Bátor
Botond pálos rendtartományfőnökkel motoros zarándoklatokról, a pálos rend
jelenéről és jövőjéről, valamint arról beszélgettünk, hogy politizálhat-e egy
pap?
Milyen indíttatásból lett pap?
Egy budapesti, négy fiúgyermekes,
mélyen vallásos család legkisebb gyermeke vagyok. Különösen édesapám és
nagymamám - aki egy szentéletű öregasszony volt - nagyon szerették volna, hogy
pap legyek. Ez egy időben dacot váltott ki belőlem. Édesapám halála volt a
meghatározó: amikor Balatonfüreden nála voltam a kórházban, elmondtam a
Jóistennek: ha édesapám életben marad, pap leszek. Édesapám meghalt, de a
Jóistennel való beszélgetés nem múlt el nyomtalanul. Mivel kimondtam, hogy pap
leszek, úgy éreztem, Isten szólított erre az útra.
Miért pont a Pálos rendhez csatlakozott?
Volt ebben tudatosság és isteni
gondviselés is. Amikor a 80-as évek második felében egyházmegyés kispap voltam,
találkoztam Puskely Mária Szerzetesek című összeállításával. Abban találtam rá a
pálosokra, az egyetlen magyar alapítású, férfi szerzetesrendre. Lehet, hogy
furcsa, de a magyar alapítás mellett számomra a szemlélődés is vonzó volt. Nem
akartam plébános lenni, és nem akartam akkor Budapestre sem jönni. Aztán Isten
máshogy rendelte.
Azóta 22 éve telt el.
Akinek van némi fogalma a
pálosokról, a magyarságról, a kereszténységről, azoknak mindig melengeti a
szívét, ha hallanak róla. Ugyanakkor van egy olyan hátránya, hogy ezt az érzést
ki lehet használni olykor a politikában. Tartományfőnökségem elején sokat
küzdöttem ez ellen, ma már nem foglalkozom vele. Nem az a feladatom, hogy
harcoljak a hazugság ellen, hanem az, hogy az igazságért küzdjek mindig, és azt
hirdessem. Barsi Balázs atya mondta egyszer, hogy a butaságban és a hülyeségben
az a közös, hogy cáfolhatatlan.
Meddig mehet el ma egy pap a társadalmi problémák
taglalásában? Politizálhat-e?
Személye válogatja. Vannak, akik
erre alkalmasabbak, és vannak akik kevésbé. Kifejezetten politizálni nem lehet.
Úgy, ahogy nem tud egy pap egy lakodalomban igazából részt venni, vagy nem tud
kizárólag motoros lenni. Mert a pap akkor is pap marad, ha lakodalomban van,
akkor is, ha motor hátán, meg akkor is, amikor politikai dolgokról beszél. Nem
tud átmenni civilbe. Nemcsak önmaga számára, hanem az emberek szemében sem.
Talán éppen ezért provokatív, ha egy pap politikai dolgokról beszél. Ha
kifejezetten politizálni akar, és nem krisztusi küldetéssel teszi, akkor
biztosan nagy hibát követ el, és vakvágányra lép. Ha viszont az evangélium
hirdetésének az érdekében beszél politikáról, akkor az kutya kötelessége.
Híressé tették motoros zarándoklatai. Megosztja ez a
paptársadalmat?
Nagyon negatív visszajelzést nem adtak, a szemembe legalábbis nem mondták. De
ahogy telnek az évek, egyre jobban látják, láthatják, hogy ez nem kifejezetten
a motorozásért van. Az emberekről szól, akiknek ettől az élete sok tekintetben
változott: akarva-akaratlanul tudtunk nekik segíteni abban, hogy Istenhez
közelebb kerüljenek. Sokan megkerestek lelki problémájukkal, vagy hogy kereszteljem
meg a gyereküket. Voltam olyan profán motoros összejövetelen is, ahol nagyon
örültek nekem, én pedig megáldottam a motorokat. Megkérdezte valaki: az én
motoromat is meg lehet áldani? Ez döbbenetes volt számomra: valaki vágyódik
valahol Isten után, csak soha nem volt semmilyen eszköze, hogy ezt
megtapasztalja.
Mondják a név kötelez. Bátor, ráadásul Botond, aki legendás
magyar vitéz volt.
Ez a bátorság nem a habitusomból
származik, hisz egész életemben inkább félős és visszahúzódó típus voltam. Amikor
jöttek a feladatok, amit Isten elém görgetett, mindig két választásom volt:
vagy megfutamodok, vagy szembenézek vele. Szerintem nem azok a kedvesek az
Isten szemében, akik hősök, hanem akik félnek, és mégis megteszik, amit kell.
Az első keresztnevem Péter. Amikor szerzetesként megkaptam a Botond nevet,
eleinte nagyon idegen volt. Ma már el sem tudnám másképp képzelni.
Mi a Pálos rend küldetése?
A pálos rend mindig a nemzet mellé
rendelt szerzetesközösség volt. Úgy érzem, nem magunk tűzzük ki a célokat, hanem
az Úristen. Olyan dolgok történnek, amiket nem mi akartunk, hogy így legyenek.
Ilyen volt Vezér Ferenc pálos atya újratemetése áprilisban, aki 1951
augusztusában halt vértanúságot. Megtalálták a földi maradványait, mi pedig
újratemettük azon a helyen, ahol méltó, hogy elhelyezzük:
Petőfiszállás-Pálosszentkúton. Ferenc atyát kivégezték, álnéven temették el, és
azt gondolták, nem fog senki sem emlékezni rá. Aztán csak megtalálták. Senki
sem emlékszik azokra, akik eltemették - legfeljebb a történészek. Ferenc atyára
biztos többen fognak emlékezni. Ez mutatja, hogy Isten ura a halálnak, és a
halál nem tud erőt venni rajtunk sosem. Aki Istenhez tartozik, ha hurokba is
hajtja a fejét, mindig a dicsőségbe hajtja.
Hogy fest a rend jövője? Van utánpótlás?
1990-ben, amikor beléptem a rendbe,
ketten voltunk csak fiatalok. Ekkor voltunk 12-en, két generáció. De hozzánk
minden évben jelentkeztek szerzetesek, ezért most mind a négy szolgálati
helyünket el tudjuk látni. Jelenleg 23-an vagyunk, és ez növekedésnek számít.
Azt látom, hogy a társadalom elvárása sokkal nagyobb velünk szemben. Sajnos ma
a családok össze vannak törve, kevés a gyerekek: mitől legyen több pálos? Őket
nem botanikus kertben nevelik, hanem emberi közösségekben.
Pálfay Erzsébet
Forrás: IGEN 2012. július 25.
Kép: Magyar Hírlap, Magyar Pálos
Rend
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése