2019. február 21., csütörtök

Elhunyt Varga M. Karola nővér


Varga Anna M. Karola életének 101., szerzetességének 76. évében 2018. február 20-án elhunyt. Búcsúzik tőle a Boldogasszony Iskolanővérek közössége, intézményeink jelenlegi dolgozói és diákjai, rokonai, istápoltjai, munkatársai és barátai.


Varga M. Karola nővér fogadalmas nővérként hetvenhat esztendőt töltött rendünk szolgálatában. E hosszú idő alatt megélt árvaságot, otthontalanságot, háborús világégést, rendi szétszóratást. Élete a XX. század krónikája is, amelynek legnehezebb időszakaiban sem adta fel hivatását: az Isten és az emberek szolgálatát.

Karola nővér Nagyerzsébetlakon, a bánsági Torontál megyében (ma Belo Blato nevű település Szerbiában) született 1918. szeptember 15-én. Négyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb. A testvérek közül még egy leány maradt életben, a két másik kistestvér gyermekkorában elhunyt. A szülők később az erdélyi Bözödre költöztek. Őt és húgát, Máriát minden vasárnap kézen fogták, és elvitték a templomba Bözödújfaluba. A Jóisten nem könnyű utakon vezette tovább a kis Annát. Mindössze tízesztendős volt, amikor az édesapja meghalt, rá egy évre az édesanyja is elhunyt. Ketten maradtak a testvérével. Anna sok viszontagság után Kolozsvárra került egy családhoz, gyermek mellé pesztrának. Már 13-14 éves korában felszolgálóként dolgozott.

A nagyváros új életet és reményt adott neki. A ferences atyákhoz kezdett járni. Kolozsvárott kezdett érlelődni benne a szerzetesi hivatás. Hamarosan rendünk jelöltje lett. Désen a nővérek polgári és elemi iskolát tartottak fönn. Ő egyedüli jelöltként 1936. november 1-jén, mindenszentek ünnepén került ide. A bevásárlástól a takarításig sok mindennel foglalatoskodott. Később dada lett az óvodában. Három év múlva Temesvárra került, majd a szegedi anyaházba vezette tovább a Jóisten.

A II. világháború embert próbáló nehézségei közepette tette le első fogadalmát 1943. augusztus 19-én. A szegedi nővérek az anyaház pincéjében vészelték át ezeket az időket. Amikor Alsóvárost lebombázták, a környékről hozzájuk menekültek az emberek. Karola nővér egyik társával ötszáz főre főzött. A pincében zsidókat is bújtattak. Nem messze Szegedtől egy fogyatékos gyerekeket nevelő intézet működött. Az oroszok betörése után a gyerekek felügyelet nélkül maradtak. A nővérek közül négyen vállalták, hogy foglalkoznak velük. Élelmet vittek nekik, Karola nővér egyedül kimeszelt egy termet, majdnem egy éven át szolgált ott, míg teljesen kimerült és kórházba került. Mégis ez volt az az időszak, amikor először ébredt fel benne a betegápolói hivatás iránti vágy.

Az államosítást követően 1948 és 1950 között Eleken élt. Itt nővértársaival együtt nehéz fizikai munkát végzett. Kukoricát kapált, ellátta az állatokat. Amikor elérkezett az aratás ideje, kaszálta a búzát. Később többekkel egy táborba hurcolták Újszászra. Itt két hónapot töltött.

Innen Győrbe vezette a Jóisten, ahol a városi katonakórházban takarítást vállalt. Itt ismét felébredt benne a betegápolói hivatás iránti vágy. Az ápolónőképző elvégzése után mintegy húsz éven át a sebészet férfiosztályán dolgozott. Hitét itt sem tagadta meg soha. Ha valaki kérte, akkor papot hívott hozzá.

Az örökfogadalmat negyvenöt esztendősen 1963. augusztus 15-én titokban tette le Gyöngyösi M. Piroska tartományfőnöknő előtt.

A győri kórházból 1975-ben vonult nyugdíjba, de a szolgálatot ekkor sem hagyta abba. Sokat segített a püspökségen és több alkalommal Rómában, kongregációnk központi házában. Kezet foghatott Szent II. János Pál pápával, akitől két rózsafüzért is kapott ajándékba.

Karola nővér 1999-ben költözött be a rend budapesti házába. Mivel gyönyörűen kézimunkázott, az utóbbi esztendőkben kötéssel, horgolással, terítők javítgatásával foglalkozott.

Keze alatt mindig égett a munka. Élete során, ha kellett kapált, kaszált, főzött, gyerekfejet simogatott, beteget ápolt, takarított vagy éppen művészien varrt. Köszönjük áldozatos munkáját és a megpróbáltatások ideje alatt tanúsított hűségét, szolgálatra áldozott életét.

Az Úr nagy ajándéka volt ő rendünk és a rábízottak számára. Fájó szívvel búcsúzunk tőle, hálát adunk értékes életéért, mindazért a sok jóért, amit az Úr általa tett ezért a világért.

Forrás: Boldogasszony Iskolanővérek


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése