Jelek
A jelek az élet néhány olyan
oldalára mutatnak, melyre oda lehet hallgatni, és ha az egész képet nézed,
talán kirajzolódik egy minta, hogy milyen irányba is vonzódsz igazán. A vágy és a vonzalom fontos tényezők (mi
érdekel, mit szeretsz, mi lelkesít, mire szánnád oda szívesen magad?) Ugyanígy
a csodálat is jelezhet valamit (kire nézel fel, kit csodálsz, mely szentek
inspirálnak leginkább?).Tevékenységben pl. mi az, ami örömet okoz, mit
szeretsz és mit szeretnél tenni? Mi adja a legtöbb megelégedettséget? És
természetesen fontos az is, hogy mire van tehetséged,
miben vagy jó, és hol és milyen módon tudnád leginkább kamatoztatni. Mit
tartasz értéknek (mi az,
amit megéri felvállalni?). Azeseményekben és körülményekben is lehetnek
jelek számodra, pl. váratlan lehetőségek – merre nyílnak ajtók (te hiába akarsz
menni egy irányba, ha a körülmények nem engedik…) – ezeken keresztül lehet,
hogy Isten szeretne egy adott irányba mutatni. Néha más embereken keresztül is kaphatsz
jeleket (lehet, hogy van, aki jobban lát, mint te magadat, ilyenkor érdemes
odafigyelni arra, hogy mit gondolnak az elképzelésedről, DE! nem érdemes csak
erre hagyatkozni, mert ez nem bombabiztos, és lehet, hogy mégsem jól látják a
dolgokat). Lehet, hogy épp a belső
meggyőződésed az, ami egy adott irányba mutat (arról való meggyőződés, hogy
ez a jó neked és szinte elkerülhetetlennek érzed, annyira fontos) –
természetesen ez sem egészen tévedhetetlen, de érdemes rá odafigyelni. Isten az imádságon keresztül is jelezhet
neked (ima közben, amikor Istent kérdezed, bizonyos szavak, dolgok, ötletek
vissza-visszatérnek; van, amikor megnyitod a szíved Isten előtt és eszedbe jut
valami, ami aztán ott motoszkál benned, nem hagy nyugodni, fontosnak tűnik
később is – ez jöhet a Szentlélektől). Ugyanígy a Szentírás olvasása közben is: hallgass a
szíveddel is arra, amit olvasol – lehet, hogy szíven üt egy mondat és
valamilyen cselekvésre sarkall. Előfordulhatnak rendkívüli tapasztalatok is, bár ez meglehetősen ritka és
egyáltalán nem feltétele a hivatásod felismerésének; ha előfordul ilyen, akkor
nagyon óvatosnak kell lenni vele (nem biztos, hogy Istentől jön) – az esetek
többségében Isten feltűnés nélkül, egyszerű utakon vezet el a helyedre. És
mindezek mellett nagyon fontos egy egészséges adag realizmus: realistának kell
lenned. Lehetnek vágyaid és álmaid, de abból kell kinőjenek, aki valóban vagy,
és arra kell irányuljanak, ami számodra valóban lehetséges. Mit kell tehát
tenned? Éld az életed, imádkozz, nyitott füllel és szívvel járj, vedd észre a
jeleket, és lassanként felfedezed, hogy egy adott irányba húz a szíved, vagy
esetleg azt, hogy már döntést is tudsz hozni.
Döntéshozatal
Mit kell tenned a döntéshez?
Először is: várj – idővel világosabbá válnak a dolgok,
ne erőltesd mindenáron. Mérlegeld
a mellette és az ellene szóló érveket, tényezőket: írd le őket, gondolkodj,
majd tedd el a listát és térj vissza rá néhány nap múlva, ezzel a kérdéssel: Mi
tűnik fontosnak? Mi lenne a legjobb? Aztánképzeld el, hogy meghoztad a
döntést. Légy nagyon konkrét. Képzeld el, hogy elmondod a családodnak; képzeld
el, hogy megteszed a következő lépést. Képzeld el, hogy eszerint megváltoztatod
az életed. Milyen lesz néhány hét, néhány hónap múlva? Milyen érzelemmel tölt
ez el? Milyen reménnyel vagy félelemmel? (öröm, béke, lelkesedés,
megkönnyebbülés, sajnálat – bárcsak ne tettem volna, reménytelenség, csüggedés,
stb.) Vagy képzeld el, hogy már életed végén vagy, visszanézve erre az útra.
Öröm tölt el miatta és elégedettséggel adod át Istennek? Vagy kiábrándultan és
szomorúan? A következő fontos lépés az, hogy beszélgess
valakivel. Nem akárkivel, vagy olyannal, aki rád hagyja és azt mondja, amit
hallani akarsz, hanem valakivel, aki bölcs, őszinte és elkötelezett hívő ember,
esetleg a plébánosod, lelkivezetőd. Ha már egy konkrét szerzetesség felé
érdeklődsz, akkor annak a közösségnek a hivatásgondozó felelőse is lehet. Az a
fontos, hogy beszélhess arról, ami benned van, mert már az is segít, hogy meg
kell fogalmaznod és ki kell mondanod. És ami a keresésed minden állomásán a
legfontosabb: imádkozz.
Kérd Isten vezetését, főleg a Szentlélek bölcsességét. A döntés előtt kérhetsz
arra is egy papot, hogy mutasson be szentmisét a szándékodra, hogy jó döntést
tudjál hozni. És végül: hallgass
a szívedre. Ami maradandó békével és örömmel tölt el, azzal a belső
érzéssel, hogy ez a jó, megelégedettséggel, csendes izgalommal, amiben
megerősödést és szabadságot élsz meg, a jó úton járás jele lehet. A félelem és
a levertség lehet annak a jele, hogy rossz irányba indultál. Természetesen a
legbiztosabb az, ha a lelkivezetőddel beszélsz ezekről az érzésekről, mert nem
mindig ilyen egyértelmű a dolog. És nem baj az, ha egyszerre érzed ijesztőnek,
és mégis vonzónak azt, ami előtted áll. Ha már látod az irányt, amerre húz a
szíved, tégy egy lépést ebbe a
kívánt irányba. Lépésről lépésre haladva, hogy lásd, milyen érzés (pl.
keress meg hivatásgondozót a kérdéseddel, látogass el egy szerzetesközösségbe,
stb.) És ha már elérkezett az idő, hozz
döntést, kezdj el cselekedni, és bízz a Gondviselésben. Ha túl sokáig
halogatod a döntéshozatalt, azzal is döntesz.
Akadályok – mi állhat az utadba?
Aggodalom, szorongás.
Próbálj bízni és nem aggódni túl a dolgokat, keresd a belső békét. Bízz abban,
hogy Isten nagyobb és erősebb, mint a félelmeid, és segíteni fog. Bizalomhiány. Ha nem bízol
eléggé Istenben, kérd, hogy erősítse meg a bizalmadat. Isten azt akarja
számodra, ami boldoggá tesz téged és a lehető legjobb számodra. Ha nehezen megy
ez számodra, beszélgess a lelkivezetőddel arról, hogy milyennek látod az
Istent. Zaj, rohanás, túl sok
munka. Talán azért nem hallod Isten hívását, mert nem hagysz teret arra,
hogy csendben hallgasd őt. A fejed folyamatosan tele van munkával, zajjal,
zenével, egyéb figyelemlekötő és figyelemelvonó dolgokkal. Mindennap különíts
el csendes időt arra, hogy Istennel légy és Istenre figyelj. Nem imádkozol, nem éled a hited. Ez igen komoly akadály lehet, ezért,
ha úgy érzed, hogy valamiben változtatni kellene az életeden, életviteleden,
akkor azt maradéktalanul tedd meg, és mindennap szánj egy kis időt a személyes
imádságra. Bűn, világiasság.
Ha csapdába ejtett valami visszatérő, szokássá vált bűn, vagy világias
életmódot folytatsz, lehetetlenné válhat, hogy meghalld Istent. Légy őszinte
magadhoz, menj el gyónni, így új kezdetet és kegyelmet kapsz. Függőségi magatartás. Alkohol,
drogok, pornográfia, szex, szerencsejáték, vagy akár olyan dolgok/tevékenységek
is, amelyek önmagukban ártalmatlanok, mint a munka, sport, sms, internet,
játékok, facebook – függőséggé válhatnak, amelyek befedik a legmélyebb
szükségeinket és elszakítanak önmagunktól. Ha vannak az életedben függőségre
utaló jelek, próbálj szakítani azzal, ami így megkötöz, ha pedig önerőből nem
sikerül, kérj segítséget.Menekülés a hivatás kérdése elől. Ha
nyugtalanít, ne fuss el előle, úgyis visszatér, akár akarod, akár nem, és csak
boldogtalanná teszed magad. Nézz szembe vele őszintén, imában, és valakivel
beszélgess el róla. Az
elköteleződéstől való félelem. Féltem a szabadságom. DE, ha végtelen
lehetőségek között választhatok mindig, akkor tk. nincs is választási
lehetőségem. Nem az a csónak szabad, amelyik kint hánykolódik a tengeren, hanem
amelyik ki van kötve és bele lehet szállni. Ne feledd el, hogy gyökerek nélkül
nem lehet gyümölcsöt hozni. Bizonyosság
utáni vágy. Kevés a valószínűsége, hogy valaha is 100%-ban leszel biztos a
választásodban. Valamennyi bizonytalansági faktornak szabad és kell is
maradnia. Ettől azonban még lehetsz elég biztos ahhoz, hogy dönteni tudj.
Természetesen ez kockázattal jár. De ha nem döntesz, az is kockázat. Ne feledd,
nem vagy egyedül: Isten melletted van és segít. Alkalmatlanságtól való félelem.
Attól félsz, hogy nem vagy elég szent, elég okos, képzett, kedves, szerető,
vagy esetleg túl félénk és szégyenlős vagy, túl fecsegő, stb. Lehet, hogy
igazad van. DE! Lehet, hogy alulbecsülöd magad és alulbecsülöd az Istent. Ő a
gyengéket választja ki, hogy megszégyenítse az erőseket. Tégy egy lépést és
bízd Istenre, hogy eldöntse, neked való-e. Eddigi
életmódhoz való ragaszkodás. Áldozattal jár lépni, különösen ha már
berendezted magad számára az életed, de ha ez a hivatásod, olyan kincsre
leltél, amiért minden áldozat megéri. Isten talál majd módot arra, hogy
„kárpótoljon”. Kudarctól való
félelem. Ha ez a helyes lépés számodra, Isten meg fog tartani ezen az úton
és segíteni fog. Ha ide hív, boldoggá is fog itt tenni. Ha úgy tűnik, hogy
kudarcba fullad a dolog, talán máshová hív általa. Nem a siker vagy a kudarc
számít, hanem az, hogy megpróbáltál-e válaszolni a hívásra és hűséges maradni
minden percben hozzá. Egymásnak
ellentmondó vágyak. Azt mondják, az erős és mély vágyaid mutathatják az
utat. De mi van akkor, ha túl sok, egyformán erős vágyat érzel és nem tudod
eldönteni, melyik a fontosabb? Imádkozz, várj, ameddig szükséges, és ha mégsem
tisztul ki jobban, indulj el egyik irányba egy lépéssel. Az Úr meg fogja mutatni,
hogy jó felé indultál-e. A
tökéletesség vágya. Nincs olyan rend, ami elég jó lenne neked? Érd be
azzal, ami „elég jó”. A tökéletesség keresése is lehet furcsa módon a hivatás
elkerülésének útja. Életkor.
Túl fiatalnak vagy túl öregnek tartod magad rá. Ha az utóbbi: sohasem túl késő.
Ha Isten akarja, lehetővé is teszi. Ha túl fiatal vagy: lépj kapcsolatba azzal
a közösséggel, ahová menni szeretnél, és majd ők eldöntik, hogy mikor jöhetsz. Ellenállás szeretteid részéről.
Néha erősnek kell lenni és tenni, amit jónak látsz, az ellenállás ellenére. Ha
megfontoltan döntöttél, amennyire lehet, próbáld elmagyarázni, majd lépj
bátran, Istenre bízva, hogy segítse őket a megértésben és el tudják majd
fogadni a döntésedet. Hosszantartó,
sehová sem vivő párkapcsolat. Se nem mélyül, se nem alakul a házasság felé.
Vagy csak azért jársz valakivel, hogy ne légy egyedül. Bárhogyan is van, nem
tudsz nyitott lenni más hivatások felé. Vagy döntsetek a házasság mellett, vagy
vess véget a dolognak, hogy mindketten szabaddá váljatok Isten tervére. Félelem attól, hogy nem lesz
családod. Érthető, és ha elég mély benned, talán tényleg házasságra kellene
lépned. De még önmagában nem jelenti azt, hogy nincs szerzetesi hivatásod.
Attól is lehet ez a félelem, hogy szeretet nélkül kell élned, ami nem igaz. Az
Istennek szentelt cölebsz élet szeretettel teljes élet (Krisztus szeretete, a
közösség szeretete, a rád bízottak és a munkatársaid szeretete, stb.), és
felfedezed majd a lelki anyaságot is benne. Bizonyos áldozatok hozzátartoznak a
szerzetesi életformához, bár a házassághoz is tartoznak egyéb áldozatok. Nincs
szeretet áldozat nélkül Az a fontos, hogy megtaláld, mi a neked való, és bízz
Istenben, hogy megadja hozzá neked a szeretet, hogy hűséges tudj maradni
hivatásodhoz.
Kivonat Stephen Wang Hogyan fedezd fel a hivatásod c.
füzetéből
Forrás: Domonkos Nővérek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése