Micsoda vajon az ember? Az ember
az Írás bizonysága szerént por, hamu, száraz levél, mely a széltől
elragadtatik; megaszott kóró, mely csak könnyen öszvetörettetik; ki mint a
rothadás, megemésztetik; és mint a ruha a molytól, megétettetik. Micsoda az
ember? Az ember egy olyan teremtés, mely asszonyi állattól születtetvén, rövid
ideig él, és sok nyavalyákkal eltelik; ki mint a virág, reggel kinyílik, s
estvére elszárad s eltapodtatik; és elfut, mint az árnyék, és soha egy állapotban nem marad;
kinek teste, míg él, most hidegtől, most melegtől, most éhségtől, most
szomjúságtól, most fáradságtól, most betegségtől többféle alkalmatlanságokat,
nyomorúságokat, fájdalmakat szenved; lelke pedig most a gyalázatok, most a
bosszúságok, most többféle ellenkező dolgok miatt sír, zokog, kesereg. Ez az
ember, az Írás bizonysága szerént. De micsoda a közönséges tapasztalás szerént?
A közönséges tapasztalás szerént az ember mindenféle nyavalyáknak,
kárvallásoknak, gyalázatoknak, üldözéseknek tárgya; kit most az ég ostromol
jéggel, hóval, esővel, záporral, mennykővel; most a föld ijeszt, bágyaszt, rongál rettenetes indulásokkal,
rendülésekkel; most a víz, most a tűz, most a fenevadak, most a rossz emberek, szomszédok
vesztenek, szomoríttanak, keseríttenek.
Ilyenné lett az Isten Fia, mikor
emberré lett… Valamit szenvedhet tehát, vagy szenvedhetett valaha egy ember
akár az égtől, akár a földtől, akár a tűztől, akár a víztől, akár a rossz
embertől, akár a testi, akár a lelki gyötrelemtől, mindarra elszánta magát
szerelmes Urunk, midőn emberré lett, sőt
többre elszánta magát, mint akármely más ember efféle dolgokban szenvedett,
mivelhogy tulajdon jószántából mindeneknél többet szenvedett, ámbár nem
szenvedhetett volna, ha emberré nem lett volna. Bizonyára nem lehet
elegendőképpen csudálni, hogy emberré lévén, engedelmes lőn mindhalálig, a
keresztnek haláláig pedig; de az még csudálatosabb, hogy a
többször említett Írás bizonysága szerént az embereknek csúfjává, a népnek
szemetévé, a korhelyeknek nevetség tárgyává lett, és mint a barom, sőt mint a
féreg, és nem mint egy ember, úgy tartatott. Nézzetek bár csak születésére;
vajon mikor, hol, mi módon született? Legmostohább időben, úgymint télen;
legalábbvaló helyen, úgymint istállóban; legkeményebb pólyába helyheztetve,
úgymint jászolba a szalmára. Ihol, mivé lett az Isten Fia, midőn emberré lett!
Simon Máté (1748–1818) pálos
szerzetes
Forrás: Fehér Barát 2011. 3.
száma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése