Apor Vilmos 1892. február 29-én
született székely
főnemesi családból Segesvárott. Apját korán elveszítette, anyja egyedül
nevelte 6 testvérével együtt. Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai Jezsuita
kollégiumban végezte, teológiát az innsbrucki egyetemen tanult és ott is
szerzett doktorátust. A nagyváradi egyházmegye papjaként előbb Gyulán volt
segédlelkész, majd a háború alatt katonalelkész egy kórházvonaton. Rövid
szemináriumi szolgálat után ismét Gyulára került plébánosnak 1918-tól 1941-ig,
püspöki kinevezéséig. Plébános korában nagy érzékenységet tanúsított a
szegények iránt. Egyszer saját cipőjét adta oda egy rászorulónak. Felkarolta a
munkás ifjúságot és sokat tett a művelődésért is.
Püspöki székét 1941.
március 2-án foglalta el. Működésére
rányomta bélyegét a háború réme. Bár nagyon sokat tett az ifjúság
valláserkölcsi nevelése érdekében - népfőiskolát alapított a falusi ifjúság
számára - a szegények ügyét itt is szívügyének tekintette. Nevét mégis főként
az igazságtalanul üldözöttek védelmében végzett tevékenységével örökítette meg.
Saját biztonságát is kockáztatta az erőszakos törekvésekkel szemben, mindent
elkövetett az üldözöttekért. Amikor a háború elérte Győr városát, mindenkit
befogadott és sok százan találtak menedéket a Püspökvárban. Számítva a
brutalitás veszélyére, kijelentette: „Egyszer úgy is meg kell halni,
inkább ilyenkor adja oda az ember az életét”. Ez be is következett
akkor, amikor részeg orosz katonák a pincében tartózkodó asszonyok és lányok
közül százat el akartak vinni, ő pedig ellenállt. A katona előbb a mennyezetbe
lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható. Majd rálőtt. Egy lövés a fején,
egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek és senkinek sem lett
bántódása. Kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol
petróleum lámpa fényénél műtötték meg. Halálát érezve közeledni, imádkozott
papjaiért, híveiért, a„szerencsétlen” magyar hazáért és azokért, akik
meglőtték. Majd április 2-án éjfél után
meghalt.
Testét ideiglenesen a
Kármelita templom kriptájába temették. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye
kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggá
avatását, mert - mint írta - a püspök szent volt. Közben elkészült a vörös
márvány szarkofág, Boldogfai Farkas alkotása. 1948. november 24-re volt kitűzve
testének ünnepélyes felhozatala a Kármelita templom kriptájából. Az ezt
megelőző napon azonban a város és a rendőrség írásban megtiltotta a
felhozatalt. Csak 1986. május 23-án
lehetett a vértanú püspök testét méltó sírhelyére temetni. Azóta ott pihen és a hívek virággal
halmozzák el sírját.
A szarkofágot Mattiony Eszter
hímeskő alkotása veszi körül a falon. A Jó Pásztort ábrázolja, aki életét adta
juhaiért és két jelképes alak a babérkoszorúval, a vértanúság jelképével és a
liliommal, a női ártatlanság jelképével, aminek a védelmére adta életét.
Apor Vilmos boldoggá avatási
eljárása 1946-ban megindult, de 1949-ben fel kellett függeszteni és csak
1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő munkálatok 1996-ra befejeződtek. Az
ún. poziciót – amely a boldoggá avatáshoz szükséges összes dokumentumot
tartalmazza – díszkötésben nyújtották át a Szentatyának győri látogatása
alkalmával, amikor a vértanú püspök sírjánál imádkozott. A boldoggá avatásra 1997. november 9-én került sor a
római Szent Péter téren, ahol több ezer magyar zarándok is
részt vett a szertartáson.
Hivatalos emléknapja május
23-án van, vagyis a végső nyughelyére helyezés évfordulóján.
Ezen a napon kívül a győri Bazilikában minden hónap első hétfőjén szentmise van
a tiszteletére. Dr. Pápai Lajos megyéspüspök kinevezte a szentté avatási
eljárás posztulátorát. Ezzel kezdetét vette a szentté avatási eljárás.
Boldog Vilmos püspök vértanú
közbenjárására már eddig is sok imameghallgatás történt.
Forrás: Győri Egyházmegye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése