Karácsonyi elmélkedés

„Szülte a Szűz szent Fiát! Örvendezzünk! Liliomot rózsaág! Lelkendezzünk!”

A várakozás napjait éljük. Várakozunk Krisztus eljövetelére, várjuk, hogy találkozzunk Krisztussal. Egész életünk várakozás, s jó esetben készület a találkozásra. Várakozás és találkozás: két összetartozó fogalom. A várakozás napjait éljük…

Mostanában sokat gondolunk karácsonyra, a Betlehemben megszületett kis Jézusra, a Világ Királyára, aki emberként pici kisbaba is volt. Mosolygós, újszülött kisded, akit mindenki szeret, akihez mindenkinek kedves, bársonyos szavai vannak. De hát lehet-e másként fogadni egy újszülött kisdedet? Lehet-e nem reménykedő szívvel gondolni egy kisbabára? Hiszen egy kicsiny gyermekben valahogyan mindnyájan ott sejtjük az elveszett paradicsomot, azt a mosolyt, amire valamennyien mindig is várunk. Egy gyermeket nem nehéz szeretni. Ezt a „könnyű” szeretetet adja nekünk Jézus babaönmagában. Félelem nélkül szerethetjük Istent, de az ő isteni ártatlansága – most már magunktól is tudjuk, ha ránézünk – nem engedi meg, hogy mi magunk ne akarjuk saját ártatlanságunkat. Senki sem parancsolja ránk a bűntelenség tisztaságát, de a gyermeki jelenlét mellett egyszerűen nem lehetünk szennyesek, nem lehet, hogy ne akarjunk patyolatfehérek lenni. A gyermek tisztasága, a hó fehérsége kedvesen mutatja meg az igazi élet valóságát. Erre vágyunk, erre vágyom..., a hó fehérségére.

Várakozunk..., hiszen válságos időket élünk. Válságban a világ, a gazdaság, az erkölcs, a család... Válság itt, válság ott, válság mindenütt. Végül is... bennünk, bennem van a válság. Én nem tudok gazdálkodni az életemmel, nekem kell felülvizsgálnom a céljaimat, nekem kell feltennem a kérdést, honnan hová tartok, s végül – hiszen ez a legfőbb kérdés – ki nekem Jézus Krisztus? Hogyan fejezem ki az életemmel, a tetteimmel, hogy ki az én életem ura? A hitemet a tetteimmel mutatom meg, ezt soha nem felejthetem el. A válságban sem. S mindez, alighanem a válság ellen is hat. S ha bennem csökken a válság, akkor az a „nagy válság” is csökken, legalább egy picit. Egy icipici kisbaba mosolyával.

P. Györfi B. Szabolcs OSPPE

Forrás: Fehér Barát 13. évfolyam 3. szám