Testem valóságos étel, vérem valóságos ital

Elmélkedés a megszentelt hivatásról Urunk Szent Testének és Vérének főünnepén

„Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.” Mk 14,24

”Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.” Lk 22,20

”Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Jn 6,51

”De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” Jn 6,54

”A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.” Jn 6,55

”Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.” Jn 6,56

Jézus az Utolsó vacsorán megalapította az Oltáriszentséget. Ezáltal lehetővé vált számunkra, hogy minden szentmisében az Ő Szent Testével és Vérével táplálkozzunk, így az Ő Isteni Életének részesei lehessünk már itt a földön.

Ő táplál, megerősít, életet ad nekünk. Ennek a szentségnek minél gyakoribb vétele és minél buzgóbb imádása teszi lehetővé minden hivatását kereső léleknek is a hivatásra való rátalálást, hivatásukat már megtalált lelkeknek pedig a hivatásukban való hűséges megmaradást.

Minden keresztény a világban, - kiváltképp a megszentelt hivatásban járók, akik egészen Istennek szentelik magukat - így válnak a világban élő kenyérré az Egyház részeként mások szolgálatára és üdvösségére.

Engedjük a Krisztusnak, hogy lelkünk eledele legyen és átformáljon minket? Engedjük e a környezetünknek, hogy általunk gazdagodhasson?

Minél inkább megerősítjük e drága szentséggel életünket, annál inkább tudjuk csillapítani saját és környezetünk éhségét az Isteni életre.

Ehhez fontos, hogy minden napunk központjában az Eucharisztia álljon: legyen a szentmise a csúcs és forrás és az Oltáriszentség imádása az éltető erő kiindulópontja minden küzdelmünkhöz, kételyeink és fáradtságunk megenyhítője.

Mily nagyszerű és csodálatos, hogy addig is, amíg újra el nem jő Krisztus, itt hagyta számunkra az Oltáriszentséget! Önmagát adja eledelül és Szent Vérét italul, hogy Ő általa nekünk és az egész társadalomnak élete lehessen. Mily nagy hálával tartozunk ezért a Második Isteni Személynek!

E Szentség buzgó vétele és imádása adjon minden megszentelt hivatásban járó vagy hivatását még kereső Olvasónak sok kegyelmet, hogy Isten Szent Tervének minél hűbb megvalósítója legyen életében. Amen.