A hivatás szava

Dr. Erdő Péter bíboros úr gondolatai a papságról

A budavári Mátyás-templom plébániai előadótermében tartotta a Regnum Christi apostoli mozgalom a Mission Is Possible (MIP) találkozót, melynek vendége Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek volt. A kötetlen beszélgetés folytatása volt a városmisszió idején működő MIP kávézónak, ahová több ezer fiatal tért be, és vett részt a hazai és külföldi együttesek koncertjein. A kávézóban szentségimádásra, gyónásra és szentmisehallgatásra is lehetőségük volt a látogatóknak. Mások mellett püspökök, papok, szerzetesek és neves előadóművészek tettek tanúságot a színpadon.

"Sokszor mondjuk manapság, hogy nincsenek hivatások. Azt gondolom, hogy vannak hivatások, de ami hiányzik, az a hívásra adott válasz" - mondta Puskás Balázs, a Regnum Christi megszentelt életű tagja köszöntőjében, és hozzátette: "Azért hívtuk el bíboros atyát a találkozóra, mert el szeretnénk gondolkodni azon, hív-e Isten bennünket a papi hivatásra."

A főpásztor megosztotta a fiatalokkal, hogyan lett egyre erősebb benne az elhatározás, hogy a papi hivatást válassza. Tizenhárom éves korában érezte először, hogy Isten szólítja őt. Egyre komolyabban kezdett el ministrálni, sokat olvasott a hit dolgairól, és felvetődött benne a papi hivatás gondolata is. Ez az érzés azonban akkor még bizonytalan volt bennem - vallotta a bíboros. A következő fontos lépés az volt, hogy felvették a budapesti piarista gimnáziumba. Családjának plébániájára, a Bakáts téri templomba is gyakran ellátogatott. A káplánjuk egyszer megkérdezte tőle, nem gondolt-e még arra, hogy pap legyen. Ő igennel felelt. A káplán adta kezébe a Szentek élete című négy kötetet is. Minden napra jutott egy szent. A könyv szerzője az Istennel való kapcsolatot kereste, ami sokat jelentett az akkor még gyermek Erdő Péternek. "Karcsi bácsi kérte, hogy olvassam minél többet a Szentírást, elmélkedjek, és végezzek rendszeresen lelkiismeret-vizsgálatot - emlékezett a bíboros az egykori káplánjukra. Mindennap eljárt a szentmisére és áldozott. Egyszer a káplán elvitte az esztergomi szemináriumba, ami nagy hatással volt rá. Vívódott, hogy a papi vagy a szerzetesi hivatást válassza. Az egyházmegyés papság mellett döntött. Mélyen hívő szülei támogatták abban, hogy pap legyen.

"A döntésre, Isten hívásának az elfogadására nem szabad drámaian nagy hangsúlyt helyezni. Az emberek sokszor nemcsak a papságra, hanem a házassággal kapcsolatban is azt mondják: egy életre elkötelezni magunkat, az komoly dolog, meg kell gondolni, érett fejjel kell meghozni a döntést. Pedig a halogatás nem a hivatás igazi szava. A hivatás szava tiszta szó" - mondta a főpásztor.

Az angyali üdvözletkor Szűz Mária nagyon fiatal volt, mégis kimondta az igent. A döntéshez egészséges bátorság kell. Ugyanakkor Jézus már döntött, amikor meghívja az embert: a tanítványokat is ő szólította meg, nem ők jelentkeztek.

A bíboros Európa-szerte problémának tartja, hogy a felgyorsult világban nincs ideje az embereknek elmerülni a gondolkodásban, és így Isten hívásának meghallása is egyre nehezebb. Sok lehetőséget kínál a világ a papi hivatás helyett, ezek azonban csak virtuális lehetőségek - tette hozzá a prímás érsek, egyúttal szorgalmazta a plébániai közösségek erősítését, mert, mint mondta, ezekben a közösségekben a fiatalok közelről láthatják a papok munkáját. Rámutatott arra, hogy az embernek lehetőséget kell kapnia arra, hogy megszülethessen. Aki nem születik meg, abból pap sem lehet. Ma Magyarországon olyan a demográfiai helyzet, hogy öt év múlva az egyetemista korosztály feleakkora lesz, mint a rendszerváltást követő években volt. Nem csoda, ha a szemináriumokba is kevesen jelentkeznek. Fontos, hogy a szülő ne beszélje le a gyereket a papi hivatásról, hiszen az Isten ajándéka.

Budaházi Árpád

Forrás: Új Ember 2008.