A
megfeszített Jézus buzdított, hogy legyen bizalmam és bátorságom követni őt:
„Ma elvezetlek a Tábor hegyére, hogy erőt és bátorságot nyerj; holnap a
Kálvária-hegyre viszlek, hogy megtapasztald szeretetemet.” Bátorság, lelkem,
kövesd a Kálváriára induló Jézust, vagyis ne féljünk attól, hogy megaláznak,
megvetnek, és közömbösek lesznek irántunk. Ma a Tábor hegyére vezet Jézusom,
hogy ott erőt és bátorságot kapjak, és példájával megerősítve nagylelkűen és
szeretettel induljak a Kálvária hegyére. Azért vagyok ugyanis itt a földön,
hogy Isten dicsőségéért és a lelkek megszenteléséért dolgozzam. Ó, Mária, jó Anyám, kérlek, vésd lelkembe megfeszített isteni Jegyesem képét és vonásait, hogy ezután kívánságai az én kívánságaim legyenek, szeretete pedig az én szeretetem. Anyám, legyen meg az Úr akarata, ha azt kívánja, hogy még sokáig éljek itt a földön, de segíts, hogy életem állandó hálaadás és szeretet legyen. Ha pedig magához akar hívni, úgy legyen, de kérd, hogy minden szennytől tisztítsa meg szívemet. Igent mondok az életre, a szenvedésre, a halálra. Anyám, a te szelíd szívedben mindenre igent mondok. Taníts meg az önátadásra, hogyan viseljem el, ha megszólnak, bántanak, rágalmaznak, megvetnek, eltaszítanak és gyötörnek. Ó, hogy dicsőíteném Istent! Milyen gyors és hatékony eszköz ez a tökéletesség elérésére!
Mennyi ellensége van Jézusnak bennem, s ezek az én ellenségeim is. Harcolni akarok Jézus és lelkem belső ellenségeivel, harcolni mindhalálig: nincs helye a békekötésnek, még a fegyverszünetnek sem. Nem elegendő a békekötés, mert az ellenség hamar erőre kap, és legyőzve is újra támad, ha győzelmünk után megpihenünk. Egyedül a halál után leszünk biztonságban az ilyen ellenségektől.
Forrás: Szent
Mária Bernadett szűz írásaiból (Ed. A. Ravier, Paris, Lethielleux, 1961,
p. 496-497)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése