A pápák avignoni
fogsága (1309--1377) és a közvetlen utána következő nyugati egyházszakadás
(1378--1417) számtalan bajt hozott Rómára. Háború, éhínség, járvány pusztította
a népet. A pápa távolléte, majd a két, illetve három pápa pártjára oszlott
kereszténység kiszolgáltatta Rómát az ellenséges hatalmaknak. Az Egyház
központja, az egykori birodalmi főváros rommá lett: a fórumon marhák
legelésztek, a vatikáni kertekben farkasok garázdálkodtak, a falakon kívüli
Szent Pál- bazilikában éjszakánként pásztorok tanyáztak nyájaikkal együtt.
Olyan szegénység volt a nép körében, hogy 1414-ben nem tudtak mécsest gyújtani
Péter-Pál ünnepén Szent Péter sírjánál.
Ezekben a nyomorúságos időkben élt Franciska,
akit Isten arra választott ki, hogy folytassa Svéd Szent Brigitta (+ 1373) és
Sziénai Szent Katalin (+ 1380) küldetését: jótékonyságával és szent életével
tartsa ébren a hitet és a megújulásba vetett reményt.
Franciska 1384 első hónapjaiban született. Apja
anagni származású nemes, Paolo Bussa de'Leoni, édesanyja Jacobella
de'Roffredeschi volt. Hárman voltak testvérek, a nővérét Pernának, öccsét
Simonénak hívták. A városrész, amelyben gyermekkorát töltötte, a kódexmásolók
negyede volt. Innen érthető, hogy nagyon korán megtanult olvasni és kedvenc
olvasmánya lett a zsolozsmáskönyv, a szentek élete és Dante Divina commediája.
Éppen olvasmányai hatására hat éves korában
szívének legnagyobb vágya az volt, hogy követhesse a vértanúkat vagy a szüzeket.
Első gyóntatója édesanyja kérésére vette gondjaiba. Az olivetánus bencésekhez
tartozó Antonio de Monte Savello atya harmincöt éven át volt Franciska lelki
vezetője. Érthető, hogy amikor Franciska társnőivel együtt Istennek szentelte
az életét, a bencés regulát tette meg alaptörvénynek.
Lelkiatyja előtt föltárta, hogy nagyon szeretne
egy szigorú rendbe lépni. Ezért tizenegy évesen engedélyt kapott arra, hogy
próbaidőre gyakorolja a vezeklés néhány formáját. Ennek azonban külső jelei is
lettek, ezért édesapja elérkezettnek látta az időt, hogy közölje vele: férjhez
kell mennie, s ő már el is jegyezte Lorenzo Ponzianival. Franciskának kemény
küzdelmébe került, hogy meghajoljon atyja akarata előtt, de sikerült neki, és
tizenhárom évesen férjhez ment. Új otthona a Trastevere városrészben, a Tiberis
nyugati oldalán, a Szent Cecília- bazilika közvetlen szomszédságában állt. A
nagy palotában három család élt együtt: a szülők, Lorenzo bátyja és felesége,
Vanozza, s Lorenzo Franciskával.
Házasságukból hat gyermek született. Három
közülük csecsemőkorban meghalt. Giovanni Battista egyedül élte túl a szüleit
(1400--1444), vccse, Giovanni Evangelista csak hét (1403--1410), a húga, Ágnes
csak hat (1404--1410) évig élt itt a földön.
Durazzói László 1404--1410 között három
alkalommal is betört a városba a pápa ellen harcolva. A város könnyű préda
volt, mert még falai sem voltak. Lorenzo, aki a pápai sereg tisztje volt, az
egyik csatában olyan súlyosan megsérült egy tőrdöféstől, hogy szinte holtan
vitték haza, de Franciska ápolásától fölépült.
Egy újabb támadás még súlyosabban érintette a
családot: Lorenzo ugyan megmenekült, a testvérét azonban elfogták, fiát,
Giovannit pedig túszként hurcolták el. Házukat fölgyújtották, és amit csak
találtak, elrabolták. Amint elült a harc, Franciska a ház épen maradt részében
kórházat rendezett be, és a sebesültek és betegek ápolásával enyhített a sok
szenvedésen. Férje a pápai seregben szolgált mindaddig, amíg vége nem lett az
egyházszakadásnak. Mire hazatért, megfáradt, öreg ember lett belőle.
Franciskának -- aki táplálta és gondozta a szegényeket, s híressé vált a
szamaráról, amelyik a fát vitte, amikor a szegény családokhoz ment segíteni --
szabad kezet adott mindenben, csak azt kérte tőle, ne hagyja magára, és az
ápolásáról gondoskodjék.
Franciska 1425. augusztus 15-én alapította meg a
bencés obláták kongregációját, a bencés harmadrendet. Hasonló gondolkodású
asszonyokat és özvegyeket fogott össze a társulat, hogy egymást támogatva
törekedhessenek a tökéletességre s végezzék karitatív szolgálataikat. Mindehhez
a bencés regulát fogadták el szabályzatul. 1433-ban a Capitolium mellett
kolostort alapított azoknak a nővérek, akik nem voltak családjukhoz kötve.
Franciska csak férje halála után (1436) csatlakozott hozzájuk. Templomul a fórumon
lévő Santa Maria Nova-templomot választotta, amelyet gyermekkorától fogva
nagyon szeretett. Amikor szentté avatták, róla nevezték el a templomot, és mind
a mai napig ez a Római Szent Franciska-templom.
Franciska 1440. március 9-én halt meg családja
házában. V. Pál pápa avatta szentté, s ünnepét már a következő évben fölvették
a római kalendáriumba.
Istenünk, aki Római Szent Franciskát azért
ajándékoztad Egyházadnak, hogy példaképünk legyen előbb a családi, majd a
szerzetesi életben, kérünk, segíts, hogy mi is hűségesen szolgáljunk Téged, és
bármilyen hivatásban élünk, mindig te légy a szemünk előtt, és te vezérelj
minket!
Forrás: Szentek élete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése