2012. november 17., szombat

Zsuzsa nővér örökfogadalomtétele


Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok.” (Jn 17, 24a) 

Czupy Zsuzsanna Mária FMVD nővér örökfogadalom tétele 

2012. október 20-án a Szent István Bazilikában





„Itt vagyok, Uram, te hívtál engem.” – hangzik a válasz Zsuzsa nővértől, a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség tagjától. Az Úr szavának meghallásáról tett tanúságot örökfogadalmának ünnepén, amely egyben Isten rólunk alkotott tervének és már kezdettől fogva való szeretetének ünnepe is volt. 

Zsuzsa nővér fogadalmi „mottója” Jézus imádsága az Utolsó vacsorán. A Megváltó könyörgése abból az Atyával való szeretetközösségből fakad, amely a világ teremtése előtt fennáll, és amely a teremtésben nyilvánul meg számunkra. János evangéliumának részlete ezzel folytatódik: „… hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. (kiemelés tőlem)” Pár sorral lejjebb pedig ez áll: „Megismertetem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.” (Jn.17,24; 26) Zsuzsa nővér örökfogadalmával ehhez a jézusi imához „simult hozzá”, kifejezve és feltárva a jelenlévők számára Isten mindenkit hívó szeretetét. Missziós hivatásának gyökere ez: megismertetni az emberekkel az Igét, és, ahogy azt ő maga fogalmazta meg (és amint arra Cserháti Ferenc Esztergom-Budapest segédpüspöke szentbeszédében is hivatkozott): „… Isten örökkévaló terve, hogy újra egyesítsen mindent, ami a mennyben és a földön van. Ez az igazság képezi hivatásomnak és Istenkapcsolatomnak szívét és központi gondolatát, amiből számomra minden missziós tevékenység fakad. Hiszen erre kaptam meghívást, hogy segítsek Istennek (neki ebben) az "újraegyesítésben", hogy (az emberek mind) vissza-, illetve odataláljanak hozzá és örök közösségre lépjenek vele.” Ez pedig nem fakadhat másból, mint Jézusnak az Atyához fűződő közösségéből, amelyről a szerzetes, és így Zsuzsa nővér is tanúságot tesz a világ előtt. 

Nemeshegyi Péter amikor a szerzetesség teológiájáról ír, a megszentelt élet legalapvetőbb tulajdonságaként a jel mivoltot emeli ki, Boldog II. János Pál pápa Vita consecrata című apostoli buzdítása alapján. „ II. János Pál szerint a szerzetesélet «elsőrendű» feladata, hogy láthatóvá tegye a csodákat, amelyeket Isten a meghívott emberek törékeny természetében művel. Így a szerzetesélet egy lesz azon konkrét nyomok között, amelyeket a Szentháromság a történelemben maga után hagy, hogy az emberek az isteni szépség elragadó erejét és az utána való vágyat észlelni tudják. (VC 20.)” (kiemelés tőlem) Ennek a vágynak a megmutatkozása volt az örökfogadalmi liturgia olvasmánya az Énekek énekéből, amely a lélek és Isten közös menyegzős párbeszéde. „Kelj föl kedvesem, gyere szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.” (Én. 2,10-12) Az idézett szakasz azonban nem csak az ember Isten utáni sóvárgását énekli meg, hanem az Isten ember utáni vágyát is, amellyel hívja őt a vele való közösségre. Zsuzsa nővér számára ez a momentum is lényegét alkotja szerzetesi hivatásának: „Számomra ezekben az (imént elhangzott szentírási) idézetekben a kettős folyamat nagyon fontos: Isten keresi az embert és az ember keresi az Istent; és amit találnak, mindkettőjük számára óriási kincs, amiért mindenüket eladják, hogy megszerezzék azt. Az ember feladja régi életét, hogy teljesen az Istené lehessen, Jézus pedig odaadja (saját) életét, hogy kiontott vére árán (fogságából) kiváltsa az embert, és megszerezze neki az örök életet, és az Istennel való (boldogító) örök közösséget.” A kincs, amiről Zsuzsa nővér ír, az Isten országa, amelyről az Evangéliumban olvashattunk. Nemeshegyi Péter pedig ezzel kapcsolatban jegyzi meg: „[a szerzetesek] Létükkel jelzik, hogy Isten Országa olyan «szántóföldben elrejtett kincs», olyan «nagyértékű gyöngy», melyért érdemes mindent eladni, mégpedig nagy-nagy örömmel.” (Nemeshegyi Péter: A szerzetesélet teológiája, In. Vigília, 1997/9. 647.) 

S ha ez megvalósul már itt a földön, akkor értelmet nyerhet az az Isten által belénk oltott és különösen a megszentelt életben fölfedezhető vágy, amely sokak szemében értelmetlennek látja az erre adott választ a szerzetességben. 

Czupy Zsuzsa nővér 1973-ban Németországban, Münchenben született, magyar családból származik. Az Eichstätti Egyetemen végezte el teológiai tanulmányait, ahol megismerkedett a Verbum Dei Missziós Testvéri Közösséggel. 1999-ben, egy nyári lelkigyakorlat kapcsán Spanyolországban a közösség alapítójával, P. Jaime Bonet atyával, és a közösség karizmájával való találkozásban felismerte azt a küldetést, amit az Isten rá bízott, és kérte a Közösségbe való felvételét. Az egyetem befejezése után Iria nővérrel Magyarországra jött, és segített a Verbum Dei magyar közösségének alapításában. Noviciátusát San Franciscoban, az Egyesült Államokban végezte el, majd visszatérve Magyarországra teljesen az evangelizációs munkának szentelte magát.

Várkonyi Borbála

Forrás: Verbum Dei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése