Elmélkedés a megszentelt hivatásról az Isteni Irgalmasság ünnepén

„Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek!” Zsolt 17,7

„Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek!” Sir 17,29

„Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében.” Iz 63, 7 

Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.”Kol 3,12

„Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Mt 9,13

Jézus Krisztus Szent Fausztina Kowalska nővéren keresztül megmutatta Isteni Szeretetének Irgalmasságát, feltárta előttünk, hogy ő Igazságossága mellett irgalmas szeretettel fordul a világ felé. Ennek az irgalmasságnak tiszteletére rendelte a mai ünnepnapot, amelyet húsvét utáni első vasárnapra kellett helyezni.

De mit jelent a hívők, különösen a megszentelt életúton járók számára ez az Irgalmasság?

Két szélsőségtől óvok mindenkit. Az egyik, hogy azt gondoljuk, Isten Irgalmas, így bárhogy cselekszem azt Isten megbocsátja. Nem szabad vakmerően bizakodni Isten Irgalmasságában, ez nem ment fel bennünket a felelősségtől, amelyet bűneink nyomán terheli lelkünket.

A másik szélsőség a túlzott aggodalom, miszerint olyan sok bűnöm van, hogy ezeket Isten sem tudja megbocsátani. Nekünk csak bűnbánatot kell gyakorolnunk, szeretettel, bizalommal fordulni Isten felé és Ő Irgalmasságában képes megbocsátani a vétkeket.

Az Irgalmasság tehát a szeretetből fakadó megbocsátása Istennek a bűnös emberiség felé, egy „utolsó mentőöv” az embereknek, amely az Isten Országába képes átemelni a komolyan Isten felé törekvő, bűnbánó lelkeket.

Egyszer egy látomásában Szent Fausztina nővér látta, ahogy négy alak rettenetesen korbácsütésekkel sújtja az Urat. Ez után megváltoztak az ütlegelő személyek, és egyházi személyek váltották fel a kínzó katonákat. Ezek a bűnös életvitelt folytató egyházi személyek nagyobb fájdalmat okoztak Krisztusnak, mint azok, akik fogadalommal nem kötelezték el magukat.

Nagyobb a felelőssége tehát a megszentelt személyeknek, hogy mindaz, amire elkötelezték magukat, maradéktalanul be is tartsák egész életük folyamán. Ők többet kaptak Isten kegyelméből, de többel is kell elszámolniuk.

Jézus példát adott az irgalmasságra saját életében és a magán-kinyilatkoztatásokon keresztül a megszentelt személyeknek is. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása tehát fontos, főként a Krisztus szorosabb követésére szentelt személyek esetén. Nagyon sok a tennivaló az Úr szőlőjében és sok lélek várja szomjazva az igazságot, sok lélekért kell imádkozni, hogy Isten Országához közelebb kerülhessenek. Mindez teljes életáldozatot és odaszenteltséget kíván egyesülve Jézus Irgalmas Szeretetével.