A spanyol szokásnak megfelelően az érsek az
indiánokkal hordszéken vitethette volna magát kiterjedt vizitációs útjain, de ő
gyalog ment, hogy ,,senkinek ne legyen terhére és az indiánoknak se okozzon
szükségtelen munkát. Öszvéren ült, de ha a terep ezt nem engedte meg, akkor
leszállt állatáról, fogta a botot, és bosszankodás nélkül gyalog ment tovább.
Hogy a hegyekben jobban haladjon, különleges cipőt viselt.''
A limai alkirály és más spanyol előkelők rossz
néven vették, hogy az érsek gyakran hosszú időre távol van. A kifogások
Madridba, az Indiai Tanács fülébe is eljutottak. A Tanács megtiltotta az
érseknek, hogy Limát elhagyja. Turibiusz azonban nem tartotta meg ezt a
tilalmat, és a királynak röviden és velősen csak azt válaszolta, hogy őt Trient
és a limai püspöki konferencia rendelkezései jobban kötelezik, mint a királyi
törvények.
A szent haláláról a következőket jelentették:
Turibiusz negyedik vizitációs útjának vége felé éppen a Pascasmayo völgyébe
érkezett, amikor hirtelen rosszullét fogta el, és kénytelen volt megállapodni
Santiago de Mirafloresban egy indián katekéta házában. Utolsó kívánsága az
volt, hogy az indián egyházközség kicsiny kápolnájában áldoztassák meg. Arra
kérte Jeronimo atyát, az ágostonosok helybéli kolostorának priorját, hogy hárfázzon
neki. Mialatt Jeronimo a ,,Hitemet megőriztem'' és ,,Kezedbe ajánlom lelkemet''
zsoltárokat énekelte, Turibiusz utoljára föltekintett a keresztre.
Nagycsütörtök volt, amikor Lima nagy érseke és Peru apostola meghalt.
Azt a kevés holmit, amit személyes használatra
magánál hordott, kísérőinek ajándékozta. Amije még ezen kívül volt, azt
szétosztották a szegényeknek, akiket oly nagyon szeretett.
Istenünk, ki Szent Turibiusz püspök apostoli munkája és
igazságszeretete által megszilárdítottad Egyházadat, kérünk, add, hogy szent
néped folytonosan gyarapodjék a hitben és az életszentségben!
Forrás: Szentek élete
A szent élete itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése