„Megtért és meggyőződéses papok”

Mauro Piacenza bíboros elmélkedése

A Papi Kongregáció prefektusa május 28-án, a spanyol püspöki kar meghívására tartott előadást Madridban a Hit éve keretében a papok megtérésről. A bíboros elmélkedése két fő részre oszlott: az elsőben a papra, mint a hit emberére irányult a figyelem, a másodikban pedig a pap hivatására, akinek ápolnia, erősítenie kell a rá bízott hívek hitét.

Piacenza bíboros mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a pap felszentelése alkalmával – mint ahogyan arra Ferenc pápa is felhívta a figyelmet – nem magának kapja meg a Szentlélek ajándékát, hanem a népért, a hívekért: a pap valódi küldetése ebben rejlik. Ez a misszió pedig a hit megújítása és az Istennek való állandó megtérés által válik csodálatossá és gyümölcsözővé – fejtette ki az olasz főpásztor. Csakis az a személy képes mások hitét megerősíteni, aki sajátját is időről időre megújítja és valóban megtért. 

A pap személyiségének és életének vallásos mivolta által képes arra, hogy embertársainak nemcsak hitéletét ápolja, hanem problémáival is szembe tudjon nézni. Ennek jegyében az evangelizáció szükségszerűen az emberi fejlődést is elősegíti. Az emberi fejlődés elképzelhetetlen lenne, hanem Isten nem „támogatta” volna az emberiséget azzal, hogy Ő maga emberré lett.

Megtérni a Hit évében azt jelenti – folytatta elmélkedését Piacenza bíboros –, hogy szenvedéllyel élünk embertársaink hitéért az egyházi küldetés iránti engedelmesség jegyében és annak tudatában, hogy az ehhez szükséges eszközöket Istentől kapjuk ajándákba, amelyeket a Szentlélek tesz működőképessé és megfelelővé.

A főpásztor ezek után a személyes megtérés és a küldetés közötti örök kapcsolatra tért ki. Mint ahogyan a híveknek példa lehet a pap mélyen megélt hite, úgy a pap számára is sokat jelent az embertársak szolgálata az Istennek való folyamatos megtérésben. Hányszor hív a megtérésre, az Istenhez való közeledésre a gyermekek tiszta lelkülete, a betegek szenvedésének tudatos felajánlása, a bűnbánók hitvallása. Mindez Isten működésének jele a világban. Isten csodálatos tevékenységét szemlélni azt jelenti, hogy magát Istent szemléljük: nem egy elképzelést hirdetünk, hanem azt, amit saját szemünkkel láttunk, füleinkkel hallottunk, kezeinekkel megérintettünk: az Élet Igéjét.

Embertársaink támogatása a hit útján és a hitben nemes és magasrangú feladat, cselekedet. Ez a küldetés pedig az ég és föld Urának, a Megváltónak kérésére történik, ezért a Hit éve a mélyreható megtérés alkalma is egyben minden ember és pap számára. Mások hitéletének ápolása nem gyengíti, hanem megerősíti saját hitünket, megtérésünk pedig táplálja embertársaink hitét – hangsúlyozta Piacenza bíboros. 

XVI. Benedek pápa „Porta fidei” k. Motu proprio-jában, amellyel megnyitotta a Hit évét, szól a hit két, egymástól elválaszthatatlan dimenziójáról, amelyek a megismerésre és a ráhagyatkozásra irányulnak. A pap valódi megtérése ezt mindig tükrözi. Milyen pap lenne az olyan, aki meggyőződéssel teli, de nem megtért, vagyis aki a kereszténységet, mint emberi ideológiát éli meg? Ugyanez érvényes egy megtért, de nem meggyőződéses papra, vagyis aki nem fogadta be mélyen és szeretettel a hitigazságokat, és a Krisztussal való azonosulás jelentőségét. 

A mai szekularizált világban a papi küldetés és az embertársak hitének ápolása a valódi megtérés által tud megvalósulni, amelyhez szükséges a hitről való teljes meggyőződés. A küldetés továbbá azzal jár, hogy elkísérjük a ránk bízott embereket személyes és plébániai életük során a hit megismerő és ráhagyatkozó dimenziójának megismerésében, amelyek nélkül nem valósulhat meg a keresztány tapasztalat megélése. 

„Ne feledkezzetek meg tehát arról – hívta fel a jelenlévő papok figyelmét Piacenza bíbors –, hogy az isteni küldetés jegyében a hívek, mint példamutató személyekre tekintenek ránk, igaz tanúságtételt és atyai gondoskodát várnak. Ezt pedig a Boldogságos Szűz Mária iskolájában tanulhatjuk meg igazán” – zárta elmélkedését a Papi Kongregáció prefektusa a Hit évének alkalmából Madridban.

Forrás: Vatikáni Rádió