 |
| Bátor Botond atya Márianosztrán |
2013. februárja
és márciusa életünk egyik leggyorsabban eltelt két hónapja volt. Január 31-én
érkeztünk Erdélybe, Hargitafürdőre. Jó visszatekinteni erre a napra, hiszen az
ismeretlen állt előttünk és nem rendelkeztünk részletesen kidolgozott
programtervezettel.
De ennek így kellett lennie. A legjobb szervező, maga a
mindenható Isten! Egyetlen dolog szükséges, hogy képesek legyünk ráhagyatkozni!
Tehát a nagy Tervező igen jól megszervezte az életünket.
Sokfelé jártunk és sok emberrel találkoztunk. A legfontosabb benyomás az
emberek hite és szeretete volt. Sosem szabad elfelejteni, hogy a székelység
nagy érdeme és kincse az a keresztény hit, amit évszázadok alatt átörökölt.
Ennek a hitnek köszönhető, hogy még ma is, a havas tájak magasról melegség árad
a magyarságra. Nagyon sok, szépen működő plébániát láttunk nagy városokban és
kisebb településeken egyaránt. Mind az járt az eszembe, hogy milyen nagy erő,
energia van ebben a népben. S szívem mélyén azért fohászkodtam, hogy Isten
őrizze meg a székelységet olyannak, amilyen, ne engedje, hogy az anyagiasság
vagy éppen a szegénység elvegye erejét és a megosztottság kísértése se kerítse
hatalmába.
Jó volt látni a gyermekeket, a jövő zálogát. Székelyföld a
jövőben is csak azé lesz, aki teleszüli. S belőlük támad papi és szerzetesi
hivatás, így reményeink szerint pálos hivatás is.
Hargitafürdőn gyorsan otthon éreztük magunkat, hála a helyiek
vendégszeretetének és az előttünk szolgálatot teljesítő papbácsiknak. Sok
kérdés maradt még bennünk, amire majd az idő válaszol.
Most hazatérünk, de nem véglegesen. Hiszen az elkövetkezendő
évben többször vissza fogunk jönni, hogy minél többen megismerjék az egyetlen
magyar alapítású férfi szerzetesrendet és ezzel még inkább meg tudjunk alapozni
egy végleges vagy legalábbis hosszútávú letelepedést Erdélyben. Azt tudom, hogy
ennek a tervnek otthon is több támogatója van nem csak a renden belül, hanem
szélesebb körben.
Így mindenkit, aki olvassa ezt a rövid beszámolót,
visszaemlékezést, arra kérek, hogy imádkozzon rendünkért, a pálosokért. Így, ha
nem is az egykori virágjában, de mégis egy szerény jelenléttel tudunk majd
szolgálatára lenni Urunknak, Jézus Krisztusnak, az Ő Édesanyjának, a Magyarok
Nagyasszonyának, Csíksomlyói Szűzanyának és drága nemzetünknek.
Virág Benedek pálos szerzetes útmutatását idézem befejezésül,
melynek megvalósításához adjon kegyelmet a minket szerető, értünk halált
szenvedett és feltámadt Üdvözítőnk, Jézus Krisztus!
„Születtem. Szerettem hazámat s dolgoztam érte. Ez az én
életem története. Tegyetek Ti is így. Tanítsátok utódaitokat, s ha azok is így
teszik, akkor Magyarország boldog lesz.”
Bátor Botond pálos
(A
cikk Krisztus Világa erdélyi katolikus havilap 2013. áprilisi számában jelent
meg. Balla Barnabás pálos atyával, rendtársammal töltöttünk két hónapot
Székelyföldön. Bízom benne, hogy az elvetett mag kikel és szárba szökken egy új
kolostor alapításának formájában.)
Forrás: Magyar Pálos Rend
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése