Evangélium – rajzokban és rádióban

Vác, Budapest és Róma után Szegedre jött a kis angyalka, Angelico, illetve alkotója, a pap, grafikus és újságíró Stift Zoltán Angelico atya. A Millenniumi Kávéházban megrendezett kiállításon alkotásról, képekről és médiáról beszélgettünk a pap-grafikussal, aki a rajzolást egy sajátos evangelizációs eszköznek is tartja.

- A kiállítás címe „Segíteni jó” – ezt a címet viseli az egyik képe is, de mintegy tíz éve egy kifestőkönyvet is készített ezzel a címmel az elsősegélynyújtás témakörében. Miért nevezte el a kiállítást is most erről?

- A rajzolás azért tanulságos, mert ugyan papként készítem ezeket a rajzokat, de kilépünk a szoros értelemben vett evangelizáció kereteiből, és tényleg a szeretet hétköznapokban megvalósuló értékét próbálom a rajzolás által megmutatni. A kiállítás azért kapta ugyanezt a címet, mert tágabb értelemben véve minden alkotó igyekszik segíteni: csak akkor van értelme a művészetnek, ha segít élni, értelmes életet, minden küzdelem dacára boldog életet élni.

- Példaképének Szent Fra Angelico domonkos szerzetest és firenzei festőt (1387-1455) választotta, talán nem véletlen.

- Boldog Fra Angeliconak Orvietoban és Firenzében, a Szent Márk kolostorban láthatók a freskói. Nemcsak szerzetesként, hanem papként is szolgált. Az ő példája számomra egy bátorítás, hogy az egyház ősi hagyományában jelen van az a felismerés, hogy a rajzok, a képek az evangelizáció egy sajátos útját jelentik, főleg hogy XVI. Benedek pápanemrégen a kompendium (a Katolikus Egyház katekizmusának rövid kiadásának) bevezetőjében arról ír, hogy a modern ember a képkultúra korának embere, többet megért a képek nyelvén elmondott igazságokból, mint a szavakból. Tehát az evangéliumot is kell ezen az úton-módon is továbbadni. Erre azért is tér ki a könyv elején a pápa, mert bár komoly, felnőtt embereknek íródott munkáról van szó, de illusztrációkat is tartalmaz: El Greco és Fra Angelico képeit.

- Maga a példakép kiválasztása, vagy a rajzokon megjelenő angyalfigura jött előbb?

- Azt is mondhatnánk, hogy a rajzolás gondviselésszerűen alakult, mikor körülbelül tíz évvel ezelőtt elkezdtem egy honlapot készíteni rajzokkal gyerekeknek. Az interneten kértek tőlem a gyerekek képet, én pedig küldözgettem nekik. Ekkor jutott eszembe, hogy a honlapnak legyen egy gazdája, egy kisangyal, és legyen „angyali” a neve, így jött az Angelico, amely egyszerre utalás is volt erre a domonkos művész-papra is.
A név rendszeres használata pedig az utóbbi években jelent meg egész konkrétan: Az élő kövek, Élő szó és Élő kenyér című hittankönyvsorozat illusztrálásakor már így írtam ki a nevemet: Stift Z. Angelico.

- Milyen technikával készülnek a munkái?

- Digitális rajztáblán rajzolok – a most kiállított munkáim mindegyike ilyen. Ugyanúgy ceruzával húzom a vonalat, mint rendesen, de így rögtön digitalizálódik is a rajz, vagyis rögtön nyomdakész – az illusztrációk miatt ez a technika kristályosodott ki.

- A rajzokat nézve érdekes a stílusuk, könnyed vonalak, aranyos, gyerekszerű figurák.

- Képzőművészetire akartam jelentkezni gimnazistaként, de akkor még nem ez a kicsit karikatúrába hajló, de azért komoly stílusom volt. Mikor hitoktattam, rajzoltam a táblára, és akkor vettem észre, hogy a gyerekeknek ezek a mosolygós figurák tetszenek, és később derült az ki, hogy nemcsak a gyerekeknek… És az ifjak értik is a rajzokat: el lehet rejteni bennük a derűn túl komolyabb üzenetet is.

- Áldozópap, grafikus, sőt, újságíró is. A médiára is mint az evangelizáció egy lehetséges eszközére tekint?

- A Mária Rádióban dolgozom, egyébként közben szereztem kommunikáció szakos diplomát is a Szegedi Tudományegyetem budapesti kihelyezett szakán, a BMI-n. Olaszországban tanultam – talán innen is jön egy kicsit az Angelicohoz való kötődés -, és hallva az ottani katolikus rádiókat, ott született meg bennem az a meggyőződés, hogy ezt csinálni kell, mert az egyház nem mondhat le erről az eszközről, illetve nem veheti tudatlanra azt, hogy a mai ember és a mai társadalom a média mentén él, ott történnek a dolgok, és „szomjazza” a média világa az evangéliumot – ahogy ezt a pápák, II. János Pál és XVI. Benedek is megfogalmazták már. Itt kapcsolódhatunk vissza a rajzokhoz, hogy ezt az evangéliumot nagyon szelíden és szerényen, adott esetben áttételes úton lehet csak a mai embernek, a médiát fogyasztó embernek átadni, mert azért vannak itt falak, amelyeket át kell lépni, le kell bontani, és ennek egy eszköze a rajzolás és adott esetben a médiával való józan és okos foglalkozás is.

Forrás: szegedma.hu