2013. december 30., hétfő

31 Légiós szerzetest szentelnek pappá

Egy örömteli hír a közelmúltból a Regnum Christi közösségtől:

"Velasio De Paolis bíboros, a Krisztus Légiója és a Regnum Christi Apostoli Mozgalom pápai megbízottja Rómában, a Lateráni Szent János Bazilikában a Krisztus Légiója Kongregáció 31 szerzetesét pappá szenteli december 14-én.
A szentelendők tíz országból kerülnek ki: Mexikó (12), Egyesült Államok (8), Brazília (3), Argentína (2) valamint Németország, Franciaország, Kanada, Kolumbia, Chile és Olaszország (1).

Néhány információ az új papokról.
Az olasz, P. Alberto Carrara LC.s néhány évig tanított a Pápai Regina Apostolorum Egyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol diplomáját, az orvosi biotechnológia szakértőjeként, onkogenetika, emberi vírusok és neuro bioetika témában  írta. P. José Rubén Valencia, L.C.s (Mexico City), aki kitüntetéssel végzett a University of North Anahuac Egyetem távközlési és információs technológiakarán.
A legfiatalabb felszentelendő P. Agustin Rangel (Mexikó), 30 éves. Mielőtt a szemináriumban lépett, két évig országos úszóbajnok és  kétszeres triatlonbajnok volt. A legidősebb P. Ediclei Araújo , LC.s (Brazília), aki 35 éves."

Forrás: Regnum Christi

2013. december 26., csütörtök

„A pap nem önmagáé…”

„Hadd énekeljem örökké Urunknak irgalmas jóságát!” – Ezt az életigét választotta magának hivatása elkötelezettségeként az 1965-ben, pappá szentelése alkalmából Heinrich Ferenc. Szülőfaluját – a svábok lakta Mezőfényt – a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a „szentföldek” sorában emlegették. E megtisztelő elnevezéssel azokat a helységeket illették, melyekben sok papi/szerzetesi hivatás ébredt.
Örök példaképe a boldog emlékű püspök, Erdély nagy apostola, Márton Áron maradt, kinek kézrátételével és áldásával indult el a kiteljesedő hivatás útján, szolgálni az Úr szőlőjében, az evangéliumi tanítás szerint: „Ti vagytok a föld sója. (…) Ti vagytok a világosság világossága.” (Mt. 5, 13–14.) Mily mély tartalmat hordoznak e szavak! Hűség, felelősség, elkötelezettség, önfeláldozás, cselekvő és példamutató élet… és még meddig sorolhatnánk azokat a egyházi/morális/etikai ismérveket, elvárásokat, amelyek a papi életet valóban tartalmassá, értékessé teszik/tehetik. Korán felismerte, hivatásának vezérelveként fogalmazta meg: „A pap nem névtelen sereg feje, hanem olyan személyekből álló közösség pásztora, akiknek van nevük, történetük, rendeltetésük és titkuk.” Hivatásáról, papi szolgálatáról szólva, hozzátette: „A pap nem önmagáé, hanem másoké: Krisztusé, testvéreié.” Ezért igyekezett mielőbb megismerni a helyet, ahová diszpozíciója szólította, a híveket, akiket gondjaira bíztak, megteremteni a körülményeket ahhoz, hogy az egyházi élet a lehető legeredményesebben bontakozzék ki. Ez vezette lépteit akkor is, amikor az egyházmegyei ordinárius rendeletére – a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiba foglalt előírások szerint – mindenkinek az általa beszélt, értett nyelven hirdessük az Úr igéjét – fölvállalta a román ajkú katolikusok pasztorálását, azok körében, akik a társadalomban oly hangsúlyosan meglévő asszimilációs folyamatok, vegyes házasságok miatti nyelvváltás miatt kisodródtak, kiszakadtak a magyar anyanyelv öleléséből. Mert a pásztornak nemcsak őriznie kell a nyájat, hanem gondoskodni róluk, minden körülmények között. Gondoskodni arról is, hogy az általa pasztorált közösségben Isten kegyelmének kiáradásából fakadó hivatásokat – öt pap és két apáca – elvezesse a szent szolgálat fölvállalásáig, elkötelezettségük megszenteléséig.
A gondoskodás pedig cselekvés. Mindenekelőtt azért, hogy Isten háza minden hívő keresztény hajléka legyen, oly szakrális tér, amely szellemében és küllemében is méltó az evangéliumi tanítás közvetítéséhez, kisugárzásához. Ez vezette akkor is, amikor a borsabányai Szent Ferenc templomot a mai kor igényeihez méltóan felújította, szakrális jellegéhez méltó arcot öltsön, amikor az állam által elvett plébániaépület helyett újat épített, ahol a pap otthon érezheti magát, ahova hívei bizalommal térhetnek be, hitükben, reményeikben, szeretetben megújulva távozhatnak onnan. Ő, az alföld embere, a hegyek ölelésében lévő bányavároskában is otthon érezte magát, a sváb faluból származó ifjú lelkész ott egy vegyes nemzetiségű, nyelvében megosztott közösségben megtalálta a hangot, amellyel elnyerte hívei tiszteletét, megbecsülését. Örömmel tapasztalta, hogy utódai tovább folytatták az építő munkát, kiteljesítve azt, amit ő elkezdett, még szebbé tették a templomot, bővítették a plébániát.
Egyházi felettesei – látván kiváló szervező/építő képességeit – 1974-ben áthelyezték a nagybányai Árpád–házi Szent Erzsébet plébániára. A megyeszékhellyel egybeépült, az egykor önálló helységként jegyzett Fernezelyen, az előbbinél is áldatlanabb állapotok fogadták. Az 1905-ben épült Árpád–házi Szent Erzsébet templom elhanyagolt, szinte romos képe lehangoló volt. A kohómű terjeszkedése miatt lebontásra ítéltetett, 1978-ban felrobbantották. Helyette egy imaház építésére adtak engedélyt. Heinrich Ferenc plébános ezúttal is kijátszotta a hatalom „éberségét”, szép templomot terveztetett s építtetett. Mellé pedig új plébániát. A templom homlokzatát díszítő freskó II. János Pál pápát, boldog Scheffler János vértanú püspököt és Márton Áron püspököt ábrázolja. Az egyházközség számára új temetőt nyitott s abban az idén kápolnát épített.

A plébániához tartozó Felsőkohó kápolnája sem mutatott szívderítő képet. Az épület átalakításával, teljes felújításával létrehozott, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom, a kertben megépített vendégházzal, a Lourdes–i kápolna építésével egy időben az ott élő román ajkú hívekből hitbuzgó közösséget teremtett, ahová vasárnaponként Nagybányáról is szívesen jártak a hívek.
A rendszerváltás lehetővé tette, hogy Nagybánya új negyedeiben is templom épüljön. Egyházi felettesei megbízására vállalta magára az építés gondját. Tervei szerint a templomhoz plébániát, mellé Caritás–központot is álmodott. A Szent József templom alagsorában Szent Pio atya tiszteletére kápolnát terveztek, mellette hittantermet, könyvtárhelyiséget s vendégszobákat hoztak létre. Mára a templom a városnegyed valóságos lelki központja lett.
Mindemellett jutott ereje és ideje arra is, hogy Nagybányán az olasz Somaschi szerzetesek meghívásával kallódó gyerekek számára otthont teremtsen, biztosítva benne a társadalomba való beilleszkedés lehetőségét, biztos kötődést az Anyaszentegyház örök igazságai és tanításai szerinti nevelést. A szülőfaluhoz való szoros lelki kötődés vezette arra, hogy besegítsen a szülőfalujában épülő Szent Júdás Tádé Idősek Otthona létrehozása körüli gondok megoldásába. A Havasboldogasszony kápolna mellett kijelölt otthon létrejötte, elsősorban az Amerikát–járt és idős korukban hazatért Lovag– (Ludescher) házaspár – Albert és Margit néni – áldozatkészségének, adományának volt köszönhető, mindazoknak, akik az ügy mellé álltak, alapítványt hoztak létre és cselekvően hozzájárultak az építkezés kibontakozásához, működtetik azt, a benne lakók legnagyobb örömére és megelégedésére. Az otthon kápolnáját külön szívügyének tekintette, a maga tervei, elképzelései szerint rendezték be.

Miként és hogyan valósulhatott meg mindez? Forrását habitusában, gondolkodásmódjában, tettekre predesztinált alkatában találjuk meg. Saját megfogalmazásában: „Igazán alkotó emberré csak azok válnak, akik nemcsak megálmodják az életet, de megélik az álmot.” Vagyis tettekre fordítják azt.
Heinrich Ferenc portréja nem lenne teljes, ha nem szólnánk az általa írott vagy készülőben levő lelkiségi kötetekről, helytörténeti munkákról, az általa kifejtett sajtóapostolkodásról – magyar, illetve román nyelven. Elmélkedéseket, a liturgikus évek szerinti és alkalmi prédikációkat tartalmazó kötetei sorában tizenegy magyar, hét román nyelven jelent meg, egy pedig Nigériában dolgozó felsőkohói hívének köszönhetően, angolul is. Írásait teológiai megalapozottság, mély hit hatja át. Különösen szép példája ennek a kötetbe foglalt, Az én hitem című, a Hit Évében tartott Szent József kilencedre írott, önvizsgálatra buzdító elmélkedés–sorozat. Benne arra kereste a választ, hogy mit jelent kereszténynek lenni ebben a rohamosan szekularizálódó világban, azt kívánta tudatosítani, hogy a hit személyes meggyőződés kérdése. A hitépítés, az eszménykép állítás szándéka vezette a boldoggá avatott vértanú szatmári püspök, Scheffler János életrajza megírásával, magyar és román nyelven. A most készülő 50 év az Úr szőlőjében című önéletrajzi munkája a maga oltárszolgálatáról kíván tanúságot tenni, tapasztalataival, a megélt események leírásával az utána jövőknek segíteni. A szülőfalujáról és Fernezelyről szóló monográfiájából a ragaszkodás és a megbecsülés, a tisztelet árad az olvasó felé.

Papságának negyven kilencedik évében átértékeli hivatásának lényegét. A Máté evangéliumából kiragadott idézet szerint élt: sosem hagyta, hogy a só ízét veszítse, ereje és képességei szerint szolgálta a közösséget, amely rá bízatott. Cselekedeteivel, kimondott és leírt szavaival fény kívánt lenni, világítani az emberek előtt. Az ifjúi lelkesedés és lendület szavai helyett, az aktív élet alkonyán más életigét állít önmaga elé: „Maradj velem, Uram, mert esteledik és lemenőben van már a nap.”

Máriás József

Forrás: Keresztény élet, 2013. december 8./Hitter Ferenc honlapja

Amikor Isten hív...

Isten igen különböző módokon hív. Megbízható jel, ha valaki a szívében érzi Isten meghívását, hogy adja magát egyedül Őneki. A hivatás meghívás és nem parancs! Amint a házasság mellett is ketten kell, hogy döntsenek, ugyanúgy a szerzetesi hivatás esetében is szükség van a meghívott személy szabad és nagylelkű válaszára. 

Hová hív Isten?
Sokan döntenek úgy, hogy követik Isten hívását a Vele való szorosabb közösségre. Ez azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Isten a kartauzba hívja őket. A kartauzi hivatáshoz szükséges, hogy az ember vágyat érezzen a kizárólag az imádságnak és csendnek szentelt élet iránt, vagy pedig világos, bár gyakran érthetetlen hívást éppen ebbe a Kartauzi Rendbe. 

Atya vagy barát?
A jelentkezőnek már a belépéskor döntenie kell, hogy atya vagy barát szeretne lenni. Az Úr hívását az előbbi vagy az utóbbi életformára elsősorban az Őáltala adott talentumok, valamint a szív belső hajlama alapján ismerhetjük fel. Az atya-hivatás jelei: a szigorúbb külső magány iránti vonzódás, nyitottság és alkalmasság a papságra, képesség arra, hogy elfoglalja magát a cellában, kedv a tanuláshoz, zenei hallás; a barát-hivatás jelei pedig: a kétkezi munkához való képesség és kedv, alázatos és rejtett élet, valamint egyszerűbb és szabadabb imaélet iránti vonzódás, hivatásérzet a testvérek konkrét szolgálatára. Az atyák inkább a hegyen, magányosan imádkozó Jézust jelenítik meg, a barátok pedig inkább az Ő rejtett, názáreti életét.

Alkalmasság
A jelentkezőnek természetesen először is hívő katolikusnak kell lennie, rendezett vallási élettel és legalább alapvető hitbeli ismeretekkel. Ezenkívül testileg és lelkileg egészséges kell, hogy legyen, alkalmas úgy a magányos, mint a közösségi életre, aki kész teljesíteni az állapotával járó összes kötelezettséget és mindazt, amivel elöljárói megbízzák. Az adottságok között, melyekkel a magányos életre vállalkozónak rendelkeznie kell, elsődleges fontosságú a higgadt és józan ítélőképesség. 20 évesnél fiatalabbakat és 45 évesnél idősebbeket csak kivételes esetben fogadunk be. Ezen felül az atyának jelentkezők esetében szükség van a papi hivatáshoz elengedhetetlen általános műveltségre, énekhallásra és megfelelő latintudásra, melyre még a noviciátusba lépés előtt kell szert tenni.

Befogadás
Ha valaki hivatást érez a kartauzi életre, írásban fordulhat az újoncmesterhez (magiszter atyához), aki megállapodik vele egy esetleges látogatásról, majd egy a szerzetesi keretek között eltöltött hosszabb próbaidőről. Ha úgy dönt, hogy be akar lépni, a befogadását illetően az újoncmester és a perjel határoz. A belépés után néhány nappal megkapja a jelöltek fekete palástját és sapkáját, melyet a közös liturgikus gyakorlatok alkalmával hord. A jelöltidő legalább három hónap és nem több, mint egy év. Azután, ha szándékában kitart, a káptalanon kéri, hogy fogadják be őt „próbaidőre szerzetesi ruhában, mint mindenki legalázatosabb szolgáját”. Ekkor a konvent titkos szavazással határoz a befogadásáról, de a végső döntés a perjel kezében van. A kérés és szavazás megismétlődik a szerzetesi beavatás minden további fokán. 

Noviciátus
A noviciátus alatt, mely két évig tart, az újonc fehér szerzetesi tunikát és rövidebb novíciusi kukullát visel, mely fölött a közös gyakorlatokon továbbra is hordja a fekete palástot. Bár az örökfogadalomig megőrzi a saját vagyona fölötti tulajdonjogot, a cellában nincs semmi sajátja, hogy követni tudja a szegény Krisztust. A barátoknak a noviciátus első évének vége felé dönteniük kell a konverzusok és a donátusok életformája között. Az atya-novíciusok számára pedig a második évben megkezdődnek a teológiai tanulmányok, melyek a monostoron belül, sajátos körülményeinkhez alkalmazkodva folynak. 

Fogadalom
A noviciátus végeztével a szerzetes három évre leteszi a helyhez kötöttség, engedelmesség és erkölcsi megtérés fogadalmát. Az atyák erre az időre még a novíciusmester irányítása alatt maradnak, a barátok pedig egészen az örökfogadalomig. A három év elteltével a szerzetes megújítja fogadalmát további két évre, azután pedig – amennyiben alkalmasnak bizonyul – leteheti az ünnepélyes örökfogadalmat, mely haláláig kötelezi őt. Szabályaink azt mondják, hogy mielőtt valaki fogadalmakkal visszavonhatatlanul elkötelezné magát, „először üljön le és fontolja meg, hogy tényleg örökre oda akarja-e magát adni Istennek” (30,1). Bár a visszavonhatatlan, nyilvános elköteleződés csak hét év próbaidő után történik meg, és a noviciátus két éve alatt az újonc bármikor akadálytalanul eltávozhat, mégis már a belépéskor érvényesek Jézus szavai: „Aki kezét az ekére teszi és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára”. Aki pusztán a kipróbálás szándékával lép be, az éppen a kartauzi élet lényegét nem próbálja ki: önmaga feltétel nélküli odaadását Istennek.


Forrás: Karthauziak


2013. december 25., szerda

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a Nyolc Boldogság közösséggel

Hivatástisztázó lelkigyakorlat 18-35 év közötti fiataloknak
„Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.” (Iz 50,5)
Közösségünk 1998 óta szervezi meg ezt a lelkigyakorlatot, évente egyszer, márciusban, a homokkomáromi házban. A lelkigyakorlat 5 napos, kedd estétől vasárnap délig tart. A lelkigyakorlat folyamán Isten elé viheted kérdéseidet: Mire hív Isten engem személyesen? Hogyan ismerjem fel hivatásomat? Hogyan ismerhetem fel mély vágyaimat és félelmeimet? Hogyan tudok szabadon dönteni? Egybeesik-e Isten akarata és az én vágyam?
A lelkigyakorlatnak elsősorban nem az a célja, hogy egy hét alatt eldöntsd a hivatásodat. Abban szeretnénk segítséget nyújtani, az előadások, a lelkikísérés, a csend és az ima által (a lelkigyakorlat alatt szilencium van), hogy felismerd legmélyebb vágyaidat, esetleg azokat a félelmeidet, amelyek meggátolhatnak abban, hogy szabadon, örömmel válaszolj Isten hívására.
Program: naponta két előadás, részvétel a Közösség liturgiáin, szentmise, szentségimádás, naponta egyszer személyes beszélgetés egy lelki kísérővel.
A lelkigyakorlaton való részvétel feltételei:
-  Életkor: 18-35 év közötti
- Egy motivációs levél, melyben röviden összefoglalod, miért szeretnél részt venni a lelkigyakorlaton, milyen kérdések foglalkoztatnak a leginkább. Kérünk, hogy a levél tartalmazza az életkorodat, végzettségedet (vagy, hogy hol tanulsz), mivel foglalkoztál már eddig, milyen közösséghez, plébániához tartozol. Térj ki arra is, hogy voltál-e már ilyen típusú lelkigyakorlaton, tagja voltál-e esetleg valamilyen szerzetesi közösségnek, vagy elkezdted-e a szemináriumot.
A lelkigyakorlat helye: 8777 Homokkomárom, Ady E. u. 2
Bővebb információ és jelentkezés: Tel.: +3630 520 5171  E-mail: hk.vendeg@gmail.com.


Forrás: Nyolc Boldogság Közösség


Dies sanctificatus

2013. december 24., kedd

Adeste fideles


Dominus dixit ad me

A szerzetesi hivatások gondozása

A Sapientia Füzetek könyvsorozat újabb kötete a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2013. március 23-án rendezett tudományos konferencia előadásainak szerkesztett szövegeit tartalmazza. A tanulmányok szerzői: Palánki Ferenc, Amedeo Cencini FdCC, Szentmártoni Mihály SJ, Koronkay Zoltán SJ, Révay Edit RSCJ, Kurt Schmidt, Gordana Igrec FDC, Pantea Tibor OFM.

196 oldal

Kiadó: a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola megbízásából a Vigilia Kiadó, Budapest, 2013

Kapható: Vigilia Kiadó, 1052 Budapest, Piarista köz 1. IV. emelet, Tel.: 361-486-4443, 

Mail:vigilia@vigilia.hu


Ára: 1500 Ft 

„Bilincseimet összetörted”

A ciszterci generális apát levele 2013. karácsonyán



Fr. Mauro-Giuseppe Lepori ciszterci generális apát



Forrás: Ciszterek

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a Pálos nővéreknél


2013. december 23., hétfő

Karácsonyi jókívánság



Sok kegyelmet ezen a karácsonyon 
minden kedves hivatását kereső és már megtalált Olvasónak 
és az új esztendőben minden szükséges áldást kívánok! 
Sok szeretettel és imádsággal: 
Mária Eszter

2013. december 22., vasárnap

Adventi gondolatok a hivatásról

A hivatás, mint adventi várakozás

Minden lélek életében egy komoly várakozással teli időszak a hivatás keresésének ideje. Ez olyan módon is felfogható, mint az advent: felkészülés Jézus érkezésére. Isten válaszára vár mindenki és hogy a Megváltó az ő életébe is megérkezzen.

Isten Akaratának állandó keresése

Ez a várakozás nem passzív élethelyzet. Aktív, állandó Istenre figyelés. Mária és József Isten akaratának állandó keresésében élt. Ők, minden szent és minden hivatását komolyan kereső ember így tett. Tudták, hogy Isten az, aki a legmegfelelőbb utat szánja nekik, ez lesz az ő és mindenki üdvösségének a leghatékonyabb módja.

Túl minden ellenálláson

Mária és József sok nehézségen és emberi meg nem értésen keresztül követte Isten akaratát. Bíztak az Úrban, elfogadták vezetését és tudták, Őhozzá igazodva reményük és az emberiség várakozása beteljesül. Minden lélek életében ilyen hittel, reménnyel és szeretettel való úton járás a legcélravezetőbb.

Az Úr jelet ad

Az értetlenség ellensúlyozására az Úr maga adott nekik jelet. Mária és József életében is ott állt az angyal, és közvetítette Isten akaratát. Vannak jelek a mi életünkben is. De észrevesszük-e Isten üzenetét? A pásztorok számára szintén angyali küldött, a királyokat pedig a csillag vezette az Egyszülötthöz. Vannak ilyen küldöttek és csillagok a mi életünkben is. Elég figyelmesek vagyunk-e?

Jézus az Útmutató

Engedjük, hogy Jézus a mi szíveinkben is megszülessen és mutassa meg a mi igazi hivatásunkat. Minden hivatás életszentségben járva üdvösségünkre vezet. Ha már megtaláltuk, adjunk hálát hivatásunkért, amellyel az Üdvözítő szent tervben mi is részt vállalhatunk.


Prope est Dominus

2013. december 15., vasárnap

Adventi lelki este


Szeretettel hívunk minden Regnum Christi tagot és barátot, december 12-én 18.30-tól, hogy egy lelki este keretében megálljunk ezer teendőnk közepette, Jézushoz forduljunk az adventben, és együtt elmélkedjünk Isten szeretetéről.
Adjunk vissza az Úrnak időnkből egy estét, hiszen mindent tőle kaptunk, így az időt is!

Helyszín: Szent Benedek Iskolaközpont  Bp. 1116. Mezőkövesd u. 10.
Program:
18.30 Előadás
19.00 Elmélkedés
19.30 Csend – Szentségimádás
20.00 Mise
20.40 Agapé

Forrás: Regnum Christi


Excita, Domine

2013. december 14., szombat

Keresztes Szent János élete és példája

János 1542 táján született Fontiverosban (Spanyolország). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni. Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és ügyetlen volt.
Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került. Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni. Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz.
Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték - megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát.  Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség, megnemértés miatt. Avilai Szent Teréz munkatársa volt, 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes…, vagyis Keresztről nevezett…
A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát. Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel nagyon szigorú volt.
Halála 1591. december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta. Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon.
Példája:  a felismert hivatásodat minden megpróbáltatás ellenében igyekezz megvalósítani!

Forrás: Inárcsi Plébánia


2013. december 13., péntek

Imádság Szent Lúciához



Szent Lúcia, kérünk téged, aki szüzességedet Istennek szentelted és vállaltad a vértanúság szenvedéseit, járj közben nemzetünk fiataljaiért, hogy a meghívottak bátran merjék életüket Istennek szentelni tisztaságban, és ha kell teljes életáldozattal is kiállni hitük mellett. Amen.

2013. december 11., szerda

Adventi csendes hétvége

„Örüljetek az Úrban szüntelenül“ Fil 4,4



Vezetett és egyéni elmélkedés, szentségimádás, csend, személyes beszélgetés a kísérőkkel, megosztás, gyónási lehetőség.

Időpont: 2013. december 13., péntek – december 15., vasárnap
Hely: Segítő Nővérek, Csobánka
Kísérik: Czakó Ágnes sa, Both Vanda sa
Jelentkezni lehet: december 9-ig, Czakó Ágnes nővérnél
csobanka@segitonoverek.info
Tel.: 26/321-123  
Jelentkezési határidő: 2013. december 9.
www.segitonoverek.info



Adventi lelki nap a domonkos nővéreknél


2013. december 9., hétfő

Gloriosa


A megszentelt életről a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén

Juliusz Janusz nuncius beszéde a Szociális Testvérek Társasága ünnepén


Kedves Elöljárók,
Kedves Szociális Testvérek!

„Istennél semmi sem lehetetlen… Íme az Úr szolgálóleánya: történjék velem a szavaid szerint” (Lk 1,37-38)

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának a Főünnepét tartja, amikor arra emlékezünk, hogy ő egészen, életének valóságos kezdetétől mentes volt a bűntől, és egy ahhoz hasonló tökéletes emberi természettel érkezett a világba, mint amilyen Évának és Ádámnak volt azelőtt, hogy bűnbe estek, és elvesztették a kegyelmet. Mária Istentől kapta ezt a tökéletes természetet, nem a tettei ellenszolgáltatásaként, nem valami érdeme miatt, hanem amiatt az egyedülálló szerep miatt, amelyet az életben játszania kellett, vagyis hogy Isten Fia édesanyja lehessen. A Szeplőtelen Fogantatás dogmája Máriáról is mesél nekünk, de talán még többet elmond arról, hogy kicsoda Isten, és kik vagyunk mi Isten gondoskodó szeretetében.

Kedves Testvéreim, a mai liturgia arra késztet bennünket, hogy Szűz Máriára tekintsünk, a par excellence megszentelt személyre. Õ az az „asszony”, akitől az idők teljességében Isten Fia született (vö. Gal 4,4). A kezdetektől fogva kiválasztotta Isten arra, hogy egyszülött Fiának, Jézusnak az édesanyja legyen. Ahogy Jeremiás próféta mondja: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára” (Jer 1, 5).

Ti, a Szociális Testvérek Társasága ezt a gyönyörű és szépséges napot választottátok a Társaság egyik fontos napjául. Azt gondolom, hogy nem csak egy véletlen egybeesés, de annak az elköteleződésnek és vágynak a világos kinyilvánítása, hogy a Boldogságos Szűz Mária példáját akarjátok követni, aki a teljes megszenteltség magasztos példája attól fogva, hogy teljesen Istenhez tartozik és egészen odaadta magát neki.

Ez minden megszentelt személy hivatása: Istenhez tartozni és teljesen neki szentelni önmagunkat. Istenhez tartozni vagy kereszténnyé lenni azt jelenti, hogy a szeretet égő fáklyája ég a szívetekben, amelyet folyamatosan táplál a hit gazdagságának a fáklyája, nem csak akkor, amikor belső örömet okoz, hanem amikor a nehézségekkel, szárazsággal és szenvedéssel lesz eggyé. Abból a célból, hogy teljesen Istenhez tartozzunk, az élet egy komoly és egyszerű útját kell járnunk, mivel mi Olyasvalakihez tartozunk, aki gazdag volt és szegénnyé lett azért, hogy a szegénységével gazdaggá tegyen bennünket.

Azonban, sajnos, a szekularizált kultúra betört nem kevés megszentelt személy szívébe és lelkébe, akik a modernné válás egy formáját látják benne, és utat a modern világhoz való közeledéshez. Itt van égető szükség bátor döntésekre személyes és közösségi síkon egyaránt, amely a megszentelt személyek életében egy új fegyelmet hoz magával és az sequela Christi (Krisztus követése) mindent magába foglaló felfedezéséhez vezet.

Miután 1923. május 12-én Schlachta Margit testvér Budapesten megalapította a Társaságot, 86 éven keresztül nagy odaadással szolgáltátok Isten Egyházát és népét. Szolidárisak voltatok „korunk munkában megfáradt embereivel”. Az apostoli élet társaságaként pápai jogra emelkedtetek 1998-ban, egyre jobban megtapasztaltátok azt a felelősséget, amellyel válaszoltok az idők jeleire, mivel „globalizált világunkat jellemzi az értékválság, relativizmus, az emberi személy és a család veszélyeztetettsége, az elköteleződés hiánya, a munkavállalással összefüggő nemzetváltás miatt jelentkező gyökértelenség, a reménytelenség”, ezért készek vagytok vállalni „az örök igazságok, az isteni törvények és azokból fakadó erkölcsi értékek képviseletét, az emberi személy és család védelmét, a teremtés védelmét, a kultúra evangelizációját és a közszellemformálást” és „szükség van az Egyház Tanítóhivatala melletti hűségre és kiállásra is” (a XIV. Általános Káptalan záródokumentumából).

Mindenre készek vagytok ezért, mivel ahogy XVI. Benedek pápa mondta „arra kaptatok meghívást, hogy támogassátok és vezessétek testvéreiteket és nővéreiteket ezekben a sokféle csapdával teli, nyugtalan időkben… Nektek (ma élő megszentelt személyeknek) az a feladatotok, hogy tanúi legyetek annak, ahogy Isten jelenléte átváltoztatja az egyre tévelyedettebb és zavarodottabb világot” (A szerzetesi elöljárókhoz és elöljárónőkhöz intézett beszéd, 2006. május 22.).

Kedves Testvéreim, munkátok és missziótok csak akkor lesz eredményes, ha ugyanaz a hajlandóság és vágy van bennetek, amely Máriában volt, hogy megtegye Isten akaratát még akkor is, ha az nehéznek vagy drágának tűnt. Az, hogy Mária azonnal igen-t mondott az isteni üzenetre, minden hívő számára a hit modellje, és különösen is az a megszentelt személyek számára. Mária hitt Isten ígéretében akkor is, ha az lehetetlennek tűnt. Bízott abban, hogy amit Isten mond, az igaz és beteljesíthető. Õ segít abban, hogy tegyétek apostoli szolgálatotokat az Egyházban és az Egyházzal a feltétel nélküli communio lelkével, karizmáitokkal megajándékozva másokat, és tanúságot téve arról, hogy az első helyen a legnagyobb karizma, a szeretet áll (vö. 1Kor 13).

Büszke vagyok arra, hogy azt mondhatom, hogy egy világban, ahol sokan a megszentelt élet „hasznosságát” kérdőjelezik meg, azt gondolva, hogy ez az emberi energiák „hulladéka”, mégis vannak, akik szerint hatékonyabban lehet felhasználni a nagyobb jó érdekében, az emberiség és az Egyház javára, így a Szociális Testvérek „hivatásos és képzett munkásokat” adnak „az egyháznak és a társadalomnak, akik szociális, társadalomerkölcsi, közgazdasági, közegészségügyi, kulturális, nőmozgalmi és közéleti területen munkálkodnak” (Szabályzat, 6).

Természetesen az életetek egy valódi kihívás. Késznek kell lennetek arra, hogy Szűz Máriához hasonlóan elfogadjátok ezt a kihívást és megmutassátok a amely utilitarista és technokrata kultúra által uralt világnak, arra késztetve, hogy megállapítsátok a dolgoknak és az embereknek a fontosságát a közvetlen „hasznosságukkal” összefüggésben, így részesítsétek előnyben azt, hogy a szegények, a hajléktalanok, az idegenek, a betegek és a szenvedők első barátai legyetek. Nektek kell játszani azt a szerepet, hogy „mint a remény jelzőfényei, Krisztus fényét hordozzátok a világban, és bátorítsátok a fiatalokat arra, hogy felfedezzék egy olyan élet szépségét, amelyet teljesen az Úrnak és az Õ Egyházának adnak” (XVI. Benedek homíliája a New York-i Szent Patrik székesegyházban, 2008. április 19.). 

Kedves Testvéreim, arra kaptatok meghívást, hogy a világban hiteles és fénylő jelei legyetek az Evangéliumnak és paradoxonjainak, anélkül, hogy önmagatok ennek a századnak a mentalitásához hasonulnátok, mégis önmagatokban átalakulva, folyamatosan megújítva elköteleződéseteket azért, hogy jobban észrevegyétek Isten akaratát. Ennél fogva, Isten Szolgája II. János Pál pápa szavaival arra szeretnélek meghívni benneteket, kedves Szociális Testvérek, hogy „adjátok oda magatokat Istennek, hogy ebből a világból ne hiányozzék az emberi élet útját megvilágosító isteni szépség egyetlen sugara sem. Az e világ gondjaiban és tevékenységeiben elmerült, de életszentségre hivatott keresztényeknek bennetek kell megtalálniuk a megtisztult szívet, mely a hitben «látja» Istent; olyan embereket kell bennetek találniuk, akik készségesek a Szentlélek tevékenysége iránt, akik buzgón teljesítik küldetésüket a meghívásuk karizmája iránti hűségben” (Vita consecrata 109).

Ma, amikor a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét üljük, Mária kell, hogy legyen megszentelődésünk és tanítványságunk modellje, mivel ahogy II. János Pál pápa mondta, „Szeplőtelen fogantatása pillanatától kezdve Mária a legtökéletesebben tükrözi az isteni szépséget… Mária jelenlétének alapvető jelentősége van… az egyes szerzetesek lelki élete…szempontjából… Ezenkívül az Istennek szentelt személy a Szűzben sajátos jogcímen édesanyára talál… A Szűz közvetíti számára azt a szeretetet, mely lehetővé teszi, hogy életének minden napján Krisztusnak adja magát, miközben együttműködik vele az emberek üdvösségéért. Ezért a Máriához való gyermeki ragaszkodás a legbiztosabb út a kapott meghívás hűséges megőrzésére és nagyon hatékony segítség maradéktalan teljesítésére.” (VC 28)

Kedves Testvérek, a magyar Egyháznak szüksége van a szolgálatotokra. Felajánlásotok és elkötelezettségetek az Egyház szociális missziója iránt, az, hogy ígéreteteknek megfelelően, a szolgálatotok sokféleségében válaszoltok az idők szükségleteire, nagyon értékes dolog. De tudom, hogy az életetek nem mentes a kihívásoktól. Itt a küzdelem ideje, a jövő miatti aggódás jegyében. A nehézségek ne bátorítsanak el benneteket. Éppen arra van szükségünk, hogy friss lelkesedéssel adjuk oda önmagunkat. Ma a világ és az Egyház Krisztus hiteles tanúit keresi. Legyetek készen arra, hogy elfogadjátok a kihívásotokat, hogy tanúi legyetek Krisztusnak az életetek, munkátok és cselekedetitek által. Legyetek készen arra, hogy bátran és meggyőződéssel „igen”-t mondjatok Szűz Máriához hasonlóan Isten akaratára. Nagy példának Boldog Salkaházi Sára, egy nagyon bátor és feddhetetlen nő, aki nagylelkűen tett tanúságot Krisztus irgalmáról az életáldozata révén a II. Világháború idejében üldözött zsidók érdekében. Kérjük az ő közbenjárását, hogy segítsen bennünket abban, hogy Krisztus igaz jelei legyünk itt Magyarországon és az egész világban.

Imádkozzunk II. János Pál pápával: Mária, szeplő és makula nélküli menyasszony, az Egyház előképe, mely ha téged követ, «szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet» állj az örök és egyetlen boldogságra törekvő, Istennek szentelt személyek mellett” (CV 112.).
Ámen
Elhangzott Budapesten, 2009. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás főünnepén.


Forrás: Magyar Kurir



2013. december 8., vasárnap

Populus Sion

Istennek szentelt élet a harmadik évezredben

Ferenc pápa bejelentette: 2015 az Istennek szentelt személyek éve lesz. Cristiana Dobner kármelita szerzetesnő ezzel kapcsolatos gondolatait a SIR nyomán adjuk közre.
Dobner nővér megállapítja: ez az év ajándék lesz számukra, ugyanakkor már most számos kérdést vet fel nemcsak a megszentelt életet választók számára, hanem mindenkinek. Ha az ember önmagába begubózva élne, akkor élete nem az Istennek és a testvéreknek ajándékozott élet lenne – figyelmeztet. Ferenc pápa bejelentése olyan, mint egy kanóc, amely időben és térben végighúzódik az Istennek szentelt személyek életén, hogy Krisztus fényével világítsa meg azt. A kármelita szerzetesnő Ferenc pápa egyes mondatai köré fűzte gondolatait.

„Olyan férfiak és nők, akik felébreszthetik a világot.”
Felébreszteni evangéliumi értelemben azt jelenti: felrázni a lelkiismeretet a felhalmozás, a karrier utáni hajsza elnehezedett, fáradt világából, a múlékony pillanatok álmából, amely vakká tesz mások szükségletei iránt. „Ez a fajta ébredés nem tagadja a történelmi valóságot, sem a jólétet, de nem a saját jólétünkhöz, saját kényelmünkhöz kötődik. Ha az ember szeme kinyílik, érzékenyen tekint minden szükségre, minden csendes segítségkérésre, arra a néma kiáltásra, amely kirobban vagy összetöri azt az embert, akit megfosztottak legelemibb méltóságától is: mert éhes, miközben mi mértéktelenül pazarlunk; mert kiszolgáltatott, mert nincs munkája, és ez depresszióba süllyeszti, vagy pedig mert kényszerűen alá van vetve olyasvalaki túlfűtött vágyának, akit szinte már embernek sem lehet nevezni, mert visszaél kiskorúakkal és védtelen nőkkel, s még amiatt is szégyelljük magunkat, hogy ő is ember, vagy akár honfitárs.”

„Az Istennek szentelt élet prófécia.”
Isten Igéjének hirdetése, tanúságtétel a Fiúval való találkozásról, aki emberi alakot öltött, és akiből egy másfajta mentalitás fakad: olyan, amely szereti a jelent és felismeri benne az irgalmas Isten és mindazon emberek működését, akik engedték, hogy átjárja őket az Úr fénye ezen a zarándokúton, amelyen járva Isten Arca felé tartunk, miközben dicsőítjük őt a teremtésért, és kérjük tőle az igazságosság ajándékát, amely egyedül képes békét hozni minden ember számára.

„Isten azt kéri tőlünk, hogy lépjünk ki a fészkünkből.”
Nagyon nagy a veszély, hogy az üzenettel magunkba fordulunk. Ettől csak az ment meg, ha folyamatosan kilépünk önmagunkból, elfeledjük önmagunkat, és elindulunk a találkozások felé: minden ember, minden helyzet a Krisztussal való találkozás helye.

„Isten azt kéri tőlünk, hogy induljunk el a világ határai felé…”
Nem mi választunk. Mi csak felismerjük, hogy Isten küld minket. Lehetetlenné teszi, hogy megrekedjünk abban az álomszerű állapotban, amelyből fel kell ébreszteni a világot. Mindenkinek máshol van a határ. A kármeliták 2015-ben Avilai Szent Teréz születésének évfordulóját ünneplik majd; bár számukra a határ saját cellájuk fala, ez mégis az egész világot betöltő, egyetemes jelenlétté válhat. A szalézi család számára ez az év Don Bosco születésének kétszáz éves évfordulója, számukra a határ ott van minden olyan helyen, ahol sürgető szükség van a segítségre, a megváltó Isten hirdetésére, mindenkinek saját karizmája szerint.

„… kerülve a kísértést, hogy azokat magunkhoz idomítsuk.”
A határ formál minket, nem mi szűkítünk le mindent saját mértékünkre. A magasságos Istennel színről színre megélt élet forog kockán, amelynek legnagyobb próbája végtelenül egyszerű, egyetlen kérdésben sűrűsödik össze: hol van a testvéred?

„Ha magunkévá tesszük ezeket az útmutatásokat, akkor megerősödik bennünk a remény, és elérhetjük, hogy nem kényelmes, hamis álomba ringató vánkosok közt alszunk, hanem arra tesszük fel életünket, hogy a lehető legkonkrétabb módon kövessük az Urat” – zárja elmélkedését Ferenc pápa gondolatairól Cristiana Dobner kármelita nővér.

Forrás: Magyar Kurír


2013. december 1., vasárnap

Universi

Nyolc elképzelés a megszentelt életről


10 indok, amiért érdemes a megszentelt életet választani

„Azoknak a fiataloknak írom ezt, akik gondolkodnak a szerzetességen, vonzza őket a megszentelt életforma, de még bizonytalanok. Azt mondanám nekik: még mindig van értelme a megszentelt életet választani, mert…
1. Aki a megszentelt életet éli, Jézust, az Urat követi, “az élet Urát”, hogy azonosuljon az ő érzéseivel, szeretetével, vágyaival, ízlésével, terveivel; tehát nem csak azért, hogy tegyen valamit, még csak pusztán azért sem, hogy jót tegyen, hanem, hogy Jézussal azonosuljon, és így egyre inkább olyan emberi szíve legyen, ami isteni módon szeret.
2. A megszentelt élet, következésképpen, kapcsolat: nem téged és a te érdekeidet szolgálja, még csak nem is a lelki érdekeidet (tökéletesedésed vagy üdvösséged), hanem egy olyan személyes istenkapcsolat gyümölcse, ami betölti az életed, és maga is kapcsolatok forrásává válik – hogy hirdesse a világnak Isten elsőbbségét, és minden teremtménynek azt, hogy Isten szeretetéből léteznek. Ezért a megszentelt élet közösségi: testvéri közösségben megélt, és ezáltal a megosztott világnak megmutatja, hogy bár Isten nagyon különböző embereket hív a közösségbe, mégis egyek Isten arcának keresésében  – istenkeresésük erősebb és dinamikusabb minden megosztó tényezőnél, kulturális, nemzetiségi, egyéniségbeli vagy egyéb különbségnél, emberi gyengeségnél…
3. A megszentelt élet fantasztikus, mert a Szentlélektől jön, aki Isten békés, és emberi elképzelést meghaladó, merész fantáziája. A megszentelt élet formái egy-egy inspirációból születnek, de mindig egy szükségre, sürgetésre, a világban való szegénységre adott válaszok – amelyek ma is bizonyos értelemben rendkívülinek, kiemelkedőnek számítanak. És fantasztikus ez az élet lelki síkon is, hiszen új és egyedi utakat fedeztet fel az Istennel való találkozásra.
4. A megszentelt élet egy éltető, tiszta levegőjű hely: az élet tiszteletének és az emberi személy méltósága tiszteletben tartásának tiszta levegője élteti. Mindenki számára kincsesbánya, mert kimeríthetetlen energia, szeretet, nagylelkűség és önzetlenség, életerő és szépség forrása, amelyből mindenki szabadon meríthet, és amely nélkül a világ szegényebb és önzőbb, csúnyább és lakhatatlan lenne.
5. A megszentelt élet univerzális, felöleli az egész világot, nem korlátozódik egyetlen területre, nem szűkíthető le egyetlen vidékre. Kitágítja az elmédet és a szívedet, kimozdít saját magadból, érdekeidből és világodból, és olyanokhoz kerülsz közel, akikhez egyébként soha nem tennéd, barátja, testvére leszel mindenkinek. A megszentelt élet ősi és mégis modern; misszionáriussá avat és prófétává tesz: szabaddá arra, hogy szeresd ezt a világot anélkül, hogy jobbnak éreznéd magad másoknál; és szabaddá arra is, hogy bátran szót emelj az igazságtalanság ellen, az igazság mellett.
6. A megszentelt élet szabad és ingyenes, felszabadító és kiteljesítő: nem enged karriert építeni (még klerikálist sem), de nem is fogod ennek szükségét érezni (és ez a szép benne); nem ad semmiféle hatalmat (mivel nem úgy működik, mint a világi szervezetek), felszabadít még a hatalom kívánásától is, valamint a világi hatalomnak való minden alávetettségtől (ami szintén nagyon szép benne). Az Istennek szentelődés “teljesen vesztes” választásnak tűnik, mégis  egy olyan élet boldogító teljességét adja, amelyet az igazért, a szépért, a jóért pazarlunk el, másokért és nem magunkért, Istenért és nem a saját paradicsomunkért, az eljövendő világot hirdetve, bár a jelenlegi világban élve.
7. Megváltoztatja az életed és felfedezteti veled egyre jobban az élet szent mivoltát. Új vágyakat ismertet meg veled, és megnyitja a szívedet mások iránt, különösen azok iránt, akik gyengébbek és úgy érzik, nem szereti őket senki. Felébred benned az ingyenes szeretet vonzása – olyan ember leszel, aki szeret, mert szeret, és semmi más nem motiválja a szeretetre, mint a szeretet sürgetése és a másik ember szüksége. Mint Assisi Szent Ferenc, akit megcsókolja és átöleli a leprást; vagy mint Kalkuttai Teréz Anya, aki összeszedi az utcán haldoklót, hazaviszi, ápolja, és utolsó leheletéig vele marad; vagy mint a közelünkben levő szerzetesek, akik azt választják, hogy feltűnés nélkül azok mellé állnak, akik nem érzik magukat méltónak az életre, akik magányosnak és talán még Isten által is elhagyottnak érzik magukat, akik gyengék és remény nélkül élnek…
8. Hihetetlen szabadságot ad: végeredményben annak szabadságát, hogy mindent Istenre tegyél fel, hogy mindent Rá irányíts, hogy átadd neki a tested és az érzékeid, érzelmeid és szexualitásod, méltóságod és szabadságod, autonómiád és birtoklásvágyad, elengedd mindazt, ami közel áll a szívedhez… mert Isten lett a te kincsed és százannyit ad helyettük: a testi terméketlenséged lelki termékenységgé válik és számtalan gyermeknek adsz életet;  nővér mivoltodban a férfi szerelme, amiről lemondtál, helyet ad egy megsokszorozott, szabad szeretetnek; mindaz, aminek birtoklásáról lemondtál, könnyűvé teszi a szívedet, minden ragaszkodástól szabaddá, és együttérzővé mindazok iránt, akiknek (nem saját döntésből) semmijük sincs; a soha meg nem valósított személyes terveid szabaddá tesznek arra, hogy nagyobb tervek része legyél, felülmúld önmagad, és megtapasztald, Isten számára semmi sem lehetetlen; és mindeközben felfedezed, hogy az igazi emberi méltóság az, amikor lehajolsz mások lábát megmosni, és az igazi szabadság az, amikor Attól függsz, akit szeretsz és akit szeretnéd, hogy mások is ismerjenek és szeressenek.
9. Az Egyház életének egyik legszebb és legkomolyabb életformája: szép, mert az a szépség ragyog fel benne, melyet Péter látott a színeváltozáskor, de ugyanakkor az a titokzatos szépség is, amely a kereszten ragyogott fel. És komoly, mert teljes, radikális és életre szóló elkötelezettséget kíván, amelyből a nyolc boldogság öröme fakad, igazi és megmaradó öröm, amely kicsírázik a lélekben szegény, a tiszta szívű, a béketeremtő, a szelíd szívében, és amit senki sem vehet el tőled.
10. Mert… ma a megszentelt életet kevesen választják hivatásnak; tehát nem áll fenn az a veszély – ha ezt választod -, hogy tömegember lesz belőled, a nyájszellem fog uralni, hogy a kényelmes megoldást választottad. Ellenkezőleg, az a döntés, hogy Istennek adod egészen az életed, egyedi és sajátos döntés, ami kiemel a konformista és unott tömegből, akik nem tudnak feltöltődni, semminek sem tudnak örülni, és nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Rizikós döntésről van szó, sőt, egyenesen kalandos döntésről, amiben semmi kiszámított és kényelmes nincs; az Istenbe vetett bizalom erejében meghozott döntés ez. És ha egyre nehezebb és sajátosabb hiteles szerzetesnek lenni, és ha sokan gyanakodva tekintenek is rá (sőt, néha egyenesen sajnálkozva vagy gúnyosan), mégis jel értéke van. A szerzetesi élet arra emlékeztet mindenkit, hogy van Isten, hogy az életet ajándékba kaptuk, hogy mindenki élete szent, és  valamilyen módon oda kell szentelni.”
(Vö. Amedeo Cencini: “Guardate al futuro…” Perché ha ancora senso consacrarsi a Dio, 143-148.)

Forrás: Domonkos Nővérek