A megszentelt életről a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén

Juliusz Janusz nuncius beszéde a Szociális Testvérek Társasága ünnepén

Kedves Elöljárók,
Kedves Szociális Testvérek!

„Istennél semmi sem lehetetlen… Íme az Úr szolgálóleánya: történjék velem a szavaid szerint” (Lk 1,37-38)

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának a Főünnepét tartja, amikor arra emlékezünk, hogy ő egészen, életének valóságos kezdetétől mentes volt a bűntől, és egy ahhoz hasonló tökéletes emberi természettel érkezett a világba, mint amilyen Évának és Ádámnak volt azelőtt, hogy bűnbe estek, és elvesztették a kegyelmet. Mária Istentől kapta ezt a tökéletes természetet, nem a tettei ellenszolgáltatásaként, nem valami érdeme miatt, hanem amiatt az egyedülálló szerep miatt, amelyet az életben játszania kellett, vagyis hogy Isten Fia édesanyja lehessen. A Szeplőtelen Fogantatás dogmája Máriáról is mesél nekünk, de talán még többet elmond arról, hogy kicsoda Isten, és kik vagyunk mi Isten gondoskodó szeretetében.

Kedves Testvéreim, a mai liturgia arra késztet bennünket, hogy Szűz Máriára tekintsünk, a par excellence megszentelt személyre. Õ az az „asszony”, akitől az idők teljességében Isten Fia született (vö. Gal 4,4). A kezdetektől fogva kiválasztotta Isten arra, hogy egyszülött Fiának, Jézusnak az édesanyja legyen. Ahogy Jeremiás próféta mondja: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára” (Jer 1, 5).

Ti, a Szociális Testvérek Társasága ezt a gyönyörű és szépséges napot választottátok a Társaság egyik fontos napjául. Azt gondolom, hogy nem csak egy véletlen egybeesés, de annak az elköteleződésnek és vágynak a világos kinyilvánítása, hogy a Boldogságos Szűz Mária példáját akarjátok követni, aki a teljes megszenteltség magasztos példája attól fogva, hogy teljesen Istenhez tartozik és egészen odaadta magát neki.

Ez minden megszentelt személy hivatása: Istenhez tartozni és teljesen neki szentelni önmagunkat. Istenhez tartozni vagy kereszténnyé lenni azt jelenti, hogy a szeretet égő fáklyája ég a szívetekben, amelyet folyamatosan táplál a hit gazdagságának a fáklyája, nem csak akkor, amikor belső örömet okoz, hanem amikor a nehézségekkel, szárazsággal és szenvedéssel lesz eggyé. Abból a célból, hogy teljesen Istenhez tartozzunk, az élet egy komoly és egyszerű útját kell járnunk, mivel mi Olyasvalakihez tartozunk, aki gazdag volt és szegénnyé lett azért, hogy a szegénységével gazdaggá tegyen bennünket.

Azonban, sajnos, a szekularizált kultúra betört nem kevés megszentelt személy szívébe és lelkébe, akik a modernné válás egy formáját látják benne, és utat a modern világhoz való közeledéshez. Itt van égető szükség bátor döntésekre személyes és közösségi síkon egyaránt, amely a megszentelt személyek életében egy új fegyelmet hoz magával és az sequela Christi (Krisztus követése) mindent magába foglaló felfedezéséhez vezet.

Miután 1923. május 12-én Schlachta Margit testvér Budapesten megalapította a Társaságot, 86 éven keresztül nagy odaadással szolgáltátok Isten Egyházát és népét. Szolidárisak voltatok „korunk munkában megfáradt embereivel”. Az apostoli élet társaságaként pápai jogra emelkedtetek 1998-ban, egyre jobban megtapasztaltátok azt a felelősséget, amellyel válaszoltok az idők jeleire, mivel „globalizált világunkat jellemzi az értékválság, relativizmus, az emberi személy és a család veszélyeztetettsége, az elköteleződés hiánya, a munkavállalással összefüggő nemzetváltás miatt jelentkező gyökértelenség, a reménytelenség”, ezért készek vagytok vállalni „az örök igazságok, az isteni törvények és azokból fakadó erkölcsi értékek képviseletét, az emberi személy és család védelmét, a teremtés védelmét, a kultúra evangelizációját és a közszellemformálást” és „szükség van az Egyház Tanítóhivatala melletti hűségre és kiállásra is” (a XIV. Általános Káptalan záródokumentumából).

Mindenre készek vagytok ezért, mivel ahogy XVI. Benedek pápa mondta „arra kaptatok meghívást, hogy támogassátok és vezessétek testvéreiteket és nővéreiteket ezekben a sokféle csapdával teli, nyugtalan időkben… Nektek (ma élő megszentelt személyeknek) az a feladatotok, hogy tanúi legyetek annak, ahogy Isten jelenléte átváltoztatja az egyre tévelyedettebb és zavarodottabb világot” (A szerzetesi elöljárókhoz és elöljárónőkhöz intézett beszéd, 2006. május 22.).

Kedves Testvéreim, munkátok és missziótok csak akkor lesz eredményes, ha ugyanaz a hajlandóság és vágy van bennetek, amely Máriában volt, hogy megtegye Isten akaratát még akkor is, ha az nehéznek vagy drágának tűnt. Az, hogy Mária azonnal igen-t mondott az isteni üzenetre, minden hívő számára a hit modellje, és különösen is az a megszentelt személyek számára. Mária hitt Isten ígéretében akkor is, ha az lehetetlennek tűnt. Bízott abban, hogy amit Isten mond, az igaz és beteljesíthető. Õ segít abban, hogy tegyétek apostoli szolgálatotokat az Egyházban és az Egyházzal a feltétel nélküli communio lelkével, karizmáitokkal megajándékozva másokat, és tanúságot téve arról, hogy az első helyen a legnagyobb karizma, a szeretet áll (vö. 1Kor 13).

Büszke vagyok arra, hogy azt mondhatom, hogy egy világban, ahol sokan a megszentelt élet „hasznosságát” kérdőjelezik meg, azt gondolva, hogy ez az emberi energiák „hulladéka”, mégis vannak, akik szerint hatékonyabban lehet felhasználni a nagyobb jó érdekében, az emberiség és az Egyház javára, így a Szociális Testvérek „hivatásos és képzett munkásokat” adnak „az egyháznak és a társadalomnak, akik szociális, társadalomerkölcsi, közgazdasági, közegészségügyi, kulturális, nőmozgalmi és közéleti területen munkálkodnak” (Szabályzat, 6).

Természetesen az életetek egy valódi kihívás. Késznek kell lennetek arra, hogy Szűz Máriához hasonlóan elfogadjátok ezt a kihívást és megmutassátok a amely utilitarista és technokrata kultúra által uralt világnak, arra késztetve, hogy megállapítsátok a dolgoknak és az embereknek a fontosságát a közvetlen „hasznosságukkal” összefüggésben, így részesítsétek előnyben azt, hogy a szegények, a hajléktalanok, az idegenek, a betegek és a szenvedők első barátai legyetek. Nektek kell játszani azt a szerepet, hogy „mint a remény jelzőfényei, Krisztus fényét hordozzátok a világban, és bátorítsátok a fiatalokat arra, hogy felfedezzék egy olyan élet szépségét, amelyet teljesen az Úrnak és az Õ Egyházának adnak” (XVI. Benedek homíliája a New York-i Szent Patrik székesegyházban, 2008. április 19.). 

Kedves Testvéreim, arra kaptatok meghívást, hogy a világban hiteles és fénylő jelei legyetek az Evangéliumnak és paradoxonjainak, anélkül, hogy önmagatok ennek a századnak a mentalitásához hasonulnátok, mégis önmagatokban átalakulva, folyamatosan megújítva elköteleződéseteket azért, hogy jobban észrevegyétek Isten akaratát. Ennél fogva, Isten Szolgája II. János Pál pápa szavaival arra szeretnélek meghívni benneteket, kedves Szociális Testvérek, hogy „adjátok oda magatokat Istennek, hogy ebből a világból ne hiányozzék az emberi élet útját megvilágosító isteni szépség egyetlen sugara sem. Az e világ gondjaiban és tevékenységeiben elmerült, de életszentségre hivatott keresztényeknek bennetek kell megtalálniuk a megtisztult szívet, mely a hitben «látja» Istent; olyan embereket kell bennetek találniuk, akik készségesek a Szentlélek tevékenysége iránt, akik buzgón teljesítik küldetésüket a meghívásuk karizmája iránti hűségben” (Vita consecrata 109).

Ma, amikor a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét üljük, Mária kell, hogy legyen megszentelődésünk és tanítványságunk modellje, mivel ahogy II. János Pál pápa mondta, „Szeplőtelen fogantatása pillanatától kezdve Mária a legtökéletesebben tükrözi az isteni szépséget… Mária jelenlétének alapvető jelentősége van… az egyes szerzetesek lelki élete…szempontjából… Ezenkívül az Istennek szentelt személy a Szűzben sajátos jogcímen édesanyára talál… A Szűz közvetíti számára azt a szeretetet, mely lehetővé teszi, hogy életének minden napján Krisztusnak adja magát, miközben együttműködik vele az emberek üdvösségéért. Ezért a Máriához való gyermeki ragaszkodás a legbiztosabb út a kapott meghívás hűséges megőrzésére és nagyon hatékony segítség maradéktalan teljesítésére.” (VC 28)

Kedves Testvérek, a magyar Egyháznak szüksége van a szolgálatotokra. Felajánlásotok és elkötelezettségetek az Egyház szociális missziója iránt, az, hogy ígéreteteknek megfelelően, a szolgálatotok sokféleségében válaszoltok az idők szükségleteire, nagyon értékes dolog. De tudom, hogy az életetek nem mentes a kihívásoktól. Itt a küzdelem ideje, a jövő miatti aggódás jegyében. A nehézségek ne bátorítsanak el benneteket. Éppen arra van szükségünk, hogy friss lelkesedéssel adjuk oda önmagunkat. Ma a világ és az Egyház Krisztus hiteles tanúit keresi. Legyetek készen arra, hogy elfogadjátok a kihívásotokat, hogy tanúi legyetek Krisztusnak az életetek, munkátok és cselekedetitek által. Legyetek készen arra, hogy bátran és meggyőződéssel „igen”-t mondjatok Szűz Máriához hasonlóan Isten akaratára. Nagy példának Boldog Salkaházi Sára, egy nagyon bátor és feddhetetlen nő, aki nagylelkűen tett tanúságot Krisztus irgalmáról az életáldozata révén a II. Világháború idejében üldözött zsidók érdekében. Kérjük az ő közbenjárását, hogy segítsen bennünket abban, hogy Krisztus igaz jelei legyünk itt Magyarországon és az egész világban.

Imádkozzunk II. János Pál pápával: Mária, szeplő és makula nélküli menyasszony, az Egyház előképe, mely ha téged követ, «szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet» állj az örök és egyetlen boldogságra törekvő, Istennek szentelt személyek mellett” (CV 112.).

Ámen

Elhangzott Budapesten, 2009. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás főünnepén.

Forrás: Magyar Kurir