2012. december 23., vasárnap

Adventi elmélkedés a megszentelt hivatásról – 4.hét


Az adventi koszorú négy gyertyája a hitet, a reményt, az örömet és a szeretetet jelenti. Tudunk-e mi fény lenni mások életében? Advent negyedik hetében szeretetünk növekedésében kell előrelépnünk.

Isten maga a Szeretet, ahogy XVI. Benedek pápa a „Deus caritas est” kezdetű enciklikájában írja, amely a püspököknek, a papoknak és diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek és minden krisztushívőnek szól a keresztény szeretetről.

Viszont szeretem-e a Szeretetet? Helyesen szeretem-e Istent, önmagamat és a környezetemben élő lelkeket? A Szeretet forrásához járulva hagyjuk-e lángra lobbanni szívünket és mi is lángra lobbantunk másokat?

Aki nem szereti embertársát, hogyan szeretheti Istent? Aki önmagát túlzottan vagy túl kevéssé szereti, hogyan tudja a körülötte élőket szeretni? A helyes sorrend felállításával és állandó megélésével az evangélium és Isten Országának terjedésében munkatársak lehetünk Isten terve szerint.

„Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad, és Isten őbenne marad” (1 Jn 4,16)


Adventi ének - Rorate Coeli


Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat.


1.) Ne haragudj ránk, Urunk,

és ne emlékezzél többé gonoszságunkra:

íme, elhagyatottá lőn a Szentek városa,

pusztasággá Sion,
és árván maradt Jeruzsálem,
a te szentségednek és dicsőségednek lakóháza,
ahol atyáink téged dicsőítettek.

2.) Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok olyanná lettünk,
mint a falevelek, földre hulltunk,
íme, gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket:
elrejtetted elölünk arcodat,
és önön gonoszságunk markába adtál minket.

3.) Lásd meg, Urunk, a te néped sanyarúságát,
és küldd el az Eljövendőt.
Küldd el a Bárányt,
a földkerekség Urát,
küldd el a kősivatagból Sion leányának hegyéhez,
hogy elvegye rólunk fogságunk igáját.

4.) Vigasztalódjál, vigasztalódjál én népem!
Hamar eljő üdvösséged.
Miért merülsz a gyászba?
Miért fog el ismét a fájdalom?
Ne félj már!
Megmentelek téged, 
mert én vagyok a te Urad és Istened,
Izrael Szentje, a te Megváltód.


Rorate caeli desuper

Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum. 



Ne irascaris Domine, ne ultra memineris iniquitatis: ecce civitas Sancti facta est deserta: Sion deserta facta est: Jerusalem desolata est: domus sanctificationis tuae et gloriae tuae, ubi laudaverunt te patres nostri.


Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.



Peccavimus, et facti sumus tamquam immundus nos, et cecidimus quasi folium universi: et iniquitates nostrae quasi ventus abstulerunt nos: abscondisti faciem tuam a nobis, et allisisti nos in manu iniquitatis nostrae.


Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.

Vide Domine afflictionem populi tui, et mitte quem missurus es: emitte Agnum dominatorem terrae, de Petra deserti ad montem filiae Sion: ut auferat ipse iugum captivitatis nostrae.

Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.

Consolamini, consolamini, popule meus: cito veniet salus tua: quare maerore consumeris, quia innovavit te dolor? Salvabo te, noli timere, ego enim sum Dominus Deus tuus, Sanctus Israel, Redemptor tuus.

Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése