Minden keresztény ember
életében megfogalmazódik ez a kérdés, amikor valamilyen formában megtapasztalja
Isten jóságát, és szeretetét, és rádöbben arra, hogy mindaz, ami, és amije van,
egyedül Tőle származik.
A szerzetesek arra
kaptak meghívást, hogy életükkel válaszoljanak Isten mindent felülmúló
szeretetére, és mindenüket hátrahagyva, egyedül az Ő mind szorosabb követésére
szánják el magukat az evangéliumi tanácsok megtartásával.
Az Istennek szentelt
életben vannak olyan mérföldkövek, amelyek arra ösztönzik a szerzetest, hogy
újra és újra válaszoljon Isten meghívására, és megújítsa nagylelkű
odaadottságát. Az idei év a mi közösségünkben is bővelkedett ezekben a
nagyszerű, és megismételhetetlen pillanatokban.
A szerzetes életének
első nagy pillanata, mikor először öltheti magára a szerzetesi ruhát. Idén
augusztusban három jelöltünk – Eszter, Andrea és Anikó - beöltözésére került
sor, amikor az általános főnöknő kezéből átvették a habitust, hogy megkezdjék a
két éves próbaidőt, a noviciátust. A beöltözési szertartás egyik szép
mozzanata, amikor a jelöltek új nevet kapnak, ami az új, Istennek szentelt élet
kezdetét jelenti. Krisztina, Beáta és Angelika nővérünk számára ez az idő az
Istennel való mind mélyebb és bensőségesebb találkozás ideje, továbbá alkalom
arra, hogy megtapasztalhassák, mit is jelent domonkos nővérnek lenni,
megismerjék a Rend történetét, karizmáját, és küldetését, ezzel is felkészülve
majdani apostoli szolgálatukra.
A két éves noviciátusi
idő befejeztével kerül sor a szerzetesi élet következő állomására, az
ideiglenes fogadalom letételére. Így augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának
ünnepén, Isten kegyelméből letehettem első fogadalmamat a domonkos nővérek
apostoli kongregációjában, és megerősíthettem azt az igent, amit belépésemkor
mondtam ki az Úrnak, engedelmességet ígérve Neki és a Rend elöljárójának egy
évre. A szentmise keretein belül Mária nővérünk fogadalmat újított.
A négy éves ideiglenes
fogadalmas – juniorátusi – idő leteltével a nővér kérheti az örökfogadalomhoz
bocsátást. Ez nem csak a közösség életének, de az egész Egyháznak is kiemelkedő
eseménye. Hiszen azzal, hogy valaki életre szóló igennel kötelezi el magát
Isten szolgálatára, arról tesz tanúságot, hogy a szerzetesi életnek van értelme.
Hogy az nem csupán emberi találmány, hanem Isten által adott életforma azok
számára, akiket Ő hív meg erre. Zsófia nővérünk augusztus 7-én mondta ki az
örökfogadalom szavait: „engedelmes leszek… halálomig”, és ezzel örökre Isten
szolgálatára szentelte életét. A szertartás egyik legmeghatóbb pillanata volt,
amikor arccal a földre borulva, véniát téve fejezte ki teljes önátadását a
mindenek Urának, ezzel is választ adva arra a kérdésre: „…mit adhatnék én az
Úrnak…?”
Minden szerzetesi
hivatás titok. Elsősorban Isten titka, akitől a kezdeményezés származik, aki
arra hívja választottját, hogy a nagyobb szeretet útjára lépjen. Sokszor mi sem
tudjuk, nem értjük, hogy miért éppen ránk esett a választása, de Belé vetjük
bizalmunkat, abban a hitben, hogy irgalma nagyobb a mi gyengeségeinknél, és
hogy semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől. Legyen ezért hála Neki,
minden hivatás kezdeményezőjének, hatalmas ajándékáért, azért, hogy egész
életünket Neki szentelhetjük.
Andrea nővér
Forrás:
Domonkos Nővérek - http://www.domonkosnoverek.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése