Ferenc pápa beszéde
szerzetes elöljárónőkhöz
A Szentatya szerdán az általános kihallgatás előtt fogadta a Legfőbb Szerzetes
Elöljárónők Nemzetközi Uniója plenáris ülésének résztvevőit. Az ülés során
azzal a témával foglalkoztak, hogy az evangélium mit tanít a tekintély
szolgálatáról.
Ferenc pápa ezzel kapcsolatban három szempontot ajánlott a
szerzetes elöljárónők figyelmébe.
Nemcsak a papi, hanem minden más hivatás Isten
kezdeményezése. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”
(Jn 15,16) – emlékeztetett a Szentatya Jézusnak ezekre az Utolsó Vacsorán
elhangzott szavaira. Jézus hívott meg tehát benneteket a megszentelt életre,
ami azt jelenti, hogy állandóan ki kell lépnetek önmagatokból. Isten akarata
szerint lemondtatok saját terveitekről, hogy Szent Pálhoz hasonlóan ti is ezt
mondhassátok: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Ez
az önmagukból történő kilépés azt jelenti, hogy életüket Krisztus imádatára és
mások szolgálatára szentelik. Imádás és szolgálat: ez a két magatartás
elválaszthatatlan egymástól és mindennek középpontjában Krisztus áll.
„Segítsétek közösségeiteket – hangzott a pápa buzdítása -, hogy ezt a
magatokból történő exodust a szerzetesség hármas fogadalmában éljétek meg – az engedelmességben,
a szegénységben és a tisztaságban.”
A tekintély és az engedelmesség kapcsolata az egyház titkának
szélesebb kontextusában helyezkedik el és közvetítő funkcióban valósul meg
teljességében. A szegénység az evangéliumi logika szerint az önzés minden
formájának felülírását jelenti. A szegénység, mint jelzés az egész egyház
számára azt mutatja, hogy Isten Országa nem emberi eszközökön keresztül, hanem
az Úr kegyelméből és hatalmából növekszik. A szegénységet azokon keresztül
ismerjük meg, akik az egzisztenciális perifériákon élnek, azaz az elesetteken,
a betegeken, a kicsiken keresztül.
A tisztaság rendkívül értékes kegyelmi adomány, amely az
ajándékozás szabadságát kiszélesíti Istenre és másokra, gyöngéden, irgalommal
és a Krisztushoz való közelséggel. A tisztaság akkor hoz gyümölcsöt, ha lelki
gyermeket ad az egyháznak. „A megszentelt élet legyen anyaság, ne pedig
vénlányság” – mondta a pápa. Ugyanakkor a Szentatya elnézést is kért
megfogalmazásáért. A megszentelt élet értékét akarta hangsúlyozni, ezért
hasonlította az anyaság termékenységéhez. Ti is anyák vagytok, amint Mária anya
volt, az egyház anyja. Máriát nem érthetnénk meg anyasága nélkül, amint az
egyházat sem érthetnénk meg anyaság nélkül. A szerzetesnők pedig Mária és az
egyház ikonjai.
A tekintély másik fontos eleme a szolgálat. Az igazi hatalom
minden szinten a szolgálat, melynek tündöklő csúcspontja Krisztus keresztje.
Gondoljunk mekkora kárt okoztak az egyháznak a karrieristák, a saját érdekeiket
és ambícióikat építők, az embereket, az egyházat kihasználó személyek. Ezzel
szemben a pápa ezt mondta a szerzetes elöljárónőknek: „ti úgy gyakoroljátok a
hatalmat, hogy megértők, segítőkészek vagytok, magatokhoz öleltek mindenkit,
főként azokat, akik magányosak, kitaszítottak, kiapadtak, és akik az emberi
szív perifériájára szorultak. Szemünket fordítsuk mindig a Keresztre, ott
helyezkedik el minden egyházi tekintély, ott, ahol, az Úr szolga lesz egészen
önmaga odaajándékozásáig.
Ferenc pápa végül az egyháziasság témáját érintette. A megszentelt
életnek ez ugyanis az alapító dimenziója. Azt kérte a szerzetesnőktől, hogy
érezzenek együtt az egyházzal, amely a Tanítóhivatal iránti hűségben nyeri el
gyermeki kifejeződését. Legyenek egységben a főpásztorokkal, Péter utódával,
Róma püspökével, Aki az egység látható jele. Mi lenne az egyház nélkületek?
Mennyire hiányozna belőle az anyaság, a szeretet, a gyöngédség, az intuíció.
Ferenc pápa végül köszönetet mondott a Legfőbb Szerzetes elöljárónők Uniójának
az általuk végzett egyházi szolgálatért.
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése