Nagyheti elmélkedés a megszentelt hivatásról

„Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” 2Tim 2,3

„Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.” 2Kor 4,10

„De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.” Zsid 2,9

Közeledik Húsvét szent ünnepe, amikor a megváltás szent művét ünnepeljük: Jézus kereszthalálával, szenvedésével és feltámadásával megnyitotta nekünk az utat a mennyországba.

Jézus a Mennyei Atyával és a Szentlélekkel egylényegű Isteni Személy. Életében készült a megváltó szenvedésére, tudta jól, megjövendölte előre, hogy az emberekért szenvedni fog, de harmadnapra feltámad. Ezt a tudást Édesanyjának és a környezetében álló személyeknek is átadta, akik Márián kívül olykor nagy értetlenséggel fogadták.

Sokszor nekünk is nehéz elfogadni Jézus szenvedését. Még nehezebb sajátunkét elfogadni.

Megszentelt életúton járóként nemde feladatunk, hogy hivatásunkból következő szenvedések, önmegtagadások és vezeklések illetve a mindennapi életünk megpróbáltatásaival járó szenvedéseket Krisztus szenvedésével egyesülten éljük meg? Kire számítson Jézus, ha az Ő szorosabb követésére életüket odaszánt személyek nem követik őt a Golgotára? Ezért minden erőnkkel és szeretetünkkel követnünk kell őt a szenvedések útján, hogy vele együtt a dicsőségben is részesüljünk majdan az örök életben.

Adjon erőt nekünk az a tudat, hogy Jézust a szenvedéseiben ezeknek a lelkeknek az odaadottsága vigasztalta meg kínjai közepette. Szűz Mária, a szent asszonyok, János és minden őt szenvedéseiben követő lélek vigasza volt vele, hogy kibírja haláltusáját.

A világnak ma is szeretetből fakadó áldozatvállalásra – áldozatvállaló személyekre - van szüksége, hogy minél többen megismerhessék Isten szeretetét és az üdvösségre vezető utat. Nekünk nem kell egyedül szenvednünk, mert Jézus mindig velünk van Szerető Édesanyjával együtt és nem hagy kilátástalanságban bennünket.

Bátran vállaljuk tehát hivatásunk és a mindennapi életünk keresztjeit és felajánlásait és soha ne csüggedjünk: Ő már minden elvégzett, nekünk csak Őhozzá csatlakozva kell járnunk szeretetünk és könnyeink minden cseppjét felajánlva Neki aki az Élet Ura. Amen.