Hatvan éve szentelték pappá

Ebben az évben ünnepli gyémántmiséjét Horváth Dori Imre atya. Papi hivatása vállalásában ezek a jézusi mondatokat erősítették meg: "Nem ti választottatok engemet, hanem én választottalak titeket." Ez a küldetéstudat jellemezte egész papi pályáján, sőt már ezt megelőzően is...

- Már gyerekkoromban eldöntöttem, hogy pap leszek, más hivatás soha sem érdekelt. Nagyanyám is mindig kérdezgetett, hogy mi akarok lenni. Mikor elárultam hogy pap, felsóhajtott: "Bárcsak a Jóisten szólná ki belőled". Később a gimnáziumban nagyon megszerettem a tornaórát, s ügyesen is végeztem a gyakorlatokat. Ha nem lettem volna pap, talán tornatanárnak megyek.

- Mennyire volt egyenes az út a gyermekkori lelkesedéstől a pappá szentelésig?

- Először a reáliskolába kerültem, később mehettem csak a bencésekhez, ahova kezdettől fogva szerettem volna járni. Azt elvégezve természetes volt számomra, hogy a kisszemináriumba jelentkezzek. Érdekes, hogy abból az évfolyamból csak ketten lettünk papok A teológián már kicsit jobb volt arány: a tizenegy szeminaristából hatunkat szenteltek fel. Ma is emlékszem a szentelés előtti utolsó lelkigyakorlatra. Póka György spirituális, a későbbi püspök olyan érzékletesen festette le előttünk előadásában a papi hivatás nehézségeit, hogy aznap éjjel azt álmodtam, kilépek, mert nem tudok megfelelni a lelkipásztori munkának. Álmomban azonban úgy éreztem, hogy emiatt rettentő üres lett az életem. Felébredve hálát adtam a Jóistennek, hogy megéreztette velem: a papi hivatás az én küldetésem.

- 1943-ban szentelték fel. Akkor Apor Vilmos volt a győri püspök.

- Igen, ő szentelt fel. Van azonban még egy esemény azonban, amely nagyon köt engem a vértanú püspökhöz: amikor 1945-ben a nagyhéten ő feláldozta magát a rábízottakért, akkor Rábacsécsényben, első káplánhelyemen, én is egy pincébe menekültem a falubeli lányokkal, asszonyokkal. Oda is jöttek katonák, hogy elvigyenek asszonyokat, de megtagadtuk a a követelésüket. Amíg ott vártak, folyamatosan mondtuk a Fájdalmas rózsafüzért, s a katonák egy idő után továbbálltak.

- Milyen állomáshelyeken volt az atya a hatvan év alatt?

- Az első káplánhelyem Rábaszentmihály volt, Csécsénnyel és Bodonhellyel együtt. Nagyon jól éreztem magam itt, hiszen fiatalokkal foglalkozhattam. Virágzott akkor a katolikus ifjúsági mozgalom: kultúrházat építettünk, énekkarokat szerveztünk. Három év után Nyúlra kerültem egy évre. Szép emlékem innen a Könnyező Szűzanya-kegykép 250 éves ünnepsége 1947 márciusában. A mise után a kegyképet kihozták a városba körmenetre, majd a Széchenyi-térre vitték a Lloyd erkélyére. Onnan Mindszenty szólt a hívekhez. Ma is szó szerint emlékszem a szavaira:

"Nézzétek, hova hullatja könnyeit a Szűzanya. A gyermek Jézusra. Mi is a gyermekeink miatt sírunk. Ki akarják ölni a szívükből a hitet." S milyen igaza volt, a következő évben már megszüntették a kötelező hitoktatást.

Nyúlról Győrbe kerültem Nádorvárosba. Itt éltem át az 56-os forradalmat. Csodálatos volt a forradalom hetében látni, ahogy a fiatalok jöttek hittanra. Korábban csak alig-alig mertek járni. 1956 tanulsága számomra egyébként az volt, hogy nagy lelkiereje van a népünknek, hiszen hitében és magyarságában nem tudták megtörni.

A forradalom leverése utáni első nap reggelén a kórházba mentem a betegekhez. Nem gondoltam, hogy beengednek hozzájuk, látogatási időn kívül, de senki nem állított meg. Nagy szeretettel fogadtak, gyóntak, áldoztak. Még egy évig sikerült bejárnom hozzájuk, de végül a hatóságok megelégelték és a püspököt félre vezetve elhelyeztettek Győrből. Egy évre Kapuvárra kerültem, majd megpályáztam a mosonszentmikósi plébániát, ahol negyvenegy évig szolgáltam. 80 éves koromban jöttem be Győrbe a papi otthonba.

- Mi volt a legszebb emléke a mosonszentmiklósi évtizedekben?

- Nehéz lenne bármit is kiemelni, de arra büszke vagyok, hogy mindig százon felül volt az iskolai hittanosaim száma, még az előző rendszerben is. Megemlíteném még az ottani hívek szolgálatkészségét: összefogásukkal kétszer is restauráltuk a templomot, a kápolnákat, kicseréltük a templomsisakot.

- Hatvan év papi munka után, mi jut eszébe, ha a hivatására gondol?

- Egy ének szövege, amelyet Harsányi Lajos írt:

"Ha munkánk után leszáll az este,
Csak hozzád járulunk térdre esve,
Mint gyermekét anyja fáradt alkonyatra,
Nyugtass el bennünket szent Szívedre."

Kiss Tamás

Forrás: Hitvallás - a Győri Egyházmegye lapja - IV. évfolyam 9. szám. 2003. szeptember