2012. november 13., kedd

Nem volt örökrésze a nép fiai közt


„Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzséből. Örök szövetséget kötött vele, s neki adta a nép körében a papságot. Pompás öltözékkel boldoggá tette, a dicsőség köntösét adta rá. Teljes díszbe öltöztette, fényes ruhákat adott neki ékességül: nadrágot, palástot és efodot, amit körös-körül gránátalmák szegnek, és sok csengő díszít, hogy csengjenek, amikor ide-oda lép, s hangjukat a templomban hallani lehessen, emlékeztetőül népe fiainak. Szent ruhát aranyból, viola bíborból, és piros bíborból művészi hímzéssel; pajzsot a mellére az ítélkezéshez, urimot és tummimot, karmazsin szövetből készült drága munkát; drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kőmetsző munkáját, emlékeztetőül Izrael törzsei számára; aranydiadémot fejkötő szalagján, melybe belevésték a "Szent" feliratot, csodálatos pompa és nagyszerű munka, csupa gyönyörűség a szemnek ez a dísz. Előtte sohasem létezett ilyesmi, illetéktelenek nem is viselhetik, csak az ő fiai, és azok utódai mindörökké. Az áldozatai egészen elégtek, naponta két ízben. Mózes iktatta be a hivatalába, ő kente föl megszentelt olajjal. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet. Őt szemelte ki az összes élő közül, hogy bemutassa az Úr áldozatát, az illat- és az emlékáldozatot, s kiengesztelődést szerezzen a népnek. A parancsait is őrá bízta, valamint a törvény előírásait: tanítsa Jákobot bizonyságaira, s fejtse ki a törvényt Izrael népének. Amikor az avatatlanok fellázadtak, s féltékenyek voltak rá a pusztában, azok, akik Dátánnal s Abirámmal tartottak, Korach bandája, tajtékzó dühvel - az Úr látta és haragra gerjedt, s kiirtotta őket izzó haragjában -, csodát tett általa, s tűzvésszel mind elpusztította őket. Még azzal is emelte Áron tekintélyét, hogy átengedte neki saját örökrészét: neki juttatta a termés első részét, előbb neki rendelt bőséges kenyeret. Ehettek az Úrnak áldozataiból, neki adta és utódainak. De a nép földjéből nem részesedhetett, nem volt örökrésze a nép fiai közt: maga az Úr az ő része s öröksége.” Sirák 45,6-22


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése