„Lelkem a porban hever, szavadhoz híven önts
belém életet! Feltártam előtted útjaimat, s te
meghallgattál, taníts meg törvényeidre! Értesd meg velem
döntéseid útját, s én odaadón fürkészem csodáidat. A gond
könnyeket fakaszt lelkemből, szavaddal emelj föl engem! Tarts
távol a hazugság útjától, add meg nekem törvényed kegyelmét! Igazságod
útját választottam, útmutatásod után kívánkozom. Alkalmazkodom
parancsodhoz, Uram, ne engedd, hogy szégyent valljak! Rendelkezéseid
útján akarok haladni, hiszen szívemet kitágítottad.”
Zsolt 119, 25-32
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése