Vízi Elemér jezsuita provinciális atya vallomása hivatásáról

„Anyám méhében te szőtted a testem”

és szőtted hivatásom

gyerekkorom világában

amikor nagyszüleim imádkozni tanítottak, meséltek rólad, templomba vittek – egyfajta gyermek-teológia: találkozni a titokzatossal

ahogy elképzeltelek, hogy üzensz az embereknek a miséző pap beszédében, ki rendszeresen vendég nálad

miközben oly sokat láttam imádkozni nagyanyámat, kezében rózsafüzérrel és imakönyvvel, mintha ez lett volna a foglalkozása

amikor először ministrálni mentem öcsémmel az októberi vecsernyére egy testvérpár hívására

vonzóvá tetted a templomot, a liturgiát, melyhez gyerekkorom oly sok emléke fűz, oltárod körül  – naponta otthonom

papjaink támogató és tiszteletteljes viszonyulásában, kik csendben olvasták jeleidet bennem

az emberek bátorításával, a fejkendős nénik és az életút alkonyán járó férfiak szikár hitében

mintha rám íródott volna, pontosabban belül született – erősítetted vágyam

szüleim nyitottsága és szabadságot adó elengedésében

az ismeretek formáló erejével – a szemináriumban nyílt új világgal

barátságokban, melyek erősítettek és támaszt adtak, hogy tovább keresselek

lelkigyakorlatokkal, ahol mélyebben megismertelek – meghatározó mérföldkövekként állnak

a képzés formáló szakaszában – örömben és a küzdelemben

találkozásokban, a szolgálat megszentelő erejében

hivatással a hivatásban útra kelve

egybefűztél mindent

Társaságodban

…

köszönöm, Uram


P. Vízi Elemér SJ

Forrás: Jezsuiták