem eléggé észre a jóságát, ha elutasító vagyok, vagy kemény, és amikor akaratlanul is megbántok embereket.

Mit jelent neked Isten?

– Az évek alatt sokat változott számomra, most az Életet jelenti. Ő a forrás, amiből élek. Amikor nincs időm imádkozni, amikor a vele töltött idő leszűkül, akkor nyugtalan vagyok, mintha valamit elveszítenék az életemből. Egyszerűen nem tudok élni Isten nélkül! Odaviszem hozzá a nehézségeimet, az örömeimet. Ez a Forrás mozog, él, Ő az, akit kerestem, Ő a társam: Jézushoz oda tudok fordulni, amikor megsebeznek, amikor nehéz szeretni, tőle kapom az erőt, hogy ki tudjak engesztelődni és meg tudjak bocsátani. Nélküle nem tudok lelkigyakorlatot és imát vezetni – ez csak vele lehetséges. Ő az, aki a rendtársaimmal való közösséget megvalósítja, különbözőségeink ellenére egységet teremt közöttünk. Amikor Istennel vagyok, az emberekhez is jobban tudok kapcsolódni.

Érzel néha magányt?

– Nem érzem magam magányosnak. Fontos számomra, hogy időnként egyedül legyek. Mert a szolgálatom mindig kifelé irányul, az egyedüllét viszont nekem az, amikor befelé nézhetek. Ilyenkor utol tudom érni magam, és feltöltődöm. Leülhetek olvasni, kitakaríthatom a szobámat, kidobhatom a felesleget. Ilyenkor csönd van, és meg tudok állni. Megállok, és érzem, hogy jó létezni.

Békési Erika

Forrás: Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. - https://www.csalad.hu/csaladban-elni/tudtam-hogy-lesz-orom-es-nehezseg-is-egy-fiatal-szerzetesno-vallomasa?fbclid=IwAR0vAUFpy-y_IcNYk1qAmSlM3JRjgjfUf5ho

 

2020. május 4., hétfő

Húsvéti üzenet hivatáskeresőknek

"A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” Erre eszükbe jutottak e szavai. A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken." Lukács evangéliuma 24, 1-12
 
 


Ezen a húsvéton minden kedves hivatáskereső testvéremnek néhány kérdést szeretnék feltenni, amelyet ez idő tájt érdemes megfontolni.

Hiszel-e a Feltámadt Krisztusban?

Krisztus szenvedéstörténete a kereszten meghozta nekünk a megváltást, de Jézus élete nem ért véget itt, mivel ő harmadnapra feltámadott. Mindennek az asszonyok és az apostolok tanúi voltak. Katolikus keresztény hivatásukat keresőknél a Feltámadt Krisztusra való tekintés alapvető, mert ő a mi célunk és általa nyer értelmet keresésünk és az életünk.

Hiszel-e a Feltámadott segítségében?


A hivatáskeresés sok imádságot igényel, mert a csendben lehet igazán meghallani, mi az Úr szándéka a mi életünkkel. Ha hisszük, hogy Krisztus feltámadt, el hisszük-e azt is, hogy Ő ténylegesen tud segíteni a mi hivatáskeresésünkben, hogy nekünk valóban válaszolni fog az életünk ezen szakaszában imádságainkra, mely során azt kérdezzük Tőle, mit és hogyan tegyünk, amely az üdvösségünket legjobban szolgálja.

Hiszel-e a feltámadásban?

Ezen a földön nem ér véget az emberek élete. Krisztus ígéretet tett arra, hogy vissza fog térni, és mindenki, aki Ő benne élt, illetve aki Ő benne hunyt el, azokat feltámasztja az utolsó napon. Fontos, hogy hivatásunkról való elmélkedéseink során ne csak a földi szempontokat tartsuk szem előtt, hanem főként a mennyeieket, hogy ezáltal éljünk, és közeledjünk a Jó Istenhez és az Ő reánk szabott Akaratához.

Hiszel-e a saját feltámadásodban?

Talán ezt a legnehezebb elfogadnunk és ebben maradéktalanul hinnünk. Krisztus valóban feltámadt, az emberek, akik jók voltak, majd feltámadnak, de én? Mindez nem csak egyfajta lelki feltámadás lesz, hanem testben lélekben befogad majd minket az Atya az Örök Országába. Ha mindebben hiszek, akkor, ha a meghívásomban már kezdek biztos lenni, életemmel könnyebben tudok tanúságot tenni és hívebben szolgálni az Ő szándékait ebben a világban.

Hálaadás és felajánlás

Ha a fenti kérdésekre valóban és igazán belsőnkből ki tudjuk mondani az igent, akkor ki fogjuk tudni mondani Máriával az IGEN-t hivatásunkra is.

Adjunk hálát az Úrnak a hit kegyelméért, a hivatás kegyelméért, és ajánljuk fel életünket imádságaink során a Feltámadt Krisztus erejéből és öröméből erőt merítve életünk ezen szakaszában és mindenkor, hogy már életünkben megtapasztalhassuk Krisztus a Feltámadott jelenlétét és az örökkévalóságban remélhetjük mind lelki mind testi feltámadásunkat Vele, az apostolokkal és a tanúságtevő asszonyokkal együtt.

Ha nem is a megszentelt vagy papi életre kapjuk majd a meghívásunkat, mindez ne kedvetlenítsen el bennünket, mert az Úr szőlőjében így egy másfajta meghívást nyerhetünk, melyért az Örök életben kitartásunkért meg fogjuk tudni kapni a koszorút. Amen.



Nővéri hivatástörténetek


Jónás atya 25 éve pap


Mit jelent számomra a hivatás? - a diakónus válaszol

Mit jelent számomra a hivatás?

Nehéz megfogalmazni, hogy mit is jelent a hivatás.


Ha csupán a szóra gondolunk, akkor az nem több mint hangok összessége, mely valamilyen fogalmat foglal össze. Emiatt nincs is különbség a hivatás, az acél, a kék vagy a disznó szavak között.

Azonban ha megnézzük azt a fogalmat amit ezek a hangok foglalnak össze annak már sokkal mélyebb jelentése van.

Számomra mit is jelent a papi hivatás? Elköteleződést, küzdelmet, kitartást, örömet és sokszor fájdalmat.

Elköteleződés Krisztus mellett, az Ő Evangéliuma mellett. Elköteleződés melyben az életemet arra teszem fel, hogy ezt az örömhírt adhassam tovább.

Küzdelmet, önmagammal és a kísértésekkel, mert azokból nem kevés adatik az életben, de ha Krisztus mellett döntök, akkor sose kapok erőmön felüli kísértést és feladatot.

Ehhez az elköteleződéshez, és küzdelemhez kitartás is kell, hiszen sokkal könnyebb feladni és elfordulni, mint szembenézni a problémákkal.

Örömet és fájdalmat, hiszen az emberek életének részéve válhatunk, amely nagy bizalommal jár, amivel egyesek tudnak élni – mely a lelkipásztori örömök egyik alapja – de sajnos vannak akik ezzel a bizalommal visszaélnek, amely fájdalmat okoz.

Összességében a papi hivatás azt jelenti számomra, hogy Krisztust adni az embereknek, és minden nehézség és kísértés közepette kimondani, hogy Uram én melletted döntöttem, mert tudom, hogy meghívtál engem.

Forrás: A papnövendék válaszol


Mit jelent számomra a hivatás?


Ima papi hivatásokért



Úr Jézus, aki a papságot minden ember üdvösségére rendelted, folytatva benne megváltásod művét a földön: hallgasd meg alázatos könyörgésünket. Tedd, hogy valamennyi papod életszentségén és buzgóságán keresztül a keresztény nép elevenen érezze a te jelenléted, újra hallja a te hangodat, újra lássa a te csodáidat. Ébreszd fel legjobb ifjaink szívében a papi hivatást, úgy, hogy egyetlen nyáj, a legkisebb se legyen kénytelen pásztor nélkül maradni! Őrizd meg a jámborság, tisztaság és buzgalom által kispapjainkban azt az ajándékot, amelyet nekik adtál, amikor szent szolgálatodra hívtad őket! Sokszorozd meg és jutalmazd a jók szellemiekben és anyagiakban segítő szeretetét a hivatások érdekében! Őrizd és növeld a hitet és a kegyelmet keresztény népeinkben. Add meg nekünk mindezt, Te aki élsz, uralkodol és bennünket szeretsz mindörökkön örökké. Amen.

Forrás: Lazaristák

2020. május 3., vasárnap

Ferenc pápa üzenete a hivatások 57. világnapjára

Húsvét negyedik vasárnapja a hivatások világnapja. A Szentatya hagyományosan üzenetet intéz a papokhoz, szerzetesekhez és minden hívőhöz ezen a napon. Az alábbiakban közöljük Ferenc pápa a hivatások 57. világnapjára írt üzenetét, "A hivatás szavai"  címmel.




Kedves Testvérek,

Tavaly augusztus 4-én, a szent ars-i plébános halálának 160. évfordulóján levelet intéztem a papokhoz, akik Isten népének szolgálatában életüket nap mint nap az Úrnak adják.

Ebből az alkalomból négy kulcsszót választottam – fájdalom, hála, bátorság és dicsőítés –, hogy köszönetet mondjak a papoknak és támogassam szolgálatukat. Úgy vélem, hogy ma, a megszentelt hivatások 57. világnapján, ezeket a szavakat újra felidézhetjük és Isten egész népéhez intézhetjük abból az evangéliumi szakaszból kiindulva, amely Jézusnak és Péternek egy viharos éjszaka során a Tibériás taván átélt különleges tapasztalatát mondja el (vö. Mt 14,22–33).

A tömeg körében lelkesedést kiváltó kenyérszaporítás után Jézus megparancsolta övéinek, hogy szálljanak bárkába és menjenek át a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a népet. A tavon való utazás képe életünk utazására emlékeztet: életünk hajója lassan halad, mindig úton van, keresve a boldog kikötőt; készen a veszélyek leküzdésére és a tenger nyújtotta lehetőségek megragadására, de közben arra vágyunk, hogy a kormányos egy mozdulattal végre a megfelelő irányba fordítsa. Az is előfordulhat időnként, hogy a hajó eltéved, hamis illúziók elvakítják, és így nem követi a biztonságos kikötőbe vezető világítótorony fényét, máskor a hajó a nehézségek, kétségek és félelmek okozta ellenszélnek van kitéve.

Ugyanez a helyzet a tanítványok szívében is. Miután meghívást kaptak a názáreti Mester követésére, el kellett dönteniük, hogy átkelnek a túlpartra; bátran dönteniük kellett arról, hogy saját biztonságukat feladják és követik az Urat. Ez nem egy békés vállalkozás: beköszönt az éjszaka, szembeszél fúj, a hajót összevissza dobálják a hullámok, a tehetetlenség és a meghívás nagysága okozta félelem azzal fenyeget, hogy legyűri őket.

Az evangélium azonban azt is elmondja nekünk, hogy e nehéz utazás kalandjában nem vagyunk egyedül. Mintha az éjszaka közepén valamiképp derengene a hajnali fény, az Úr lépked a felkavart vízen a tanítványok felé. Arra hívja Pétert, hogy a hullámokon át induljon el feléje, és megmenti, amikor látja, hogy süllyed. Végül beszáll a hajóba és elnémítja a szelet.

A hívás első szava a hála. A helyes irány megtartásának feladata nem csak a mi erőnkre van bízva, és nem függ kizárólag az általunk választott utaktól sem. Önmagunk és életterveink megvalósulása nem egy matematikai levezetés eredményeként születik abból, amit magunkba zárkózva eldöntöttünk, hanem sokkal inkább egy felülről jövő hívásra adott válasz. Az Úr ugyanis megmutatja nekünk, hogy melyik part felé kell tartanunk, és bátorságot ad ahhoz, hogy hajóra szálljunk; miközben hív minket, ő már maga lesz a kormányos, hogy kísérjen minket, megmutassa az irányt, megakadályozza, hogy a bizonytalankodás zátonyára fussunk, és akár arra is alkalmassá tesz minket, hogy járni tudjunk a hullámzó vízen.

Minden hivatás ebből a szeretetteljes pillantásból származik, amellyel az Úr ránk talál, talán éppen akkor, amikor hajónkat a vihar sújtja. Nem „annyira a mi döntésünk, sokkal inkább az Úr ingyenes meghívására adott válasz” (Levél a papoknak, 2019. augusztus 4.). Ezért fel tudjuk fedezni és át tudjuk ölelni az ő hívását, ha szívünk hálásan megnyílik és képes lesz felismerni Isten lépéseit az életünkben.

Amikor a tanítványok látják, hogy Jézus közeledik a víz színén, először azt gondolják, hogy kísértet, és megijednek. Jézus viszont azonnal megnyugtatja őket olyan szavakkal, amelyeknek életünket és hivatásbeli utunkat mindig kísérniük kell: „Bátorság, én vagyok; ne féljetek!” (Mt 14,27). Ez a második szó, amelyet rátok akarok bízni: a bátorság.

Vannak kísértetek, amelyek megrettentik a szívünket és gyakran egészen megakadályoznak abban, hogy elinduljunk, növekedjünk és kövessük azt az utat, amelyet az Úr mutatott nekünk. Amikor arra kapunk meghívást, hogy elhagyjuk a biztonságos szárazföldet és vállaljunk egy életállapotot – a házasságot, a felszentelt papságot, a megszentelt életet –, akkor az első reakció gyakran „a hitetlenség kísértetének” formájában jelentkezik: nem lehetséges, hogy ez az én hivatásom; valóban ez a helyes út? Miért éppen tőlem kéri ezt az Úr?

És apránként növekednek bennünk ezek a megfontolások, indoklások és számítások, amelyek elrabolják a lendületünket, összezavarnak és megbénultan hátrahagynak a kiindulási ponton: úgy gondoljuk, hogy bakot lőttünk, hogy nem nőttünk fel hozzá vagy egyszerűen csak szellemet láttunk, amit el kell űzni.

Az Úr tudja, hogy egy ilyen alapvető életdöntés – mint például a házasság vagy különleges elköteleződés az Úr szolgálatában – bátorságot kíván. Ismeri a kérdéseket, a kételyeket és a nehézségeket, amelyek szívünk hajóját megbillentik és ezért megnyugtat minket: „Ne félj, veled vagyok!”. A hit az ő jelenlétében, abban, hogy hozzánk lép és kísér minket, még akkor is, ha a vihar felkorbácsolja a tengert, meg tud szabadítani minket a lustaságtól (akédia), amelyet egyszer „édes szomorúságnak” neveztem (Levél a papoknak, 2019. augusztus 4.), vagyis a belső elbátortalanodástól, amely megbénít minket és nem engedi, hogy megízleljük a hivatás szépségét.

A papoknak írt levélben fájdalomról is beszélek. De itt szeretném másként fordítani ezt a szót, és inkább erőfeszítésnek nevezni. Minden hivatás elkötelezettséget igényel. Az Úr meghív minket, mert Péterhez hasonlóan alkalmassá akar tenni arra, hogy „a vízen járjunk”, vagyis hogy az evangélium szolgálatában napról napra konkrét módon – ahogyan Ő mutatja meg nekünk – vegyük kézbe életünket, különös tekintettel a laikusok, papok vagy a megszentelt életet élők hivatásainak különféle formáiban. Ugyanakkor hasonlóvá válunk az apostolokhoz: van bennünk vágy és lendület, de ugyanígy vannak gyengeségeink és félelmeink is.

Ha hagyjuk, hogy elborítson az a gondolat, hogy milyen felelősség vár ránk – akár a házas életben, akár a papi szolgálatban – vagy milyen akadályok bukkanhatnak fel, akkor hamar levesszük a szemünket Jézusról, ez pedig azzal fenyeget, hogy elmerülünk, mint Péter. De a hit még a gyengeségünkben és a szegénységünkben is lehetővé teszi számunkra, hogy találkozzunk a feltámadt Úrral, és még a viharokat is legyőzzük. Ő kezét nyújtja nekünk, amikor a fáradtság vagy a félelem miatt az elsüllyedés fenyeget, és megadja a szükséges lendületet ahhoz, hogy örömmel és lelkesedéssel éljük meg hivatásunkat.

Amikor Jézus beszáll a hajónkba, a szél végül elül és a hullámok elcsitulnak. Ez egy szép és találó kép arra, amit az Úr életünkben és a történelem zavaros időszakaiban – különösen akkor, amikor viharba kerülünk – végbevisz: parancsol a kedvezőtlen szeleknek, hogy csendesedjenek el, és a gonosz, a félelem, a lemondás erőinek nem lesz hatalmuk többé felettünk.

Abban a különleges hivatásban, amelyben élnünk kell, ezek a szelek teljesen kimeríthetnek minket. Azokra gondolok most, akik fontos feladatokat vállalnak a civil társadalomban, a házastársakra, akiket nem véletlenül szeretek „bátraknak” nevezni és különösen is azokra, akik a megszentelt életet és a papságot vállalják. Ismerem nehézségeiteket, a magányotokat, amely néha elnehezíti a szívet, a megszokás veszélyét, amely fokozatosan eloltja a meghívás lángoló tűzét, a bizonytalanság terheit és korunk kétségekkel teli helyzetét, a jövő iránti aggodalmat. Bátorság, ne féljetek! Jézus a mi oldalunkon áll. Amikor felismerjük őt életünk egyetlen uraként, kinyújtja a kezét és megragad minket, hogy megmentsen.

És ekkor életünk megnyílik a dicsőítésre, még a hullámok közepette is. Ez a hivatás utolsó szava, és egyúttal meghívás is Szűz Mária belső magatartásának kialakítására: ő hálás volt a pillantásért, amellyel Isten reátekintett, megajándékozva őt a hittel a félelmek és a zavarok közepette, bátorsággal átölelte a kapott meghívást, és így életét az Úr örök dicséretévé tette.

Kedves testvérek, azt szeretném, hogy az Egyház – különösen ezen a Világnapon, de közösségeink napi lelkipásztori tevékenységében is – ezen az úton járjon a hivatások szolgálatában és ehhez nyerje meg minden hívő szívét. Hiszen mindenki hálásan felfedezheti az Úr hívását, valamint a bátorságot ahhoz, hogy igent mondjon és a Jézusba vetett hitben legyőzze a terheket, végül pedig az egész életét Isten, a testvérek, valamint az egész világ számára dicséretté formálja. Ebben legyen kísérőnk és közbenjárónk a Boldogságos Szűz Mária.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent János Bazilikában, 2020. március 8-án, Nagyböjt 2. vasárnapján

Ferenc

Forrás: MKPK

2020. május 1., péntek

Négy megválaszolt kérdés az Úr hívásával kapcsolatban


A hivatás nagy titka



Íme, egy nagyszerű cikk a meghívásról és a megszentelt életről

a Krisztus Ügye Lelki Család 

honlapján, ahonnan letölthető egy elmélkedés is a hivatással kapcsolatban.

A cikk ezen az oldalon érhető el:







Kisnővér Palánták - a jelöltek élete


Májusi imádság a Szűzanyához hivatásért



Boldogságos Szűzanyánk, Mária, Te befogadtad a megtestesült Igét. Kérünk, járj közben értünk is, hogy megtaláljuk hivatásunkat vagy megtalált hivatásunkban meg tudjunk erősödni. Segíts befogadnunk az Atya akaratát, hogy Jézussal együtt az úton a Szentlélek vezetésével mi is célt érjünk majd utunk végén. Példád alapján mi is ki akarjuk mondani az IGEN-t az Atya akaratára és szeretnénk megtenni, amit ő szeretne véghez vinni életünkben a mi együttműködésünkkel. Tekints törekvéseinkre és zárj Szeplőtelen Szívedbe minket, hogy mindig melletted maradhassunk, Aki Jézushoz mindig elvezetsz és visszavezetsz. Légy a mi közbenjárónk és útmutatónk és ne hagyj elveszni minket a világ zajában. Segíts meghallani a Szentlélek sugallatait, amellyel közelebb vezet minket mindig hivatásunkhoz és abban továbblendít. Járj közben Szent Fiadnál, hogy neki szolgálhassunk és az Ő szőlőjében odaadóan végezhessük munkánkat. Bízunk benne, hogy a Mennyei otthonban veled együtt élhetünk majd, ahol megértünk majd minden olyan most vargabetűnek tűnő útszakaszt is, ami sokszor elkedvetlenít bennünket és úgy tűnik, meghiúsulnak reményeink és nem tudjuk elképzeléseink szerint betölteni hivatásunkat. Nem akarjuk bizalmatlanságunkkal megbántani Szent Fiadat, ezért minden időben bármely útszakasznál Rád tekintünk és Veled folytatjuk az utunkat. Kérjük, hát esd ki számunkra, hogy megtaláljuk igazi hivatásunkat, és ha megtaláltuk azon békében és örömben járva felajánlhassuk életünket az Atyának Jézussal a Szentlélekben életünknek minden napján. Bizonyosak vagyunk benne, ha Téged kérünk, Te örömmel megsegítesz minket és megismerve a Te rejtett életedet a Megtestesült Ige mellett a Szentlélek erejében, Te mindig Pátrónánk leszel és Tanítómesterünk minden szükségünkben. Ebben megerősödve számítunk mindenkor közbenjárásodra és hálát adunk az Úrnak, hogy ilyen Édesanyát adott nekünk. Tőled azt tanultuk, hogy alázatban, szelídségben és türelemben, nagy lelki erővel ne a saját érdekeinket nézzük, hanem mindenkor csak az Isten akarata legyen első helyen az életünkben. Erre a példára gondolunk most is, különösképpen a Te hónapodban, májusban, és megerősítjük buzgóságunkat irántad, hogy közelebb fogsz vezetni bennünket a szent tervhez. Felajánljuk Szeplőtelen Szívednek életünket, minden jó szándékunkat és tulajdonságunkat, hogy ezek egyre inkább tökéletesedhessenek. Ne hagyj el minket sohasem és add meg nekünk a megismert hivatás kegyelmét és annak teljesebbé válását most május hónapban és az év minden részén. Amen.

Meghívásunk - Mária és a hivatástisztázás


Kilenced fogadalomújításra

Bevezetés

Jóságodba vetett hittel fordulok most Hozzád Mindenható Atyám, hogy Te tedd lelkemet képessé a megkezdett utat tovább folytatni és Te tégy alkalmassá engem befogadni életemnek ezen a szakaszán a számomra adni méltóztatott kegyelmeidet. Tégy képessé engem előkészíteni a szívemet a mennyei segítséged ajándékainak átvételére és arra, hogy mindezeket magam és a környezetem illetve a rám bízottak számára is gyümölcsözően kamatoztathassam. Amen.


1.    nap

Imádság hűségért


"Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, hogy éljetek, szaporodjatok, bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel megígért." Mózes ötödik könyve 8,1.

Isten jósága hűségre kötelez minket, mert csak így tölthetjük be azt a hivatást, amelyben a legteljesebben élhetjük meg küldetésünket, és amelyben a leginkább kiteljesedhetünk. Alakítsd ki bennem Istenem a hűséges szívet, hogy mindenkor hűen szolgálhassalak és a meghívásomnak mindig maradéktalanul eleget tehessek. Te közel vagy mindazokhoz, akik hűséggel hívják a Te nevedet, ne vess el engem sem Hűség Istene, hanem hallgass meg kegyelmesen. Amen.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal: 

„Aki mindig hűségesen teljesítetted Mennyei Atyád Akaratát és képessé teszel bennünket is a hűséges életre.”

2.    nap

Imádság szelídségért


"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban." Pál levele a filippiekhez 4, 4-6.

Szelíd Jézus, add, hogy szelíd lehessek akárcsak Te, amikor megálltál Feláldozott Bárányként nyíróid előtt. Ha a környezetünkben élők és a helyzetek próbára is tesznek bennünket, engedd, hogy mindezt szelídséggel és türelemmel viseljük ezáltal is hasonlóvá válva Hozzád. 

Az igazi utat Feléd, csak szelídséggel lehet megtenni és ezt kell magamra öltenem, ha a Te választottaid közé szeretnék tartozni. Segíts ezen törekvésemben minden nehézségeim közepette, hogy hivatásomban kiteljesedhessem és Neked élhessek. Amen.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal: 

„Aki szelíden álltál bíráid előtt, mint a leölésre váró Bárány.”

3.    nap

Imádság alázatért


"Nem a sokaságban van a te erőd, sem hatalmad az erősekben, hanem te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítője, a gyengék támasza, az eltaszítottak oltalmazója, az elkeseredettek szabadítója." Judit könyve 9, 11.

Istenem, Te nem azokban leled kedvedet, akik nagyra tartják magukat, hanem az alázatos és töredelmes szívek azok, amelyeket nem vetsz el. A gőgösök a szemedben ellenállásra adnak okot, az alázatos lelkűeket azonban elhalmozod kegyelmeiddel. 

Csak úgy talál nyugalmat a lelkünk, ha a Te szent és alázatos Szívedhez hasonlóvá válik. Ezt az igát akarom én is magamra venni és tanulni Tőled, ebben segíts engem és formálj engem Szent Szíved szerint. Segíts alázatosnak lenni környezetemben mindenkihez és a kelleténél többre nem tartani magam. Amen.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal: 

„ Aki megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”

4.    nap

Imádság irgalmasságért


"Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvénye által fognak megítélni. Mert irgalom nélkül ítélet vár arra, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten." Jakab levele 2,12-13.

Irgalmasságodban töröld el Uram mindenkor az én bűneimet, ha eléd járulok a kiengesztelődés szentségében. A Te igazságosságod mellett ott áll irgalmasságod is, amelyet tőlünk is vársz, hogy felebarátainkkal így cselekedjünk. Ezért kérlek, adj erőt minden szolgálatomban, hogy irgalmassággal forduljak a környezetemben élőkhöz és a rám bízottak felé.

Aki máshoz irgalmas, az nyerheti el a Te irgalmasságodat is és annak nem kell áthaladnia igazságosságod kapuján. Segíts megtapasztalni mindig a Te irgalmasságodat, hogy felajánlásaim és szándékaim mindig az irgalmasságot tekintsék elsőrangúnak az érdemek szerinti felajánlásaim helyett. Amen.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal: 

„Aki nagy irgalmasságú és hosszan tűrő vagy gyarlóságaink iránt.”

5.    nap

Imádság erősségért

"Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának; És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, a kik visszanyomják a kapuig az ellenséget." Izajás könyve 28,5-6.

Csak a Te erőd által tudjuk távozásra kényszeríteni az ellenséget, mert Te vagy a mi erősségünk és oltalmunk a szorongatásaink idején. 

Kérünk, add mindig a Te Te erődet feladataink teljesítéséhez, hogy azt ténylegesen mindig Te Benned végezhessük és a Te erőd által hirdethessük az Országod Örömhírét és a Te jótetteidet hivatásunkat így ezzel az erővel tölthessük be.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal: 

„Aki az Erősség Lelkével kormányozod Szent Egyházadat.”

6.    nap

Imádság bátorságért


"Akkor az igazak nagy bátorsággal állnak azok ellenébe, akik sanyargatták őket, és hiábavalónak gondolták fáradságukat. Amikor ezt látják, iszonyú félelem rendíti meg őket, s elámulnak a nem várt, hirtelen üdvösség miatt." Bölcsesség könyve 5., 1-2.

"De azonnal megszólította őket, és ezt mondta: – Bátorság, én vagyok, ne féljetek!" Máté 14, 27.

Segíts nekünk olyan bátorsággal helyt állni hivatásunkban, mint a sasoknak. Áldj meg minket, hogy a világ hitetlenségével szemben bátran hirdessük a Mennyei értékeket és ne tántorodjunk el soha, ha nehézségeket is tapasztalunk meg.

Te nem a félelem lelkét adtad számunkra, hogy így kelljen élnünk, hanem állandóan kértél minket, ne féljünk. Erősíts meg engem is minden félelmem közepette, hogy azzal a bátorsággal, mellyel a vértanúk is hősiesen helyt álltak tudjam folytatni a Te szőlődben a rám bízott munkákat. Amen.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal: 

„Aki bátorítasz minket minden élethelyzetünkben a kitartásra.”

7.    nap

Imádság megkülönböztetésért


"Mindenféle ételt befogad a gyomrunk, de mégis van étel, amely jobb a másiknál. Ínyünk megvizsgálja, ízlik-e a falat, így az értő szív is a hazug szavakat. Az alattomos szív búbánat forrása, de az ügyes ember visszafizet neki." Sirák fia könyve 36.,18-20.

"Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még kisgyerek. A tökéletesnek viszont, aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való." Zsidóknak írt levél 5.,13-14. 

Segíts egyre inkább felnőtté válni Istenem, hogy alkalmassá válhassak a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ezáltal mind saját lelki eledelem jó forrásból és módon származzon, mind azokat úgy tudjam táplálni, akik az én életpéldámon épülni tudnak, hogy őket közelebb segíthessem a Te országodhoz. Szentlélek Úristen, Te a megkülönböztetés Lelkét is adományozni tudod annak, aki hajlandó befogadni ajándékaidat. Tégy képessé engem is a lelkek megkülönböztetésére hogy egyre tökéletesebben legyek az Atya gyermeke, Krisztus Tanítványa és a Szentlélek Leánya. Amen.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal: 

„Aki a Megkülönböztetés Szent Lelkével teljesítetted küldetésedet a Földön és bennünket is erre az útra hívsz.”

8.    nap

Imádság bölcsességért


"Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél." Példabeszédek könyve 16.,16.

"A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe? Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire. Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik." Sirák fia könyve 1,6-10.

A bölcsességed titkát mindenki előtt kinyilvánítod, ha töredelmesen kéri és elég kicsiny ennek befogadására, mert nem a saját nagyságát akarja megmutatni, hanem ki tud nyilvánulni a világ előtt a Te nagyságod. Engedd meg Nekem is gyarló szolgálódnak, hogy a Szent Lelked által elkérhessem a Bölcsesség Lelkét, és ezzel betöltekezve végezhessem minden munkámat itt a földöm hivatásomat így töltve be és szeretetemet így mutatva ki irántad. Amen.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal: 

„Aki bölcsességedet a kicsinyeknek nyilvánítod ki.”

9.    nap

Imádság alkalmazkodásért


"Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, mert írva van: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!«" Péter első levele 1., 13-16.

Vonj ki engem, Uram tudatlanságom régi vágyaiból, hogy ne ezekhez alkalmazkodjam már többé, hanem a Te Szent mivoltodhoz. Segíts közeledni a Te szentségedhez, hogy Hozzád alkalmazkodjam itt a világon, ne pedig az anyagi világ Téged sokszor nélkülöző törvényeihez, amelyet olyan emberek hoztak, akik nem tekintik mérvadónak a Te személyedet. Te légy az én mércém, hogy mindig tudjam, kihez kell igazodni és ebben ki is tartsak Feléd vezető utam minden napján. Amen.

Egy tized Rózsafüzér a következő titokkal:

„Aki mindenkoron alkalmazkodtál az Atya Akaratához és példát adtál nekünk ebben.”

Befejezés

Mennyei Atyám! Szeretetedbe vetett bizalommal kérlek, szilárdíts meg engem a jóban, hogy teljesen Beléd gyökerezve Szent Akaratodnak híven megfelelhessek. A Mi Urunk Jézus Krisztus által a Szentlélekkel együtt az összes szentekkel és angyalokkal együtt dicsőítelek Téged és hálatelt szívvel zsoltárt zengek neked most és mindörökkön örökké. Amen.