2012. november 1., csütörtök

„…mit adhatnék én az Úrnak…?”


Minden keresztény ember életében megfogalmazódik ez a kérdés, amikor valamilyen formában megtapasztalja Isten jóságát, és szeretetét, és rádöbben arra, hogy mindaz, ami, és amije van, egyedül Tőle származik.
A szerzetesek arra kaptak meghívást, hogy életükkel válaszoljanak Isten mindent felülmúló szeretetére, és mindenüket hátrahagyva, egyedül az Ő mind szorosabb követésére szánják el magukat az evangéliumi tanácsok megtartásával.
Az Istennek szentelt életben vannak olyan mérföldkövek, amelyek arra ösztönzik a szerzetest, hogy újra és újra válaszoljon Isten meghívására, és megújítsa nagylelkű odaadottságát. Az idei év a mi közösségünkben is bővelkedett ezekben a nagyszerű, és megismételhetetlen pillanatokban.
A szerzetes életének első nagy pillanata, mikor először öltheti magára a szerzetesi ruhát. Idén augusztusban három jelöltünk – Eszter, Andrea és Anikó - beöltözésére került sor, amikor az általános főnöknő kezéből átvették a habitust, hogy megkezdjék a két éves próbaidőt, a noviciátust. A beöltözési szertartás egyik szép mozzanata, amikor a jelöltek új nevet kapnak, ami az új, Istennek szentelt élet kezdetét jelenti. Krisztina, Beáta és Angelika nővérünk számára ez az idő az Istennel való mind mélyebb és bensőségesebb találkozás ideje, továbbá alkalom arra, hogy megtapasztalhassák, mit is jelent domonkos nővérnek lenni, megismerjék a Rend történetét, karizmáját, és küldetését, ezzel is felkészülve majdani apostoli szolgálatukra.
A két éves noviciátusi idő befejeztével kerül sor a szerzetesi élet következő állomására, az ideiglenes fogadalom letételére. Így augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén, Isten kegyelméből letehettem első fogadalmamat a domonkos nővérek apostoli kongregációjában, és megerősíthettem azt az igent, amit belépésemkor mondtam ki az Úrnak, engedelmességet ígérve Neki és a Rend elöljárójának egy évre. A szentmise keretein belül Mária nővérünk fogadalmat újított.
A négy éves ideiglenes fogadalmas – juniorátusi – idő leteltével a nővér kérheti az örökfogadalomhoz bocsátást. Ez nem csak a közösség életének, de az egész Egyháznak is kiemelkedő eseménye. Hiszen azzal, hogy valaki életre szóló igennel kötelezi el magát Isten szolgálatára, arról tesz tanúságot, hogy a szerzetesi életnek van értelme. Hogy az nem csupán emberi találmány, hanem Isten által adott életforma azok számára, akiket Ő hív meg erre. Zsófia nővérünk augusztus 7-én mondta ki az örökfogadalom szavait: „engedelmes leszek… halálomig”, és ezzel örökre Isten szolgálatára szentelte életét. A szertartás egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor arccal a földre borulva, véniát téve fejezte ki teljes önátadását a mindenek Urának, ezzel is választ adva arra a kérdésre: „…mit adhatnék én az Úrnak…?”
Minden szerzetesi hivatás titok. Elsősorban Isten titka, akitől a kezdeményezés származik, aki arra hívja választottját, hogy a nagyobb szeretet útjára lépjen. Sokszor mi sem tudjuk, nem értjük, hogy miért éppen ránk esett a választása, de Belé vetjük bizalmunkat, abban a hitben, hogy irgalma nagyobb a mi gyengeségeinknél, és hogy semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől. Legyen ezért hála Neki, minden hivatás kezdeményezőjének, hatalmas ajándékáért, azért, hogy egész életünket Neki szentelhetjük.

Andrea nővér

Forrás: Domonkos Nővérek - http://www.domonkosnoverek.hu/




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése