2013. április 16., kedd

Visszatelepedésre biztató élmények


Élményekkel gazdagodva tértek vissza Magyarországra április elsején a két hónapig Hargitafürdőn tartózkodó pálos szerzetesek. Amint arról korábbi tudósításunkban is beszámoltunk, Bátor Botond pálos tartományfőnök és Balla Barnabás szerzetes Darvas Kozma József esperes-plébános meghívására azzal a céllal érkezett Csíkszeredába, hogy felmérje a rend székelyföldi visszatelepedésének lehetőségét. A vendégek a hargitafürdői plébánián laktak, hetente miséztek a csíkszeredai Millenniumi templomban, lelki gyakorlatokat vezettek, és részt vettek a székely közösségek ünnepein is. Hazaindulásuk előtt székelyföldi élményeikről kérdeztük Bátor Botond pálos tartományfőnököt.
Nagyon sokfele jártunk, de hogyha a választ hargita­fürdői tartózkodásunkra hegyezem ki, akkor elmondhatom: nagyon nagy élmény volt itt lennünk! Az itteni emberekkel együtt egy kisebb közösséget tapasztaltunk meg. Jó volt az elfogadásuk, a szeretetük. És nyilván maga a hely rendkívül sokat jelentett a maga szépségével. Fönt a Hargita magasában, „Ábel rengetegében” nagyon jó volt!
Visszajönnek?
Mindenképpen. Egy évig biztos, hogy havonta jövünk. Különböző feladataink is lesznek, amikkel hirtelenjében megbíztak az itteniek, a szervezők. Április elég zsúfolt nekünk már odahaza, de jövünk majd májusban is, júniusban és augusztusban is. Ezek a hónapok már előre be vannak táblázva, a többit majd meglátjuk. Meghívtak például papi rekollekciókra, amelyeket időközönként a papság számára az esperesi kerületeken belül szoktak szervezni. Az egyik ilyen kör­utunk Marosvásárhely, Gyer­gyószentmiklós, Kézdi­vá­sár­hely érintésével lesz, a másik Sepsi­szentgyörgyről indul, és Gyula­fehérvárt, Kolozsvárt érinti. Júniusban többek között Vargyasra mennénk. Valamikor ott pálos kolostor volt, ma annak romjai, egy kis kápolna Keresztelő Szent János tiszteletére, és épp június elejére tudtuk tenni ott az ünnepet. Berszán Lajos pedig a gyimesfelsőloki iskola kicsengetésére hívott meg misézni.
Tervbe vették, hogy közelebbről vissza is telepednek a pálosok Székelyföldre?
Erre azért nem akarok felelősség teljes választ adni, mert ennek nagyon sok összetevője van. Arról, hogy most mi van a szívemben, inkább nem beszélek. Maradjunk a diplomatikus, józan ész diktálta válasznál. Nyilván az is fontos, hogy ez alatt az egy év alatt mennyire fognak itt megismerni bennünket. Lesz-e valakiben vonzódás a pálos rend iránt? Merik-e vállalni ezt az életet? Tehát új hivatások jelentkezése is sokat jelent a visszatelepülés döntésében. Az is számít, hogy az itteni tapasztalatokat otthon átadva a többiek hogyan viszonyulnak, mit gondolnak. A rend legfőbb vezetése különben támogatja az ittlétünket is, akár a letelepedésünket is támogatná. De nyilván a döntést azért ránk bízzák.
Nehéz pálos szerzetesnek lenni a mai világban?
Az élet akkor szép, ha szeretjük. Akármilyen élethelyzetben. Inkább azt mondanám, hogy nagyon szép és jó pálosnak lenni. És ha szép dolgokat alkotunk, az nyilván nehéz is. Csak gondoljon bele, hogyha festek egy képet, az mennyi fáradsággal jár. Egy pillanat alatt össze lehet törni, egy késsel szét tudom vágni egy perc alatt. De hogy megfessem, ahhoz idő kell. És küzdelem önmagammal, sok mindennel. De olyan jó látni, amikor elkészül, akkor az ember örül. Minden szép dolgot egyben nehéz is elérni.

Csúcs Mária, Vasárnap

Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése