Egy lépéssel közelebb

A Montserrat ház olyan fiatalemberek számára jött létre, akik jezsuiták szeretnének lenni, vagy komolyan foglalkoznak a papi vagy szerzetesi hivatással, de még nem jutottak el egy világos döntésre. Koronkai Zoltán jezsuitával, a hivatástisztázó és jelöltház vezetőjével beszélgettünk. 

Milyen igényre született meg válaszul a Montserrat ház, honnan jött a kezdeményezés ötlete?

Élethivatásunk felfedezése nem mindig egyszerű. Manapság nem könnyű elköteleződni a házasság irányában sem, de azoknak, akik papi vagy szerzetesi hivatáson gondolkodnak, azoknak talán még több külső és belső nehézséget kell legyőzniük. A közösséget Montserrat hivatástisztázó és jelöltháznak nevezzük, utalva arra a hasonlóságra, ami a hivatásukat kereső fiatalemberek és Szent Ignác élete között található. Megtérése után ugyanis Ignác elhagyta a szülői házat, Montserrat zarándokhelyre érve levetette nemesi ruháját, és az evangéliumi tanácsok útjára lépett. Innen indult el Manrézába, a „noviciátusa” helyére. A nálunk élő fiatalok is egy hasonló átmeneti, de nagyon fontos felkészülési időszakot töltenek a Montserrat házban. A ház 2008-ban nyílt meg Budapesten a Horánszky utcában, öt olyan fiatalemberrel, akik már eldöntötték, hogy belépnek a jezsuita rendbe, de még időre volt szükségük a felkészülésre. Abban az időben éppen nem volt Magyarországon noviciátusunk, ezért azt terveztük, hogy a jelöltek Olaszországban vesznek részt az első rendi képzésen. Az első jelölt közösség célja az volt, hogy a már megszületett döntés tovább mélyüljön azáltal, hogy a fiatalok még szorosabban megismerkednek a jezsuitákkal, az életstílusunkkal, illetve mélyüljön az egyéni imaéletük, Istennel való kapcsolatuk. A külföldi noviciátus mindenképpen egy kisebbfajta „kultúrsokkot” jelent, de ennek a nehézségét lehet csökkenteni, ha a jelölteknek már van egyfajta tapasztalatuk arról, mit jelent közösségben élni, például szembenézni saját maguk és társaik emberi korlátaival. 2009- ben szerencsés változás állt elő a rendtartományunkban: ismét saját noviciátust tudtunk nyitni, így a jelöltház nyelvi előkészítő funkciója megszűnt, és a közösségi és lelki alaptapasztalatok megszerzése kerülhetett még inkább az előtérbe. A jelöltházból a noviciátusba kerülő fiatalokkal kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy nagyon hasznos volt számukra ez az előkészítő időszak, sokkal elkötelezettebben, hivatásukban letisztultabban kezdték a rendi képzést, mint a korábbi évek novíciusai és így jó alapjaik voltak a folytatáshoz.

Mi az oka annak, hogy nem egy-egy működő jezsuita közösségbe integrálják az érdeklődőket? Miért szükséges az elkülönített hely, a külön közösség?

A Társaság hagyományai szerint a renddel ismerkedők, illetve az első képzésben lévők külön közösséget alkotnak. Aktív, apostoli életünk nem teszi lehetővé, hogy sok időt töltsünk a közösségünkben. Egy érdeklődő fiatal számára külön törődés és figyelem kell, amit egy aktív jezsuita közösség nem feltétlenül tud megadni. Nem jó, ha a megkülönböztetési folyamatban lévők nem kapják meg a megfelelő segítséget, ezért vannak együtt, és egy, az ő igényeikhez igazodó speciális közösségi programban vesznek részt.

2010-ben és 2011-ben szünetelt a Montserrat ház működése. Mi volt ennek az oka?

A Párbeszéd Házában, ahol a közösség helyet kapott, felújítás indult, így nem tudtunk a házban maradni; illetve jómagam is külföldre távoztam, rendi képzésen, tercián vettem részt, így szünetet tartott a közösség működése. Az elmúlt év őszén, a felújított épületben indult újra a Montserrat ház élete. A profilunk is kissé megváltozott, már nemcsak azokat fogadjuk, akik eldöntötték, hogy belépnek a jezsuitákhoz, hanem bővítettük a bentlakók körét és azokat a fiatal embereket is fogadjuk, akiknek szükségük van időre ahhoz, hogy el tudják dönteni, milyen úton menjenek tovább. Nemcsak a jezsuita rend iránt érdeklődők vannak tehát a közösségben, hanem olyanok is, akik más szerzetesi, illetve papi utak iránt érdeklődnek. Ezért jelent meg a „jelölt” mellett a „hivatástisztázó” jelző is a ház nevében. Viszont ez nem egy általános „hivatástisztázás”, hanem kimondottan az egyházi jellegű hivatásról szól ez az év, amely az ignáci lelkiség jegyében esélyt ad a lelki növekedésre és a megkülönböztetésre.

A spirituális fejlődés érdekében milyen segítséget kapnak a közösség tagjai?

A programunk hangsúlyos része a napi személyes ima elsajátítása, begyakorlása. Ezt a folyamatot azzal segítjük, hogy a közösség tagjai elvégzik a hétköznapok lelkigyakorlatát, ami rendszeres imát, reflexiót igényel. A személyes ima ideje és helye nincs előírva, mindenkinek saját magának kell úgy alakítani az életét, hogy helyet kapjon benne az imádság. Mindenkinek eltérő napirendje van, mivel a közösség tagjai között van dolgozó, tanuló, de van, aki önkéntesként tevékenykedik, ezért eltérő, ki mikor tud imádkozni. Minden héten közös miséje van a közösségnek, illetve van egy közösségi este is, amikor együtt vacsorázunk, majd valamilyen komolyabb témáról beszélgetünk vagy kötetlenebbül vagyunk együtt, pl. megnézünk egy filmet. A Montserrat ház lakóinak a programja megcélozza az önismeretben való előrehaladást is, ehhez segítség a bibliodráma kurzus, amin részt vesznek. Kéthetente jelen vagyunk az Iránytű hivatástisztázó műhelyen is, ami azért is hasznos, mert itt tapasztalatot lehet cserélni hasonló cipőben járó, hivatáskereső fiatalokkal is. A lelki program nagyon fontos része még a 3-8 napos szentignáci lelkigyakorlatok is. Vannak hétvégi programjainak is, például havonta egyszer elmegyünk Dobogókőre három napos  rekollekcióra. Itt különböző lelkiségi témákkal foglalkozunk, de helyet kap a rekreáció is: kirándulunk, pihenünk. Ezen kívül előfordul, hogy „különleges bevetésre” hívják a közösséget, például közreműködnek iskolai lelkinapok megtartásában. Vannak vendégeink is, időnként jezsuita társak jönnek misézni vagy közösségi estére. Néha felkeresünk jezsuita közösségeket, illetve néhány közös programunk van a noviciátussal, így a Montserrat lakóinak lehetősége nyílik arra, hogy találkozzanak különböző jezsuita személyekkel, életutakkal is. A közösségi élet hétköznapi szinten természetesen nem mindig egyszerű, de a cél egymás tisztelete és elfogadása.

Volt, aki a Montserrat házban találta meg a hivatását?

Már említettem, hogy az első csapat úgy költözött be, hogy ők már meghozták a döntést, miszerint jezsuiták akarnak lenni. Voltak, akik ebben a vágyukban még inkább elmélyültek. Volt olyan tagunk, aki belépéskor kicsit bizonytalan volt önmagában, de az itt eltöltött idő során megerősödött és jezsuita lett. Voltak többen olyanok is, akik belátták, hogy nincs jezsuita hivatásuk. Sajnos előfordult olyan eset is, amikor valaki nagyon vágyott a közösségi életformára, de pszichésen nem bírta. A Montserrat ház koncepciójának a jelenlegi célja az, hogy a fiataloknak lehetőséget adjunk arra, hogy lépjenek egyet előre. A noviciátust nagyon nehéz az „utcáról” elkezdeni, mivel az két évnyi viszonylagos rejtettséget, világtól való elszakadást jelent. A novícius hosszú ideig nem megy haza, a családjához és a barátaihoz kötődő kapcsolata radikálisan átalakul. Be kell látni, hogy ez nem könnyű időszak. Ha valaki, aki útkeresésben van, egy ekkora lépést már nem feltétlenül tud azonnal meglépni. Komoly az „ugrás”, amit a noviciátus elkezdése jelent. A Montserrat ház az a hely, ahol olyan dolgokat lehet tanulni és megtapasztalni, ami továbbsegít az életformaváltásban. Sokakban él egy romantikus kép a közösségi életről, ami hamar szétfoszlik. Ugyanis a közösségi élet hétköznapjainak realitása vízválasztó lehet.

Milyen életkor a legideálisabb a döntés meghozatalára?

Egy új életforma megismeréséhez, az abba való belesimuláshoz nagyfokú rugalmasságra van szükség. Az eddigi tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy a 20-as évek közepe a megfelelő kor. Túl fiatalon, 18 évesen még gyakran nincs meg az élettapasztalat és az érettség, amire egy megalapozott döntést lehetne építeni, bár vannak azért kivételek. Másfelől a 30-as évek fölött már sokkal nehezebb elkötelezettséget fölvállalni. Ez persze nem lehetetlen, vannak pozitív példák is, de érdemes az életdöntéseket 30 éves kor alatt meghozni, mert akkor még rugalmasabb az ember. Természetesen 30 év fölöttiek is jelentkezhetnek a Montserrat házba, hiszen rendalapítónk, Szent Ignác is viszonylag idős korában tért meg, de tudni kell, hogy ez több nehézséggel jár. Ha valakit idehív a Lélek, akkor mindenképp érdemes megpróbálni.

Hogyan lehet valaki a közösség tagja? Milyen esetben érdemes jelentkezni?

Amikor jön valaki érdeklődni, akkor elmesélem, hogy ez mivel jár. Például, hogy karácsony este nem lehet hazamenni. Azt is el kell fogadni, hogy az ittlakás idejére elvárás a cölibátus. Ha valaki azért jön, hogy tisztázza a szívében a kérdést, hogy pap vagy szerzetes legyen-e, az nem fér össze egy párkapcsolattal. A párkapcsolat nem segíti ezt a fajta megkülönböztetést, mert olyan, mintha egy mágnes mellé helyezett iránytűvel keresnénk a helyes utat. Erre az időszakra messzebb kell tenni a mágnest. Azt szoktam mondani, hogy „ez egy olyan idő, mintha a papi vagy szerzetesi hivatással járnál. Két lánnyal sem lehet egyszerre járni.” Alapvető kritérium számunkra a pszichés alkalmasság is, mert egy olyan személynek, aki képtelen a közösségi életformára, nagyon megterhelő tud lenni. A hivatástisztázó közösség nem lehet a terápia helyszíne. Annak ajánlanám a jelentkezést, akinek van egy alapvetően egészséges személyisége, vonzza a papi ill. szerzetesi életút, s ez egy komoly kérdés a számára. Szeretné kipróbálni magát, és kész rászánni egy évet a megkülönböztetésre.

Tornya Erika RSCJ

Forrás: A Szív 2013. júniusi szám