Mérleghintán 1.

Isten kegyelméből két évig nővéreknél lakhattam. Gyakran volt lehetőségem velük beszélgetni, a házfőnök nővér volt a lelki kísérőm. A ház kápolnájában jó lehetőség volt az imádságra, elmélkedésre, elcsendesedésre, és a szentségimádásra. Egy alkalommal a házfőnök anyával beszélgettünk a hivatásomról.

Megkérdeztem a nővért, hogy mit tegyek, mert úgy érzem magam, mintha mérleghintán ülnék: pont olyan nagyon szeretném a családos hivatást is, mint az Istennek szentelt életutat járni. A nővér csak ennyit mondott erre a kérdésre: ”Akkor most imádkozz többet.”

Megtettem, amit kért, ezt követően még többet imádkoztam az Úrhoz a hivatásomért a vezetését kérve. Nem egyik napról a másikra, de fokozatosan bontakozott ki Isten terve az életemben, amelyet egyre tisztábban kezdek látni. Sok kísértés és elbizonytalanodás közepette járva haladva mégis úgy érzem, hogy a megszentelt hivatás az, amely közelebb áll hozzám.