2012. november 8., csütörtök

Nyolc Boldogság - papoknak és más keresztényeknek


Isten többeket hív papi hivatásra, mint ahányan manapság a papnevelő intézetekben készülnek. Sokakat nem igazítanak útba úgy, mint Éli az ifjú Sámuelt: „Ha hallod, hogy téged szólít, ezt válaszold: Uram hallgat a Te szolgád”. Az alábbi boldogságmondások persze nem csak papokra vonatkoznak. Arra akarnak indítani, hogy bárki rákérdezzen a saját hivatására. Elég az alábbiakban a „pap” szót mindenütt „keresztény”-nyel helyettesíteni.

1. Boldogok a papok, akik újra Jézus Krisztusra figyelnek!
Jézus nem arra törekedett, hogy a leghatékonyabban dolgozzon, hanem arra, hogy beteljesítse Atyja akaratát. A papi igehirdetésnek és a szentségkiszolgáltatásnak abból fakad az ereje, hogy Krisztus Húsvétkor végérvényesen győzedelmeskedett. Ez teszi lehetővé a húsvéti életstílust. Mi, hívő emberek, már biztos „csatlakozók” vagyunk Isten Országához. A tanítványokat az lelkesítette, hogy Isten Országának sáfárai lehetnek. Ezért mesterükhöz hasonlóan bátrak voltak mindent maguk mögött hagyni és szabadon élni Istenért és az emberekért.

2. Boldogok a papok, akik nyugodtan megteszik, amit ma megtehetnek!
A papoknak nem az a feladata, hogy megmentsék az egyházat. Arra kapnak megbízatást, hogy a lehetségeset megtegyék. A húsvéti hitet kiegyensúlyozottság és nyugalom jellemzi. Az egyháztörténetből is tudjuk, hogy az egyház valódi megújulása sokszor rejtekből indul el. A Lélekből fakadó megújuláshoz a papok és a keresztények bármelyike hozzáteheti a magáét. De nem az a dolgunk, hogy a gyengélkedő Isten hóna alá nyúljunk. Csak az a dolgunk, hogy figyeljük a Lélek fúvására – és engedelmeskedjünk neki.

3. Boldogok a papok, akik örülnek, ha az Isten iránti hála növekszik!
Ha hívő emberek a szívükre hallgatnak, ma is történnek csodák. Ez a papokra is érvényes. A hálaadásra szóló buzdítás, az életeucharisztia az oltár Eucharisztiájából fakad. De fordítva is igaz: az Eucharisztia abból a konkrét, hétköznapi eucharisztiából valósul meg, amit a papok és a hívek bemutatnak. Ez nem azt jelenti, hogy hitünknek mindig tökéletesnek kell lennie. Az, ahogyan a pap maga is megküzd a kétségeivel, ahogyan elbukik és bűnéből felemelkedik, mások számára tanuságtétel lehet.

4. Boldogok a papok, akik különbséget tudnak tenni a fontos és kevésbé fontos dolgok között!
A megkülönböztetés adománya karizma. A pap nem foglalkozhat mindig csak a legfontosabb dolgokkal. Ám hűséges maradhat Isten akaratához a nyugalom és az eredménytelenségek idején is. Fontos begyakorolni azt az alapállást, hogy a dolgokat Jézus Krisztusnak, Urunknak és Barátunknak a szemével nézzük. Ez segít felismerni, hogy éppen most mi a fontos és halaszthatatlan. Nem minden engedelmesség Istennek tetsző, csak amelyikből nagyobb isten- és emberszeretet fakad. Jézus visszautasította azokat, akik örökségi ügyükben bíráskodásra kérték. Ez nem volt részéről szeretetlenség.

5. Boldogok a papok, akik nem dédelgetnek magukban egyfajta profil-neurózist!
Aki azzal akarja papságának profilját megerősíteni, hogy nem engedi a laikusokat pasztorálni, az papként már elveszett. A pap egyedülállásának értelme Krisztus szentségi képviselete. De ennek a kiváltságnak alapján a papok nem tarthatják magukat másnál kiválóbbnak. Különben is, a szolgálatok között sok az átfedés az egyházban. Nagy lelki örömöt nyújthat, ha valakik valamit jobban csinálnak, mint a pap.

6. Boldogok a papok, akiknek vannak barátai!
Isten egyéneket hív meg, de a hivatás nem magányosságra szólít. Az Úr kettesével küldte tanítványait, bár mindenkinek önmagát kellett képviselnie. A közösség lelkisége ott kezdődik, amikor a pap saját barátaiban Isten ajándékát fedezi fel. Az igazi barát örül barátja növekedésének. A barátságra való emberi és lelki képesség az érett hit jele, ami a kiérlelt papi életet igazolja.

7. Boldogok a papok, akik a fiatal emberek számára nagy célokat tudnak felmutatni!
Ebben szűkölködünk: elfogytak látomásaink. Ezért lettünk olyan kicsinyesek. A teljes biztonságra való törekvés gátat vet a bátorságnak. Aki az eke szarvára teszi a kezét, annak a gazdag termés tudatában kell lennie. A fiatalok a szív szemével akarnak látni. Rászorulnak arra, hogy ebben segítsenek nekik. Akit szimpatikusan és bizalommal megszólítanak, hogy valamiben segíthetne, az megmozdul.

8. Boldogok a papok, akik mellett lehet Istennek örülni!
Minden cég rémálma az olyan munkatárs, aki a saját termékbe beleveri a csúfot. Aki Opelt akar eladni, annak Opellel kell közlekednie. Aki azt a benyomást kelti, hogy az egyház kifutó modell és azt a részleget, ahol ő dolgozik nemsokára be is zárják, az már lehúzta e redőnyt. Egyházi közérzetünk abból a meglepetésből és örömből fakad, amely az evangéliumból forrásozik. Aki megcselekszi az evangéliumot, az érti meg. Megtanulja szeretni. Aki örvendve az, aki lehet, az játszi könnyedséggel fog cselekedni. És tettei mentén barátok és munkatársak teremnek.

Joachim Wanke

Forrás: Szent István király Plébánia, Erdély


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése