Az
1948 karácsonyán letartóztatott Mindszenty József hercegprímás akadályoztatása
miatt az egyházmegye kormányzását Drahos János addigi érseki helynök vette át,
az ő halála után, 1950. június 17-én Meszlényi Zoltánt választották meg a
feladatra. Az állambiztonsági szervek még 1950 nyarán elhurcolták a helynököt.
A sorozatos kínzások és kegyetlen bánásmód következtében Meszlényi Zoltán 1951.
március 4-én hunyt el a kistarcsai internálótáborban. A volt kommunista
diktatúra magyarországi vértanúi közül a püspök az első, akit Egyházunk a
boldogok sorába emelt.
Meszlényi
Zoltán Lajos 1892. január 2-án Hatvanban, sokgyermekes családban született.
Gimnáziumi tanulmányait a rimaszombati protestáns főgimnáziumban kezdte, majd
néhány évet a fővárosban, a Józsefvárosban tanult, végül kisszeminaristaként az
esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett. Vaszary Kolos hercegprímás
jóvoltából a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként 1909.
október végétől a Gregoriana Egyetemen hallgatott teológiát. 1912 júliusában
filozófia doktorátust szerzett. Az I. világháború miatt 1915-ben Innsbruckba
kényszerült, ahol a Leopold-Franzens Egyetemen tanult tovább. Itt a
Canisianumban szentelte pappá 1915. október 28-án Franz Egger brixeni
herceg-püspök, majd ugyanitt mutatta be első szentmiséjét november 1-jén. 1916.
július 21-én szerezte meg teológiai doktorátusát.
Az esztergomi egyházmegyébe visszatérve először Komáromba kapott kápláni kinevezést, de Csernoch János bíboros már alig néhány hónap után, 1916 decemberében a prímási kancellária hivatalába rendelte. Egyre jelentősebb feladatokat bízott rá, így 1917. március 2-án már érseki levéltáros és szertartó lett. Mindeközben folytatta tudományos munkásságát: A főkegyúri jog és a forradalom című műve 1920-ban jelent meg. Ebben az esztendőben kinevezték az Esztergomi Érseki Főszentszék jegyzőjévé, majd december 15-től érseki titkárrá. Főpásztora bizalma töretlen volt iránta, így 1926. január 30-án hercegprímási és érseki titkár lett.
Csernoch János bíboros kíséretében jelen volt XI. Piusz pápa megválasztásán 1922 februárjában, két évvel később egy újabb római zarándoklaton vett részt, 1926 júliusában a chicagói Eucharisztikus Kongresszusra, majd 1927 márciusában, néhány hónappal a főpásztor halála előtt San Remóba utazott.
Tudományos munkássága egész életében fontos szerepet játszott: 1927-ben jelent meg Házassági köteléki perek című műve. 1928. május 2-án a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara bekebelezett hittudorrá választotta fölényes többséggel. 1930. május 23-án tartotta székfoglaló értekezését a Szent István Akadémián A kánonjogi tanulmányok fontossága témában. Emellett 1934. április 1-jétől az Egri Érseki Jogakadémia egyházjogi magántanáraként is működött. 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára kapott rendkívüli tanári kinevezést, és ugyanebben az évben a Hittanárokat Vizsgáztató Bizottság elnöke lett.
Csernoch Jánost 1927 novemberében Serédi Jusztinián követte az esztergomi érseki székben. Új főpásztora mellett Meszlényi Zoltán egyre jelentősebb egyházi pozíciókat töltött be: 1931-től kanonokként a főkáptalan tagja, 1934 márciusától a Prímási Főszentszék zsinati bírója. 1937-ben XI. Piusz pápa kinevezésével Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Breyer István győri megyéspüspök és Kriston Endre püspök Sinope címzetes püspökévé szentelte. 1938-ban a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus aktív résztvevője volt. Emellett több egyházilag elismert mozgalmat támogatott, így például a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségének volt elnöke 1939 júliusától.
Püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte, a háború utolsó napjaiban, 1945 januárjában a szeminárium pincéjében papokat szentelt. Serédi Jusztinián bíboros halálát követően a hercegprímás végrendeletének ő volt a végrehajtója. Miután Mindszenty József hercegprímást 1948 karácsonyán letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, Drahos Jánost követően a káptalan döntésének megfelelően Meszlényi került a kormányzói posztra, noha a kiépülő kommunista diktatúra mást akart a helyére. "Krisztus hű pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!" - ezekkel a szavakkal zárta esküjét Meszlényi Zoltán, esztergomi érseki helynök. Már 1946 szeptemberétől kezdve készültek róla ügynöki jelentések. A székeskáptalan döntését, melyben Meszlényit választották helynöknek, Rákosi Mátyás pártfőtitkár a kormánnyal szembeni ellenséges cselekedetnek minősítette a szerzetesek elhurcolásának körülményei miatt panaszt tevő püspököknek. Meszlényi nem ijedt meg a fenyegetésektől, legfontosabb feladatának a főpásztori feladatok áttekintését és folytatását tartotta. 1950. június 20-án első és egyetlen alkalommal volt jelen a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, a püspökkari konferencián. Néhány nappal később, június 29-én, késő délután Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva. Az érseki helynöknek éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva kellett tartania cellája ablakát, őrei szadista módon bántalmazták, gyakran rúgták és bottal ütötték. Sem letartóztatásának tényéről, sem vádemelésről nem jelent meg semmiféle nyilvános híradás. Egy rabtársa visszaemlékezése szerint, amikor halkan kifejezte részvétét a püspöknek, Meszlényi ujját az égre emelve csak annyit mondott: "ő többet szenvedett."
Sok szenvedés után 1951. március 4-én a Mosonyi utcai kórházba már a halott főpásztort szállították, majd 10-én temették el. Halálát utólagosan anyakönyvezték 1954 júniusában. 1966. június 22-én hamvait exhumálták a Rákoskeresztúri új köztemetőben, majd az esztergomi bazilikába kerültek földi maradványai. 2004. március 10-én Erdő Péter bíboros indította el boldoggá avatási eljárását. Miután az Esztergom-budapesti Főegyházmegyei Bíróság az ügyet lezárta, az aktákat Szőke János SDB posztulátor személyesen vitte Rómába 2006. január 10-én. 2008. június 11-ére készült el a positio, a végleges összefoglaló dokumentum, amelyet Erdő Péter bíboros díszkötésben adott át a Szentatyának. 2009. január 16-án a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja pozitív és egyhangú nyilatkozatot hozott vértanúságáról. Az előírások szerint ezután héttagú bíborosi bizottság vizsgálta meg az aktákat. Jóváhagyásukat követően XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában.
Az esztergomi egyházmegyébe visszatérve először Komáromba kapott kápláni kinevezést, de Csernoch János bíboros már alig néhány hónap után, 1916 decemberében a prímási kancellária hivatalába rendelte. Egyre jelentősebb feladatokat bízott rá, így 1917. március 2-án már érseki levéltáros és szertartó lett. Mindeközben folytatta tudományos munkásságát: A főkegyúri jog és a forradalom című műve 1920-ban jelent meg. Ebben az esztendőben kinevezték az Esztergomi Érseki Főszentszék jegyzőjévé, majd december 15-től érseki titkárrá. Főpásztora bizalma töretlen volt iránta, így 1926. január 30-án hercegprímási és érseki titkár lett.
Csernoch János bíboros kíséretében jelen volt XI. Piusz pápa megválasztásán 1922 februárjában, két évvel később egy újabb római zarándoklaton vett részt, 1926 júliusában a chicagói Eucharisztikus Kongresszusra, majd 1927 márciusában, néhány hónappal a főpásztor halála előtt San Remóba utazott.
Tudományos munkássága egész életében fontos szerepet játszott: 1927-ben jelent meg Házassági köteléki perek című műve. 1928. május 2-án a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara bekebelezett hittudorrá választotta fölényes többséggel. 1930. május 23-án tartotta székfoglaló értekezését a Szent István Akadémián A kánonjogi tanulmányok fontossága témában. Emellett 1934. április 1-jétől az Egri Érseki Jogakadémia egyházjogi magántanáraként is működött. 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára kapott rendkívüli tanári kinevezést, és ugyanebben az évben a Hittanárokat Vizsgáztató Bizottság elnöke lett.
Csernoch Jánost 1927 novemberében Serédi Jusztinián követte az esztergomi érseki székben. Új főpásztora mellett Meszlényi Zoltán egyre jelentősebb egyházi pozíciókat töltött be: 1931-től kanonokként a főkáptalan tagja, 1934 márciusától a Prímási Főszentszék zsinati bírója. 1937-ben XI. Piusz pápa kinevezésével Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Breyer István győri megyéspüspök és Kriston Endre püspök Sinope címzetes püspökévé szentelte. 1938-ban a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus aktív résztvevője volt. Emellett több egyházilag elismert mozgalmat támogatott, így például a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetségének volt elnöke 1939 júliusától.
Püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte, a háború utolsó napjaiban, 1945 januárjában a szeminárium pincéjében papokat szentelt. Serédi Jusztinián bíboros halálát követően a hercegprímás végrendeletének ő volt a végrehajtója. Miután Mindszenty József hercegprímást 1948 karácsonyán letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, Drahos Jánost követően a káptalan döntésének megfelelően Meszlényi került a kormányzói posztra, noha a kiépülő kommunista diktatúra mást akart a helyére. "Krisztus hű pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!" - ezekkel a szavakkal zárta esküjét Meszlényi Zoltán, esztergomi érseki helynök. Már 1946 szeptemberétől kezdve készültek róla ügynöki jelentések. A székeskáptalan döntését, melyben Meszlényit választották helynöknek, Rákosi Mátyás pártfőtitkár a kormánnyal szembeni ellenséges cselekedetnek minősítette a szerzetesek elhurcolásának körülményei miatt panaszt tevő püspököknek. Meszlényi nem ijedt meg a fenyegetésektől, legfontosabb feladatának a főpásztori feladatok áttekintését és folytatását tartotta. 1950. június 20-án első és egyetlen alkalommal volt jelen a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, a püspökkari konferencián. Néhány nappal később, június 29-én, késő délután Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva. Az érseki helynöknek éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva kellett tartania cellája ablakát, őrei szadista módon bántalmazták, gyakran rúgták és bottal ütötték. Sem letartóztatásának tényéről, sem vádemelésről nem jelent meg semmiféle nyilvános híradás. Egy rabtársa visszaemlékezése szerint, amikor halkan kifejezte részvétét a püspöknek, Meszlényi ujját az égre emelve csak annyit mondott: "ő többet szenvedett."
Sok szenvedés után 1951. március 4-én a Mosonyi utcai kórházba már a halott főpásztort szállították, majd 10-én temették el. Halálát utólagosan anyakönyvezték 1954 júniusában. 1966. június 22-én hamvait exhumálták a Rákoskeresztúri új köztemetőben, majd az esztergomi bazilikába kerültek földi maradványai. 2004. március 10-én Erdő Péter bíboros indította el boldoggá avatási eljárását. Miután az Esztergom-budapesti Főegyházmegyei Bíróság az ügyet lezárta, az aktákat Szőke János SDB posztulátor személyesen vitte Rómába 2006. január 10-én. 2008. június 11-ére készült el a positio, a végleges összefoglaló dokumentum, amelyet Erdő Péter bíboros díszkötésben adott át a Szentatyának. 2009. január 16-án a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja pozitív és egyhangú nyilatkozatot hozott vértanúságáról. Az előírások szerint ezután héttagú bíborosi bizottság vizsgálta meg az aktákat. Jóváhagyásukat követően XVI. Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában.
Forrás: MKPK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése