„Minden nap bekopogtattak” – egy svájci plébános tanúságtétele

„…mindenekelőtt azért vagyok pap, hogy Jézussal együtt és egyházának küldetése által megteremtsem Isten gyermekeinek családját” – mondta tanúságtételében Ruedi Beck bázeli plébános, aki egy nemzetközi szeminarista kongresszuson, Castel Gandolfóban beszélt hivatásáról.

Van egy mondat, ami irányít lelki életemben és papi szolgálatomban: „Egy a ti atyátok… és ti mindnyájan testvérek vagytok” (vö. Mt 23, 8-9).

A papság számomra mindenekelőtt ezt jelenti: tudni, hogy ennek az Atyának a gyermeke vagyok, és Jézus küld, hogy egybegyűjtsem gyermekeit, és egyetlen családot alkossunk mindannyian. 17 évvel ezelőtti felszentelésemtől kezdve azt mondtam magamban: az én feladatom nem az esketés, nem a temetés, nem is a hitoktatás, vagy a plébániai élet megszervezése. Persze, ezek is. De mindenekelőtt azért vagyok pap, hogy Jézussal együtt és egyházának küldetése által megteremtsem Isten gyermekeinek családját.

Öt éve vagyok plébános a francia-német határhoz közeli, 190 ezer lakosú Bázel központjában. A városban a katolikusok kisebbséget alkotnak, a plébániámhoz háromezren tartoznak, a többiek reformátusok, muzulmánok, hinduk, sokan pedig nem hívők.

Isten családja úgy születik meg, hogy kapcsolatot teremtünk minden felebaráttal, bárki legyen is az. Az illegális menekültekkel is, akik – több mint ezren – a plébániánkhoz tartozó városrészben élnek. 2005 telén minden nap bekopogtattak a plébániára, éhesek voltak, fáztak. A svájci állam nem sokkal azelőtt nagyon szigorú törvényt adott ki, amellyel gyakorlatilag utcára tette a menekülteket. Mit tegyek? Jézus azt mondta: „Éhes voltam és ennem adtatok…” (Mt 25,35). Elkezdtünk meleg ételt készíteni nekik, és szállást adni a legnehezebb helyzetben lévőknek. Ez hamarosan nyilvánosságra került, és egyszer csak azt láttuk, hogy nyíltan szembekerültünk a törvénnyel.

Nehéz hónapok következtek, amikor még az a veszély is fennállt, hogy börtönbe kerülök. Végül a bíróság igazat adott nekünk, és enyhítettek a törvényen. Azokban a hónapokban valódi közösség jött létre a menekültek között, és a városi önkormányzattal kiváló együttműködés alakult ki. Fontos volt, hogy személyesen megismerjük egymást. Ma a kormány megbecsüli és támogatja a plébániát. A közösség svájci hívei egyre inkább megnyíltak a más nemzetiségűek felé, felismerték, hogy ők is valamennyien Isten gyermekei.

Közösségünkben ma már több nép és kultúra él együtt. Minden vasárnapi szentmisén tizenöt-húsz nemzetből származó hívek vesznek részt. 'Világméretű' családdá váltunk, és a család melege mindig újabb híveket vonz magához – olvasható a focolare.org honlapon.

Forrás: Magyar Kurír

Kép: LKF, Bázeli Plébánia