 |
| Rembrandt: Ahasvéros és Hámán Eszter ünneplésén |
"A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtől, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtől, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. Szépségében elpirult, arca derűs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. Amikor minden ajtón áthaladt, a király előtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" Fölemelte aranyjogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: "Beszélj!" Eszter így válaszolt: "Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtől való félelmemben szívem megzavarodott. Csodálatos vagy, uram, s arcod csupa kedvesség." Amint így beszélt, összeesett. A király megijedt, és minden szolgája bátorította a királynét. Akkor így szólt hozzá a király: "Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod." Eszter így válaszolt: "Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem." A király így szólt: "Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát." A király és Ámán elmentek a lakomára, amelyet Eszter rendezett.Lakoma közben a király így szólt Eszterhez: "Mondd, mi a kérésed? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod." Eszter így válaszolt neki: "Mi a kérésem és kívánságom? Ha valóban tetszésre találtam a király szemében, s úgy tetszik a királynak, hogy meghallgassa kérésemet és teljesítse kívánságomat, akkor jöjjön el a király Ámánnal együtt holnap is arra a lakomára, amelyet rendezek, aztán majd holnap megmondom a királynak kérésemet." Ezen a napon Ámán megelégedetten és jókedvűen távozott. Amikor azonban a királyi kapunál meglátta Mardokeust, aki nem állt fel előtte és meg sem mozdult a helyén, haragra gyulladt. Ámán azonban uralkodott magán és hazament. Majd összehívta barátait és feleségét, Zerest. Aztán hosszasan beszélt nekik káprázatos gazdagságáról, gyermekeinek nagy számáról, s mindarról, amivel a király kitüntette: összes fejedelme és szolgája fölé helyezte. "De ez még nem minden - folytatta Ámán. Eszter királyné csak engem hívott meg a királlyal lakomára, amelyet készített, s holnapra is meghívott a királlyal. Mindez azonban nem elégít ki, amíg látom, hogy a zsidó Mardokeus a királyi kapunál ül." Felesége, Zeres és többi barátai így szóltak hozzá: "Állíttass egy 50 könyök magas bitófát, s holnap reggel kérd meg a királyt, hogy akasztassa fel rá Mardokeust. Akkor vidáman mehetsz a királlyal a lakomára." Tetszett a terv Ámánnak és elkészíttette az akasztófát." (Eszter 5, 1-14)
 |
| Jan Steen: Eszter, Ahasvéros és Hámán |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése