Don Bosco látomása az Egyház jövőjéről Bosco Szent János 1862. május 30.-án a következő látomását mondta el a lelki gyermekeinek Turinban: "Képzeljétek el, hogy egy tenger partján állunk, egy magas sziklán, ahonnan a lábunk alatti talajon kívül sehol máshol nem látunk szárazföldet. A tengeren nagyon sok hajó van, amelyek tengeri csatára készülnek. A hajók orra vasból készült, testük ágyúkkal, puskákkal és mindenféle más fegyverekkel van felszerelve. A kis hajók egy náluk sokkal nagyobb hajó (Egyház) felé közelednek és megpróbálják éles orrukkal felsérteni, majd meggyújtani és minden más módon megkárosítani.
A nagy hajót számos kisebb csónak követi, melyek parancsot kapnak tőle és az ellenséges flotta ellen védik. Erős ellenszéllel kell közben megküzdeniük és a felkavart tenger is úgy tűnik, a támadókat segíti ellenük. A távolban, a tenger közepén nem messze egymástól két hatalmas oszlop áll. Az egyiken a Szeplőtelen Szűz szobra áll, akinek a lábainál a következő felirat olvasható: "Auxilium Cristianorum" (Keresztények Segítsége). A második oszlop sokkal magasabb, amelyen egy nagyon nagy Ostyát látunk, felirattal: "Salus credentium" (A Hívek Üdvössége). A pápa, a nagy hajó kapitányaként felismeri az ellenség dühét, a veszélyt , és ezért megpróbálja a hajóját a két oszlop közé kormányozni. Az ellenséges hajók megkezdik a támadást és a pápa hajóját el akarják süllyeszteni. Ennek ellenére a pápa hajója átszeli a tengert. Ezután, a látomás szerint, a támadók hajói felrobbannak, sok hajó elsüllyed a tengerben. Ekkor a pápát golyó találja el, amire holtan esik a földre. Az ellenség nagyon örül ennek. A pápa emberei nagy gyorsasággal új pápát választanak. Erre az ellenség elveszíti a bátorságát. A pápai hajó pedig minden nehézséget legyőzve biztosan úszik a két oszlop közé és horgonyt vet. Az ellenség menekülés közben elsüllyed. Ezután a tengeren nagy csend lett..." Don Bosco egyik követője a következőket mondja:
"Úgy gondolom, hogy a pápa hajója az Egyház, amelynek Ő a feje. A többi hajó az embereket, a tenger a világot jelképezi. Azok, akik a nagy hajót védik a pápa hűséges követői, a többiek az Ő ellenségei, akik minden eszközzel megpróbálják megsemmisíteni az Egyházat. A két oszlop szerintem a Mária-tiszteletet és a Szent Eucharisztiát jelenti. Don Bosco válasza: jól beszéltél! Tudnunk kell, hogy csak két eszköz marad számunkra a megmenekülésünkre: Isten Anyjának a tisztelete és a gyakori Szentáldozás!"
Forrás: Szeretet földje
A látomás és a hivatás
Úgy tapasztaltam életemben, hogy ez a látomás nemcsak az Egyház életére vonatkoztatható általános érvénnyel, hanem ezen belül minden lélek életére, mint Krisztus Titokzatos Testének az Egyháznak tagjai. Most a hangsúlyt különösképpen a hivatásukat keresőkre és a megszentelt élet valamelyik útján járókra értelmezem. Mindenek előtt fontos minden lélek életében az Egyházhoz és a mindenkori pápához való hűség. Ez a Tanítóhivatal és a Szent Hagyomány elismerését és megismerését jelenti és hogy az érvényesen megválasztott pápa tanításainak mindenkor aláveti magát a hívő lélek. Mindenkinek az életében viharok és támadások dúlhatnak, ellenséges haderők sorakozhatnak fel, de ha a pápa irányítása alatt álló fő hajóhoz hasonlóan a két oszlop köré csoportosulva azokhoz kapcsolódik valaki életének hajójával, akkor biztosan megmenekül az Ellenség támadásai elől. Nagyon fontos, hogy az életünket az Eucharisztia és a Szűzanya segítségére, erejére bízzuk, őket hívjuk segítségül a kilátástalannak tűnő harcok és a bizonytalanságok közepette. Mit jelent ez a gyakorlatban? A megszentelődés felé tartó lélek, főként a hivatását komolyan kereső lélek szükséges, hogy gyakori szentáldozáshoz járuljon, és rendszeres imaidőt tartson, ha lehetséges és megoldható, a Szentségi Jézus előtt, Aki a Tabernákulumban ott vár mindenkit az Eucharisztiában. Ez nevezhető az Isten szeretetének, amely biztonságos túracipőként segít a kirándulónak feljutni a sziklákon. A másik a Szűzanya hív tisztelete a Hozzá szóló ájtatosságok és imádságok, a májusi litániák, Szűzanya imádságok, kiváltképpen a Szentolvasó buzgó imádkozását jelenti. Ez az a kapaszkodó lánc a sziklafalhoz erősítve, amely az előrejutásban a kezünk ügyében biztonságot ad és felfelé vezet. Ha van megfelelő lábbelink és belekapaszkodunk a segítő láncszemekbe, akár még a Rám-szakadék csúszós és meredek emelkedőjén is könnyen feljuthatunk, ahogy fiatalabb koromban előszeretettel felkeresett egyik kirándulóhelyünkön végig óvatosan megtettük a távolságot. Ehhez a két Oszlophoz és életünk viharainak, bizonytalanságainak kivédéséhez, a hivatás megtalálásához illetve az azon való megmaradáshoz kívánok minden olvasónak sok kegyelmet és kitartást Jézus és Mária Szent Szívének szeretetében. Amen.
Forrás: Mária Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése