Caritas Christi – Krisztus Szeretete Világi Intézmény

A Caritas Christi Világi Intézményt egy francia világban élő elkötelezett hölgy Juliette Molland (1902-1979) és egy francia domonkos atya Fr. Joseph-Marie Perrin, O.P. alapította Bellevueben. Mára nemzetközi közösséggé vált, amely világban élő megszentelt tagokból áll. 

Hazánkban jelenleg nem működik, de osztrák segítséggel van remény a közösség hazai újra kialakulására. Korábban volt egy taguk Magyarországon, de elhunyt. 

A világi megszentelt hivatásban élve Isten szeretetének világi környezetben történő elkötelezett megvalósítása mellett egyfajta "diszkréció" jellemzi a közösség lelkisége szerint, hogy jeltelenül az eredeti munka- és lakóhelyen maradva szolgálják Istent a tagok, a környezet tájékoztatása nélkül az elkötelezettséget illetően.  

Fontos tudni erről a közösségről, hogy a kor és a betegség nem jelent általában akadályt illetve a szabad állapot esetén a volt házasságban töltött idő sem. A felvételi életkor 20-50 év között van. Minden belépni szándékozó tag egyéni elbírálásban részesül. A megélhetéséről mindenkinek egyénileg kell gondoskodnia, mivel a közösség egy lelki közösség, anyagi támogatást nem tud nyújtani.

Aki komolyabban érdeklődik a világi intézmény iránt, kérem, a címemre írjon foryourvocation@gmail.com és néhány jelentkező esetén fel lehet venni a kapcsolatot az osztrák közösség hozzánk legközelebbi tagjával. 

Bővebben a közösségről a nemzetközi honlapokon olvasható. Két főbb honlap itt érhető el: https://ccinfo.org/ illetve https://www.caritaschristi.cc .

Forrás: Mária Eszter

Ünnepélyes fogadalomtétel a Krisztus Király Szolgálói Világi Intézményben

A hívő ember számára Isten ügye a legfontosabb, amely nem tűr halasztást. Ha valaki felismeri, hogy őt az Isten hívja valamire, azonnal készen kell állnia. Fontos, hogy az Istennel kapcsolatban megőrizzük nyitottságunkat, hogy szívünkben őszinte, mély hit legyen-mondta dr. Ternyák Csaba érsek annak kapcsán, hogy új fogadalmasok léptek a Krisztus Király Szolgálóleányai Közösségbe.

“Ancillae Christi Regis”, azaz “A Krisztus Király Szolgálóleányai” közösséget Bécsben Leopold Engelhart kanonok alapította 1926-ban. Ekkor hat tagja volt az intézménynek, akik aktív munkatársai voltak a lelkészi munkában. A mozgalom tagjai a világi életben teljesítenek szolgálatot, s napjainkban már öt országban vannak jelen. Magyarországra Anton Gots kamilliánus szerzetes és egy vele érkező osztrák nővér hozta el a közösség hírét. Jelenleg 14 tagjuk van, a magyarországi nővérek mindegyike egri egyházmegyés. Soraikba hajadonok mellett befogadnak özvegy, valamint az egyház szabályai szerint szabad állapotú elvált asszonyokat is. Életüket az egyház és a felszentelt papok szolgálatára szánják.

Egerben, az Érseki Papnevelő Intézet kápolnájában a közösséghez való tartozásuk jeleként ketten tettek örökfogadalmat. Gömöri Rita és Székely Nagy Janka arra tett ígéretet, hogy világi életünk során a tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsait valósítják meg.

Török Julianna -az áldozópapság szolgálatára- egy évre szóló ideiglenes fogadalmat tett.

Az ünnepi szentmisét bemutató Ternyák Csaba érsek szerint a közösség munkája azért fontos, mert tagjaik Istennek elkötelezett életet élnek.

Beszéde végén az érsek azt kívánta az ünnepelteknek, hogy maradjanak hűségesek ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptak, felismertek és amelyre most az Isten kegyelmét kérte számukra.

Forrás és letölthető video: Egri Televízió - http://www.tveger.hu/2012/10/09/unnepelyes-fogadalomtetel/

Oláh Éva Veronika egyházközségi nővér tanúságtétele hivatásáról

„Késői hivatás vagyok, és azokhoz a szőlőmunkásokhoz tudnám magamat hasonlítani, akik Máté evangéliumában ácsorogtak a piactéren, mert saját hibájukon kívül nem fogadta őket fel senki. Utazási irodánál dolgoztam, mindig emberekkel foglalkoztam. Könnyen meg tudtam őket szólítani, és szívesen meghallgattam a másikat, ha valamilyen problémáját meg akarta velem osztani. Testvérem nem volt, de számos unokatestvéremmel szerettem együtt lenni. Mindig vágytam a közösségre.

Szüleimet több évig ápoltam, haláluk után, közeledve a nyugdíjhoz, úgy gondoltam, van még annyi erőm, hogy valami hasznosat és szépet tegyek Isten Országáért. A Szent Család plébánián (Bp.VI.ker.), amikor a sekrestyés szabadságra ment, helyettesítettem. Később kápolnagondnok lettem. Édesanyám már nem élt, amikor egy csoporttársam elvitt egy közösségbe, ahol összeismertetett dr. Tamás Márta egyházközségi nővérrel. Amikor elmentem és találkoztam velük, éreztem, hogy otthon vagyok. Jó volt olyan emberekkel együtt lenni, akikkel azonos a gondolkodásunk, nem kell mindig arra vigyázni, mit mondhatok, és mit nem. Itt szabadnak érezhettem magamat.

Ekkor éreztem, itt az alkalom, hogy elinduljak. Hatott rám a szőlőmunkás példája, több jelet is kaptam a kis közösségen belül. Amikor igekártyákat húztunk, egy alkalommal ez jutott nekem: „Add el mindenedet és kövess!” Legközelebb azt húztam: „Kövess engem!”

Ezzel világossá vált számomra, hogy az Úr Isten szólt hozzám. Úgy gondoltam, hogy ha valamelyik rend felvenne, akkor örömmel mennék. Lelkiatyám tanácsára egy hónapon keresztül erre a szándékra imádkoztam. Miután a hívást továbbra is éreztem,  jelentkeztem. Tisztában voltam vele, hogy korunk égető problémája a lelkipásztorhiány.  Mivel kevés a pap, kellenek az elkötelezett segítők, akik mindent elvégezhetnek, amihez nem kell felszenteltség” – meséli meghívását a nővér.

Korengedménnyel vettek fel az Egyházközségi Nővérek Társaságába, Bajára, a Központi Házba. Rengeteg hiányosságot kellett pótolnom, mert amit az iskolai hittanon tanultam, az kevésnek bizonyult. Elvégeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem levelező tagozatán a hitoktatói szakot. Az ott hallottakat úgy ittam, mint szivacs a vizet. Mivel már gyakorlatilag „nagymama-korú” voltam, nem gondoltam, hogy hittant fogok tanítani, de az itt szerzett tudásomat a plébániai munkámban tudtam hasznosítani. Áldoztatni jártam, egyházi adót szedtem, irodán dolgoztam. Időnként komoly kérdésekkel is fordultak hozzám a hívek, mint pl. az eutanázia.

1991-ben Szent Máté apostol napján volt a beöltözésem, amikor a Veronika nevet kaptam.

1992-ben Szent András napján tettem fogadalmat, amikor egyik rendtársam első fogadalmának negyven éves jubileumát ünnepeltük.

1994-ben kezdtük az építkezést Piliscsabán, ahol azóta a Társaság központja van. 1995-ben kerültem a ciszterci Szent Imre plébániára. Hárman laktunk akkor a Móricz Zsigmond körtér közelében, a Társaság lakásában. Amikor ketten maradtunk, és nővértársam betegsége súlyosbodott, 2010-ben kijöttünk ide Piliscsabára.

Két veszélyeztetett  korosztály van: a fiatalok, akik ott állnak az élet küszöbén és az idősek, akik életük vége felé járnak. Ott még lehet „rontani vagy javítani”. Az én korosztályom jól át tudja érezni ezt a problémát. Sokat jártam áldoztatni és azt kell mondjam, én is épültem a betegeken. Láttam, milyen nagy várakozással és átéléssel várták az Úr Jézust. Örültem, hogy meg tudtam hallgatni őket, s ha kellett, apróbb szívességeket is elvállaltam. Bár fiatal koromban családról álmodoztam, de úgy érzem, így is teljes az életem.

Most a Társaságban sekrestyési teendőket és könyvelést végzek, s az egyházközségnek hozzájárulást szedek. Isten segítségével idén újítottam meg huszonkettedszer fogadalmamat. Nagyon remélem, hogy megérhetem a jubileumi huszonötödiket. Fontos és szép a munkánk, nővérként oda tudjuk adni a teljes életünket az emberekért. A közösség azért fontos, mert meg tudjuk beszélni a problémánkat, ha valamilyen sérelem ért, azt egymás közt helyre tudjuk tenni és mindenben segítségére vagyunk egymásnak.

Valószínű sokan nem tudják, hogy a közösséghez kültagként is lehet csatlakozni. Egyedülállóként, családosként is, de itt szükséges, hogy elfogadja a férje is ebben a szolgálatban. Sajnos a mai emberek többsége nehezen tud dönteni. Pedig fontos lenne, hogy minél többen merjenek a hivatás útjára lépni és azon haladni. Az odaadottság hiányzik minden vonalon, a munkahelyeken is. Hogy ki tudjuk mondani: Odaadom magam, „itt vagyok Uram, engem küldj!”

Forrás: Egyházközségi Nővérek

Egyéb hivatások, amelyek talán megfelelőek lehetnek a számodra

Akadályok és választási lehetőségek hivatásukat tisztázó idősebbek számára

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a Vinculum Caritatis Közösséggel

A Közösség 2016. november 4-6-ig 

hivatástisztázó lelkigyakorlatot hirdet 20-40 év közötti, 

Istennek elkötelezett életet élni vágyó nők számára.

Jelentkezni a Közösség vezetőjénél lehet az alábbi címen:

Baranyi Zsuzsanna

bzsvinculum@gmail.com

Forrás: Vinculum Caritatis Közösség

A konszekrált szüzesség és a világi intézmények kapcsolatáról

Íme egy cikk egy teológus konszekrált szűz tollából 

a konszekrált szüzesség és a világi intézmények közötti különbségről.

A fogadalmak típusai

Íme, egy hivatással foglalkozó honlap írása,  a magánfogadalom típusairól (tisztasági, vagy szegénységre és engedelmességre szóló is), a fogadalom típusairól (ünnepélyes nyilvános, "félig nyilvános" és magánúton letett), a közösségek típusairól (világi intézmény és megszentelt élet intézménye), és hogy ennek nyomán ki minősül megszentelt személynek.

Az ünnepélyes nyilvános fogadalom, amelyek közösségi megszentelt hivatás miatt egy megszentelt élet intézményében tesznek különbözik a magánfogadalomtól, még akkor is, ha a magánfogadalom nyilvánosan történik, mert a közösségen kívül letett magánfogadalomnál a pap vagy püspök csak tanú, nem az Egyház nevében fogadja el a fogadalmat. 

Emiatt a magánfogadalmas nem tekinthető az egyházjog szerint hivatalosan megszentelt (konszekrált) személynek, akkor sem, ha nem csak tisztasági, hanem mindhárom evangéliumi tanácsra tesz fogadalmat.

A magánfogadalomnál is annak bármely típusa esetén is komoly megkülönböztetésre és lelki kísérőre van szükség, akkor is, ha nem közösségen belül történik ünnepélyes nyilvános keretek között hivatalos megszentelt személy kánonjogi státuszt maga után vonó elköteleződésként.

A "félig-nyilvános" világi intézményben letett fogadalom is lehetőség. A megnevezésének oka az, hogy nem minősülnek a világi intézmény tagjai hivatalosan megszentelt (konszekrált) személyeknek, mint a megszentelt élet intézményeiben, de nem is magánjellegű teljes mértékben a fogadalom, a státuszuk az ilyen típusú elkötelezett személyeknek "világban élő megszentelt".

A magánfogadalomként érdemesebb csak szüzességi/tisztasági fogadalmat tenni, mert más tartalma van teológiai értelemben a közösségben és a magánúton letett szegénységi és engedelmességi fogadalmaknak.

Ennek oka az, hogy a magánfogadalomnál nincs jelen egy elöljáró egy megszentelt élet intézményén belül, akinek lehetne engedelmességet fogadni, a szegénység pedig a világban élve nem megvalósítható, mert a magántulajdonra szüksége van az önálló élet miatt a fogadalmasnak, nem valósul meg a saját tulajdonról való lemondás és az a tény, hogy a közösségen belül minden közös tulajdon. Az ún. "názáreti szegénység", az evangélium szellemében való egyszerűségre, minél kevesebb tulajdonra való törekvés azonban fogadalom nélkül is megvalósítható.

A konszekrált élet történeti áttekintése

Ünnepeljük a megszentelt életet!

Kevésbé ismert hivatások, amelyek talán megfelelőek lehetnek Neked

Áprilisban a Vinculum Caritatis a Szerzetesi Szigeten

Időpont: 

2014. április 6., vasárnap, 21:00

Helyszín: 

Párbeszéd Háza, Loyola Café

1085 Budapest, Horánszky u. 20.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény leány, aki jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is…

Egyszer lett, hol nem lett, lett egyszer egy KÖZÖSSÉG, amelyik

- elég új, mégis a legrégebbiek közül való,

- egy Közösség, mégis három közösség,

- tagjai együtt vannak, mégis szanaszét vannak,

- Istennek elkötelezettek, mégis a világban elkötelezettek.

Ez vagyunk MI, a VINCULUM CARITATIS - a Szeretet Köteléke.

SZÍVESEN TALÁLKOZNÁNK VELED IS A SZERZETESI SZIGETEN!

http://www.vinculumcaritatis.hu/

Forrás: Jezsuiták

A világi intézményekről

A világi intézményekről olvasható egy rövid összefoglaló ezen az oldalon.

Magánfogadalom és szolgálat

Kérdés:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egyházi szolgálatot ellátó magánfogadalmas vagyok. Úgy látom a szolgálat amit végzek, egész embert és gyakorlatilag éjjel-nappali szolgálatot kíván. Az utóbbi években egészségem eléggé megromlott, így bár az Istenszolgálat még elég lelkesen motívál de sok minden kérdés merül fel bennem. Többek között az, hogy hogy/hol lehet határt húzni a örömteli szabad lelkesedésből szolgálni az Istent / helytelen szolgalelkűség ("csinálni mert muszáj, mert sok a feladat, mert adott az egész"...) illetve a szereteteből fakadó / vakbuzgó (muszájból történő) engedelmesség között???

Illetve kérek szépen segítséget, hogy hol lehet erről a témáról építő jellegű lelki olvasányt / elmélkedéseket találni?

Nagyon nehéz ebben a mai világban...

Köszönöm!


Válasz:

Kedves Kérdező,

nagyon sok mindent kérdeztél leveledben, és azt gondolom, hogy így „távolból”, beszélgetés (körülményeid és személyed ismerete) nélkül nem is lehet semmilyen tanácsot adni, viszont Piliscsaba-Klotildligeten él egy szerzetesrendnek olyan ága, akik hasonló élethelyzetben vannak (azaz plébániákon, egyházközségekben szolgálnak). Azt gondolom, hogy ők mélységében találkoztak hasonló kérdésekkel, tudnának segíteni neked abban, hogy kérdéseid választ kapjanak. Keresd Mária nővért a (30) 20 59 321-es mobilszámon. Ő majd tud adni neked egy vonalas számot is.

Isten áldása legyen életed minden napján,

Marian

Az Egyházközségi Nővérek honlapja itt érhető el: http://www.egyhazkozseginoverek.hu/. Ők világi intézmény, tehát megszentelt élet hivatalosan elfogadott egyik intézménye, így ők közösségben tesznek magánfogadalmat. A fő feladatuknak tekintik az egyházközségi munkát. Nem monasztikus közösség, de nem is egyénileg élnek otthonaikban, mint a Vinculum Caritatis közösség tagjai, amely világi intézmény szintén, hanem kisebb közösségekben hasonlóan a Szociális testvérekhez. Jelenleg mindenki az anyaházban él Piliscsabán utolsó információim alapján, de Gaál Marika nővér többet tud mondani, hogy jelenleg milyen lehetőségeik vannak. Mivel magánfogadalmas vagyok sok év egyházi szolgálattal a hátam mögött - közösségi elkötelezettséget is megtapasztalva jelenleg hivatalos közösség nélkül, - úgy látom, hogy a közösségben és a közösségen kívüli egyházi munkának is meg vannak az előnyei és sajátos terhei. Mivel mindenkinek a teherbíró képessége egyéni, fontos lenne lelkipásztori, de akár más hivatásgondozó, lelki kísérő vagy lelki gondozó szakember segítségét is igénybe venni, hogy megállapítsa mennyit bír ellátni, és megtalálja azt a sávot, amelyben Istennek tetszően és lehetőségeihez mérten kiegyensúlyozottan szolgálhat. Isten áldását kérem életére és további szolgálatára. Ő adjon világosságot, hogy hivatását Szent Akarata szerint be tudja tölteni.

egy magánfogadalmas

Forrás: Virtuális Plébánia

Az isteni meghívás

I. Több mint hárommillió

Gondoltad volna, hogy 2000-ben a világon 109.200 fiatalember készül arra - hittudományi egyetemeken és főiskolákon -, hogy papként adja Istennek életét? S azt gondoltad volna, hogy a világon 4.400 püspök, 404.600 pap, 58.000 nem pap szerzetes, és 815.000 apáca él? Ez mintegy másfélmillió ember, akik valami különös hívást követve Jézus nyomába léptek. De nemcsak ők kaptak hívást. Hiszen mellettük ott vannak a felszentelt “állandó diakónusok” (számuk ma 25.300); ott van a “világi intézmények” 30.700 önmagát fogadalommal Istennel elkötelezett tagja, ott van a 2.300.000 világi katekéta, akik részben főhivatásban hitoktatnak; ott van 56.400 világi misszionárius, stb. Ők mind azt érezték, hogy Isten meghívta őket, hogy “teljesebben” adják át Neki és az evangélium szolgálatának életüket.
Mi ez az isteni meghívás, amelyet az Egyházban százezrek és milliók követnek? Hogyan hív meg valakit Isten? És hogyan bizonyosodhat meg afelől, hogy Isten valóban hívja őt? - Ezekre a kérdésekre keressük a választ leckénkben.

II. “Én emberhalászokká teszlek titeket” (Mk 1,17)

A Szentírás arról beszél, hogy az Úr minden keresztényt nagy feladatra hívott. Tágabb értelemben ezt is hivatásnak, keresztény hivatásnak nevezzük. (Vö. 45. rész). A Szentírás lapjain mégis szemünkbe tűnnek egyesek, akik külön isteni meghívásban is részesültek. Szorosabb értelemben akkor beszélünk hivatásról, ha valaki ilyen sajátos meghívást kapott. A következő leckében általában ilyen értelemben használjuk e kifejezést. - Ismerkedjünk meg néhány fontosabb szentírási meghívással, hogy ezáltal megsejtsük a sajátos hivatások titkát és azok mondanivalóját a magunk számára.

1. Jézusi meghívások

a) A szemükbe néz

“Jézus a Galileai-tó partján járt. Látta, hogy Simon és testvére András, akik halászok voltak, épp hálót vetnek a vízbe. Megszólította őket. Gyertek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket. - Ők mindjárt otthagyták a hálót, és csatlakoztak hozzá. Kissé tovább haladva megpillantotta Jakabot és Jánost, amint hálóikat foltozgatták bárkájukban. Mindjárt hívta őket is. Azok otthagyták a bárkában atyjukat a halászlegényekkel és nyomába szegődtek” (Mk 1,16-20).

A meghívás gyakran csak egy titkos érintés. Jézus a szemükbe néz... S azok otthagynak mindent és követik. Még nem tudják mi vár rájuk. De belülről valami oly erővel ragadja meg őket, hogy képesek mindent elhagyni Jézusért.

b) Mindenféle embert hív

“Jézus folytatva útját látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. Kövess engem - szólította meg. Az fölkelt és követte”. (Mt 9,9)
Azután meghívta a magdalai Máriát (Magdolnát), akiből “hét ördögöt űzött ki” (vagyis nagyon bűnös volt). Ő is követőjévé lett”. (Lk 8,2)

Jézus olyanokat is hív, akik erre alkalmatlannak tűnnek. Akik nem szentek, sőt közmegvetés tárgyai. Érthető ellenségeinek szemrehányása: ez vámosokkal és bűnösökkel eszik és barátkozik. - De Jézusnak szüksége van rájuk, - akik megjárták a bűn mélyeit.
Ők nem fogják azt gondolni, hogy Isten tökéletességük miatt hívta meg őket. Ők meg fogják érteni bűnös embertársaikat.

c) Teljes odaadást kíván

Egy gazdag ifjú megkérdezte Tőle: Mit kell tennem, hogy követhesselek? - “Add el, amid van, árát oszd szét a szegényeknek. Aztán jöjj és kövess engem”. (Lk 18,22).
“Útközben valaki így szólt hozzá: Követlek Téged, bárhová mégy.” Jézus azonban figyelmeztette: “A rókának odúja van, az ég madarának fészke. De az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét” (Lk 9,57-58).

Az Egyház, illetve a keresztény közösség azt akarja, hogy azoknak, akik sajátos hivatással Jézus szolgálatába állnak, legyen lakásuk, legyen hová lehajtaniuk fejüket. De a hivatás nem ez. A hivatás azt jelenti: Jézus betölti életévemet; Érte kész vagyok mindenről lemondani. - Akinek hivatása van, az nem valamiféle emberi biztonság felé indul el, hanem Isten felé, akiben mindennél jobban bízik. Az ilyen ember elsősorban nem egy foglalkozást választ, hanem Istent.

Egy másikat Jézus szólított fel: “Kövess engem!” - “Uram - felelte az -, hadd temessem el előbb atyámat.” (Vagyis várni akart, amíg szülei megöregszenek, majd meghalnak, s utána kész Jézus nyomába lépni.) - “Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - válaszolta neki - te pedig menj és hirdesd Isten országát” (Lk 9,59-60).
Jézus nem akarja megsemmisíteni a szülői tiszteletet vagy a rokoni kötelékeket. A gyermek felelős szüleiért (vö. Mk 7,9-13). De kijelenti, hogy a hivatás teljes odaadást kíván. Amint a házasságért az ember elhagyja atyját és anyját, hogy új családot alapíthasson, úgy a hivatásért is. Azonban Jézus azt is megígéri, hogy ez százannyit fog kapni már itt a földön - otthont, testvért, szülőt - és az örök életet (Mk 10,30). S aki Jézust követi, az valóban látni fogja, hogy százannyit kap, mint amennyit elhagyott.
A szülők sokszor tiltakoznak gyermekük hivatása ellen. Nem tudják, hogy rájuk is vonatkozik: “Aki elhagyja érettem gyermekét... százannyit kap” (Mk 10,30). - A gyermeknek viszont ilyenkor jobban kell engedelmeskednie Istennek, mint az embereknek.

2. Válasz a meghívásra

a) “Mindenüket otthagyták és követték Őt” - olvassuk többször a Szentírásban. (Vö. Mt 5,20.22- 9,9). Vannak, akiket azonnal elbűvöl Jézus tekintete, Isten szeretete - és rögtön igent mondanak.

b) Van, aki megijed
“Uram, én nem vagyok a szó embere... A szám akadozó, a nyelvem lassú, - kereste Mózes a kibúvót a hívás alól. De az Úr azt válaszolta: “Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté... Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítelek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” - Ő azonban tovább ellenkezett: “Bocsáss meg Uram, de küldj, akit akarsz”, csak ne engem (Kiv 4,10-13).
Hasonló félelem szállta meg Jeremiást és más prófétákat, amikor hallották a hívást (vö. Jónás könyve). De az Úr erőt öntött beléjük: “Ne félj - én veled vagyok és megoltalmazlak” (Jer 1,5-10).

Az Istennel való találkozás, a hívás sokakban először félelmet vált ki (vö. Lk 5,9). Megijeszti őket a küldetés nagysága, az odaadás teljessége. Ilyenkor kérni kell a Szentlelket, adjon fényt és erőt. - És jó kérni a lelkivezető tanácsát.

c) Van, aki visszautasítja
A gazdag ifjú nem követte a hívást. Pedig - ahogyan a Szentírás mondja - “Jézus ránézett és megszerette őt” (Mk 10,21).
- Ez a szeretet a hívás lényeges eleme. A hívottnak észre kell vennie, hogy Jézus megszerette és kiválasztotta Őt. És válaszolnia kell a hívásra. (Hogy történhetett egy olyan buzgó, vallásos emberrel, mint amilyen ő volt? Hogy nem engedett a hívásnak? (Ha ma élne, legalábbis heti áldozó volna, aki természetesen naponta imádkozik...) - Vagyona annyira betöltötte lelkét, hogy Istenért sem tudta otthagyni. Nem vette észre, hogy Isten valami sokkal nagyobbra hívja.

Jézus sokakat hív. Hangját az hallja meg, akinek szíve szabad... Aki viszont nemet mond, az nem találja meg boldogságát. Valami nem hagyja nyugton, hiszen nem teljesíti Isten tervét - élete legnagyobb lehetőségét... Az ifjú “elszomorodott, és leverten távozott” - mondja az Írás. (Mk 10,22)

3. A hivatás ápolása

a) Mit érez, akinek hivatása van? - azt, hogy Jézus ránézett és megszerette őt. Megérintette a lelkét, és valami többre - teljesebb követésére - hívja. (A hivatásnak általában nincsenek rendkívüli érzékelhető jelei. Inkább a Szentlélek érintésének belső megtapasztalása ez.)

b) Mit kell tennie annak, aki úgy érzi, hogy az Úr hívja? - A hivatást ápolni kell. - 1. Aki a Lélek csendes hívását hallja, annak minél gyakrabban kérnie kell az Ő világosságát és erejét, hogy tudjon Isten akarata szerint dönteni; hogy Isten terve megvalósulhasson benne. - 2. Annak teljes szívvel tennie kell Isten akaratát; azaz szeretni Istent és embertársát. Mert aki így tesz, annak Isten kinyilatkoztatja magát, megmutatja az utat. (Jn 14,21). - 3. A hivatás érzéseiről eleinte Istenen és a lelkiatyán kívül senkivel sem kell beszélnie. Hiszen hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy tisztázódjék, vajon valóban mire hív valakit az Úr. A lelkivezető azonban nagy segítséget nyújthat a kérdésben.

c) Mi dönti el, hogy valakinek van-e hivatása? - Hivatása annak van, 1. akit Jézus, a Szentlélek meghív (vö. Jn 15,16; Zsid 5,4), - 2. aki válaszol a hívásra: azaz aki Jézust választja ideáljának és Vele együtt embertársaiért akar élni, - 3. aki testileg-egészségileg és lelkileg-szellemileg (emberi adottságaiban) alkalmas arra, hogy egy hivatást betöltsön, - 4. akit az egyházmegye vezetője, a püspök (illetve a megfelelő egyházi elöljáró) a hivatásra alkalmasnak ítél.

4. A hivatás válságai

A hivatás mellett folyton újra döntenie kell. Még az apostolok első döntése sem volt tökéletes és végleges. A lelkes elindulás után új és új formában jelentkeztek gyengeségeik és a kísértések. De sötétségek, sőt tagadások után (Mk 14,71; Jn 20,2,5) végül újra és újra ki tudták mondani, hogy követlek Téged (Jn 21,15; 20,28). Így érett be hivatásuk, szeretetük.

III. “Kérjétek az aratás urát” (Lk 10,2)

Tudod-e, hogy világszerte nagy a hiány papi hivatásokban? Pl. Magyarországon 2000-ben több mint ezer községben nem volt pap, s ha így haladunk, ez a szám erősen fog növekedni. És az Egyháznak szüksége van a világban élő elkötelezett keresztényekre is, akik Jézusnak, az Egyház szolgálatának szentelik életüket. (A világi hivatásokról a következő leckében szólunk.)

Jézus megtehetné, hogy egy csapásra számos hivatást támaszt. De Reá jellemzően e téren sem akar a mi közreműködésünk nélkül cselekedni. Be akar kapcsolni minket az emberiség üdvözítésébe. Felhív, hogy imádkozzunk a hivatásokért; hogy az emberek meghallják és igennel válaszoljanak Isten hívására. “Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába”. (Lk 10,2) Mi tehát a teendőd?

a) Élj úgy, hogy teljesedhessék benned Isten terve! Élj másokért, hogy Jézus kinyilatkoztathassa magát neked! Kérdezd meg imádban Jézust, vajon téged nem hív-e valamilyen teljesebb odaadást kívánó életpályára! - E héten ismét minden nap imádkozz azért, hogy tudd teljesíteni Isten rólad való tervét!
b) Imádkozz az egyházi hivatásokért - e héten minden nap! Kérd az aratás Urát, hogy küldjön szent világiakat, papokat, szerzeteseket, akik az evangélium hirdetésére vagy a mélyebb Krisztus-követésre szentelik életüket.

Tudod-e, hogy hazánkban is vannak plébániák és hittanos közösségek, amelyek minden héten egy napot az egyházi hivatásokért ajánlanak fel? E napon imádkoznak és önmegtagadásokat végeznek e szent célokért. Nem akarsz te is - és közösségetek - csatlakozni ehhez az imaszövetséghez?!

Összefoglalás

126. Mit kell tennie annak, aki úgy érzi, hogy az Úr hívja?
Aki úgy érzi, hogy az Úr hívja, annak 1. imádkoznia kell tisztánlátásáért és erőért, 2. és tennie kell Isten akaratát - szeretnie kell -, hogy Jézus kinyilatkoztathassa magát neki.

Válaszolj!

1. Mit ígér Jézus annak, aki Érte elhagyja mindenét?
2. Mit érez, akinek hivatása van?
3. Mi dönti el, hogy valakinek van-e hivatása?
4. Mit jelent, hogy a hivatás válságokon megy át?

Feladat

1. Imádban kérdezd meg Jézust, nem hív-e egy teljesebb odaadást kívánó életpályára! Imádkozz egyházi hivatásokért!
2. Olvasd el Babits M.: Jónás könyve c. versét, amely Jónás próféta meghívásának bibliai elbeszélését dolgozza fel.

Forrás: Dr. Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel

Úti Boldogasszony Társasága

A közösség hivatása: embertársak szolgálata az egyházban és a világban. 

P. Carl Dinkhauser S.J. és Mária Elisabeth Strachotinsky alapították a Társaságot 1936-ban Steyer-ben. Közösen megszerkesztették a szabályzatot a Maria Elisabeth köré gyűlt első tagok szárnára. Ennek alapját a szentignáci lelkiség adta. Maria Elisabeth építette fel és vezette a Társaságot sok éven át.

1939-ben a Társaságot Innitzer érsek „Pia Unio“-ként ismerte el. Az első tagok szinte valamennyien a Mária Kongregációkból csatlakoztak a közösséghez. Munkahellyel rendelkező, hajadonok, akik hitükkel tanúskodva a világban éltek, s ezt a tanúságtételt különösen a munkahelyükön gyakorolták. Az első csoport a háború alatt titokban működött.

1948-ban XII. Piusz pápa Dekrétumban egyházmegyei jogú Világi Intézmény rangjára emelte a Társaságot. Ekkor tették le először a tagok a szoros egyházhoz tartozás tudatos jeleként a hármas fogadalmat: a Mennyek Országáért vállalt lemondást a házasságról, az engedelmesség és a szegénység fogadalmát. Sokan azonban nem tudtak emellett az – immár az Egyház által is elismert – út mellett dönteni.

1953. január 3-án – mely azóta a Társaság általános ünnepe – a Társaság pápai jogú Világi Intézmény lett. Ez az életforma rövid idő alatt nagyon sok nőben visszhangra talált, és a Társaság így hamarosan külföldön is elterjed.

A társaság Loyolai Szent Ignác által megalapozott lelkiség szerint él. E lelkiség sajátossága: érzékenyen figyelni a mindennapokban hozzánk szóló isteni hívásra, és állandóan készen állni Isten akaratának teljesítésére. Jézus követésében pedig a tagok Máriának, az Úr Édesanyjának példáját követik. A Társaság tagjai Jézus követésében, az evangéliumi tanácsok szabadakaratból fakadó vállalásával járják egyéni útjukat a világban. Személyes felelősségtudattal, jelenlétükkel és odaadásukkal próbálják az evangélium üzenetét, annak következményével együtt hirdetni a különböző foglalkozásokban és népcsoportokban, társadalmi rendszerek- és az élet különféle helyzeteinek kihívásaiban. Mivel nem élnek együtt, ezért nincs közös működési területük sem egyházi, sem társadalmi (szociális) területen. Közülük azonban sokan tevékenykednek egyházi szolgálatban.

A krisztusi hívás átható, magával ragadó ereje révén kapcsolódnak a Társaság tagjai az evangéliumi tanácsokban Istenhez és az Egyházhoz. Az Egyház általi elfogadás és küldés biztosítja a keretet ennek az életformának helyes megéléséhez. Az Istennek való teljes önátadás és a világban való élet egységet kell alkosson. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez sokszor olyan felszültségeket okoz, melyet csak „virrasztásban és imában” lehet feloldani: A szüntelen belső nyitottság a Szentlélek irányítására adja meg az eligazítást. „Istent keresni és megtalálni mindenben” – ez a Társaságban való élet feltétele. E nélkül lehetetlen azt a célt elérni, melyet a pápai dokumentum így fogalmaz: „A világot belülről kell megszentelni.”

Az Úti Boldogasszony Társaságának központja Bécsben van. A Társaság körzetekre tagolódik, melyekért egy-egy körzeti vezető a felelős. A körzeten belül találhatunk kisebb csoportokat és egyedülálló tagokat is. Így a Társaság tagjai (192 fő) megtalálhatók az európai országokban, az USA-ban, Jaimaikán, a Fölöp-szigeteken, Indiában és Japánban.

Magyarországon már a szétszóratás éveiben megismerkedtek tagjaik a Társasággal az egyik tagjuk által, aki a grazi körzetbe lépett be. Itthon csak magánházakban tudtak összegyűlni, ill. a bécsi központtal nagyon gyenge szálon tudták a kapcsolatot fenntartani. 1996-ban nyílt arra lehetőség, hogy egy újabb tag által, – aki Bécsben ismerkedett meg a közösséggel és aki már Magyarországon tette le első fogadalmát, – a Társaságot mint Világi Intézményt megismerjék és elterjedjen. 

Egyházjogi státusza: pápai jogú világi intézmény.
A közösség jogi személy. 

A közösség nemzetközi központja:
Liselotte Donaubaum Generalleiterin 
Cím: Gallmeyergasse 7-9. 22.; A-1190 Wien; Ausztria 

A közösség magyar központja: 
Dávid Teréz magyarországi összekötő 
Cím: 1145 Budapest, Róna u. 168.
Tel.: (1)220-4111 

Forrás: MKPK