Húsvéti elmélkedés a megszentelt életről

„És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”  2Kor 5,15 

„Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek.” Róm 7,4 

„Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.” Kol 3,1

Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Nem a sír az utolsó állomás. Jézus győzedelmeskedett a Gonosz felett örökre.

Minden megkeresztelt Krisztus-hívő embernek lehetősége van, hogy átlépjen a Mennyei otthonba, amelyet az Úr készített nekünk. Krisztus keresztje által a bűn okozta szakadék felett van átjárhatóság, ha megbánjuk bűneinket és vállaljuk Jézus áldozatával egyesítve Belőle táplálkozva életünk mindennapi keresztjeit.

Az életüket Istennek szentelt személyek ezt a keresztségi fogadalmukat még tökéletesebben vannak hivatva megélni: Krisztus keresztjében dicsekedhetünk, hogy Vele együtt élve majdan elnyerjük a dicsőség megérdemelt koronáját.

Mennyire élünk meghívásunk tudatában életünk minden pillanatában? Csak a Megváltás szent titka által nyer értelmet Krisztusba vetett hitünk: tudjuk, hogy ha vele meghalunk önmagunknak, vele együtt élni is fogunk. Hogyan tudunk önmagunknak meghalni? Úgy, hogy mindig Isten Szent Akaratát keressük, azt, hogy mi tetszik neki életünk apróbb és nagyobb tevékenységeivel, gondolataival, egyszóval egész életünkkel.

Fogadalmainkat az Ő szenvedésében, de örömében is ajánljuk az Örök Atyának, Jézusba merülve a Szentlélek erejében. A Szentháromsággal egyesült életünk kedves az Úr előtt és felajánlhatjuk másokért: élő testvéreinkért és a meghaltakért, hogy saját magunknak és hazánknak, Egyházunknak kegyelmeket esdjünk ki a Mennyei Atyától.

Mindez egyfajta feszültségben zajlik, mert itt a földön emberként, de Jézussal együtt a keresztre feszítettségünk mellett a feltámadás tudatában kell megélnünk. Nem könnyű, de Krisztussal együtt kell teljesítenünk, nem vagyunk magunkra hagyva. Ő Általa bármire képesek lehetünk. Ehhez állandó tudatos önmegtagadásra van szükség, emellett a testvérekre és Istenre való figyelemre.

Isten nem kér tőlünk emberfelettit, de azt igen, hogy jó akaratunk és szeretetünk mindig felé irányuljon, hogy állandó odaadottságban éljünk.

Vezessen bennünket ezen az úton a Szentlélek és járjon közben értünk Égi Édesanyánk, aki minden hivatás édesanyja, ő mutatott leghívebb példát a megszentelt életre az ő állandó „Igen”-jével Isten Akaratára.

Dicsőség legyen a Mennyei Atyának, a Feltámadt Királynak Jézusnak és az Ő Vigasztaló Szent Lelkének most és örök időkön át. Amen.