Ünnepélyes fogadalomtétel a jezsuitáknál

Ünnepélyes fogadalmat tesz Koronkai Zoltán jezsuita szerzetespap november 25-én,  az esti nyolcas egyetemista misén, a pesti Mária utcai jezsuita templomban. Koronkai Zoltán 1996-ban, mérnöki tanulmányait követően lépett be a szemináriumba, majd 2002-ben a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait 2007-ben fejezte be, azóta ifjúsági lelkipásztori munkát és a hivatásgondozás feladatát végzi a jezsuita rendben.

Ünnepélyes fogadalomtétel a magyar provinciában utoljára 2011 decemberben történt. A jezsuita rend sajátossága, hogy a szerzetesek már a kétéves noviciátus után örök fogadalmat tesznek, de ez még „egyszerű fogadalom”. Az ünnepélyes fogadalomtételre legalább 10 év szerzetesi élet után kerülhet sor. Ez jelenti a jezsuita rendbe való teljes és végleges integrálódást. Az ünnepélyes fogadalom része a hagyományos hármas szerzetesi fogadalmon túl a pápa iránti különleges engedelmességi fogadalom is, ami szintén jezsuita sajátosság.

A szerzetesi hármas fogadalom

Alapvetően minden szerzetesnél közös a hármas fogadalom: a szegénység, a szüzesség (az Isten országáért vállalt nőtlenség) és az engedelmesség fogadalma. A szegénységi fogadalom által a szerzetes Istennek ad mindent, amit birtokolhat. A tisztasági fogadalom által Istennek adja a testi valóját, az engedelmességi fogadalom által pedig Istennek ajánlja akaratát és értelmét. A hármas szerzetesi fogadalom tehát nem más, mint az Istennek való teljes önátadás. A jezsuita rend által gyakran használt IHS címerben a Jézus nevét jelző három betű alatti három szeg, Jézus keresztre feszítésének emlékezete mellett a hármas fogadalomra is emlékezteti a jezsuitákat.

A jezsuita fogadalmak sajátosságai

A két éves újoncidő, a noviciátus végén tesz először fogadalmat a fiatal szerzetes és ez már örök fogadalom. A legtöbb szerzetesközösségben az örök fogadalom előtt ideiglenes fogadalmak vannak (pl. egy, kettő, három évre) és csak sok év után követi ezt az örök fogadalom. A jezsuita rendben nincs ilyen korlátos időtartamra vonatkozó fogadalom. A novícius csak úgy tehet fogadalmat, ha véglegesnek gondolja elhatározását. Ugyanakkor a jezsuita rendben ez a noviciátusi fogadalom ún. egyszerű fogadalom. Van ugyanis egy ünnepélyes fogadalom is, ami csak több mint 10 éves jezsuita élet után tehető le és csak ezáltal válik valaki teljesen jezsuitává, ún. professzus szerzetessé. Szent Ignác ideálja az volt, hogy csak hosszú időn át kipróbált rendtagok lehessenek professzusok. Az utolsó, vagy ünnepélyes fogadalomig eltelt évek mind próbaidőnek számítanak. A rend ezért viszonylag könnyen elbocsájthatja az egyszerű fogadalmas szerzetest, ha úgy találja, valami komoly ok miatt nem lenne alkalmas jezsuitának.

A jezsuita fogadalmak formájukat tekintve is különlegesek. A fogadalomtételre a szentmisében közvetlenül a szentáldozás előtt kerül sorra. A szerzetes a felmutatott Oltáriszentség előtt mondja ki a fogadalmait. Ez az eljárásmód mélyen az első jezsuiták önértelmezéséhez kötődik. A rend hivatalos neve: Jézus Társasága. Szent Ignác és az első társak nagyon ragaszkodtak ehhez a névhez, mert kifejezi, hogy Jézus társai ők. Ezért Jézus eucharisztikus jelenléte előtt mondták ki a fogadalmaikat, kifejezve, hogy a szerzetes, mint Jézus társa, egészen Jézusé akar lenni, Őt akarja szolgálni és Jézus apostoli küldetésének részese akar lenni: kész elmenni bármikor és bárhova, ahol Őt hirdetheti és felebarátjait szolgálhatja.

A híres „negyedik fogadalom”

Negyedik fogadalmat tesznek azok a jezsuiták, akik befejezték a hosszú képzésüket, és a társaság meghívja őket az ünnepélyes fogadalomtételre. Ők a szokásos három szerzetesi fogadalmon kívül még egy negyedik fogadalmat is letesznek, a pápának szóló különleges engedelmességi fogadalmat. Ebben elkötelezik magukat, hogy készek bárhova elmenni, ahova a pápa a hit hirdetésére küldi őket. Az első jezsuiták ideálja ugyanis az volt, hogy szegényen, az apostolok módján járják a világot az evangéliumot hirdetve. Nem volt ugyanakkor világos számukra, hol tegyék ezt. A pápához fordultak tehát, azzal a mély hitbéli meggyőződéssel, hogy „Krisztus majd helytartója által fogja irányítani őket a nagyobb szolgálat útján"- ahogy Szent Ignác titkára, Polanco atya megfogalmazta. A pápában látták ugyanis azt az embert, aki Jézus küldetését közvetíti feléjük. Továbbá őt tartották annak a személynek, aki az egyház egészének a gondját viseli, és ezért jobban tudja őket küldeni oda, ahol nagyobb szükség van rájuk. Az első társak pápának való felajánlása intézményesült a jezsuiták negyedik fogadalmában.

Ez a fogadalom az egyetemes pásztorral való különleges egységet emeli ki. Az egyetemes Egyház szolgálatának törekvése mindig is az egyik fő jellemzője volt a rendnek, amiből a mozgékonyság jezsuita ideálja is fakad. Ennek megfelelően egy jezsuitának mindig késznek kell lennie, hogy az evangélium hirdetése érdekében új helyre menjen, vagy valami új feladattal bízzák meg. Ez a rugalmasság tette lehetővé, hogy a jezsuiták gyorsan és hatékonyan tudtak megjelenni új apostoli területeken, és fejlesztettek ki új evangelizációs módszereket.

A pápa ritkán ad személyes küldetést jezsuitáknak, sokkal inkább a társaság egészéhez szól és fogalmaz meg kéréseket. Az ateizmus elleni intellektuális küzdelem, a vallásközi párbeszéd, a társadalmi igazságosság előmozdítása, illetve olyan központi római intézmények vezetése, mint a Vatikáni Rádió, a Római Gergely Egyetem, a Biblikus Intézet olyan munkaterületek, melyek gondozását a pápa kifejezetten kérte a társaságtól. A rend mai generálisa, P. Adolfo Nicolas, újra és újra hangsúlyozza a jezsuitáknak, hogy küldetésük egyetemes, készek kell lenniük vállalni az ebből fakadó küldetést az Egyház és a mai társadalom határterületein.

Forrás: Jezsuiták - http://hivatas.jezsuita.hu