2015. december 31., csütörtök

Év végi visszatekintés a hivatásról



1. Mire vágytál szíved mélyén, hogy milyen hivatást szán Neked az Úr és mire vágysz most?

2. Melyek a legfontosabb mérföldkövek hivatás keresésed vagy elfogadásod során?

3. Kinek köszönhetsz legtöbbet hivatásod alakulásában az elmúlt év folyamán?

4. Van-e olyan személy, akinek Te tudtál hivatásban való tisztánlátásban, előrejutásban segíteni, tudtál-e példakép lenni?

5. Milyen döntések vittek távolabb hivatásod megismerésétől vagy közelítettek hozzá segítve az abban való megmaradásban, kiteljesedésben?

6. Milyen lelki programon voltál, lelki tapasztalatot szereztél, amelyek a hivatásodról alkotott képet befolyásolták?

7. Milyen tényezők voltak fontosak az év elejétől és melyek váltak fontossá az év vége felé, amely segít a hivatásban való előrejutásban, megerősödésben?

8. Ki az, aki a legfontosabb támaszod most, hogy a 2016-os év előtt állsz, ki fog Neked hivatásodban tovább segíteni?

9. Az Úrral való kapcsolatod hogy alakult véleményed szerint az év során, mi az, ami segített az Akaratának megismerésében és mi az, ami ezt beárnyékolta?

10. Mi az, amely lelkiismeretedben az Úr Neked most mond az elmúlt esztendő hivatáskeresésében és az eljövendő év feladataira?

Inspiráció: Nelson atya - http://www.fraynelson.net

"Minek örül egy szerzetes, és minek örülsz Te?"


Konszekrált szüzek tanúságtétele hivatásukról


2015. december 27., vasárnap

Hogyan ünnepelik a karácsonyt egy szerzetesi közösségben?

Szerzetesek karácsonya

Kernács Henriett nővér hosszas útkeresés, sok imádkozás után döntötte el, hogy az egyetem befejezése után nem bölcsész, hanem szerzetes lesz. A ciszterci rend kismarosi monostorában él, és – mint mondja – Isten nagy ajándékának tartja, hogy rátalált erre a közösségre.


A ciszterci nővérek életének középpontjában az imádság, Isten dicsérete áll, munkájukat a monostor falain belül végzik, úgy, hogy a lelki élet elsősége megmaradjon. Olyan munkaterületeket választanak, ami igazodik a napirendben az imádság idejéhez, a közösség tagjainak képességeihez és lehetőségeihez és megélhetést biztosít. Több lábon állnak, a gyümölcsfeldolgozás az egyik olyan terület, amelyben megtalálták mindezt, házi lekvárokat, szörpöket készítenek, de méhészetük is van. Rendházukban rendszeresek a lelkigyakorlatok, a vendégek fogadása nemcsak bevételi forrás, hanem elsősorban missziós szolgálat. Orvosi rendelőt tartanak fenn a faluban, egy elkötelezett orvos házaspár mellett két nővér dolgozik a mozgásszervi betegeket ellátó rendelőben. Messze földről is jönnek a betegek, az ellátás a szolidaritás alapján, önkéntes adományokból, egy alapítványon keresztül  működik. Igaz, ez plusz bevételt nem hoz, de a dolgozók bérét és a rezsit fedezi.

A karácsonyra, mint a közösség egész életére a családiasság jellemző. A közvetlen előkészület a betlehem és a templom díszítésével, az ünnepi asztal megterítésével és az ajándékok csomagolásával telik. Advent elején  a lelki „készülődés” közös Szentírás-olvasással és közös tanításokkal kezdődik. Emellett kihúzzuk valakinek a nevét, akire a következő egy évben különösen figyelünk, neki adunk ajándékot karácsonykor, de a névnapján, a fogadalmi évfordulóján is. Mi, amikor beléptünk a rendbe, mindenünket odaadtuk, de amire szükségünk van, azt mindig megkapjuk.

December 24-én, szenteste a vesperás imádságával kezdődik az ünneplés, amelyet szentségimádás követ. A templomban ekkor már csak gyertya ég. Az egymás utáni imádságok, énekek közben egyre több gyertyát gyújtunk, míg ragyogó fényesség lesz végül a betlehem körül.

A vacsora és az ajándékbontás után kinyitjuk a templomot, hogy az éjféli misén továbbadjuk az örömöt a környékből érkezőknek. A mise után mindenki a vendégünk egy kis süteményre, beszélgetésre. A karácsony első napját a közösséggel töltjük,  26-án pedig hazautazunk a családunkhoz.


Nádudvari Géza szalézi szerzetes testvér egy 12 gyerekes nagycsalád után a fiatalok szolgálatára köteleződött el, jelenleg Péliföldszentkereszten, a rendházban él negyedmagával. Rómától Ghánáig rengetegen ismerik a szalézi világban, hiszen kiválóan elbeszélget bárkivel olyan nyelven is, amit nem is tud.


Azt hiszem minden szalézi közösségre igaz, hogy mindent megteszünk azért, hogy másoknak szebb karácsonya legyen. Talán nincs is olyan rendház, ahol ne örvendeztettünk volna meg szegény gyerekeket, időseket, kórházban lévőket, azok mellett, akik lelkipásztorilag ránk bízottak: legyen az egy iskola, kollégium vagy templom. Sokban hasonlítunk egy családra, mert együtt készülődünk, de nem a magunk, hanem a többiek számára meglepetésként, hogy örömet adjunk másoknak.

Hetekkel előbb elkezdődik például a templomi pásztorjáték próbája és a zenés kíséret gyakorlása a gyerekek, fiatalok bevonásával. A zene, ének már önmagában karácsonyi hangulatot teremt, így sok helyszínen kérnek tőlünk előadásokat. Többször előfordult már utcai zenélés is, igaz a legtovább a lefagyott ujjak emléke maradt meg bennünk.

Lelki oldalról szintén a hosszabb előkészülethez tartozik a sok karácsonyi témájú hittanóra, a lelkigyakorlatok, az adventi hajnali roráte szentmisék. Ezeket is igyekszünk minél jobban megszervezni, hogy a karácsony ne a rohanás, kapkodás, kifulladás ünnepe, hanem a lelki megújulás, az örömteli várakozás és a feltöltődés alkalma legyen, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Természetesen a külső készülődés is fontos, hogy tiszta, díszes, hangulatos templom várja az oda betérőket.

A közösségen belül az elöljáró vagy a gazdasági felelős feladata az egyes rendtársaknak ajándékot találni, amit Szenteste a közös összejövetelkor kapunk meg, általában közös imádság és az ünnepi vacsora között. Az ajándékok legtöbbször személyes használati eszközök, tárgyak, de azért igyekszünk nem olyat adni, amit amúgy is meg kell venni. Ez sokszor nem könnyű feladat, van, aki örömteli kihívásnak érzi, hogy személyre szabottan minden rendtársnak beszerezze, van, akit inkább aggódással tölt el, hogy vajon mi fér bele a szegénységi fogadalmunk kereteibe, és mi az, amivel már inkább megbotránkoztatnánk másokat, hiszen mi a szegény gyerekeknek szenteltük az életünket, és mindig meg is kérdezik a fiatalok, vajon mi milyen ajándékot kaptunk karácsonyra.

A Szilveszter egy kicsit más jelleget ölt közösségi életünkben, mert nem kifejezetten egyházi ünnep, de mivel mi is “két lábbal a földön járunk” - ahogy rendalapítónk, Don Bosco megfogalmazta-, ezért kapcsolódunk a helyi szokásokhoz. Több éven keresztül én is nagy feladatként éltem meg, hogy a fiataloknak színvonalas, elfogadható szórakozást készítsünk elő. Éjfélkor megállunk imádkozni, és hálát adunk az elmúlt év minden öröméért. Az új év első napja egyházi főünnep, ilyenkor még többen jönnek hozzánk a templomba szentmisére, mint egyébként, valahogy mindenki érzi, hogy a Jó Isten áldását kell kérni az előttünk álló év feladataira, elhatározásaira, eseményeire.

Forrás: Családháló


2015. december 24., csütörtök

Az út


Hivatás

Ahogy Isten nem egy filozófiai áramlat, nem egy életfelfogás, nem egy társadalmi akció, úgy a mellette való elkötelezettség is csak teljes, egész énemet felszabadító hivatás lehet.

Nem romlok és nem engedek romlani. Ez már maga: jel. Hivatásom jellé lenni.

Ha hála és bizalom tölt el és önmagamtól megszabadulva – még ha látszólag vesztesnek tűnök is – töltöm be a helyemet. Nos ez a hivatás.

Isten kiválasztott és megtisztelt, eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által kedves lelki áldozatokat mutassatok be (1Péter 2,5).

Meghívottnak lenni: egy élmény.
Válaszolni: egy merész húzás.
El is indulni: egy kaland.
Menni is az úton: egy ragaszkodás.
Megküzdeni a gondokkal: egy hűség.
Az ellentmondások ellenére kitartani: a hivatás.
A hivatásban nem csinálok valamit, hanem válok valakivé, leszek Valakié.

Forrás: Piaristák

Karácsony ünnepén


Minden hivatáskereső Testvéremnek és 
minden elköteleződött léleknek 
szívből kívánok sok kegyelmet 
a Megtestesült Ige ünnepén.

Szeretettel és imádsággal:

Mária Eszter

Hivatás, karácsony ünnepe és készület




A készület szintjei

Készület a hivatásra és a kapott hivatásban megélt szent életre, készület a karácsonyra, készület az örök életre. Mindhárom szinten ünnepi készülődés előzi meg a nagy napot.


 A készület során megtettek és felhasználtak 

Milyen csillagaink vannak, és milyen előkészületek előzik meg a nagy ünnepet, találkozást? Milyen ajándékokkal készülünk Megváltó Jézusunknak?

Előkészületek 

Alapvetően az életszentségre való törekvés az, aminek meg kell előznie hivatáskeresésünket és ünnepi készületünket. Nem szentebb egyik hivatás sem a másiknál, nem az a fontosabb, milyen hivatást kaptunk, hanem bármilyen hivatásra kaptunk elhívást, abban az életszentségre kell törekednünk, hogy a legrövidebb úton eljuthassunk a Mennyi Hazába.

Jó, ha nyitottak és befogadóak vagyunk az Úr bármilyen úton való követésére. Ne a mi akaratunk legyen meg, hanem mindig az Övé.

Ha a föld termékeny, abban az Úr által kapott mag kicsírázik és majdan jó termést hoz saját és a környezetünk javára.

Az előkészület lényege, hogy szerezzük be a külső szükséges feltételeket, azaz szerezzünk minél több információt, használjuk a kapott rendelkezésünkre álló minden adományt és azt igyekezzünk belsővé alakítani, dolgozzuk is fel. Ehhez hagyni kell elég időt mind a külső, mind a belső készületünkhöz.

Csillagok

Kell, hogy legyenek helyzetjelző fényeink, amelyek csillagokként vezetnek minket utunk során. Ez minden olyan lelki, kegyelmi ajándék, amelyeket kapunk életünkben a Jó Istentől. Tudjuk ezeket észre venni és jól felhasználni.

Milyen csillagok vannak sötét egünkön, amelyek a világosság felé vezetnek? A szent liturgia szövegei, egy jó prédikáció, egy pap vagy megszentelt személy illetve tapasztaltabb barát vagy ismerős bölcs tanácsa, a szentírás, a karizmákat gyakorló testvérek által kapott igék és meglátások, a szentségek megerősítő kegyelme, egy jó lelki olvasmány vagy lelkigyakorlat és szóbeli, elmélkedő vagy belső imánk gyakorlása során mind-mind olyan segítő megvilágosítást kaphatunk, amely elvezet minket hivatásunk megtalálásához, annak szent megélésében megtart és üdvösségünket elősegíti.

Ajándékok 

Akit nagyon szeretünk, annak igyekszünk szép ajándékkal is kedveskedni. Mit tudunk adni mi ma az Úrnak, amely tetszésére szolgálhat a Mindenhatónak? Testi és lelki tisztaságot, hűségünket, szeretetünket, odaszántságunkat, testi-lelki javainkat, minden képességünket, amely a tanúságtételünket segíti, reménységünket, karizmáinkat, minden jó adományunkat természetes, hogy az Ige felé nyújtjuk és élünk velük. De az Úr felhasználhatja negatívnak tűnő birtokunkat is, amelyekről nem is gondolnánk, hogy jó lehet nekünk valamire. Odaadhatjuk hiányainkat, fájdalmainkat, sebesüléseinket, kicsiségünket, tehetetlenségünket, rossznak hitt tulajdonságainkat és nehézségeinket, szenvedéseinket, lehetetlennek tűnő helyzeteinket, nehéz ismeretségeinket, terhes örökségünket, egyszóval mindent, amelyet engesztelésül fel tudunk ajánlani életünkben Istennek: Ő fel tudja használni, javunkra fordítja, és üdvösségünkkor ékszerekként díszíthet vele majd minket. Fontos, hogy elismerjük a fájdalmas ajándékokat és felajánljuk őket Jézusnak. 

A mi aranyunk legyen a tárgyi javak és jó képességeink felajánlása, a tömjénünk az életünk felajánlása és imádságaink, a mirhánk az a szeretet, mellyel körülvesszük balzsamként Megváltó Jézusunkat.


Minden kedves hivatás kereső és már elköteleződött ünneplő Testvéremnek azt kívánom, hogy mindhárom szinten érjen célba élete: hivatásában, a Szeretet Megtestesülésének méltó ünneplésében és majd a végső találkozásban az Úr számunkra elkészített helyének elfoglalásában.


2015. december 13., vasárnap

Fehérbe öltözés Lengyelországban

2015. december 8-án, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén került sor Borsós Krisztián és László Rezső beöltözésére a lengyel Leśniów-ban. Jelöltjeink ünnepi szentmise keretében öltötték magukra a pálosok fehér ruháját. 


Az ünnepi alkalmon részt vett Csóka János tartományfőnök atya és Balla Barnabás atya is.

Az ünnepségen jelen voltak Krisztián családtagjai, valamint Rezső atya köréből Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános atya. A jelöltek a szentmise homíliája után kapták meg a rendi ruhát. János atya és Darvas-Kozma József atya segítette a mieinket a szerzetesi ruha felvételében. Beöltözésekor Krisztián az Albert nevet vette fel, Rezső atya pedig megőrizte eredeti nevét.

Leśniów Mária-kegyhely, a családok zarándok-szentélye. Lengyelország nyugati részén fekszik, Częstochowától kb. háromnegyed órányira, csendes, erdős vidék. 

A Leśniów-i pálos kolostorban működik a rend központi noviciátusa. A pálos jelöltek az egész világról ide jönnek az újoncév eltöltésére. A rendi vezetőség azért döntött a központi noviciátus gondolata mellett, hogy a rend növendékei jobban megismerjék egymást, és közösségben készülhessenek fel a szerzetesi életre, ezáltal is egy családdá váljanak. Ugyanakkor a novíciusképzést vezető pálos atyák személyében a rendi nevelés legjobb lelki–szellemi erői összpontosulnak.

A pálos növendékek mindennapjait az imádság, a munka, a tanulás és a közösségi élet határozza meg. A kolostorhoz tartozó gazdaságban többek között paradicsom-termesztéssel foglalkoznak. 

Rezső atyáról az a mondás járja, hogy minden nap „a paradicsomban van”, mivel ezt a szolgálatot ott ő látja el. 

A novíciusok az imádság és a rendi kötelességeik mellett sokat kirándulnak, közös programokon, pl. biciklitúrán vesznek részt. 

Mindannyiunk számára nagy öröm volt ez az ünnepség, novíciusaink pedig szemlátomást örültek a hazai nyelvnek és hangoknak. 

A szertartás után Rezső atya elmondta: "Nagy öröm számomra, hogy most, az irgalmasság évének megnyitása napján történt a beöltözés. Ez egy új kezdet, új lehetőség számomra, számukra, hogy pálosként mindent megtegyünk a lelkek megmentéséért, hogy az irgalmas Istenhez vezessük őket.
Érdekesnek találom, hogy a Megszentelt Élet Évében hívott el a Jóisten erre a szolgálatra, hogy a pálos közösségbe bekapcsolódjak, a része legyek, tagja legyek.


Második érdekesség, hogy a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, illetve az Irgalmasság Szent Évének megnyitásának napján öltöztem be, miközben Fausztina nővérnek az üzenetét nagyon szeretem és az irgalmasság rózsafüzérnek a végzését is, amelyet többnyire a bűnösök megtéréséért és főként nemzetünkért, népünkért szoktam felajánlani. 


Olvasva az ószövetségi választott népnek a történetét, hogy ha nem a Jóistennel vannak, akkor nem csoda, hogy az van, ami van a nemzetek és a népek között. Úgyhogy ezt az évet, s az életemet is erre szeretném rátenni. Mintegy mottóként mondanám, hogy még egy lelket megmenteni Jézusnak, hogy amit csak lehet, tegyünk meg a népünkért, nemzetünkért. Válasszuk az Istent, s akkor győzelemre juthatunk együtt. Pálosokként is meg magyarokként."

Kovács Adrienne

Forrás: Fehér Barát, 2015. 2. szám/Darvas-Kozma József atya blogja